Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1921-01-13 / 2. szám
Jelentősek az agyszövettani vizsgálatok az elmebajok összehasonlító és kóroktani megítélése szempontjából. Nissl és Alzheimer már megállapították a paralysises agyelváltozás lobos jellegét, mielőtt Noguchi megtalálta az agykéregben a spirochaetákat; a sclerosis multiplexnél az elváltozások szintén parasitás eredetre mutatnak és némileg igazolásukat lelik a Kuhn-Steiner- féle átoltási kísérletekben. Más elmebajoknál viszont — például a dementia praecoxnál — klinikai, serológiai és boncztani leletek arra utalnak, hogy a talált agyelváltozások másodlagosak és a baj tulajdonképpeni oka a belső elválasztásos mirigyek valamilyen zavara. Természetesen az említett aetiológiai eredmények a therapiát is befolyásolják. Az agyszövettan további feladatai közé fog tartozni, hogy megvilágosítsa egyes tünetek szerepét a különböző elmebetegségekben, így például epilepsiás rohamokat látunk epilepsia, paralysis, katatonia eseteiben, valamint egyes mérgezések alkalmából. Alzheimer mindezen esetekben megfelelő kéregelváltozást talált. Ugyanígy vagyunk a Korsakow-féle tünetcsoporttal, melyet nemcsak az alkoholneuritises Aosamy-psychosis eseteiben tapasztalunk, hanem presbyophrenia (a senilis dementia egyik alcsoportja) eseteiben is, valamint akasztási kísérletek, agyrázkódás és szénoxydmérgezés után is. Érdekesek Alzheimer és mások vizsgálati eredményei, hogy infectiós eredetű vagy másféle mérgezések után a reactio formája nemcsak a méreg minőségétől, hanem a méreg mennyiségétől is függ és különböző adagoknál a központi idegrendszer másés más része van megtámadva, ami aztán a klinikai tünetek különbözőségével is jár. A mondottaknak megfelelően Vogt és neje azt is kimutatták, hogy a központi idegrendszer ugyanazon helyén különböző pathologiai elváltozások különböző klinikai tüneteket okozhatnak. 14 Nagy jelentőséget tulajdonít Alzheimer atypusos kóralakok szövettani vizsgálatának, a tünetek magyarázása szempontjából. Ezek az agyszövettani vizsgálatok végül aztán nagyban hozzájárulhatnak az agyvelő és a lélek összefüggése problémájának megvilágosításához, így például Vogték és Brodmann vizsgálatainak fontos eredménye, hogy az agykéreg több kéregszerv összeségének tekintendő. Vogték több mint 200 ilyen, szövetarchitektonikus szempontból is különálló szervet határoztak meg. Az egyes kéregszervek működése az egyes rétegek együttműködéséből származik és azért az agykórszövettan fontos alaptétele, hogy agykéregmegbetegedésnél egyaránt tekintettel legyünk a felszínre vonatkozó arealis localisatióra és a beteg réteget jelző lamináris localisatióra. (Münchener mediz. Wochenschrift, 1920, 30. sz.) Glück Gyula dr.: Bőrgyógyászat. Rovatvezető: Török Lajos dr. A syphilis tanának jelen állásáról. (Fasal Hugó.) A lágyfekély okozójának, a Ducrey-bacillusnak felfedezésével (1889) bizonyosodott be, hogy a lágyfekély s a syphilis egymástól teljesen különálló betegségek. Ezóta ismeretes, hogy az ulcus durum mindig a lues első tünete, a kúra megkezdésével mégis kivárták az általános tünetek jelentkezését, amit nem háríthatott el a prímaén luesio s a környéki mirigyek kiirtása sem. A lues kórokozójának, a spirochaeta pallidának felismerése (1905), a Wassermann-reactio s a salvarian új, határozott irányt adtak a lueskezelésnek. Az addig alig méltatott primaer stádium igen nagy fontosságú lett, mert ma tudjuk, hogy csak ennek a szaknak az ■ első részében sikerülhet egy kúrával, abortive meggyógyítanunk a luest. A fertőzés akármilyen kis sérülésen keresztül megtörténhetik (a sértetlen bőr megvéd ellene), négy héttel később jelentkezik a sclerosis s újabbi négy hét múlva az általános tünetek. A kórokozó főképp a nyirokutakban s a szövetekben él, a vérnek legfeljebb a széthurczolásban van szerepe. A fertőzés után a spirochaeták igen hamar bejutnak a szövetek nyirokréseibe s a nyirokereken át a mirigyekbe. Ezeknek duzzanata a fertőzött szövet reactióját