Budapesti Közlöny, 1936. június (70. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

1936 június 3. térképtárból kikéri az eredeti földmérési tér­képeket. Ha a tagosítás alá nem eső földrészletek területe a határvonal változása vagy szabályo­zása miatt megváltozik, vagy e határvonal egyes földrészleteket átvág, a területváltozások­nak a földmérési, földadókataszteri munkála­tokban és a telekkönyvben mérnöki nyilván­tartás útján való érvényesítése céljából az állami mérnök a változott határvonalat az ille­tékes földmérési felügyelőség nyilvántartási térképén feltünteti, a változott földrészletek területszámítását a birtokváltozási jegyzékben elvégzi és a kiigazított munkálatokat további eljárás végett visszaküldi az illetékes föld­mérési felügyelőségnek, mely a változásoknak telekkönyvben és földadókataszterben érvénye­sítéséről azonnal intézkedik. 2. Közutak, vasutak, csatornák és erdők kitűzése. 6. §. A tagosításba bevont területen áthaladó állami és törvényhatósági kezelés alatt álló közutak határvonalainak töréspontjait az út­fenntartó hatóság a törvényszék megkeresésé­ben (K. 6,9. §.) megállapított határidőig kitűzi, vagy a régebben történt kitűzés felülvizsgálatát végrehajtja, nehogy a kitűzés hiánya a tago­sítás műszaki munkálatainak előhaladását gátolja. A törzskönyvezett közutak kitűzése a törzs­könyvi adatok alapján történik. Ebből a célból a törzskönyvezéskor rendszerint a föld alatt kővel állandósított sokszögpontokat az útfenn­tartó hatóság feltárja és a gondosan kitűzött sokszögoldalakról derékszögű koordináta­méréssel bemért úthatárpontokat kitűzi és a közutak határvonalainak töréspontjait, ha az még meg nem történt, a 939/1931. K. M. szám­i kereskedelemügyi miniszteri rendelet értelmé­ben 14 X 14 cm keresztmetszetű és 70 cm hosszú kövekkel jelöli meg. A kövek helyzeté­nek biztosítása végett célszerű azok alá kereszt­véséssel megjelölt féltéglából álló földalatti biztosító jelzést elhelyezni. Az útfenntartó hatóság ellenőrzi, hogy a ki­tűzési adatokból számított és az út törzs­könyvében feltüntetett területek egyeznek-e. Eltérés esetén vagy az út határvonalának ki­tűzését megfelelően helyesbíti, vagy a törzs­könyvben feltüntetett területet kiigazítja s erről a budapesti állami 22. földmérési feügyelőséget értesíti. 7. §­ Ha a régi törzskönyvek sokszögpontjai az országos alapponthálózatba nincsenek bekap­csolva, a birtokrendező mérnök a bekapcsolást elvégzi, az alappontokat és úthatárpontokat a törzskönyvi, illetve az útfenntartó hatóság által rendelkezésre bocsátott kitűzési adatok alapján az alaptérképen feltünteti, a törzskönyvezetlen közutakat pedig az útfenntartó hatóság kitűzése és az Állami Földmérés szabályai szerint be­méri és térképezi. Amikor törzskönyvezés után történt útátépí­­tések miatt a helyszíni állapot nem egyezik a törzskönyvben feltüntetett állapottal, a közutat az útfenntartó hatóság kitűzése szerint kell bemérni.8. §. Ha a tagosítandó területet közforgalmú vasúti vonal érinti, a vasútigazgatóság a vasúti területek kitűzését a törvényszék megkeresésé­ben (K. 69. §.) megállapított határidőre el­végzi, nehogy a kitűzés hiánya a tagosítás mű­szaki munkálatainak előhaladását gátolja. A vasútigazgatóság a határpontok helyzetét a kisajátítási terv adatai alapján ellenőrzi, a helytelenül elhelyezett határköveket a kisajátí­tási terv adatainak megfelelő helyre áthelyezi, a hiányzó határköveket pótolja és megállapítja, hogy a kitűzési adatok alapján számított kisa­játítási területek a központi telekkönyvben feltüntetett területekkel egyeznek-e. Ha e terü­letek eltérnek egymástól, törvényes lehetőség esetében a kitűzést helyesbíti, ellenkező eset­ben a területi eltérést a központi telekkönyvi hatóságnak bejelenti s erről a változott terü­letadatok közlésével az állami 22. földmérési felügyelőséget értesíti. _ Egyvágányú vasútnál a kisajátítási terv adatai a határpontok helyzetét rendszerint a pálya tengelyére (kisajátítási tengely) adják meg. Az egyvágányú vasutaknál a pálya ten­gelye a vágánytengely, vagyis a két sínszál középvonala. Kétvágányú pályákon a kisajá­títási terv feltünteti, hogy a kisajátítási tengely valamelyik vágány tengelytől vagy sinszáltól milyen távolságra esik. Ha a kisajátítási tengely helye nincs meg­adva, több határpont ordinátáinak kitűzésével kell a helyét megállapítani. A kisajátítási tengelyen való mérés kiinduló pontjait a községi határpont, a felvételi épüle­tek és őrházak megadott méreteiből (szelvé­nyezéséből) vagy több határpont abszcisszái­nak figyelembevételével az esetleges hibaszel­vényekre tekintettel kell megállapítani. Ha régi vasúti vonalaknál a határpontok abszisszái a méterrendszerű szelvénypontokhoz viszonyítva ugyanolyan előjelű, állandó értékű eltérést mutatnak, ami a méterrendszerű szel­vényezés kiinduló pontjának a régi élrendszerű­ szelvényezés kiinduló pontjához viszonyított eltolódását jelenti, a határpontok helyzetét nem kell megváltoztatni. 9. §. Mivel a vasúti kisajátított területek határ­pontjainak helyzete az országos alappontokra vonatkoztatva nincs megadva, a birtokrendező mérnök ezeket a határpontokat az alappontok­ból beméri. E célból vagy a vasúti pálya koronáján, vagy a kisajátítási határvonal mentén sok­szögvonalakat határoz meg és a határpontokat ezekre derékszögű koordinátaméréssel méri be. A határpontokat kivételesen az állami 22 földmérési felügyelőség előzetes hozzájárulásá­val előmetszéssel is meghatározhatja, de min­den pontot legalább három iránnyal kell meg­határozni. A birtokrendező mérnök az alappontokat és a határpontokat, amennyiben a vasútvonal az alaptérképen ábrázolva még nincs, az alaptér­képen feltünteti. Ha pedig a vasúti terület az alaptérképen már fel van tüntetve, ellenőrzi, hogy az ábrázolás a mérési eredményeknek megfelel-e. Ha az alaptérképen megadott és a mérési eredmények alapján feltüntetett azonos határ­pontok nem esnek össze, az eltérések okát ki kell kutatni és szükség esetén erről a vasút ille­tékes vezetőségét (igazgatóságát) értesíteni kell. 10 §. Ha a tagosítandó területet ármentesítő tár­sulat által kisajátított, vagy szolgalmi joggal terhelt ingatlanok érintik, azok kitűzését és a területek határpontjainak kővel való meg­jelölését a 6—8. §-ok rendelkezései szerint a törvényszék megkeresésében megadott határ­időig az ármentesítő társulat tartozik végre­hajtani. A határpontok bemérését és térképezését a 9. §. rendelkezései szerint a birtokrendező mér­nök végzi. 11. §: A tagosítandó területet érintő erdők vagy erdősítésre kijelölt, de még be nem erdősített területek kitűzésének a törvényszék megkere­sésében megállapított határidőre való végre­hajtása céljából a kir. erdőfelügyelőség mér­nököt küld ki, aki a kitűzést a B. 143. §-ának és a jelen utasítás 4. §-ának figyelembevételével a birtokrendező mérnökkel együtt végzi el. A kitűzött határpontokat a birtokrendező mérnök kővel állandósítja, az alappontokból meghatározza és az alaptérképen feltünteti. 12. §. A törzskönyvezett közutak s vasutak terü­leteit és más kisajátított területeket különösen gondosan kell kitűzni, mert az esetleges hely­telen kitűzést a tagosítási előmunkálatok hite­lesítése után többé helyesbíteni nem lehet. Az állami 22. földmérési felügyelőség az útfenn­tartó hatóság, a vasút illetékes vezetősége (igazgatósága) és az ármentesítő társulat figyelmét erre külön felhívja. A szükséges pontosság biztosítása végett a kitűzéshez használt acélmérőszalagok vagy más hosszmérő eszközök valódi hosszát a ki­tűzés előtt meg kell állapítani. A hosszmeg­­állapítást (komparálást) bármelyik földmérési felügyelőség vagy felülvizsgáló állami mérnök díjtalanul elvégzi. Hogy a különféle mérések­hez használt mérőszalagok valódi hosszúsága időnként ellenőrizhető legyen, az állami mér­nök által kivitt és előzetesen komparált mérő­szalaggal a községben alkalmas helyen az alaphosszúságot (20 m-t, vagy 10 ölet) ki kell jelölni. 13. §. Az összes kitűzéseket az állami 22. föld­mérési felügyelőség által kiküldött állami mér­nök ellenőrzi, a kisebb hiányokat vagy hibákat azonnal pótolja, illetve kiigazítja, nagyobb hiányokról vagy hibákról pedig a nevezett földmérési felügyelőség az illetékes hatóságot, hivatalt vagy társulatot értesíti és azok pót­lása, illetve kiigazítása iránt azokat megkeresi. A hatóság, hivatal vagy társulat a kiigazítás iránt azonnal intézkedik. 14. §. Ha a 6., 8., 10., 11. és 13. §-ban említett útfenntartó hatóságok, hivatalok és társulatok a területek kitűzését a megállapított határidőig végre nem hajtják, az állami 22. földmérési felügyelőség erről megfelelő intézkedés végett a törvényszéket értesíti. Budapesti Közlöny 3­ 3. Azonosítás. Változások felmérése. Betüsoros névjegyzék. 15. §. A birtokrendező mérnök az elhatárolási jegyzőkönyv, a földmérési térképmásolat és területkimutatás, továbbá a telekkönyvi beté­tek (telekjegyzőkönyvek), a telekkönyvi rész­let lajstrom és névjegyzék másolatai alapján a telekkönyvi helyrajzi számok sorrendjében a B.-hez csatolt IV. számú minta szerint azonosí­tási jegyzéket szerkeszt, amelybe az elhatáro­lási jegyzőkönyv, a térképmásolat és a terület­kimutatás alapján sorban beírja a tagosítandó területbe eső földrészletek helyrajzi számait és területét, továbbá a dűlő nevét és a térkép­­szelvény számát, a telekkönyvi másolatokból pedig a telekkönyvi betét (telekjegyzőkönyv) számát és a telekkönyvi tulajdonos nevét. Ha több földrészletnek kettőnél több közös tulajdonosa van, az összes közös tulajdonoso­kat elég egy földrészletnél felsorolni, a többi­nél csak a legnagyobb tulajdoni hányadrészét vagy a telekkönyvi betétben (telekjegyzőkönyv­­ben) először megnevezett tulajdonost kell .­és társait utalással feltüntetni és a jegyzett rovat­ban utalni kell arra a földrészletre, ahol az összes társtulajdonosok fel vannak sorolva. A telekkönyvön kívül történt nagyobb meg­osztások vagy a tagosításba utólag bevont in­gatlanok későbbi bevezetésének lehetővé tétele céljából az azonosítási jegyzékben az egyes dűlőkben fekvő ingatlanok felsorolása után megfelelő helyet kitöltetlenül kell hagyni. Olyan községekben, melyeknek telekkönyve telekjegyzőkönyvekből áll, az azonosítási jegy­zékbe a földrészletnek a telekkönyvi helyrajzi számtól eltérő kataszteri helyrajzi számát is be kell írni. Mivel ez esetben a telekkönyvi ingatlanok már a művelési ágak külön helyrajzi számmal való feltüntetése miatt is a földadókataszter­ben rendszerint több helyrajzi számmal szere­pelnek, a telekkönyvi helyrajzi számok beírá­sakor minden második sort kitöltetlenül kell hagyni. A telekkönyvi és kataszteri földrészletek azonosítását a telekkönyvi és földmérési tér­képmásolatok és területadatok összehasonlí­tásával kell elvégezni. Az azonosítás végrehajtása és a birtokmeg­osztások átvezetése után az azonosítási jegy­zék terü­letadatait dűlőnként és a jegyzék vé­gén a dűlők területét összegezni kell. 16. §. A birtokrendező mérnök a telekkönyvi tulaj­donosok és tényleges birtokosok helyszíni azo­nosítása és a telekkönyvben át nem vezetett

Next