Budapesti Közlöny, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-10 / 206. szám

kintetben is kifogástalanok a következő képviselő urak megbízó levelei: Bakcsi Ferencz, Buda Sándor, Buzinkay Pál, Dedinszky József, Földváry Miklós, Trauschenfels Emil, Fröhlich Gusztáv, Gall József, Gubody Sán­dor, Ger­­ve István, Huszár Imre, Janicsáry Sán­dor, Kállay Ödön, Kálnoky Pál gróf, Kemény Gábor báró, Kiss Miklós (kecskeméti), Kovách László, Lészay József, Lónyay János, Lónyay József, Madarász József, Mednyánszky Sándor, Molnár Antal, Molnár György, Muzslay Sándor, Radvánszky Károly, Rannicher Jakab, Ragályi Gyula, Ragályi István, Saáz Miklós, Schafer Fri­gyes, Steiger Gyula, Stoll Károly, Szabadhegyi Antal, Szitányi Bernát, Varró Sámuel, Zámory Kálmán, Muzler József, Rogulic János, Tombori Iván, Wächter Frigyes, Borb­a Zsigmond. A 14. §. b) pontja alá soroltattak a következő képviselők megbízó levelei, mint a­melyek ellen kérvény adatott be, különben pedig a jegyzőköny­vek kifogástalanok .• Kemény István b., Maximo­­vics Miklós, Tarnóczy Béla, Vállyi János. Az állandó igazoló bizottság tagjává választa­tott az osztály részéről: Simonyi Lajos b. Kvarsay László, a 9-ik osztály előadója . A 9-ik osztály részéről van szerencsém jelenteni a következőket: A 9-ik osztály megalakulása után a házszabályok értelmében a VIII. osztályba so­roztatott képviselők megbizó leveleinek megbirá­­lására lévén hivatva, 1872. sept. 6. és 7-én tartott ülésében megvizsgálván 47 képviselő megbizó levelét, ezek közt 37 kifogástalant talált, melyek tehát az a) jegyzékbe iktattatók; 7 képviselő ellen kérvény adatott be, minthogy pedig különben e képviselők jegyzőkönyve a törvény értelmében van kiállítva ezek a b)osztályba soroztattak. Három képviselőnek a jegyzőkönyve, kik közül kettőé a nemzetiségi egyenjogositásról szóló 1868.42. t. sz. rendelete ellen van kiállítva, a c) sorozatba iktat­tatott. Az a) jegyzékbe Boroztattak Barcsay Ákos, Bobory Károly, Bohus Zsigmond, Császár Bálint, Dániel Ernő, Deák Ferencz, Érkövy Adolf, Hor­­vát Boldizsár, Horváth Elek, Hodossin Imre, Hor­váth Károly, Jankovics Miklós, Janicsáry Szilárd, Jeney József, Kármán Lajos, Kemény Mihály, Kerkapoly Károly, Kiss János, Kiss Miklós (zó­lyomi), Kozma Parthén, Lipthay Béla dr., Lónyay Menyhért gr., Molnár István, Román Sándor, Si­monyi Lajos br., Trefort Ágost, Vecsey Oláh Károly, Vécsey József br , Vecsey Tamás, Vidacs János, Vizsolyi Gusztáv, Zmeskál Zsigmond, Khuen Henrik gr., Labass Antal, Mihajlovits Dra­gutin, Makray László, Fabriczius Károly. A b) jegyzékbe soroztattak: Balogh János, Bo­gyó Sándor, Csaba Gyula, Csipkés Lajos, Gullner Gyula, Kardos Kálmán, Zichy Imre gr. A c) fokozatba iktattattak: Kapp Gusztáv, Sachsenheim Albert és Szakál Albert. Az igazoló bizottságba Ottlik Géza lett megvá­lasztva. Kokelnök : Az eddigi jelentésekből világosan kitűnik, hogy azon képviselők, kiknek mandá­tuma kifogástalan, többen vannak, mint a­mennyi az általános többségre szükséges, itt az ideje te­hát, hogy a képviselőház hivatalnokait megválas­o­lza. Méltóztassék erre az időt és órát kitűzni. En­nélfogva felkérem azon képviselőket, kik az a.) és b.) betűk alá soroztattak, hogy holnap reggel 10 órakor a ház tisztviselőinek választása végett megjelenni szíveskedjenek. Végre tudomására hozom a t. háznak, „hogy a miniszerelnök úr értesítése folytán Ő Fel­sége a delegátiókat Pestre sept. IG-ra határozta összehivatni. Ha a t. ház beleegyezik, fel fogom olvasni. (Felkiáltások: A megalakulás után!) Ghyoey Kálmán : A felolvasás csak is a ház megalakulása után történthetik meg. (Helyeslés.) Kérem értesittetni a t. házat, hogy holnap a válasz­tás az elnökre, a két alelnökre, a jegyzőkre és a háznagyra fog megtörténni. (Helyeslés.) Korelnök: Egyéb tárgya nem lévén a mai ülésnek, azt feloszlatom. Ülés vége 11 óra 35 pereskor. 1646 A FŐRENDIHÁZ V. ÜLÉSE september 9 én d. e. III/2 órakor. Elnök: Majláth György országbíró az ülést 1212-kor megnyitja. Jegyzők: Zichy Ferraris Viktor gr., Pallagh­ini Ede gr. A kormány részéről jelen volt: Wenckheim Béla b. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a legfelsőbb fegyelmi bíróság következő tagjai teszik le az esküt: Apponyi György gr., Erdődy Sándor gr., Károlyi György gr., Mailáth Antal gr., Szögyényi M. László, Tomcsányi József, Ujfalussy Miklós, Gerliczi Bódog gr. Elnök kihirdeti, hogy a Horvát-Szlavonor­­szágok képviselői közül a magyar országgyű­lésre megválasztottak: Inkey Nándor, Smaics Bertalan. Elnök felolvassa a meg nem jelenhető s fölmentetésüket kérő főrendek neveit; a névsor kiadatik az állandó igazoló bizottságnak. Prónay Gábor b. úgy hiszi, hogy a meg nem jelent s ok nélkül elmaradó főrendek iránt a ház­nak intézkedni kellene, miután nemcsak a „méltó­­ságos“ regalisták, de a főtisztelendő egyháziak részéről is vannak olyanok, kik jelen nincsenek s kik a múlt országgyűlésen egyszer sem jelen­tek meg. Elnök az igazoló bizottságra tartozandónak véli ez ügyet. Napirend: a delegátiókba küldendő tagok megválasztása A szavazatok beadatván, az ülés félórára felfüggesztetik. 12 óra után az ülés folytattat­­ván, kihirdettetik“a választás eredménye, mely sze­­rint a közös ügyek tárgyalására kiküldendő or­­­szágos bizottmány tagjaiul megválasztattak . I Gr. Almássy György, gr. Andrássy Aladár, gr. ■ Erdődy Sándor, Haynald Lajos kalocsai érsek,­­ Inkey Nándor horvát-szlavon és dalmát ország­gyűlési főrendi képviselő, gr. Károlyi György I kir. főudvarmester, gr. Károlyi Sándor, gr. Keg­ I­levich Béla, gr. Keglevich István, gr. Mailáth Antal kir. tárnok­mester, báró Mesznil Viktor,­­ gr. Mikes János, Olteanu János lugosi püspök, br. Prónay Gábor, gr. Szápáry Antal, gr. Szé- S­eben Antal, b. Vay Lajos, gr. Zichy Ferencz kir. , főajtónállómester, gr. Zichy Nándor, gr. Zichy I Ferraris Viktor pesti főispán. Póttagok: b. Dőry­­ Lajos, gr. Forgách József­, gr. Gyürky Ábrahám nógrádi­ főispán, gr. Hunyady Pál, Maljevácz Péter pszsegéi főispán (Horvát- Szlavón- és Dal­­mátország részéről), örgr. Pallavicini Ede. E kihirdetés után más tárgy nem lévén — az ülés eloszlott 12 órakor. A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSI MINISTÉRIUM tiszti kara múlt szombaton testületileg vett búcsút volt ministerétől Pauler Tivadar úrtól. A tisztikar saj­nálkozását, hogy meg kell válnia azon férfiútól, kiben egyaránt bölcs, humánus és atyai jóindulatú vezetőt tanult ismerni,­Tanárky Gedeon államtit­kár fejezte ki, kinek Pauler Tivadar minister úr meghatottan válaszolt. A minister ur közvetlenül ezután meglátogatta az egyes osztályokat s szere­tett hivatalnokaitól egyen-egyen búcsút vett. Más­nap bucsuebédet adott volt tisztikarának a Hun­gáriában, hol Tanárky államtitkár Pauler minis­­tert , ez viszont a tisztikart, Joannovits államtitkár a minister családját s Hegedűs m. tanácsos a két államtitkárt köszöntötte fel. Trefort Ágost vallás- és közoktatási mi­nister úr, ministériuma személyzetét tegnap, hét­főn d. e. 10 órakor fogadta. A minister urat a tisz­ti­kar élén Tanárky Gedeon államtitkár úr üdvö­zölte, kinek beszédére Trefort úr azt válaszolá, miszerint ő tudja, hogy egyetlen oly társadalmi vagy miveltségi kérdés sem létezik, mely többé vagy kevésbé­ összefüggésben nem állana a cultus- és oktatásügyi ministérium teendőivel, azonban ezen eszményi felfogás daczára, e szakkörében mégis leginkább gyakorlati tevékenységet igyek­­endik kifejteni. Hogy minő szellemben kelljen ennek történnie, erre ő (Eötvös arczképére mutatva) mindig emlé­­keztettetni fog ama feledhetlen férfiú képe által, mely ő rá tekint le. Ő lényegesen csupán azt is­mételheti, a­mit két nap előtt a pártértekezlet­ben mondott; azonban, ha ő politikai sikereket csupán a párt támogatása által vívhat ki, úgy arra nézve, hogy a közigazgatásban ered­ményeket érhessen el, szakbeli hivatalnokai­nak közreműködésére van szüksége, ezért kéri őket, hogy erélylyel és lelkiismeretes szor­­galommal álljanak oldala mellett. Ő tudja, hogy a felelősség egyedül ő rá nehezül, de a parl­amenti felelősség mellett van még egy erkölcsi felelősség is, s ez mindazokra hárul, kik ő vele egyesülve működésre vannak hivatva, valamint a siker dicső­­­­ségéből is azokat megfelelő rész illeti. Ő a legsü­r­­­­getősebb feladatokat gyorsan, habár elsietés nél­kül is, intézendi el. A szakjabeli nagy kérdése­ket, melyek függőben vannak, alaposan tanulmá­­nyozandja, s mihelyt azokat minden részletekben megismeri, bátran a megoldáshoz fogand; a folyó ügyekre vonatkozólag­ megvárja hivatalnokaitól, hogy ők azokat mindig gyorsan intézendik el, s ezért őket a rómaiaknak ezen rövid, de sokat mondó szavával bocsátja el: Laboremus. Az uj minister úr szívélyes, barátságos modora, lekötelező bánásmódja a vezetése alá rendelt tiszt­­ikart mindjárt a bemutatá­snál meghódította. Trefort Ágost minister beszéde a Deák kör sept. 7-ki értekezletén. Ő Felsége parancsára, a tisztelt ministerelnök ur kívánsága s több tisztelt barátim felbátoritására merészeltem a cultus s közoktatási tárczát elvál­lalni, ismétlem: „merészeltem“ azon tárczát elvál­lalni, melyet felejthetlen barátom, b. Eötvös Jó­zsef megalapított, s melynek körében nagyszerű dolgokat initiált, s kinek tevékenységét a tan­ügyekben oly jártas és tapasztalt kitűnő férfiú, mint Pauler minister úr folytatta. Ismerem a hely­zet nehézségeit és számot vetettem azokkal, hogy képes leszek-e sikert aratni e téren, mely esetben a sikertől az országra haszon és én reám becsület fog leáramlani; míg ellenkezőleg át fogom engedni , e­zért ügyesebb és szerencsésebb kezeknek. Első feltétele a sikernek az, hogy a 1. párt engemet tá­mogasson. Kérem tehát e támogatást nemcsak személyes tekintetekből, hanem főleg országos ér­dekből, mert a kulturális kérdések szerencsés meg­oldása azonos az ország jövőjének biztosításával. (Helyeslés.) Mi 1848-ig sajátságos viszonyok közt éltünk. Vegyülete volt ez a feudális viszonyoknak, s az administrativ monarchia állapotainak, a mint azok a 17. és 18. században Európában kifejlődtek. Azon szellemi áramlat, mely főleg 1825. óta évről évre nagyobb tért foglalt s mely csak 48 dán ment át törvényeinkbe, eszközlé az átmenetet a modern államba s a modern társadalomba. Ezen processus nincs még befejezve, s ezen processus ne­­nehézségeivel küzdünk mi jelenleg is, és mi e pro­cessust a culturális kérdések szerencsés megoldá­­­sával fogjuk befejezhetni. (Zajos helyeslés.) E nézet felderítésére szabad legyen csak két dol­got megemlítenem. A történelmi alapon megmaradván s azt tisztel­vén is, kénytelenek vagyunk a democratiával megalkudni s józan igényeit kielégíteni; de a de­­mocratiát a szabadsággal csak úgy lehet párosí­tani, annak veszélyeit csak úgy lehet kikerülni, ha a nép miveltségét hathatósan előmozdítandjuk. (Zajos helyeslés.) A democratia, Tocqueville nézete szerint, ki jósló szemmel a franczia állam minden bajait előrelátta, a nép miveltsége nélkül a caesarismus­­hoz vezet. (Helyeslés.) Mi gazdasági viszonyain­kat alakítjuk át, vasutakat építünk, kereskedést és industiát törekszünk teremteni; de az által, ha a magyar culturát nem mozdítjuk elő, az ex­­propriatio egy nemét fogjuk előidézni s a törté­nelmi magyar állam helyett előidézendünk egy cosmopoliticus országot,melyben anyagi jólét létez.

Next