Amaro Drom, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

2 Szekerünk tele van gonddal Eszembe jut a vasgyári gyermekkor. A szilveszter emléke. Megszólal a him­nusz, felállunk, boldog új évet kívánunk, és körbeöleljük egymást. Anyám sírni kezd, a gyerekek is egymás után, még apám is elpityeg. Szerettünk és aggódtunk, ezért sírtunk. Hálát adtunk az Istennek, hogy ebben az évben is anyánk körül lehettünk, és féltünk a ránk váró évtől, hogy mi lesz, ha netán baj történik. Alig éjfél után indultam a rokonokhoz, köszöntem­ az új évet: “Eldöcögött már ez évnek szekere, ez a szekér sok-sok gonddal volt tele. Pusztuljon hát, nyikorogva, zörögve, búját-baját felejtsük el örökre.” Ha belegondolok, “szekerünkben” akkor a gond anyánk fojtogató betegsége volt. Szegénynek szegények voltunk, apám becsülettel dolgozott, bár keveset keresett. Annyi mindig volt, hogy a család ne nélkülözzön. Nem vágytunk kocsi­ra, nyaralóra, miegymásra, tudtuk, ezek elérhetetlenek számunkra. A gázfűtést kellett volna megoldani, hogy anyám ne fulladjon a füsttől, de arra már nem jutott. Éltünk tisztességben, szűkösen, apám hordta a moslékot a gyár­ból, amiből disznókat hizlaltunk, és büszkék voltunk, amikor ünnepek előtt dis­znót vágtunk. A testvérek összejártak, mély, testvéri együttlétek tették melegeb­bé az otthont. Akkor még kis lábaskában kóstolót vittek egymásnak a szomszédok, és tudtak türelemmel hallgatni és beszélgetni egymással. A rendszerről, amelyben éltünk, tudtuk, hogy hazug, hogy képmutató, s nem gondoltunk arra, hogy rövid idő alatt megváltozhat, legalábbis politikailag. Boldog lennék, ha az átalakulás úgy sikerült volna, ahogy arról sok cigány és nem cigány álmodott. Eltelt négy év. A rendszerváltozás munkanélkülivé selej­tezte az iparkodó munkás romák tömegét. A nyomor szintjére vagy az alá kerül sok-sok testvérünk. A testvériség helyébe az irigység és a rosszindulat lépett. Félnünk kell, és féltenünk kell gyermekeinket is a gyűlölet megnyilvánulásaitól. Múlt év közepén új parlament és kormány alakult. A romák többsége a szoci­alista-liberális kormányra szavazott. Reménykedve, hogy a gőgös pökhendiség után végre emberi párbeszéd jön létre a hatalom és a cigányság között. Hogy az érzéketlenség helyébe szociális igazságosság lép, és bizakodva abban is, hogy a bőrfejű­ cinkosságot a jogálami igazságszolgáltatás fogja felváltani. A Horn-kormány fél évi működése után már látjuk, nem lehetnek túlzott re­ményeink. Még a körvonalai sem látszanak az ígért válságkezelő programnak, s asztalunkon egyre kevesebb a mindennapi kenyér. Amit mi tehetünk magunkért, az nem több, nem kevesebb, mint hogy egymás mellé állunk. Akkor talán újra eszünkbe jut a gyermekkori mondóka folytatása: “Azt kívánom az új évnek hajnalán, ez az új év legyen boldog és vidám.” Horváth Aladár TARTALOM Horváth Aladár: Szekerünk tele van gonddal... .2 Hát: Hát ti kik vagytok?........................3 Csalog Zsolt: Szkinhed támadás Gyöngyösön........................................4 Stalter György képriportja: Válasz: békés tüntetés........................6 Horváth Aladár: Ki akarja a romlást?.......8 Horváth M Judit ás Stalter György képriportja: Tatabánya-Mésztelep........................10 Hell István: Építsünk-e nyomornegyedet? 12 Vajda Imre: Interjú Jrudko Kawczinskyvel, a Roma National Congress elnökével.. .14 Donald Kenrick: Új bűnbakok Kelet-Európában ..............................15 Choli Daróczi József: Csitító ujjal .........16 Péli Tamás festménye: 100 év magány.. .16 Kiss Ferenc: Maradsz..........................17 Szuhay Péter: Emlékezet és valóság. Péli Tamás halálára..........................18 Vég Katalin: Cigány útvesztők..............20 Kovalcsik Katalin: Az orosz “cigányzene” 22 Szepesi József: A történész így látja ... .23 Tamás Amaryllis: A kornak van más arca .. .24 Szécsi Magda: A csavargó igazsága.......25 Szepesi József: Szigorított őrizet..........26 Csalog Zsolt: Visszatekintő.................28 Lászlity Péró: Kezdeményezés után -választások előtt..............................29 Szabó Lívia: Padlóra kerülő lakók.........30 A címlapon és a hátsó borítón Stalter György Gyöngyösön és Tatabánya-Mésztelepen készült fotói láthatók. AMARO DROM roma kisebbségi lap V. évfolyam 1. szám Megjelenik havonta Főszerkesztő: Horváth M. Judit Munkatársak: Csalog Zsolt, Hell István, Szepesi József, Vajda Imre Tervezőszerkesztő: Gárdos Edina Szerkesztőségi titkár: Horváth Éva Szerkesztőség: 1084 Budapest, Tavaszmező u. 6. Telefon: 113-1887 Kiadja az AMARO DROM Roma Kultu­rális Alapítvány a Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Hivatal és a Soros Alapítvány támogatásával. Felelős kiadó: Horváth Aladár ISSN 1215-2951 Terjeszti a Magyar Posta, az EXTRA HÍR és az R-PRESSZ. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő pos­tahivatalnál és a Hírlapelőfizetési és Lap­ellátási Irodánál (HELIR 1900 Budapest, Lehel u. 10/a. Tel: 112-8860) közvetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a Postabank RT 219- 98636, 021-02809 pénzforgalmi jelző szá­mára, továbbá a szerkesztőség címén sze­mélyesen vagy postautalványon. Előfizetési díj egy évre: 342,- Ft A nyomdai munkálatok az OLITON Nyomdaipari Kft. gondozásában készülnek.

Next