Cementipar, 1973 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1973-04-03 / 1. szám

i w Világ proletárjai, egyesüljetek! C­ementifiai A CEMENT- ÉS MÉSZMŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1973. ÁPRILIS 3. Sikeres esztendő után Túl a 3 millió tonnán... Végh József vezérigazgató nyilatkozata az elért eredményekről és az előttünk álló tennivalókról Kiváló eredményekkel zárta az elmúlt esztendőt vál­lalatunk. A Cement- és Mészművek fennállása óta elő­ször ért el 3 millió tonnás nagyságrendű cementtermelést, és gyáraink munkája minden vonatkozásban kedvezőbb volt a korábbiaknál. Üzemi újságunk új formátumban, nagyobb terjedelem­ben való megjelenése alkalmából Végh József vezérigaz­gató elvtársat arra kértük: értékelje vállalatunk eredmé­nyeit, vázolja 1973. évi feladatainkat; szóljon arról, hogy mit vár tőlünk a népgazdaság a negyedik ötéves terv harmadik esztendejében. A kollektíva megértette a feladatok jelentőségét . Cementgyártásunk vona­lán két „kulcsfontosságú” fel­adatot kellett megoldanunk az elmúlt évben. Az egyik a DCM termelésének stabilizá­lására kidolgozott miniszteri intézkedési terv végrehajtása volt — kezdte nyilatkozatát a vezérigazgató. — Váci gyá­runk kollektívája megértette a feladatok jelentőségét, s ez a nagyüzem fennállása óta először adott többet 1 millió tonna cementnél, mégpedig 47 ezer tonnával. Másik ki­emelt feladatunk a Beremen­­di Cementmű beindítása volt. Bár igen sok gonddal, prob­lémával kellett megküzde­­n­ü­nk, amuükét gyártóvonalat sikerült 1972-ben üzembe he­lyezni, s a BCM már 161400 tonna cementet is termelt, jó­formán próbaüzemelés köz­ben. Többi gyárunk is tel­jesítette feladatát, Hejőcsaba kivételével, s különösen Lá­batlan, Tatabánya és Bél­apátfalva járult hozzá a ce­mentgyártási előirányzat túl­teljesítéséhez. • Milyen eredményeket ér­tünk el mésztermelésben és az egyéb gyártmányok vona­lán? — Termelésünk égetett mészből már meghaladta az építőipar igényeit. Tetőfedő palából teljesítettük az im­port csökkentésére előirány­zott programot. Selypi cső­gyárunk kiemelkedően jó eredményt ért el. Viszonylag kismértékű export feladatain­kat pontosan, hiánytalanul teljesítettük. Kisebb létszámmal — Hogyan értékelhetjük vállalatunk gazdasági ered­ményeit? — A tervezettnél kisebb létszámmal dolgozóink, mintegy 8 százalékkal növel­s­tük termelésünk értékét. kedvező gazdasági tevékeny­­­ség eredményeként 260,7 mil­lió forintos nyereséget értünk el. Dolgozóink munkalendü­letére igen jó hatással volt, hogy a bérszínvonal a terve­zettnél magasabb, 5 százalé­kos növekedést ért el. Első­sorban a központi támoga­tásnak köszönhetjük, hogy a bérszínvonal egy főre jutóan 1309 forinttal emelkedett a múlt évben. Számos ered­ményt értünk el a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek javításában is, így pél­dául modern, fekete-fehér öl­tözőt kaptak a Dorogi Mész­­mű dolgozói. munkásszállóval Kétszáz ágyas gyarapodott a DCM, amelynek kőbányá­jában is új szociális létesít­mény került átadásra. Sely­pen az óvoda bővítését segí­tette elő vállalatunk. Vácott jó ütemben halad a száz lakás építésében megha­t­ározott program, Beremend körzetében 340 lakás építése jutott el végső szakaszához. Az elavult lakótelep szanálá­sára 5 millió forintot fordí­tott a vállalat­ Tatabányán, és ugyanilyen arányú támo­gatást biztosított a dolgozók lakásépítéséhez. Hogyan tovább? — Jelentős feladatok meg­valósítását várja az idén vál­lalatunktól a népgazdaság — folytatta Végh József. — Is­meretes, hogy tervünk a tel­jes termelési érték 11 száza­lékos növelését írja elő, amit a termelékenység további fej­lesztésével, hatékonyabb gaz­dálkodással kell megvalósí­tanunk. Ha ezt sikerül telje­sítenünk, akkor az idén 3 m­l­l­iárü­illi­nnuä tClinc,C>.i vo­lument ér el nagyvállalatunk. Döntő fontosságú népgazda­sági igény a cementtermelés 14,5 százalékos növelése. DCM-től javuló termelési üte­­­met és 730 ezer tonna ce­mentet várunk az idén. Több gyárunkban a tavaly elért, színvonalat kell tartani, erő­síteni, és tőlük várjuk a ki­esés pótlását is, amivel He­­jőcsabán kell számolnunk az ottani nagyberuházás miatt. — A fejlesztésben a leg­fontosabb feladatunk a hejő­­csabai gyár építése, ahol 1974. végén kell megkezdenünk a cementtermelést, továbbá Bél­apátfalván az új cementgyár beruházásának előkészítése. Számolunk azzal, hogy a pia­con nagyobb kereslet mutat­kozik az égetett mész iránt, s ez a rendelkezésre álló mészégető kapacitás jobb ki­használását teszi lehetővé — mondotta a vezérigazgató, majd hozzátette: — Számí­tunk arra, hogy üzemi újsá­gunk a maga sajátos eszkö­zeivel elősegíti idei feladata­ink sikeres teljesítését. St. J. M­egemlékezés a az államosításról Negyedszázad telt el azóta, hogy hazánkban történelmi jelentőségű győzelem szüle­tett: a kizsákmányolók tulaj­donának kisajátításával munkásosztály jogos eszközeit a vette saját kezébe, hogy „közbirtokolt jussát” az egész dolgozó nép érdekében és javára hasznosítsa. Az álla­mosítás mintegy 600 vállala­tot érintett. Ezzel a gyáripar­ban dolgozók több mint 80 százaléka állami alatt álló üzemekben irányítás dolgo­zott. Az ipar államosításának 25 éves évfordulója alkalmából, március szervezet 26-án, a vasasszak­székházának dísz­termében, államosítást ugyanott, ahol az bejelentették, ünnepi nagygyűlést rendezett a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége. A zsúfolásig meg­telt teremben ott voltak a párt és a kormány vezetői, és azok­­ a munkásigazgatók, is, akiket negyedszázaddal ez­előtt az államosított üzemek élére állítottak. Az ünnepi nagygyűlést Ap­ró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Szekér Gyula, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, nehézipari minisz­ter mondott beszédet. pl — 1948. márciusában a nő­demokratikus hatalom újabb, most már döntő csa­­­pást mér a nagytőke gazda­sági hadállásaira, amikor közvetlenül is és teljesen ál­lamosította a száz munkásnál többet foglalkoztató vállala­tokat — hangsúlyozta Szekér Gyula. Ez azt jelentette, hogy a bankok és vállalataik, va­lamint a gyárak forradalmi kisajátításával a népi demok­ratikus hatalom proletárdik­tatúrává fejlődött. Az államo­sítással a népgazdaság szo­cialista szektora az iparban túlsúlyra jutott, felölelte a bányaipar a gyáripar csaknem egészét, négyötöd részét, és az egész nagyüzemű köz­lekedést. A felidézett történelmi ese­mények mozgató ereje a for­radalmi munkásosztály volt, a fő szervezője és irányítója pedig a Magyar Kommunista Párt. A Kommunista Párt forradalmi politikája és a két munkáspárt összefogása tette képessé a munkásosztályt ar­ra, hogy a többi dolgozó osz­tály és réteg > demokratikus pártjaival együttműködve, bé­kés úton vigye diadalra ha­zánkban a szocialista forra­dalmat. Az államosítást­­ követően hatalmas lendületet vett a munkakedv, kibontakozott és tömegessé vált a munkaver­seny, amelyben részt vett az üzemeknek csaknem minden dolgozója. Soha addig nem látott termelési eredmények születtek: a munka trónfog­lalása volt ez; robotból „be­csület és dicsőség do­lgává” vált! — emlékezett vissza az ünnepi nagygyűlés szónoka. A továbbiakban az államo­sítás óta eltelt negyedszázad történelmi eredményeit is­mertette, amelyekre méltán lehetünk büszkék, hiszen az­óta hazánkban az ipar a nép­gazdaság vezető ágazatává vált. Az évforduló alkalmából a cement- és mésziparban dol­gozó, illetve egykor odatarto­zó, vezető beosztásba helye­zett munkásokat is kitüntet­tek. FELSZABADULA „.. . Búvő otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? Bomba sem érte ta­lán? s van, mint amikor bevonultunk. És aki jobbra nyöszörög, aki balra hever, hazatér-e? Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?...” (Radnóti Miklós: Hetedik eclog a­­ ­­z ezer éves magyar történelemnek­­ nincs olyan századba foglalható fejezete, amelyben ne dúltak volna vé­res háborúk. Eleink csatáztak a bizánci császárság és az országot végigtaroló ta­tár hordák ellen­, hódított a török és az osztrák­ háborúk fejeződtek be és kez­dődtek újra, békeszerződések majd is­mét hadüzenetek születtek. Ám a hadi cselekmények végét is jelző, rövid idő alatt fogalommá lett a szó; felszabadu­lás, csak­ egyszer fogalmazódott meg, egyetlen dátumra utal­t 1945. április 4-re. E kifejezés egyszer­s­mind jelzi, hogy Magyarország, a sokat szenvedett magyar nép számára végetért a világ­történelem legiszonyúbb és legkegyetle­nebb, legtöbb emberáldozatot követelő háborúja, és felszabadultunk mind a külső, mind a belső elnyomók uralma alól. T­ .. ’ dűlői! E­ztó magában rejti a szabadság fogalmát is, azét az örökkön áhiíbo­tt állapotot, amelyért egyaránt har­colt Dózsa, Rákóczi és Kossuth, amelyért életüket áldozták a vérbefojtott­­ Tanácsköztársaság vörös katonái, majd azt követően a negyedszázadnál is to­vább tartó véres ellenforradalmi kor­szak által illegalitásba kényszerített kom­munisták és más haladó erők ezrei. 1945. április 4-e ügyben kezdet tehát és ki­­teljesedés, lezárása egy pusztulásba tor­kolló parancsunalmi rendszernek és meg­valósulása a korábbi álmoknak. M­agyarország második világháborús tragédiája kettős tragédia, hiszen — a Tanácsköztársaság leverése után az antant hatalmiak által, idegen testként a népre kényszerített, már a maga korá­ban is anakronisztikus, idejétmúlta, ma­roknyi uralkodó réteg akaratából — az az ország nem a b­eigázottak ha­nem a leigázók oldalán állt.­ Az ország, a hivatalos Magyarország —, de nem a magyar nép! És mégis: a nép fizetett a­­ tűzvonalba küldőinek bűneiért — mintegy­ 400 ezer munkaképes korú magyar vesz­­­­tette életét a második világháborúban.­­ Az ország pedig romiba dőllt. A háborús­­ anyagi károk értéke meghaladta a 22 mil­­­­­liárd pengőt, az ipari üzemek hozzávető­­­­leg 90 százaléka megsérült (a gépek je­­­­lentős részét elpusztították, vagy nyu­­­­gatra hurcolták), a vasúti járműállo­­­­mányt 80—90 százalékos, a gépkocsi és­­ autóbusz állományt pedig csaknem 90­­ százalékos veszteség érte. E tragikus, majd felemellően széppé­­ forduló korszaknak sokan élő-cselekvő­­ tanúi vagyunk. Felszabadultunk a fasisz­­­­ta elnyomás és az ezeréves úri iga alól , és élni kezdtünk — élni tudtunk! — a mi szabadságunkkal. Újjáépítettük az orszá­­­­got, szétosztottuk a földeket, állami tu­­­­lajdonba vettük a gyáraikat, hozzákezd­­tün­k egy minden korábbinál humanizál­­tabb társadalom kialakításához. Magunk se hittük volna: 1949. végén sikeresen befejeztük a népgazdaság helyreállítását, a háború okozta károk megszüntetését célzó első hároméves tervet. H­­uszonnyolc év távlatából tekintünk nyírni!” vissza a megtett útra; büszkék va­­nyelei*;- é.fi­r. rJ hogy hol hibáztunk, mit lehetett-kellett volna másként tennünk, hogyan élhet­­­­tünk volna még jobban a szabadsággal.­­S Igen, sokat akartunk, mert sok volt a pótolni valónk: évszázadok mulasztását is kellett — és kell még ma is — helyre­­ hozni. Cselekedeteink csak történelmi 8 mércével mérhetők, s a történelem évez­­­­redeiben pillanat csupán e 28 esztendő.­­ Ám e pillanat alatt többet haladtunk­­ előre, mint korábban órák, napok, évek­­ alatt. „Búvó otthoni táj! Ó megvan-e még § az az otthon?” Az az otthon nincs meg, § szétdúlták. De új otthonokat emeltünk § helyette — önerőnkből és szabadságunkat ^ is hozó barátaink, szövetségeseink segít­ ̋ ségével —, és meghitt otthonná kívánjuk s tenni az egész országot, széles e hazát. |­­­zit a hazát, amely a mérhetetlenül­­ sok pusztítás ellenére is létezik, & újra él és virágzik — s ahol a munkások­­ is értik már a hexametert, a költői szót. 8 Kitüntetések Hazánk felszabadulásának 28. és az ipari üzemek, gyá­rak államosításának 25. év­fordulója alkalmából a Ce­ment- és Mészművek jelenle­gi dolgozói közül az alábbiak részesültek kormánykitünte­tésben: Szepessy Pál, a Cement­ipari Gépjavító igazgató­ja eddig végzett eredményes munkájáért a Munkaérdem­rend kitüntetés ezüst fokoza­tát kapta. Szabó Istvánt, a Cement­es Mészművek váci gyárának klinkerégető munkását — az iparban eltöltött három és fél évtizedes helytállásáért — a Munkaérdemrend bronz foko­zatával tüntették ki. Maglóczki Antal, a tata­bányai gyár szakmunkása az építőipar államosításának 25. évfordulója alkalmából ugyan­csak a Munkaérdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. Hejőcsabán: r Épül az új cementgyár Hejőcsabán épül fel IV. öt­éves tervünk egyik legna­gyobb építőanyag-ipari beru­házása, az új cementgyár. A 4,5 milliárd forintos beruhá­zás elkészülte után, amely a tervek szerint 1975-től termel, évi 1,6 millió tonna cementet ad a népgazdaságnak. Az alapozási munkákat 31. sz. ÁÉV részben már el­a­készítette, azonban az építők előtt még hatalmas munka áll, húsáén 1974 végén a próbaüzemet már meg kell kezdeni. Az építkezés lebonyolításáb­an mintegy 40 vállalat vesz részt. Az összehangoltabb, jobb munka érdekében a KISZ védnökséget vál­lalt az új gyár építése fe­lett. A védnökségvállalás okmá­nyait januárban írták alá az érdekelt vállalatok és KISZ Borsod megyei és Mis­­­kolc városi bizottságának képviselői. Az új gyár építésével Mis­kolc és környéke levegőszen­­­nyeződ­ésének lényeges javu­lása várható. A régi gyárból évente 10 ezer tonna szennyező­anyag jutott a levegőbe. A megváltoztatott technológia és az új elektrofilterek a mi­nimálisra csökkentik a leve­gőbe jutó szennyezőanyagok mennyiségét. (A gyár építéséről 3. oldalán képriportot lapunk köz­lünk.) Kozák Péter 1 Feh­ércement exportra A fehércement gyártását 1957-ben kezdte meg a Selypi Cementgyár. A múlt évben 36 ezer tonnát állított elő, amelyből 20 ezer tonnát Csehszlo­vákiába és mintegy ezer tonnát Ausztriába expor­táltak. Fehércementünikkel ver­senyképesebbek lehetnénk az osztrák piacon, ha a gyárt­mány elérné a nyugati gyárak által produkált minőségi színvonalat, a 80 Albedó fe­hérséget. A hazai szabvány 70 Al­bedó fehérséget ír elő. A selypi gyártmány ennél jobb, 73—74 Albedó fehérsé­gű. Vállalatunk megbízásából a SZIKKTI kutatásokat vég­zett hazai nyersanyagok fel­­használásával a fehérség nö­velése érdekében. Az elkészült tanulmány alapján 350 ezer forint értékű műszaki fejlesztés szükséges ahhoz, hogy a gyár­tási technológia elérje a jobb export minőségnek megfelelő színvonalat. Az új technoló­giát az idén kell kidolgozni a fehér cement minőségének ja­vítására.

Next