Budapesti Napló, 1898. december (3. évfolyam, 333-358. szám)

1898-12-25 / 355. szám

Budapest, vasárnap BUDAPESTI VAPLO 1898. december 25. 855. szám. Valamely cifra templom küszöbén, Es el nem alszik vérre szomjúságom, Míg úri köntöst látok e világon­­ , . . . ! . Helyeslőn zúgtak. És Mihály, miközben Lou­lt, még mozgott, homlokát redőzve: — Szó fia szó; ha tenni ké­k, magam Volnék, tudora, kitörni a nyakam. Pipogya népség vagytok. S lassan — lassan Ürült a korcsma. Itt-ott, egy sarokban Gubbasztott még pár kései madár. S jött a korcsmáros, hogy éjfélre jár. Üt a záróra. "... Négy liter... ma jócskán Öntött fel a garatra. Egy hatoskán k­ivül reá megy az egész vagyon. Sebaj no, még azért nem hál havon Az éjjel, tiz krajcárból épp’ telik Sovány szállásra másnap reggelig Hajléktalanok menhelyébe*... Reggel Oszt’ pénz után néz ... Tán csak jobb sikerrel, Mint eddig s munkát sem keres hiába. Mély csönd honolt künn a nagy éjszakába’. Csillagtalan, bús decemberi éj volt. Szürkés fekete, szennyes égbolt S derengő, frissen hullott hólepel. Derengő hólepel, mely minden lépten gyöszörgött, jajdúlt s fölszakadt sötéten. Bokáig süppedt és úgy ballagott Mihály; az utca már régen halott. Pár lámpa pislog még homályosan S néhány kifestett arcú lány suhan, Tollas kalap, rikító ruhakelme S rongyos cipő . . . az éj olcsó szerelme. Tovább ment lassan. S hirtelen, szemébe ötlött egy asszony az út közepébe’. Ott vánszorgott, a hóba’, éjsötét, kopott kendő burkolta termetét. Az arca sápadt, beesett, csupán Szeme ragyog át a bús éjszakán karján rongyokba,burkolt kicsi pólya... Mi lehet benne? Ég megmondhatója ! Mihály megállt. — Hé — szólt — hová megy kelmed? Sohá nem bírja, látom, azt a terhet. Segítsek tán hazáig ? Mintha távol Zene szólt volna, hangzott ajkáról: — Jó ember, nincsen nékem otthonom. — Hová megy hát? — Valóban nem tudom. Az emberek szállást nem adnak könnyen... Elhallgatott. S Mihály is, mintha szörnyen Bosszantaná, furdalná valami. Ott állt és nem tudott mit mondani. Majd, lassan, a zsebébe’ kotorászva Utolsó hatosát előhalászta. És röste­kedve szólt, fejét lehajtva: — Fogja figyelmed, váltson szállást rajta. — Utolsó akkordok. — Koroda Pál, a kitűnő költő, Reviczky Gyulának egyik legmeghittebb barátja érdekes kis ereklyét en­gedett át a Budapesti Napló számára. A kórházban meghalt költő jegyzetei ezek, egy negyedik papiro­son, lázas, rendetlen írással, ceruzával írva. Itt ad­juk őket sorra: A jegyzetek fölé ez van címnek írva: PESSZIMISTÁK. És kezdődik egy kis aforizmával: — Ifjúság tánc nélkül, — vers ritmus nélkül A második : —■ A jó emberek nem mindig boldogok, de a bol­dog emberek mindig jók. Aztán valakit — talán őt magát — jellemző mondás: — Balsikerei közt nem a világ ízlésében, hanem sa­ját tehetségében kételkedett: — ha ki nem tetszett neki, magával vitázott, hogy el van vadítva. Ilyenfajta a következő is: — Olyan ügyesen kiküzdte a maga előnyeit, hogy szabad idejét a világ jóságának hirdetésére fordíthatta. És még több aforizmaszerű sor : Mindent megérteni, mindent megvenni. * Ha a szív minden földi köteléke szétszakad, a halandó halhatatlanná válik.* Az ember örökké töredék. Az egyetlen, amit a magyar irodalomban tartózkodás és b ámbáró nélkül bámulok, Arany balladái. Ezek után furcsa kis kimutatás következik, így: A haldokló Reviczky jegyzetei. PESSZIMISTA­ ZSÁNEREK Palágyi Justh (gyomor) (divat.) Koroda Pocsék (faustizmus) (váraikat) Zarándy Ambrus (elmehiba) (poee) Komjáthy Az öreg (filozófia) (élet) Vajda Bródy (hiúság) (a kellemes iránti érték hiánya.) Azután néhány, Justh Zsigmond munkáiból való mondás: — Benső világom mozgató okait csak én tudom. — Mit ad nekünk a szerelem? Segít-e az élet­ben? emel-e? Kárpótol-e azért, amit elvesztettünk? Azután a következő néhány sor: „Poéták nevetséges volta. (Igen, ha valaki Goethe!) A társadalom minden más feje, aki szü­letés, vagyon, erős akarat, vagy ügyesség által jön azzá, mily jogosultabb ; a föld nem az álmo­dozóknak való; ha az, aki jó rímeket farag, hős volna, akkor egy modern Diogenest még jobban kellene tisztelni.“ Majd egy-egy följegyzés, téma, cím:­­Magyar irodalom szegénysége.* 8 Munkátlanság, mint a pesszimizmus fejlesztője. A velocipedista. Baudelaire : szívünk fekete mint a tinta. Kreith: Tűzoltók könyve, az egy előfizetőnek elküldi a kéziratot.* Szerváé (keresztnév) Orbán. A fájdalom imádása. Csak az igaz, ami szubjektív. Azután igen bizarr két sor következik ! — Mi a programmód a jövő télre ? — Meghalni. A már rongyos, eltörlődött kézirat ezzel a német mondattal végződik: — Mit bissigen Hunden will ich keine Freundschaft, aber noch weniger Feindschaft. (Harapós kutyákkal nem akarok barátságot, még kevésbé ellenségeskedést.) Ne is főzzünk kommentárt ezekhez a jegyze­­tekhez, amelyek egy haldokló poéta lelkének utolsó föllobbanásai . . . Kitüntetve 32 éremmel Nélkü­­lözhetlen kézikönyve minden sorsjegy vagy ér­­tékpapírtulajdonosnak. Bankok és takarékpénz­tárak értékpapír- vagy pénzkezelőinek hasznos Útmutatója. Szerkesztette: S­eiger Mór és Márk­us Sándor Ára 1 írt 50 kr. Megrendelhető : a „Budapesti Napló“ kiadóhivatalában. ~darabonként­i korona. /г Megrendeléseket az ujságiró sorsjegyekre pontosan eszközöl: ifj. Schön Armin a m. kir. szab. oszt.-sorsj. főelárusitója Budapest, VII., Erzsébet-körut 48. 5 különböző tájképes levelezőlap EGYIPTOMBÓL külön elkészítve kromolitograllában 15 színben, egyenkint megcímezve. - _____sss=ss==’ .-■-■■= Fontos minden gyűjtőnek!­­..... J ~ Az 5 lapra (beszámitva a portót)......... 1.45 forintot | Egy lapra választás szerint______ _ 1.35 forintot, postautalványnyal pontos címzéssel tessék előfizetni. Csak addig, míg ezek a gyűjtők számára értékes, rendkívül művészies lapok készletben vannak. Megrendelések intézendők: RABÍNO­VSKY M. CHARLES, Budapest, Andrássy-ut 6­ A. Előfizetéseket elfogad: WITTENBERG könyvkereskedése Andrássy-út is.

Next