Budapesti Orvosi Újság, 1922. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1922-01-05 / 1. szám

4 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1922. 1. száza. 2. A szerzett lues férfiaknál az esetek 8%-ában, nőknél 28%-ban extrageni­­talis és ezek között 40—45% a szájüregre esik. a) Az elsődleges szájlues az esetek felében az ajkakon, a többi gyakoriság szerint a mandulán, nyelven, foghúson és szájpadon fordul elő. A fertőzés közvetlen érintke­zés (csók, coitus per os, csecsemőknél szopás), vagy fertőzött tárgyak útján történhet (evő-, ivóeszközök, tollszár, trón, hangszer, üvegfúvócső stb.), a­midőn a legkisebb hámhiányon át a spirochaeta pallida a szövetbe hatol. Az elsődleges fekély 1—6 heti lappangási idő után az ajkon mint kis hámhiány jelentkezik, melynek keményen beszűrődött alapja, kiemelkedő széle van, gyorsan növekszik és szürkés-barna pörkkel van fedve. Az egész ajak vizenyősen duzzadt. A szájzúgban a mozgások miatt a pörk hamar megrepedezik és vérző repedésektől szakgatott fekélylyé válik. A szövetelhalás kiterjedése szerint e helyen gyógyulás után feltűnő hegesedések maradnak vissza. Ugyanilyen az indurált fekély a nyálkahártyán és a nyelven, melynek rendesen a szélén vagy a hegyén fordul elő. A mandulák elsődleges fekélye néha a lakunák és crypták mélyén rejtve is maradhat úgy, hogy a környi beszűrődés nem látható. Ilyenkor a mandulák duzzadtak és kissé lividek. Ha a fekély szétesik, látható csak a jellemző indurált szegély és a piszkos-szürke, véres alapú bujakóros fekély. A környezet vize­nyős beszüremkedése miatt a naratív a középvonal felé erősen elődomborodik, úgy hogy nyelési, sőt légzési akadályt képez. Mindezen elváltozásokat a kis kezdeti fekély­hez viszonyítva, aránytalanul nagymértékű környi mirigybeszüremkedés kíséri, így ajak­fekélynél a submentalis és submaxillaris, mandula-sclerosisnál a fültövi, fül mögötti és a nyaki nyirokmirigyeken, melyek igen kemények, nem fájdalmasak. Később a feké­lyek genygerjesztőkkel való másodlagos fertőzése és beolvadása után a mirigyek is fájdalmasak. b) 6—8 héttel a fertőzés után kezdődik a másodlagos stádium, midőn a spirochaeta pallida a vérárammal az egész testbe szétáramlott. A bőrkiütéseket (roseola) megelőzőleg a szájnyálkahártyán szabálytalan piros foltok támadnak, melyek helyenkint összefolynak és az ép, halavány nyálkahártyától éles szélükkel élénken elütnek. Ugyan­ekkor a garat és mandulák belöveltek (angina erythematosa). A foltok helyén pár nap múlva papulák (plaques) fejlődnek, melyek eleinte vékony, felületes, mattszürke, fehér felrakodásnak látszanak, de minthogy az elváltozott hámrétegnél nem egyedek, leválasz­tásukra vérző felületek maradnak vissza. Később a plaquesok vastagabbak, tömöttek lesznek, sőt le is válnak és ekkor sima sárgás-fehér genynyel bevont alapú, éles, piros szélű fekélyek láthatók, melyek hegekkel gyógyulnak. Az ajak szélén levő plaquesok a szájmozgás következ­tében megrepedeznek (rhagadok), melyek gyógyulása után a jellemző sugáralakú hegek maradnak. A plaquesok 1 mm.—3—5 cm. nagyságúak, kerek vagy ovalis­ alakúak, a nagyok a mandulán és szájpadon, a legkisebbek a nyelv alján és a szájfenéken talál­hatók. Rendesen az erőművi izgalmaknak kitett helyen jelentkeznek, így szuvas, letört fogakkal érintkező nyálkahártyán, a nyelvszélen. Dohányzás, alkohol, fűszerek a plaquesok számát és nagyságát fokozzák. c) A harmadlagos stádium a 4—6. hónap után kezdődik és a szájban egy­részt mint gumma, másrészt mint infiltráló exsudativ hyperplastikus láb jelentkezik. Az ajkon a gumma ritka, eleinte az ajak egyenletesen duzzad, majd a legdomborúbb helyén szétesés kezdődik, mire kráter alakú mély fekély fejlődik éles, kiemelkedő szé­lekkel és piszkosszürke lepedékes alappal. A diffus infiltratio felszíne kékes-vörös, repedezett, hámló, majd egyes helyeken elhegesedő, úgy hogy idővel az ajak erősen deformálódik. A gumma leggyakrabban a kemény szájpadon a középvonalban jelent­kezik mint kis duzzanat, mely a nyálkahártyáról gyorsan a csonthártyára és csontokra terjed, majd a középen szétesve, mély fekély fejlődik, melynek fenekén az elhalt csont szondálható. A sequester leválása után az orr a szájüreggel közlekedik és a nyálka­hártya begyógyulása után kisebb-nagyobb állandó perforatio marad vissza. Ritkább a fogmedernyújtvány gammája, melynek eredménye a fogak kihullása, sőt a felső áll.

Next