Budapesti Hírlap, 1935. december (55. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-22 / 292. szám
1935 DECEMBER 22. VASÁRNAP B. H. Magyar művészek karácsonyi kiállítása A NÉP égisze alatt az V. kerületi szervezetnek és hivatalos orgánumának, a Független Kritikának rendezésében tegnap nyílt meg a Lipótvárosi Társaskör termeiben (Lipótkörút 1.) a képzőművészek egy előkelő, tekintélyes csoportjának karácsonyi kiállítása, aukcióval egybekötve. A megnyitó ünnepség során a NÉP kerületi elnöksége részéről Fábián László dr. üdvözölte a megjelent előkelőségeket: a kultuszminiszter képviseletében Wlassics Gyula báró álamtitkárt, a központi pártvezetőség részéről Bessenyey Zénó dr. országgyűlési képviselőt, a Közmunkák Tanácsának elnökét, Kauser István dr. központi pártigazgatót és a megnyitáson megjelent nagyszámú művészgárdát. Wlassics Gyula báró államtitkár nyitotta meg a kiállítást, s a kiállító művészek nevében Márk Lajos fejtette ki a kiállítás célját. Bessenyey Zénó dr. és Kauser István dr. a központi pártvezetőség elismerését tolmácsolták és biztosították a művésztársadalmat a pártvezetőség együttérzéséről. A házigazda, a Lipótvárosi Társaskör elnöksége nevében Kromposzky Miksa tankerületi főigazgató, kerületi pártelnök köszönte meg a notabilitások megjelenését és a kiállító művészek fáradozásait. Az aukciós kiállítás igen bő és feltűnően értékes anyagot ölel fel. A kiállító művészek a következők: Aba Novák Vilmos, Czencz János, Csók István, vitéz Darvassy István, Gaál Ferenc, Gyimes Lajos, Glatz Oszkár, Frank Frigyes, Hiesz Géza, Körmendi Frimm Jenő, Kövér Gyula, Komjáthy Gyula, Márk Lajos, Martinelly Jenő, Margó Ede, Merész Gyula, Magyar Mannheimer Gusztáv, Mihalovits Miklós, Lányi Dezső, Nádler Róbert, Sz. Gyenes Lajos, Szüle Péter, Szlányi Lajos, Udvary Pál, Varga Nándor, stb. Az aukciós kiállítás január 6-ig marad nyitva és berekesztése után nagyobbszabású vacsora keretében alakul meg hivatalosan a NÉP képzőművészeti blokkja, amelynek megszervezésében a művészek közül Sz. Gyenes Lajos, Márk Lajos és Ligeti Miklós voltak a pártvezetőség segítségére. Színházi konfetti A Nemzeti Színház szombaton felújította Iijházy György liturgikus drámáját, a Missa Sollemnist. Az érdekes játékot a bemutató szereposztásában játszotta a színház. Beethoven zenéjét ezúttal a Budapesti Hangversenyzenekar játszotta, Vaszy Viktor karnagy vezérletével. Misley Anna, az Operaház prímaballerinája tanítja a Nemzeti Színház színészeit a darabokban előforduló táncokra. A „VIII. Henrik” próbáival kapcsolatosan Titkos Ilona is órákat vesz Misley Annánál. Titkos ugyanis Franz Albrecht történelmi darabjában korabeli táncot jár a színpadon. A Kamaraszínház nagysikerű zenés vígjátéka, a Budapesti Wien vasárnap este kerül színre ötvenedszer Dajka Margit, Fejes Teri, Latabár Kálmán és Békássy István felléptével.• Oszkár Strausschli villájában új operett komponálásával foglalkozik, amelynek zenéjét Albert Willemetz, az ismert francia librettista szövegére írja. A darab címe Valse d’amour és a párizsi Theatre Porte Saint-Martin színház mutatja be Maurice Lehmann igazgató rendezésében. A női főszerepre valószínűleg bécsi primadonnát szerződtet a színház. Az operett német átdolgozását Alfred Grünwald máris készíti. könyvet ajánlunk karácsonyra! KÁLLAY MIKLÓS: a Pápa és a Vatikán 170 páratlan szépségű illustrációval vezeti el az olvasót a Vatikán városba. Megmutatja Szt. Péter mai utódát, a leghatalmasabb koncepciójú pápák egyikét. Nincs ennél szebb, magasztosabb karácsonyi könyvajándék! Aza díszkötésben — — Ifjúságnak vegyük: TAMÁS—ENYVVÁRI: Háry Jánns ú’ahh kalantiai A legszebb magyar ifjúsági kitüntetett könyv! — Most jelent meg: Háry Iánns az E'lmn'ásznn Kapható minden könyvkereskedésben. — Cserépfalvi ki- TUDOMAH Nizsinszkij Nizsinszkijné Pulszky Komola könyve Az élet ritkán tud mértéket tartani. „Irodalommá” rendesen csak szürke hétköznapjait hagyja büntetlenül feldolgozni, s ha letér szabályos útjáról, ha rendkívüli fordulatokat és hökkentő sorsokat teremt, a legmélyebb szakadékok fenyegetik az írót. Még csak nem is hősi zuhanások szakadékai. Inkább a ponyva és a giccs dicstelen mélyvilága. Nizsinszkij élete is ilyen veszélyes anyag. Csupa forróság, csupa szertelenség. A tehetség állandó lávaömlése. De éppen ez a megszakítás nélküli fortissimo kifulladással, vagy a hangokban, színekben, szavakban válogatás nélküli harsogással, komikus túlzásokkal, túlédesítésekkel s minden más bajjal és olcsósággal fenyeget. A feladat óriási. Idézni egy rendkívüli tehetséget, a világnak eddig talán legtökéletesebb táncosát. Majd megírni a legtragikusabb letörést: a fény kialvását egy emberi agyban, borzongató előjeleivel s félelmes jelentkezésében. Versenyre kelni Stravinsky, vagy Rimsky-Kozakov zenéjével, a színpaddal, világítási raffinemente-okkal, az emberi mozdulat végtelen kifejező erejével, és a főhős köré odavarázsolni az orosz balettet: mi volt, mit jelentett, s milyen szédületet és mérgeket hozott. És felvázolni végül titokzatos erőivel és tehetségeivel Oroszországot, s a háború előtti túlfűtött, túl hangos Európát. Nizsinszkijné Pulszky Romolának ez az első könyve. Nem is érezte talán át a veszélyeket, ceruzája vagy írógépe nem ismerheti még a mélységek előtti meghátrálás és elakadás görcseit: ez az írása azért sikerülhetett talán ilyen tökéletesen. A könyv ugyan nem egy élet teljes és legmagasabb szintézise. Önként és azonnal két rétegre válik: Nizsinszkij életrajzára, majd azokra az izgalmas, forró élményekre, amelyek Pulszky Romola számára a házasság éveit jelentették. De megoldásnak sem olcsó ez a kettéválasztás. És feltétlenül megmentette Pulszky Romolát egy erejét bizonyára meghaladó feladatba való beletöréstől. Az életrajzi rész tartózkodásában, a túláradó anyagot összefogó zártságában, olcsó hatásokat elkerülő fegyelmezettségében, egyszerűségében és mégis minden színt visszaadó hajlékonyságában nagyon rokonszenves. Sokszor nem több, mint egyszerű és tárgyilagos közlés. De mindig akad egy mondat, egy gesztus, egy epizód, ami fölébe emeli az egyszerű életrajznak. A legszebb teljesítmény ebben a részben az orosz balett roppant kultúrájának és Európát meghódító művészetének szinte maradéktalan átmentése egy könyvbe: az élmény forróságát érezzük például a Rózsa lelke, a Faun délutánja zenei, korreográfiai, világításbeli leírásában. De az érdekesebb, az átfűtöttebb, az egész embert megmutató rész a második: a házasság évei. Itt egészen közelről érezzük egy nagy egyéniség lehelletét, az idegeinkre csapnak át a torlódó izgalmak villamos kisülései, elakad a szívünk a közeledő vég perceiben. Élet, művészet és tragédia végzetszerűen, a szemünk előtt fonódnak össze s válnak eggyé: egy fénylő, majd váratlanul kialvó élet tökéletes kompozíció remekévé. Nagyon szép és megrendítő könyv Pulszky Romola írása. Az életrajzok mai olcsó és művészietlen áradásában: művészet és tisztaság. Lengyel Lydia fordítása kifogástalan, a ,,Nyugat” kiadása szép és előkelő. Cle velekben Nagy Emil ízes humorával. Az angol élet különcségeit egy fordított Swift humorával, de a morózus „dean” élessége és kíméletlensége nélkül írja meg. Boldog világ! — ez általában a levelek alaphangja és kevés, mindig mértékkel tartott oktató hang: milyen jó volna, ha tanulni tudnánk az eszes és a világ minden népei között boldogulni legjobban tudó angoloktól. Jogászi dolgok, bírósági tárgyalások, az angol esküdtszék különös szervezete, a rendőrbíró — magistrate — munkája közelebbről érdekli Nagy Emilt és természetesen, mindenek felett a politika. De ezek a megfigyelései jelentik könyve legértékesebb részét. A jó értelemben vett vérbeli zsurnaliszta könnyen érthető és szemléletes stílusával percek alatt meg tudja magyarázni olvasóinak a legbonyolultabb jogi vagy politikai kérdések egész genezisét. Ezen a téren, az átlagos magyar olvasóközönség előtt ismeretlen Anglia megismertetésével cikkei annak idején valóságos úttörő munkát végeztek. Érdemes volt az újságcikkek gyorsan beporozódó feledés-árjából kiemelni ezeket a cikkeket és így összegyűjtve adni át őket a nagy nyilvánosságnak. Azoknak, akik a cikkeket részben már olvasták, azért, hogy emlékeiket felelevenítsék; azoknak pedig, akik eddig még nem ismerik, azért, mert élvezetes és értékes olvasmányt kapnak, egyaránt ajánljuk legmelegebben és felelősséggel _ Nagy Emil nagyszerű könyvének elolvasását. M. E. Nagy Emil Londoni Levelei Singer és Wolfner kiadása, 219 oldal. — Ennek a könyvnek az kölcsönöz valami egészen sajátos — sui generis — bájosságot, hogy rendszertelenül, mint valóságos levelek következnek benne egymásután azok az úti benyomások, amelyeket egy angliai tartózkodása alkalmával küldött haza írójuk. A XVIII. század utánozhatatlan és maradandó irodalmi értékű útleírásai között vannak olyan könyvek, mint Nagy Emil angliai leveleinek először a napilapokban, többek között éppen a Budapesti Hírlapban is megjelent cikkek gyűjteménye. A literary gentleman finom megfigyelései harmonikusan vegyülnek össze a le IRODALOM Válás Budán Márai Sándor új regénye Kőmives Kristóf válóperes bírót egy este felkeresi iskolatársa és elmondja, hogy néhány órával azelőtt megölte válófélben lévő feleségét, azt a nőt, akit a bíró is szeretett valamikor, s akit éppen ő választott volna el a régi baráttól. Ez a vallomás az új Márai-regény. Ibsen dolgozott ilyen kevésszálú, súlyos és bonyolultságukban is szinte mozdulástalan történetekkel. A Rosmersholm, a Nóra technikája ez, s mindaz, ami hőseink sorsában fontos és jelentős, már évekkel azelőtt megtörtént, jóval a dráma szálainak legombolyítása előtt. Életek futottak itt rossz síneken, évek látszólagos nyugalma alatt egyre nagyobb lett az elhajlás az egyetlen lehetséges úttól, és azután szinte órák alatt beáll a katasztrófa: egyének osztályok és kultúrák meghaladása, majd alámerülése. Mi már csak ehhez a végső jelenethez érkezünk, amikor a szemekben ott az érthetetlen rémület, a szavakban a különös hangsúly, minden élen az előrevetett árnyék. De Ibsennél mindez inkább ítélet volt. Végrehajtás, kérlelhetetlenség. Márai nem ilyen kemény. Az ő mariusi póza a túlélő és széthulló világ felett: a meditálás. Az egyén alig érdekli. A történetre ügyet sem vet. De izgatja és nyugtalanítja a külső epidermisz mögött a jelenségek halálosan kusza és kibogozhatatlan összefüggése. Olyan anatómus ő, akit csak a szabálytalan lefutású ideg érdekel, és egyedül ezt hajlandó kipreparálni. De van-e ma még egyáltalán szabály és rend? Amerre az író néz és ahová nyúl, minden felforrt és minden felborult. Irtózva hőköl a kiütköző hullafoltoktól. Menekülni szeretne. De mi más lehet a menekülés, mint a kételkedés. Nem hiszi el azt, ami van. S ez Márait megint csak odahajtja a romláshoz. Nyugalmat erőszakol magára. Tudja, hogy minden elveszett. Tudja, hogy ezt a kultúrát minden esküvésnél felbonthatatlanabbul eljegyezte a halál. De ő mégis vizsgálni kezd minden jelenséget, makacsul újra és újra megismétli próbavágásait, száz metszetet készít, száz eljárással próbálkozik, hátha talál valahol egy egészséges sejtcsoportot, hátha van menekülés. A század és az ember kiégettségének, szédüléseinek, furcsa ürességének már-már a nyugalom heroizmusáig eljutott írója Márai Sándor. Nem monumentális, inkább aprólékos. Témája a legnagyobb kiterjedésűek közül való, szinte maga ez a földrész, Európa, de nem a romantika csapzott sörényű, váltott lovaival rohan át rajta, de mikroszkóppal dolgozik. Hogy felállíthassa diagnózisát, ehhez elég a mondatnyi mese, egy-két figuráról néhány odavetett vonás, s akármilyen miliő, mondjuk Buda, csendes, úri, nyugalmas levegőjével. Márai pontosan ismeri erejét, tehetségét, — s minden munkája szinte iskolapélda arra, milyen fontos, hogy az író — minden hamis illúzió és kisiklató ambíció nélkül — tisztában legyen képességeivel. Márai alakformáló készsége például elég gyenge, dialógusai is sokszor papirosszűek, — nem erőszakolja tehát a valóságot. Inkább ő beszél figuráiról, beszélgetéseikről, érzéseikről, — s ez a beszéd mentes minden gyengeségtől, erőszakoltságtól, tévedéstől. Ez az író nem tud beszéltetni, de tud beszélni. S ebben a tartózkodásban még a fejezetek végére — csattanóként — odahelyezett egykét szónyi dialógusfoszlány is magnéziumfénnyel lobban. Néha kissé monoton. Néha túlságosan vázlatosak az alakjai. Magyar földön kissé szokatlan is, — de nagyon rokonszenves — hogy az író ennyire hús- és vérmentes koszton tartsa olvasóit. De fűszereiben annál izgatóbb és erősebb. Becsületes író. Izgalmas író, európai író. S ez az új regénye, a Válás Budán, talán a legegyensúlyozottabb, legjobb minden eddigi munkái között. ILLÉS ENDRE (*) A mai Olaszország. Azoknak a formás, a művelt közönség körében jól ismert kis könyveknek sorozatában, amelyet Kincsestár címmel a Magyar Szemle Társaság ad ki, időszerű, minden embert érdeklő kérdésről jelent meg alapos, értékes és érdekes ismertető tanulmány. Lapjain Villani Lajos báró, a külügyminisztérium kulturális osztályának vezetője ad képet a mai Olaszországról, arról a politikai, erkölcsi, gazdasági és kulturális megújhodásról, amely kiformálta a fasiszta Itáliát. Villani pompás tollal, az olvasó számára élvezetesen s emellett a tudományos vizsgálóság eszközeivel fejti ki témáját, a közvetlen közelből, helyszíni tapasztalatok alapján megismert fasizmus lényegét és szervezetét. Könyve nagyon jó szolgálat, mert arról a valóságról, az európai kérdésekbe döntően belenyúló tényezőről, amelyet az új Olaszország jelent, nap-nap után hallunk és olvasunk, de róla a legtöbb embernek részben hiányos, halvány általánosságokra szorítkozó fogalma van, részben oly ismerete, amely célzatos természetű, a ma is résen álló fasiszta berkekből ered. Villani 13 60-ik karácsonyi vásárunk uridivatkülönlegességei, mint alkalmas karácsonyi ajándékok! Házikabát finom szövetből . . P 16« -tól B Nyakkendő tiszta selyem . . P 4.50-tol ff divatsál !aAT:"r!m* 5.50.,« finom puplinből. ■ . a . a • , P 7.80.|« [1 Pizsama finom flanell. , ( , , P 8.50t«i 8 Zsebkendő -újdonságok . * . . P 11 -től If Áruink megbízhatósága és alacsony árai közismertek! Karácsonyi ajándékait nálunk szerezze be! Üzleteink vasárnap egész nap nyitva vannak! LUSTIG EDE Erzsébet körút 20, Rákóczi-út 8 MSOHNHHHHHIHI 0M N1A M mi karácsonyi ajándékunk ! f Minden idők legszebb filmje • C1 A FEKETE ANGYAL TYO C8Három világsztár csodafilmje!H TY HOLNAP!1A