Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)
1899-07-30 / 208. szám
4 Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1899. Julius 30. SOS. számá nak talapzatán. Gróf Teleky Géza igazgatótársam fog az Országos Kaszinó képviseletében a segesvári ünnepélyen megjelenni. Szives baráti üdvözléssel Budapest, 1899. julius 28-án, _■s. Wekerle Sándor. * A Fázmány-egyesület a segesvári és budapesti emlékre díszes koszorúkat helyez e felirattal: „A szabad magyar haza lánglelkű költőjének". Segesváron az egyesületet a következők képviselik: dr. Kiss János vezetése mellett Cziklay Lajos, dr. Sziklay János, Cenner Lajos, Kaposi József, Valnicsek Béla, Beniczky Lajos. Budapesten: Auer István, Petrasevich Géza, Székely Nándor.* Azok közt, akik holnap Petőfi szobra előtt berólják kegyeletüket a népszabadság dalnokának emléke iránt, megjelennek Palencsár Andor gépszíjgyáros munkásai is. A derék emberek érdekes koszorút tesznek le a szobor talapzatára. Az egész koszorú az ő munkájuk, amennyiben a levelek masszív bőrből vannak kivágva és bőrből való a koszorún átkötött csokros szalag is. Csupán a koszorút átölelő babérág és lecsüngő nemzeti színű selyemszalag készült a virágkereskedésben. A bőrszalagon ez a fölirás : „Palencsár Andor gépszíjgyáros munkásai — Petőfi Sándornak“ ; a nemzeti szinüi szalagon: „Ugye az égben is hazád szabadságáért dalolsz ?" "Mezőlerényben országos jellegű ünnep lesz. Békés vármegye közművelődési egyesülete leleplezi az emléktáblát azon a házon, ahol Petőfi egyik utolsó versét írta. A megye minden községe deputációt küld, a Petőfi- és a Kisfaludy-társaság is képviselteti magát. Emlékbeszédet Jeszenszky Károly lelkész mond. Az emléktábla leleplezésekor Szabolcska Mihály költeményt szival. Nagyszebennül táviratozzék, hogy Szeben vármegye a segesvári Petőfi-ünnepre küldöttséget küld, amely a Petőfi-emlékre koszorút tesz. * * Fiuméból ma a következő távirat érkezett a Petőfi Társaság alelnökéhez : „Fiume város polgársága őszintén részt vesz a halhatatlan költő s a szabadság katonája dicsőítésében, ma Segesvár város elöljáróságához egy ezüst -koszorút küldött Guisippe Zangere, Struppi, Viktorio Sonde, dr. Mayländer. Temesváron, mint levelezőnk írja, rájöttek, hogy a város közelében levő Szabadfalu mellett lett Petőfi Sándor századosból őrnagy. A történelmi adatok révén kikutatták azt a helyet, a hol Petőfi előléptetése történt s oda emlékkövet állítottak. A fölirása ez. E helyen, állott 1849-ben Bem József hionvédalábornagy főhadiszállása, aimelyben 1849 évi május hó 3-án Petőfi Sándor hazánk koszorús költője honvédőrnagyi kinevezését kapta. Ezt az emléktáblát holnap, vasárnap leplezik le. (Jókai Mór a fonográfban.) Az alábbi gyönyörű megemlékezést Jókai Mór mondotta egy főgráfba. A beszéd amelyet Bartók Lajos a segesvári ünnepen fog felolvasni, így hangzik : „Mintha most is előttem látnám azt a délceg alakot, azzal a lángoló, sugárzó arccal, a dacos fejjel. Mintha most is hallanám a hangját, azt a szívből jövő, szívig ható hangot, amely hű kifejezője volt a lelke indulatainak. . ... . Minden igaz volt nála szerelem, barátság,gyűlölet, harag, rajongás a hazáért és a szabadságért. Semmi sem volt hamis, semmi sem mérsékelt. Aki így tudott szeretni, így tudott gyűlölni, annak nem lehetett e földön megmaradni többé, amint nem volt szabad többé szeretni és gyűlölni . .. Olyan ifjú volt és mégis be volt fejezve az élete. Mint egész ember halt meg. Mi többiek tudhattunk még kettévágva, felnégyelve.,,darabokra tépve is élni, de Petőfi számára nem volt való az az élet, az a küzdés, hol a láncra vert két börtön falára karcolja keserű gondolatait. Neki meg kellett halni. Dicsőséget annyit szerzett rövid üstökös útjában, hogy nevét ott hagyta az égen fényszikrákban megörökítve, amelyek soha le nem hullanak. Néni is halt meg! Hányszor feltámadott! Ott élt minden magyar szivében, házában. Mentői tovább távozik az időben, annál nagyobbra nő az alakja. Félszázad múlt el azóta. Más embert eltemet az idő, Petőfit magasra emelte. Míg magyar él, haza áll, éljen Petőfi dicső emlékezete! Ragyogja be a hazát és világot!“ * A külföldi sajtó legtekintélyesebb orgánumai rokonszenves tárcacikkekben írnak a Petőfi-ünnepről. A Neue Freie Presseben Singer Zsigmond, e lap budapesti levelezője tárcában foglalkozik Petőfivel. A lelkesedéssel megírt tárcának, közöljük itt e végső, poétikus szavait: És ismét felharsan százezrek torkából a dal mindenütt, ahol megülik annak a napnak ötvenefordulóját, melyen elveszett egy költő és egy csata. Ezrek tolonganak ismét a segesvári szűk Völgyben, de immáron nem rendetlen futásban és nem ágyuk mennydörgése közben, hanem szabályos csapatokban és ünnepi hangok közepette. Az elveszett ütközet nem hiába veszett el, mert Magyarország ura ismét a szabadságának, és a költő se hiába élt, nem hiába esett el, mert dala tovább él és a neve kikelt a közös sír mélyéből, ■— felröppent a halhatatlanság napfényes magasságába. KÜLFÖLD. A cár meg van elégedve. Hágában véget ért a konferencia. Holnap már söprik a termet s kiporolják a szőnyegeket. A nagy tanácsterem ablakain marakodni fognak a legyek s zümmögve repkednek keresztül az elhagyott termen. Béke van. A fehér cár is nagyon meg van elégedve a konferencia eredményével. Tegnap küldte meg legmagasabb elismerését és gratulációját Staal úrnak, ő ugyan jóval többet szeretett volna, de ha nem adtak többet, hát ezzel is meg kell elégednie. Persze, hogy mi jámbor emberek, akik amúgy is békességben vagyunk, akár tartanak konferenciát, akár nem, mi is meg vagyunk elégedve az eredménynyel. Valami nagyon úgy sem hittük, hogy elkergetik az egész ármádiát s most csak megnyugodva konstatáljuk, hogy mi előbb tudtuk az utolsó jegyzőkönyv eredményét, mint azok az urak, akik Hágában konferáltak. Ha azonban a cár még meg is van elégedve, hát mit akarjunk mi még ezenfelül? Hisz a megelégedettség a boldogság első kelléke — a cár pedig meg van elégedve. Hága, július 29. A békekonferencia tegnap teljes ülésén véglegesen elfogadta a választott bíróságról szóló egyezményt a következő pótlással: Azok a feltételek, amelyekhez a hágai nemzetközi értekezleten nem képviselt hatalmak az elfogadott egyezményhez hozzájárulhatnak, a szerződő hatalmak között való későbbi megegyezés útján állapítandók meg. Ma délelőtt megkezdődött az aláírás. A konferencia záróülése ma délután három órakor lesz. Hága, július 29. A békekonferenciát ma berekesztették. A zárülésen, mely nyilvános volt, közölték, hogy a zárójegyzőkönyvet az összes hatalmak aláírták. A választott bíróságra vonatkozó egyezményt 16, a szárazföldi és a tengeri háborúra vonatkozó másik két egyezményt 15 állam fogadta el összesen 17 közül, úgyszintén a tilos lövedékek használatára vonatkozó két nyilatkozatot is 15 állam írta alá. Azután felolvasták a németalföldi királynőnek a pápához intézett levelét, melyben azt a konferencia művének erkölcsi támogatására kéri, továbbá pápának jóindulatú kifejezésekben írt válaszlevelét, melyben megígéri nemcsak erkölcsi támogatását, hanem magas tisztének feladatából folyó tevékeny közreműködését is és utal arra, hogy a többször volt választott bíró és a folytonos akadályok dacára, melyek feladatának teljesítése elé gördültek, tovább fog haladni ugyanazon az úton a keresztényi érzület ügyének érdekében. Staal nagykövet kezdte meg búcsúbeszédét. Staal elnök hangsúlyozza, hogy az alkotott mű nem tökéletes ugyan, de őszinte, gyakorlati és bölcs. Azt a két elvet, mely a nemzetközi jog alapját képezi, az államok szuverenitásának elvét és a nemzetközi szolidaritást, mind a kettőt tiszteletben tartván, egymással összekötni igyekezik. A konferencia műve megerősíti, hogy az, aminek az új korban uralkodnia kell, nem más, mint azok a művek, melyek az egyetértés szükségének érzetéből keletkeztek és melyeket az államok együttműködése termékenyített meg, mely államok jogos érdekeik megvalósítását az igazgatóság által szabályozott, szilárd békében keresik. A konferencia feladata valóban érdemteljes és szép. (Élénk tetszés.) Azután gróf Münster német megbízott Staal elnöknek meleg köszönetet mondott a konferencia művén való közreműködésért és a legnagyobb elismeréssel emeli ki az elnökség buzgalmát. Graf Münster felhívására az összes jelenlévők felállottak. D'Estournelles, Franciaország megbízottja annak az óhajtásnak adott kifejezést, vajha e gyűlés nem a vég, hanem a kezdet volna a civilizáció és a béke érdekében. Beaufort németalföldi külügyminisztermondotta el most záróbeszédét. Kiemelte, hogy ha a konferencia nem is valósíthatta meg az utópisták álmái, mégis meghazudtolta a pesszimisták sötét jóslatait. A konferencia tanácskozásainak erkölcsi hatása már most is nyilvánvaló és mindinkább érezhetővé fog válni és a közvéleményben szembetűnő módon fog megnyilatkozni. "Hatalmas támogatást fog nyújtani a kormányoknak " azokban a törekvésekben, melyekkel a fegyverkezés korlátozásának kérdését megoldani igyekeznek, azt a kérdést, mely minden ország államférfiéinak komoly és jogos gondja fog maradni. A szónok reméli, hogy az orosz cár, az általa megkezdett műnek megkétszerezett tetterővel való folytatásában hathatós vigaszt fog találni azért a fájdalmas megpróbáltatásokért, melyen keresztül ment. " • Azután a békekonferenciát berekesztették. A szélső Kelet hatalmasságai. Japán és Khina tudvalevőleg szerődést kötött egymással. E szerődés nevezetesebb pontjai a következők: Japán visszaadja Khinának azt a flottát, amelyet az 1894-95-iki háborúban zsákmányul ejtett. E flotta tíz hajó, amelyet Japán azóta kijavított és egészen használható hajórajjá változtatott. Japán azonban előrelátó volt; kikötötte, hogy a flottát japáni tűztek vezessék és csak formai tekintetből álljon khinai főparancsnokság alatt. Más szóval Japán odaajándékozza Khinának a tőle elvett flottát, de Khina beleegyezik, hogy az egész — khinai és japáni — flotta igazi parancsnoksága japáni kézben, legyen. Khina viszont szivesség gyanánt több jogot ad és több engedést tesz Japánnak Fukien tartományban, amelyre oly régen pályázik az orosz is, az angol is. Hogy mik ez engedés pontjai, azt még nem lehet tudni. Japán azonfelül a szerződés értelmében kötelezi magát, hogy elvállalja a loiviai hadsereg újjászervezését és e célból tiszteket és katonai instruktorokat küld Klímába. Ultimátum Transvaalnak. Budapest, július 29. A történelem egyik legigazságtalanabb háborújára szánja magát Anglia. A transvaali szabad köztársaság megírhatja testámen fúrhat. A búrok szorgalmas népe újra fölszedheti sátorfáját s odébbvonulhat egy országgal, új házát alapítani. Néhány nap óta már azt hitte a világ,hogy Krüger elnök, viselkedése és a volksraad határozatai kielégítették az angolokat. Hát ki is elégítették volna, ha Angliának csak az lett volna a célja, hogy az uitlanderek jogait megvédelmezze. Csakhogy Angliának nem jogok, de az egész transvaali köztársaság gazdag földje kell. Ez minden kétséget kizárólag kitetszik Chamberlain tegnap esti parlamenti beszédéből, melyet bátran Angliának Transvaalhöz címzett ultimátutumául tekinthetünk. Az angol alsóház tegnapi ülésén elhangzott kormánynyilatkozat történeti nevezetességűvé fog válni. Tudósítónk a következőket táviratozza róla: Lofron, július 29. Az adóház ülésen Campbell Kannerman kijelenti, hogy az uitlanderek -ama nézetét, hogy mi választójog megadása hét évi állandó tartózkodás után elfogadható, helyesnek tartja, ha csak másnemű feltételek nem szólnak e jog megadása ellen Háborút kezdeni azért, hogy földjeinknek megkönnyítsük brit állampolgárságuk feladását, nevetséges volna. (Halljuk! Halljuk!) Bahnerman kérdi, nem lehetne-e kellő gondossággal és türelemmel Délafrikában is elérni azokat az eredményeket, amelyeket Kanadában elértek, ahol az angol és francia lakosság között a fajgyűlölet és ellenségeskedés teljesen megszűnt. (Helyeslés az ellenzék soraiban.) “ Chamberlain ‘gyaarmatügyi miniszter azt mondja, hogy azért nem beszélt előbb, mert a Ház már ismeri a kormány politikáját és mert jónak látta bevárni, hogy a kormány politikáját megtámadják-e, ha pedig megtámadják, nyíltan történik-e a támadás, vagy pedig aláaknázni igyekszenek-e a kormány politikáját. A miniszter kijelenti, hogy Bannerman, fejtegetéseivel nagyobbára egyetért, különösen azzal, hogy nem szabad olyasmit mondani, ami a fajgyűlöletet kiélesítené, a kérdés békés megoldását veszélyeztetné, vagy a végleges megoldást késleltetné. Wannermannok néhány észrevétele azonban éppenséggel nem vezetne a kérdés barátságos rendezésére, hanem inkább zavarná a kormány eljárását. , , í j, V ;/.y"ÍA V A transvaall kérdés régi keletű és csak az°nvos események és az uitlanderek Detíciójátólta most . v.r ; . -..-