Budapesti Szemle. 1885. 41. kötet, 97-99. szám

98. szám - ÉRTESÍTŐ - Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony. r.

kinyilatkoztatásban, s ha nem lelkek üdvéért küzdöttek, küz­döttek az egész emberiség üdvéért.» Vajon így tenné-e meg most is, az «átélt tizenkét év után» ellenvetéseit Taine? Egész könyve ez ellen beszél. De mégis következniük kell a történet világosabb oldalainak, az újjáalakulást föltüntető részletek sorának is. Könyve végén már föltűnik az a symmetrikusan berendezett kaszárnya, me­lyet Napoleon katonai uralma fölépített s hová a társadalom jobb része, az elnyomottak és szenvedők a vadállat elől — már önfentartási ösztönből is — menekültek. S most még egyszer térjünk vissza Carlylehez. Az ő Cromwelljével írja Taine: ("Szeretném, ha minden történet olyan volna, mint ez: hiteles, egykorú szövegek választéka, melyeket commentár kísér. Az ilyen történetért szívesen oda­adnám Robertson és Hume zsinóron perdülő okoskodásait s szinek hagyott szép elbeszéléseit». Íme egy kissé Carlyle is a tényezők között van, hogy Taine így írta meg történetét. Car­lyle hiteles szövegeket commentálva, vezeti a puritanismus lelkébe az olvasót; Taine pedig odahagyva a franczia törté­netírók nagyon is színes szép elbeszéléseit, épen ily hiteles szövegeket tesz könyve alapjává. Csakhogy a kommentárt az adatokhoz nem a próféta, a költő, a rajongó írta meg, hanem — hogy ez egyszer utoljára mondjuk — a psycholog. PÉTERFY JENŐ, értesítő. Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony. Regény. Jókai Róza rajzai­val. Öt kötet. Buda-Pest, Révai testvérek kiadása, 1885. Ha olvassuk azt a tájékoztatást, melyet Jókai e legújabb regé­nyéhez bevezetésül írt, azt kell hinnünk, hogy történelmi tárgyat dol­gozván föl, komolyan vette föladatát. E tájékozásban ugyanis azt mon­dogatja, h­ogy" II. Rákóczi Ferencz kora óta a korszellem megváltozott, hogy a mi valamikor bűn volt, az most erény, hogy a mi szégyen volt, az most dicsőség, s hogy az újkor vezérszellemei nem kérnek Budapesti Szemle. XLI. kötet, 1885. 20

Next