Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-20 / 84. szám

Budapest, 1921.__________ XLI. évfolyam, 84. szám Szerda, április 20. Megjelenik hátfő kivételével mindennap. Előfizetési ára­ T: Egész évre 440 tv, félévre 220 ff, négy ad évre 110 ff, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 2 koronán Ausztriában 5 kor. Hirdetéseket Budapesten fölvesznek az összes hirdetési irodák. főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., BBkk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., részeszkörút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23 -84. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Athen.“ Uem litván gróf. Budapest, ápr. 19-A tegnap es­ti nem éppen felhőtlen főpróba után a Bethle­n-kormány mai bemutatkozása a barátság és jóindulat jegyében folyt le. A ked­vező fogadtatás kétségkívül Bethlen Istvánnak szólott, kinek tiszteletreméltó egyénisége és múltja láthatóan enyhítette a politikai légkör feszültségét és zavarosságát. Politikai működé­sének tengelyéül a tekintély elvének helyreállí­tását jelölte meg és ebben a törekvésében nagy erőssége lesz, hogy erkölcsi komolyságával ő maga is tekintélyt hozott a kormányzat élére. A bemutatkozás a szokásos ceremónia és külsőségek mellett folyt le. A gyakori kormány­­változások ugyan érthetővé tesznek bizonyos szkepticizmust, de a pártok önmegtartóztatá­sán meglátszott, hogy takarékoskodni kell a fogytán lévő energiákkal. Nemcsak a nem­zet­­lélek megy keresztül nagy pszichológiai átalaku­lásokon, de a nemzeti képviselet, a pártok lelke is. A pártviszonyok heves rázkódásai erős nyo­mokat vágtak a pártokon, de talán még erőseb­beket az uralkodó politika irányain és jelsza­vain. E jelszavak sokat vesztettek hangosságuk­ból, érdességükből, a színek eltompultak, mele­gebbek és kíméletesebbek lettek. Bethlen éppen jókor jött­ a talaj, úgy látszik, már eléggé par­ti anyós, hogy befogadja mérsékletét és a tanul­ságokkal való számolását. * Azt mondja Bethlen a beköszöntő beszéd­jében, hogy új politikát kell kezdeni, nem lehet folytatni ott, a­hol Tisza István elhagyta, de fenn kell tartani a kapcsolatot a múlttal, a nagy tradíciókkal. Az ország külső és belső élete olyan földrengésen ment keresztül, hogy bizo­nyára Tisza István is az új helyzethez szabná politikáját. De föltesszük Bethlen Istvánról, hogy a nagy tradíciókba belefoglalja Tisza esz­ményi magyarságát is, a­mely nélkül a nemzet­­tesek újjászületését el sem lehet képzelni. Az új politika, az újjászületés feltételeit Bethlen István sok határozottsággal és nagy őszinteséggel jelöli meg. Bármennyire kínozza lelkiismeretünket, meg kell hőkölnünk azzal a gondolattal, hogy katasztrófánk okai önma­gunkban rejlenek, a külső körülmények csak elősegítették. A nagy Széchenyi által ostorozott magyar hibák még mindig megszállva tartanak bennünket. Miattuk maradtunk le, bizakodtunk el, nem láttunk határainkon túl és lettünk kol­dusok létekben, erkölcsben és anyagiakban. A sír szélére sodorva eszmélt magára a nemzet és mint Bethlen mondja „ösztönszerű­en megtalálta a helyes politikai irányt“­Az irány helyességét nem vitatjuk, de az ország állapota semmi kétséget nem hagy fenn arra nézve, hogy az uralkodó rendszer a meg­valósítás útjait és módjait eddig nem találta meg. Bethlen magáévá teszi az irányt, meg is tuldja az agrárius j©szóval, de ő maga kényte­len bevallani, hogy mindenekelőtt el kell vetni a sok limlomot, cafrangot és meg kell tisztítani a politikai életet a hozzátapadó salaktól. Mi legérdekesebbnek, és legért­ékesebbnek tartjuk Bethlen programbeszédében azt a buz­galmat, mellyel elvi alapot kíván adni és orszá­gos szervezetet a nemzet által kijelölt iránynak. Nevezetes kísérletezése és vívódása ez a ma­gyar léleknek. Annak megérzése a­mellett, hogy Magyarországot csak úgy lehet a forradalmi szegemtől és a destrukció züllesztésétől meg­menteni, ha rálépünk a közszabadságok és a demokrácia útjára, az elmúlt évek rettentő ta­nulságainak hatása alatt határozza meg, hogy mit kell a magyarnak érteni a szabadság és a demokrácia alatt. A szabadság nem cél, csak eszköz az erkölcsi emelkedéshez. A demokrácia nem jelenti a nyers tömegek uralmát, hanem biztosítja az intelligencia vezér­szerepét és olyan demokrácia, mely nem úgy tesz, nem demo­krácia, hanem demagógia. Az elmélet így nagyon szép, gyakorlati keresztülvitelét is illusztrálta néhány tervével Bethlen, de a gyakorlati példák nem erősítették meg az elmélet épségét és hasznavehetőségét. Bethlen programja kiterjeszkedik a mai idők csaknem valamennyi égető problémájára. A Bethlen-kormány mai bemutatkozását a nemzetgyűlésben népies Ház és zsúfolt karzat fo­gadta. Minden szem nagy kíváncsisággal figyelte, hogy az uj miniszterelnök s a kabinetnek uj tagjai miként helyezkednek el , hogyan fessenek a piros­­bársonly zsörlyékben. És meg kell állapítani, hogy a kormány mai összeállításában kedvező benyomást keltett. A miniszterelnök régi parlamenti ember, a­kinek érdekes magyar fejét s nemesvonalú egyénisé­gét már jó ideje figyelmes érdeklődéssel kíséri a nagy nyilvánosság. De a kormány soraiban is ma már jórészt olyan férfiak ülnek, a­kiknek p­olinikai és szellemi valutáját nem mától fogva kezdjük érté­kelni. A kormány fogadtatása a nemzetgyűlésben nem volt ugyan mentes apró zavaró incidensektől, de egészben kellemes volt, sőt a programbeszéd he­lyenként általános helyesléssel s minden oldalról felhangzó meleg tapssal is találkozott. A miniszter­­elnököt beszédében csak itt-ott zavarták egyes köz­beszólásokkal, de ezek csak kísérletek voltak, a­me­lyeknek azonban nem volt foganatjuk. A keresztény nemzeti párt ugyan kedvetlen volt, de ennek ma hangos kifejezést nem adott,­ sőt ma szónokot sem állított, csakhogy a Gömbös-ügy függőben volta miatt ne legyen kénytelen ellenzéki színezetű vissz­hangot adni Bethlen beköszöntőjére. Így történt, hogy csak a kisgazdapárt, a disszidens csop­or­ és a Bállai-Rassay-féle frakció vázolta álláspontját­ a kormánnyal szemben. Andrásán Gyula grófnak mára várt beszéde azonban későbbre maradt. Egy különösségről azonban meg kell emlékez­nünk, a­mely jellemző a Bethlen-kormány parla­menti helyzetére. A keresztény nemzeti párt, mint jeleztük, ma­- jóindulatú, várakozó, tehát egyelőre hűvös álláspontra helyezkedett az új kormánnyal szemben. De a kisgazdapárt és a disszidens csoport is, a­melyek támogatják a kormányt, nyilván nem adtak oly megbízást szószólóiknak, hogy fejezzék ki bizalmukat a kormány iránt, mert ily határozott ki­jelentés nem hagyta el az alkukat. Egy formulával segítettek magukon, hogy áthidalják ezt a kétes tá­volságot a bizalom és bizalmatlanság között, tudni­illik azt mondották s elismerő szavaikat azzal fejez­ték be, hogy üdvözlik a miniszterelnököt és kabinet­jét a kormány élén. Tehát üdvözlik és támogatják, de a bizalom teljességgel nem a­jándékozzák meg, hanem —mint a kisgazdapárt hivatalos szónoka, Hermán Miksa magát kifejezte — ellenőrizni fogják. Ilyen auspiciumok között indult el parlamenti útjára a Bethlen-kormány s így nagyon is érthető, hogy Bethlen István mai program­vállalásával kap­csolatban azt a kijelentést is tette, hogy" ez a kor­mány huszonnégy óra alatt született, de egy perc alatt távozik, ha azt látja, hogy kitűzött céljait megvalósítani nem tudja. Részletes tudósításunk alább következik. A miniszterelnök program teszed©. Az elnök féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést. A kormány testületi bevonulása és a kor­mányzó leiratának fölohasása után nyomban szó­lásra emelkedett Bethlen István gróf miniszterelnök. Azzal kezdte, hogy kiemelte az előző korm­ány Lelkében megkonstruálta az uj Magyarorszá­got, felépítéséhez segítségül hívja az egész társa-­­dalmat, azokat a pártokat is, melyek félreállot­­tak. Ennek az invokációnak a sürgető hangjai az idők jele. De aligha érkezett még el az idők telje. Meglátszott a nemzetgyűlésen, hogy egy szép, tartalmas és lehetőem mindent összefoglaló politikai tanulmány pillanatnyi hatása alatt áll, de láttunk mi már zajosabb és lelkesebb mi-­­niszterelnöki bemutatókat is kisebb alárt, mint a­mennyi bőven van Bethlen István beszédében. Azt kell hát kívánnunk, ne legyen ismét egy befejezetlen programvitában részünk, mert annak a folytatása már nem következhetnék, csak ott künn, a választókerületekben, érdemeit a jogrend megszilárdításában, a konszoli­dáció terén s több értékes reform megvalósításában. Az új kormány föladata, hogy szilárd politikai irányzatot adjon a nemzetnek s hogy ezt az irányza­­tót lehetőleg megtisztítsa az itt-ott hozzátapadó sa­laktól. Uj irányt teli s­eresni kik­. — A politikát ott, a­hol Tisza elhagyta, úgy­mond, újra kezdeni nem lehet. A régi jelszavak el­koptak, sok irányzatot, a­melyek annak idején dia­dalmasan haladtak előre, nem követhetünk. De hogy uj irányt keresünk, azért a politikában össze kell kapcsolnunk a múlt nagy nemzeti tradícióit is, a­melyeken fölépült ennek a nemzetnek a rendje s a­melyeket, ha nem veszünk figyelembe, romba dől az országban minden. (Tetszés.) Új politikát kell követ­nünk a régi politika hibái nélkül. Egy nemzet életé­nek vagyaink őrei, nem osztályoknak, nem felekeze­teknek, vagy pártoknak, sem egyéni érdekeknek, hanem kizáróan a nemzet érdekének őrei. (Taps.) Úgy látja, hogy a nemzetgyűlés sok tekintetben úgy érzi magát, mint a morfinista, a­ki hozzászokott a méreg élvezéséhez, nem tud leszokni róla. Erőt kell vennünk önmagunkon és ki kell irtanunk a nemzet testéből a mérget, a mely a lesiklásra és az ország rontására vezetett. (Tetszés.) — Az ország elérte régi vágyát, nemzeti füg­getlenségét. (Taps.) De ezt a függetlenségünket olyan Arcal értük el, a­mennyit sohase fizettünk volna, ha öntudatosan jártunk volna el Az új po­litikában vizsgálni kell a múltat . Ha nézem a múltat, Magyarország szomorú romlását három faktorra vezethetem vissza. A Beim­zet négyszáz éven keresztül defenzív politikát foly­tatott külpolitikai látókörét elveszítette. Egy na­gyobb közületben élve, rászorulva arra, hogy az ál­lami közületben élő­­más fajokkal vegye föl a har­cot nem látta a immár klán kívül történő eseménye­ket elvesztette poétikai látókörét Súlyos, nehéz kö­vetkezményei lettek ennek. A magyar nemzet ön­­ámítással átitatta magá­t saját ereje és hivatása felől. Kifejlődött bennünk egy egyoldalú jogászi észjárás. Ennek az észjárásnak alapján az egész világot úgy tekintettük, mintha törvénykönyvvel és szerződések­kel kezünkben képesek voltunk benne minden ne­hézséggel megküzdeni. Tisztán jogászi észjárással, jelszavas politikával nem voltunk képesek nemze­tünk érdekeit megvédeni. — Okozták bajainkat a nagy faji hibák. A nemzeti hiúság, könnyelműség, a jelszavak szeretete, az önfegyelem hiánya, olyan hibák, a­melyek a tör­ténelmi momentumokban mindig előtérb­e lépnek.­­ Harmadszor pedig lejebb sodort bennünket az az állapot hogy a nemzet intelligenciája gazda­ságilag elgyengült, képtelenné vált a nagy politikai feladatok teljesítésére, melyeket teljesíteni ke­l, ha a nemzetet vezetni akarjuk. A középbirtokos osztály hivatalokban keresett elhelyezkedést ezért a keres­kedelem és ipar olyan kezekbe került, a­melyeknek tulajdonosai nem éreztek együtt a nemzettel és nem éreznek együtt még ma sem. Katasztrófánk okozói a Bestetlen-kormány bemutatkozása. — A nemzetgyülés ülése. —

Next