Budapesti Hírlap, 1920. január (40. évfolyam, 1–27. szám)
1920-01-29 / 25. szám
Budapest 1920. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árait: Egész erre 320 kortina, félévre 110 kor., negyedévre 66 kor., egy hónapra 20 kor.. Egyed szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. "'Mf'-GZCI XI. évfolyam, 25. szám^^ ,^^7 . január 29. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc sss Szerkesztőség: Vili. kér., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., Jómatórut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. A nemzetgyűlés. Budapest. Jan. 28. A nemzetgyűlési választás lezajlott. Még vagy másfél tucat pót választás és készen lesz Magyarország ősi nemzetgyűlése, melynek feladata lenne egy eljövendő uj Magyarország vagy állam alapjainak a lerakása. A régi Magyarországtól tehát el kell búcsúznunk, ha csakugyan talál lenni annyi erkölcsi, értelmi és alkotó erő az új testületben, amennyi szükséges ahoz, hogy egy ezeréves történeti alakulatot, mondjuk szervezetet máról-holnapra átgyúrjon egy új, nemzetté. Mondják és írják ugyan, hogy egyik első dolga lesz a nemzetgyűlésnek elvezetni az álladalmat a jogfolytonossághoz! ■ úgy fognak járni-kelni, mint egy letűnt világ és iskola megcsodálni való alakjai. Minthogy pedig soha magyar törvényhozó testület nagyobb feladatok előtt nem állott, mint ez a most megválasztott nemzetgyűlés, azt kell kívánnunk, hogy az élet homályos hátteréből hirtelen a színpadjára lépett s szerepre vágyó alakjai közül kerüljön ki szegény hazánk számára vagy egy Zrinyi Miklós, vagy Fráter György, vagy egy Széchenyi István, vagy egy Kossuth Lajos, vagy egy Deák Ferenc. És ne csak e nagyok képességeivel, hanem nemzeti érzületükkel, egyéni jellemükkel és önzetlen hazafiságukkal is ékesen. Mikor az ország sorsát a választa dönti el, a választást pedig az értelmiség vezetése alól kivont korlátlan sokaság, akkor csak a balga vagy az ámító mondhatja azt, hogy ön másképpen képzelte az általános választójogot. De mindez már eső után köpönyeg, pár hét múlva, ha valami közbe nem jő, együtt lesz az új testület. És tegyük hozzá : túlnyomó nagy részben új, ismeretlen emberekből álló testület, kik között Apponyi és Andrsássy Gyula gróf Vilmos császár esete it Irta Taruay János dr. ny. kúriai tanácsoilyít. , jr * Budapest,, 28 A győztes szövetségesek Vilmos császár kiadatását követetik, még pedig elég kemény hangon. Hollandiáiul, hová a levert fejedelem menekült. Az antant közönséges gonosztevőnek tekinti Vilmost s kétségkívül azt tartja, hogy a szövetségeseken, mint egységes közjogi alakulaton elkövetett bűncselekmények bírói megtorlására ő maga hivatati, Hollandia p pedig köteles e büntetést előmozdítani, mert a civilizált erkölcsök és a civilizált népek jogszokásai így kívánják. * Nem érdek nélkül való dolog vizsgálni, hogy a nemzetközi jogban előzmény nélkül álló eset hogyan fest a fennálló jog szerint. Ha Hollandia a menedékjog kedvezményében akarja részesíteni Hohenzollern Vilmost, ha az országban tartózkodása ellen kifogása nincs: ez elsősorban Hollandia belügye, saját szuverén Hásának kérdése, amelybe senki bele nem avatkozhatok. Ha más államnak büntetőjogilag keresni valója van a menekültül és azt maga kívánja elbírálni, erre a nemzetközi jog csak egy módot ad: ki kell kérni Hollandiától a terheltet, úgynevezett kiadatási eljárást kell folyamatba tennie és a megkeresett államtól függ, hogy a kívánatnak eleget tesz-e vagy sem. De megjegyzendő, hogy az ilyen kívánathoz csak államnak van joga, magánember vagy nem állami bárminemű alakulat ilyen igénnyel nem léphet fel; a kiadatás államközi aktus. Itt van az első nehézség: állam-e az antant? Azt hisszük, hogy nem, még csak államszövetség sem. A közvetetten hadicélokra, közös hadiműveletekre és kölcsönös hadisegítségre egyesült államok nem állandóságra szánt elvalakulat, amelyet státusnak lehet tekinteni. Nincs közös területük, közös konstitúciójuk, szerződésük nem alkotott sem egységes államot, sem reáluniót, sem perszonáluniót. Nem egyéb az, mint több önálló állam alkalmi egyesülése egy konkrét háború közös vitelére: a háború befejezésével a szerződés megszűnik, mindenik szövetséges visszatér a maga önállóságába, mely különben a nem hadicélok tekintetében a háború alatt is érintetlen volt. Vilmost tehát nem állam, nem arra jogosult személy kéri ki, amit mi jogászok úgy szoktunk kifejezni, hogy hiányzik a legitimatio ad causam. A kiadatás második feltétele az, hogy oly cselekedet miatt keressék, amely úgy a megkereső, mint a megkeresett'állam'törvénye szerint bűncselekmény. Civilizált államokban ez tételesen van meghatározva, az ellenkező alkot- mányszerűen ki van zárva, Hollandiában például a következő kijelentéssel: „Valamely tett csak előbb kelt büntetőtörvény alapján büntethető.1" Természetes, hogy a cselekmények büntetendősége tekintetében eltérések vannak a különböző államok törvényei között, amely eltérések éppen a kiadatási ügyekben jelentkeznek a legfeltűnőbben. Ha immár két állam kiadatási szerződést, két, a netaláni vita elkerülése végett egyenként (jogásznyelven: taxatíve) szokták meghatározni ama bűncselekményeket, amelyeknek tetteseit ki lehet kérni és ki kell szolgáltatni. De szerződés híján is hallgatag egyetértés van a civilizált államok között arra nézve, hogy bizonyos súlyos gonosztettek tekintetében, amelyeknek büntetendő volta a nagyobb kultúrfokú népek erkölcsi felfogása szerint kétségtelen, egyik állam sem akasztja meg, sőt előmozdulttja a sértett állam megtorló tevékenységét, kiadja terheltét. Kérdés lesz tehát Hollandia részéről, hogy ilyen természetű tények-e azok, amelyekkel az antant Vilmos volt császárt vádolja? Ilyenekül a szövetségesek jegyzéke hatot sorol fel: a semlegesség megsértését, a túszvételt, ellenséges területek rendszeres elpusztítását, a búvárba feháborút, a hadviselés törvényeinek megsértését, a lillei leányok elhurcolását és prostituálását. Első tekintetre világos, hogy az itt vádba helyezett cselekmények legnagyobbrészt nem a polgári, hanem a hadi büntetőjog körébe tartoznak. Legalább a hollandi büntetőtörvényben, melyik egyedül jön tekintetbe (mert az antantnak nincs is büntetőtörvénye), hiába keresnénk intézkedést, mely például a semlegességnek a hadviselő fél által való megsértését fenyítené. A részvétel a hadviselésnek legbarbárabb és legigazságtalanabb eszközeihez tartozik ugyan és a jogi teoretikusoknak majdnem egyhangú helytelenítésében részesül, de nem lehet tagadni, hogy a háborút folytatókptra el extra mirros székében gyakorolják. Azonban ez is a legszigorúbban vett hadijog körébe vág. Hasonlóképpen az ellenséges területek „rendszeres" elpusztítása. Ebben a vádpontban nem tudjuk, mi a graváló: a pusztítás-e vagy annak rendszeressége. Az első, a pusztítás, úgyszólván természetes járuléka a hadiműveleteknek, várost vagy várat vívni rombolás nélkül, nyílt téren tévezni, e terület feldúlása nélkül nem lehet. Ami pedig a rendszerességet illeti, úgy nem szabad felednünk, hogy a háborúban mind a támadás, mind a védekezés rendszeres. Az ellenfélnek harcieszközök, a terület és a készletek használatát minden áron lehetetlenné tenni vagy nehezíteni, mindez a végső, egyedüli cél, a győzelem elérése végett: ez, amióta háborút viselnek, mindig megengedettnek tartották. A „rendszeresség** vádja alatt tehát alkalmasint azt kell értenünk, hogy a német sereg pusztításai szükségtelenek voltak. Így másként fest ugyan a dolog, mert a felesleges kegyetlenség kizár minden jóhiszemet, egyszerű garázdálkodás. De ki merne utólag ítéletet mondani arról, hogy a harci mozgalmak közepéig, sokszor rögtönös elhatározással, a mulasztás netalánt rémséges következményeinek és a súlyos felelősségnek tudatában elkövetett cselekvés túlment-e a szükségesség határain? Nincs bíró, aki ilyen esetben nem mondana legalább is non lignet - ítéletet; be kell látnia, hogy ez nem a jog, hanem a hadászat kérdése. A búvárhajók használata a mai hadijog legtöbbet megvitatott kérdése. Nem mondhatni, hogy előzmény nélkül való hadi szerszám. A torpedó egészen hasonló eszköz, mégis alkalmazza minden hadviselő fél. És a léghajó, kivált ha sikerül úgy megszerkeszteni, hogy kattogás nélkül működik, a mérgező gáz és sok hasonló fegyver nem eshe- A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal