Budapesti Közlöny, 1939. augusztus (73. évfolyam, 172-197. szám)

1939-08-01 / 172. szám

1939 augusztus 1. — 172. szám. Budapesti Közlöny 10. §. (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és e rendelet alapján 15 napig terjed­hető elzárással büntetendő : a) aki az 5. §. (9) bekezdésében foglalt ren­delkezés ellenére tilosnak jelzett hanggerjesztő eszközt alkalmaz ; b) aki légoltalmi riasztóeszközt vagy lég­oltalmi riasztóberendezést, az 5. §. (10) bekez­désében foglalt rendelkezés ellenére, nyílt helyen kipróbál; c) az ingatlanbirtokos, aki riasztóeszköznek és berendezésnek az ingatlanán, vagy annak belső helyiségében elhelyezését, célszerű el­helyezéssel járó munkálatok elvégzését, továbbá a riasztóeszköz, illetőleg berendezés ellenőrzé­sét, karbantartását és működtetését a 8. §-ban foglalt rendelkezés ellenére akadályozza. (2) Pénzbüntetés kiszabása esetén az 1928 : X. t.-c. rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) A kihágás elévülésére és a kihágás miatt eljáró hatóságokra az 1939 : II. t.-c. 212. §-ának (5) és (7) bekezdéseiben foglalt rendelkezések az irányadók. 11. §• Ez a rendelet a kihirdetését követő harmin­cadik napon lép hatályba, mely napon a 62.100/ evn. lgv.—1938. H. M. számú rendelet hatályát veszti. Budapest, 1939. évi julius hó 24.-én. M. kir. honvédelmi miniszter. A m. kir. honvédelmi miniszter 88.002/evn. lgv—1939. számú rendelete a légoltalmi elsötétítő szolgálat tárgyában. A légoltalmi elsötétítő szolgálat tárgyában a belügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel, az iparügyi miniszterrel, valamint a kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve — a honvédelemről szóló 1939 : II. t.-c. 235. §-ában, illetőleg a 136., 137., 140. és 212. §-ok­ban foglalt felhatalmazás alapján — a követ­kezőket rendelem : Általános rendelkezések. 1­ §• Háború idején, vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús (légi) veszély esetében, az ellenséges repülők tájékozódásának és a célzott bombadobásnak megakadályozása érdekében, a városok és községek, valamint az azok terü­letén lévő építmények (középületek, hatóságok, hivatalok, közérdekű intézmények elhelyezé­sére szolgáló épületek, ipartelepek, üzemtele­pek, lakóházak, stb.) és egyéb vagyontárgyak, továbbá mindennemű közlekedési és hajózási eszköz és berendezés fényeinek fényforrásával rendelkező személy mindazt a fényt, mely akár közvetlenül a fényforrás, akár az általa meg­világított tér, vagy felületek fényhatása révén, a levegőből megfigyelhető, az alábbi rendelke­zések szerint korlátozni, illetőleg megszüntetni köteles. 2­ §• A légoltalom szempontjából szükséges el­sötétítésnek két fokozata van : csökkentett vi­lágítás és teljes elsötétítés. A világítás csökkentésére vonatkozó rendelkezések. 3. §. (1) A csökkentett világításra vonatkozó ren­delkezések, az ország egész területén, vagy annak egyes részein a honi légvédelmi készült­ség (88.000/eln. lgv.—1939. H. M. számú ren­delet 1. §.) elrendelésével, vagy a honvédelmi miniszter külön rendelkezése alapján lépnek életbe és a honi légvédelmi készültség meg­szüntetéséig, illetőleg mindaddig hatályban ma­radnak, amíg azt a honvédelmi miniszter hatá­lyon kívül nem helyezi. A honvédelmi minisz­ter a külön kijelölt területeken a honi lég­védelmi készültség megszüntetéséig állandó tel­jes elsötétítést rendelhet el. (2) A csökkentett világítás végrehajtását úgy kell előkészíteni, hogy a világítás csökkentése a közvilágítás lámpahelyeinél a honi légvédelmi készültség kihirdetésétől számított 36 óra alatt, a világításkorlátozás alá eső minden más fény­forrásnál pedig 6 óra alatt végrehajtható legyen. 4­ §• (1) A csökkentett közvilágítás az a legkisebb mértékre szorított külső világítás, amely mel­lett a zavartalan forgalom és a közbiztonság még fenntartható. A csökkentett közvilágí­tásba kapcsolt lámpát olyképen kell ernyőzni, hogy a fényforrás közvetlen fénye már a fény­forrással egy magasságból se legyen látható. (2) A csökkentett világítás rendszerébe csak azok a közvilágítási lámpák kapcsolhatók be, amelyeknek fénye a 8. §-ban említett központi kapcsolás útján megszüntethető. (3) A rendes (békebeli) közvilágítás fény­mennyiségét a lámpahelyek ritkításával, az égők kicserélésével, a feszültség csökkentésével és megfelelő berendezések alkalmazásával kell csökkenteni. (4) Ahol az (1)—(3) bekezdésekben foglalt rendelkezések követelményeinek nem lehet megfelelni, a csökkentett világítás elrendelésé­től kezdve, annak megszüntetéséig, teljes elsö­tétítést kell tartani és ott csak a 9. §-ban meg­határozott irányfényeket szabad alkalmazni. 5­ §• (1) A csökkentett világítás elrendelésétől, annak megszüntetéséig általában mindennemű szabadba sugárzó fényt (kirakatvilágítást, fényreklámot, világító feliratokat, kávéházak, szórakozóhelyek és más helyiségek szabadba sugárzó fényeit) meg kell szüntetni, akár köz-, akár magánterületre világítanak azok. Az I. és II. légoltalmi csoportba sorolt ipari üzemek fényeinek elsötétítését az illető ipari üzem jóváhagyott légoltalmi terve alapján kell végrehajtani. (2) Középületek és magánépületek, ipari üze­mek, lakások ajtóit, ablakait (udvari és lépcső­házi ajtókat és ablakokat is) és minden egyéb fénysugárzó, illetőleg fénykibocsátó felüleleteit oly módon kell elfüggönyözni, vagy olyan be­rendezésekkel (például fényzsilipekkel) kell el­látni, illetőleg a belső fényforrásokat úgy kell ernyőzni és az azokból sugárzó fénymennyisé­get úgy kell csökkenteni, hogy az épület belse­jéből még az ajtók és ablakok, vagy más nyí­­lást záró szerkezet nyitásakor se szűrődhessék közvetlenül érzékelhető fény a szabadba. (3) A honvédelmi minszter a csökkentett világítás idejére a nagy városok zavartalan életéhez szükséges egyes fények használatára vonatkozóan a jelen §-ban foglalt rendelkezé­sektől eltérő szabályokat állapíthat meg. 6. §. (1) A csökkentett világítás életbeléptetése után a belső világítással rendelkező minden­nemű járómű belső világítását a szükséges leg­kisebb mértékre kell csökkenteni és az égőket úgy kell ernyőzni (esetleg elhelyezni), illetőleg az ablakokat úgy kell hézagmentesen elfüggö­nyözni (elzárni), hogy a járómű ablakain ke­resztül a belső fény közvetlenül észlelhető ne legyen. (2) A járóműveknek a jogszabályokban meg­kívánt külső lámpáit (gépkocsiknál mind a fényszórót, mind a tompított, u. n. városi lám­pákat) fénycsökkentő berendezéssel kell ellátni. (3) Gépkocsivezetők a keresőlámpát csak a szükséges legrövidebb időre használhatják. (4) A gépjáróművek hátsó rendszámtábláját megvilágító lámpát — amennyiben annak fénye különlegesen erős, vagy a fényforrás köz­vetlenül látható — ugyancsak el kell látni a (2) bekezdésben említett fénycsökkentő beren­dezéssel. A teljes elsötétítésre vonatkozó rendelkezések: 7­ §• (1) A tel­jes elsötétítést — ellenkező rendelke­zés hiányában — a Légvédelmi riadó hang­jelére kell végrehajtani. (2) A teljes elsötétítéskor a közvilágítást és — a 9. §. (1) bekezdésében foglalt irányfények ki­vételével — minden egyéb külső vagy szabadba sugárzó fényt meg kell szüntetni. 8. §. (1) A közvilágítást lehetőség szerint a város (község) légoltalmi központjából (riasztóköz­központjából) működtethető megbízható köz­ponti kapcsolóval kell megszüntetni. (2) Ha a közvilágítást a város (község) lég­oltalmi központjából (riasztóközpontjából) nem lehet megszüntetni, a légoltalmi központ (riasztóközpont) és a közvilágítás kapcsolóhelye között olyan teljesen üzembiztos összeköttetés­ről kell gondoskodni, melynek útján a csökken­tett közvilágítás a Légvédelmi riadó felétől számított egy percen belül megszüntethető. (3) A közvilágításnak több központból való körzetenkénti kikapcsolása kivételesen és át­menetileg csak akkor engedhető meg, ha a lég­oltalmi központ í riasztóközpont), és mindegyik körzeti kapcsolóhely között olyan nagyfokban üzembiztos összeköttetés létesül, melynek útján a csökkentett világítás a Légvédelmi riadó felé­től számított egy percen belül megszüntethető. 9. §. (1) Teljes elsötétítéskor szükség esetén a tájékozódás és a forgalom legszükségesebb irá­nyítása céljából irányfényeket kell alkalmazni. Az irányfények a légitámadás ideje alatt is be­kapcsolva maradnak. (2) Az irányfény már a fényforrással egy­magasságból se legyen látható. Az irányfénynek 500 méternél nagyobb távolságról még a talaj­szintről figyelés esetén sem szabad láthatónak lennie. (3) Irányfényt térvilágításra nem szabad használni. (4) Irányfény gerjesztésére a közvilágítási há­lózattól független módszer is használható. (5) Irányfény a (2) bekezdésben megkívánt követelményeknek megfelelő világító jellel, illetőleg világító festékkel bevont felirattal is helyettesíthető. (6) A csökkentett közvilágításnak minden esetben tartalmaznia kell egy bizonyos számú olyan irányfényt, amely a közvilágítás központi áramszolgáltatásától teljesen független. 10. §. (1) Járómű vezetője teljes elsötétítés esetén város és község belső területén a járóművel szo­rosan az úttest szélén megállni és a járómű lámpáit eloltani köteles. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak légoltalmi végrehajtószervek járóműveinek vezetőire, katonai csapatokat, lő­szert és élelmiszert szállító járóművek vezetőire, továbbá belső területen áthaladó sínpályához kötött és helyközi forgalmat lebonyolító közle­kedési eszközök ama vezetőire (vasutak, helyi­érdekű vasutak vezetőire), akikre a 13. §-ban említett hatóságok másképen intézkednek. A világítás csökkentésére és a teljes elsötétítésre egyaránt vonatkozó rendelkezések. 11. §■ A Légi veszély elmúlt jelzésre a Légvédelmi riadó előtti állapotot kell visszaállítani. 12. §. A csökkentett világítás és a teljes elsötétítés részleteiről, az elsötétítő szolgálatban alkalma­zásra kerülő anyagokról, eszközökről és beren­dezésekről, azok műszaki előírásairól és alkal­mazásának módjáról a honvédelmi miniszter, szükség esetén, külön rendeletben rendelkezik. 13. §. Állami és magánkezelésű vasutak, vala­mint a hajózás eszközeinek és szerelvényeinek és egyéb berendezéseinek elsötétítését a keres­kedelem- és közlekedésügyi miniszter a honvé­delmi miniszterrel egyetértve külön szabá­lyozza 14. §. (1) A közvilágítás csökkentésének és teljes megszüntetésének a helyi viszonyok szerint __________________________

Next