Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1920-09-16 / 38. szám
602 BUDAPESTI ORVOSIUJSÁG 1920. 38. szám. tetése jogosult, annál is inkább, mert nemcsak az acutból lehet chronikus annak gyakrabbani fellángolása esetén, ami egyes külön náthák okozta kivezetőcsőelzáródás következménye szokott lenni, hanem van olyan is, amelyik már mint a chronikus alak kezdődik. (Például a luetikus. Ref.) A diagnosisnál fontos az, hogy csak az acut formáknál van néha láz, akkor se szokott magas lenni, ha csak valami periostalis folyamat nem okozza mint complicatio. A fájdalmasság helye nem specifikus, lehet supraorbitalis fájdalom Highmoore-empyemánál is. Fősymptoma a főfájás, főleg a délelőtti, amelyik általános nyomottságtól a homlokban, halántékban vagy tarkótájékon ülő szúró fájdalomig minden formában látható. Minden főfájásnál, melynek nem tudjuk okát adni, keressük azt a melléküregekben. A szaglásérzés romlása subjectiv vagy objectiv rossz szaggal kombinálva szintén fontos. Néha a geny hátrafolyván, főleg a szaglóhasadékból (felső orrjárat) garat- és gégehurutot okoz. Legfontosabb objectiv lelet a geny az orrban, kivált ha egyoldali. Vigyázni kell, nehogy, ha ritkán is, de tévedésbe ne essünk idegen testek, caries, széteső tumorok okozta genyedések folytán. Differentiálisan: geny mindig a megfelelő melléküreg kivezető nyílása körül találtak elsősorban és pedig: Highmoore, frontális és elülső rostasejtek a középső járatban, hátsó rostasejtek és szphenoidalisnál a felsőben. Gyakrabban vizsgálni, különböző napszakaszokban, különböző fejtartásokban stb. Említi, hogy a genyet meg is lehet szívni. Vagy erre való készülékekkel, vagy a negatív Pollitzerrel. (Eljárás lényege benn van a szóban.) Beszél a diaphanoscopia és Röntgen-vizsgálat értékéről, szereo-Röntgent tart néha szükségesnek. A próbaöblítésnél azt mondja, hogy még a Highmoorenál is törekedjünk előbb a physiologikus nyíláson át bejutni, esetleg a kp. kagyló polus-resectiója árán is, csak aztán pungáljunk. (A Highmoorenál sokkal kisebb beavatkozás a punctio Ref ) Beszél a súlyos formákról, complicatiókról a koponya stb. felé és hangsúlyozza, hogy sokszor helybelileg kifelé nem manifestálódnak ezek. Rátérve a therapiára, az acut formánál ágynyugalmat, alkohol- és dohánycarentiát ajánl, meleg alkalmazást, leginkább a fej fényfürdője alakjában. Az orrjáratok cocainozását5°/„-os tamponok behelyezésével tonogennal. Öblítéseket. (Gőzölések, belsőleg salycil, urotropin, salol indikáltak. Ref.) 3 hónap múlva chronicusnak kell tekinteni a gengedést, ha addig nem szűnt meg. A chronicusoknál említi a külső és belső operatív methodusokat, a Highmoorenál a beteg fog extractióját, melynél „egyúttal megnyílik az üreg is“.Ez igen kellemetlen eset, mert többnyire állandó fistula kifejlődéséhez vezet. Mindenesetre műhiba, az így keletkezett nyílást állandó öblítésre használni, mert mennél tovább öblítünk rajta át, annál kisebb a kilátás rá, hogy egyáltalán záródni fog ily esetben indikált azonnal az üreg orrfelőli megnyitása, sőt lesznek, akik helyesebbnek fogják tartani rögtön a radicális száj felőli műtétet végezni. Ref ) Említi, hogy a rhinologusok általában mindinkább törekszenek a melléküregeket endonasalis műtétek segélyével gyógyítani, különösen a homloküreget, mert ennek operálása kívülről látható heghez van kötve. A Highmoore operálása a száj felől oly tökéletes műtét minden szempontból, hogy ily törekvések mindazonáltal vannak ugyan ebben a kérdésben is, de kérdéses, hogy jogosultan-e. (Deutsche mediz. Wochenschrift, 1920, 19. szám) sz. Liebermann T. dr. A jobb recessus piriformis rákjának radiumkezelése teljesnek látszó eredménnyel. (Hofer, Bécs.) A bécsi laryngo-rhinologiai társaság 1919 május 7.-én tartott ülésén bemutatott betegnél, aki debilis 67 éves ember, bemutató nem akart radicális műtétet megkockáztatni, ezért pharyngostomiát végzett, mirigykiirtás után és a pharyngostomia sebén át egy 26 mgr. rádiumot tartalmazó Dominicicsövecskét tett be 3-szor 24 órára. Az eredmény teljesnek látszik, a tumor eltűnt, a gége mozgékonysága mindkét oldalt teljes. A vita során H. Marschik hasonlóan sikeres rádiumkezelésről számol be, megjegyzi azonban, hogy a most divatozó igen nagy rádiumadagokat már nem lehet electiv radiumhatású gyógytényezőknek tekinteni, amennyiben nem tesznek egyéb szolgálatot, mint egy igen erős cemo-