Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1852-10-10 / 15. szám

e­ st›***› BUDAPEST.e /n. OCTOBER 10-én. A HAZA S ALKOTMÁNY ORK 1825. Elhangzott a csatáknak rettentő vihara, Féket vetett a vészre istennek szent kara . A Kárpátok koszában véres babér helyett A béke zöld pálmája ver gazdag gyökeret. Minő időköz fekszik múlt és jelen között! Tizennégy hoszú év áll a nagy fátyol mögött . Ki az , ki feljegyezte a történtek sorát ? Egy századnak tölthetnék be bőségszaruját ! Az ellen fegyverétől csonkított bírálom A régi terjedőkben mint állott egykoron . A magyar koronának ős tartományait A régi kapcsok tartják , de nem a régi hit. Konkolyt vetett király s hon közé a régi vész — A konkoly fattyú sarja, ujonta széttenyész ; Tizennégy hoszd évnek sarjadt burjána fel, Mely a hon alkotmányát árként borítja el. S Pozsonyba gyűlnek újra a nemzet és király — Mint rég , közöttök újra hídul a nádor áll; Megkötni hon s király közt a bizalom frigyét, Az újjászületésnek szent és nagy ünnepét. És a szent frigykötésből egy uj lét reggele , A nemzet éltének egy uj korszak kele ; S mindkettő őt üdvözli, az ország nádorát Mint a kivitt egyesség békitő angyalát. A hold ezüst sugára tündéres éjen át Ábránd fényben mutatja az égnek sátorát, Bűvös varázs betűkkel kihímezi köpenyét, De fénye — fény , ki érzi e fénynek melegét ? Nem igy a nap — magasban fen jár ő egy maga; Nincsen kiséret éltem egyetlen csillaga , Az égnek* kék ivére nem rajzol képeket — De merre mégyen áldást és malasztot hinteget. Hazámul felleget oszt és felleget derít, Sugára mint a szivé világokat derít, Szent fénye a virágnak színt és zománczot ád Gyümölcsözővé tévén a föld ezen magát Ekkor­ magas pályáján az ország nádora , Hová hat, felleget oszt malasztos két haza , Hová szivének lángja szent melegével él , Körötte felvirágzik a cselekvési tér. A nemzet és a kormány a földnek két fele , Ő mind a két világnak egyenlően kele. Mert egyaránt keblében mindegyikéhez hív Remény és szeretetben a fényedzette szív. S a haladás kérdési meg s felszólamlanak . A régi tétlenség helytt tettest kiáltanak . A tudomány s műveltség eszméje mint madár Kárpáttól Adriádig szárnyát csattogva jár. Az ősi alkotmánynak oltára Rákoson áll sérthetetlenségben mint hajdan , egykoron . Fölötte sustorogva lángolva két tűz ég . A szent szabadság lángja s a szent nemzetiség s Körötte lelkesedve a haza fiai A lángoló oltárnak hűséges papjai — Az ország nádorával karéjban állanak , S a haza nemtőjének zsolosmát mondanak. GARAY JÁNOS. I

Next