Családi Kör, 1998. április-június (9. évfolyam, 14-26. szám)

1998-05-28 / 22. szám

Nyáron is játszhatunk színházat. „Nyaratszaka nyári játékot néz a nép" - ez Olyan tautológia, amit se föloldani, se meg­szüntetni, se magyarázni nem érdemes - írták valamikor régen. Szabadka nyara is föltámadt - három évvel ezelőtt - és újra Palicson. Azt is bizonyítván, hogy a fárasztó, gondoktól ter­hes évad után a színháziaknak arra is maradt kedvük és idejük, hogy újra talpra álljanak, an­nak ellenére, hogy a hivatalnok urak változat­lanul packáznak velük. Gondoljunk csak a las­san, alig csordogáló pénzforrásokra! Lám-lám, nem múlhat el nap, hogy ne említ­sük azt az átkozott dinárt, pedig hát a kultúra sokkal szentebb dolog (volt?), semmint hogy minduntalan összefüggésbe hozzuk az anya­giakkal. De Szabadka kész fizetni a nyári mu­latságért. Igen, közeleg a nyár, a nyári sza­badtéri játékok ideje. Megragadhat­juk az alkalmat, hogy ismét találkoz­zunk azokkal, akik a nézőknek, a Palicsra látogatóknak, netán a nap­közben strandolóknak este nyújtani akarnak valami szépet, s akik azt se bánják, ha a mélyen tisztelt és nagyra becsült közönség felhajtott gallérral ül a nézőtéren és csapkodja a szú­nyogokat. „A színház azért örök, mert titka az együttlélegzésben van. Az elő­adással együtt lélegzik, együtt lüktet a közönség. Az emberteremtésben részt vesz az előadás összes szereplője és a közönség is. Ez a varázslat. Ez a titok. Ez a színház, a szintézis” - írta egykor Latinovits Zoltán, s ezekre a sorokra gondolhattak azok is, akik elhatározták, hogy 1995 nyarán vendégül lát­ják Palicson, a szabadtéri színpadon a buda­pesti Joakim Vujic Szerb Színházat, a bereg­szásziakat, a szatmárnémetieket, a marosvásárhelyieket, a szegedieket, a honi Tanyaszínház fiataljait, az újvidéki Szerb Nem­zeti Színházat, a belgrádi Atelje 212 társulatát és másokat. Nehéz évadot zár most a Szabadkai Nép­színház és a Kosztolányi Színház, és hangos dobszó nélkül hirdeti meg a nyári fesztivált. Jelentős esemény lehet a találkozó, s biztos elhangzik majd számos vélemény repertoár­ügyben a nyári műsort illetően. Mert nemcsak a focihoz, hanem a színházhoz is mindenki ért ebben a tartományban. A színház távfutó lesz - ígérték 1995-ben, amikor újjászerveződött a Népszínház és a Kosztolányi Dezső Színház - ,igen, hosszútávfutó, aki egyenletesen oszt­ja be erejét. Három-négy bemutató előadás évadonként, 7-8 produkció a nyári estéken. Hosszútávfutás? Talán minden megtett méter­re érdemes odafigyelni, s a színháziak azt üzenik, hogy ezúttal oda is figyelnek majd ar­ra, amit a nagyérdemű a munkájukról mond. Megmondta Kópé barátunk is: „Kell egy kis kohézis a vad egyetértésben, amelyben élünk, most (már jó ideje). Színház­­értő közönség van, már csak színházértő színház kellene...” (Meglehet, hogy már megvan?) „Nem többre, ennyire futotta” - hallottuk a Népszínház szervezőtitkárától, Mészáros Andrástól és munkatársától, Szabó Istvántól, aki évek óta gondját viseli a nyári randevúk­nak. A helyszín adott, a társulatok benevezé­se befutott, tehát: irány Palics! Különben első­nek egy bizonyos Bátosy Endre szerepelt a daltársulatával Palicson, még 1891-ben, júli­usban. De fölfedezte színháza számára ezt a sajátos játékteret - száz évvel később - Lju­­bisa Ristic is: itt zajlott le a Shakespeare- és Moliere-fest (meg egyéb látványosság). A ris­­tici társulatok nagyüzemi tempóban két hóna­pon át a Nyári Színpadon, a Vigadó körül, a sétányokon, a Női Fürdőben, a Globe Szín­háznak kinevezett „halálkatlanban” macerál­­tatta, hol kedvükre tomboltatta a színészeket, köztük a nagy tehetségű Rade Serbedziját is. Az idén szerényebb a műsor. Profanizáljuk a szentséget: nagy dáridóra nincs pénz, ki­apadtak a források. De az adott természeti térben mégsem unatkozunk majd. Hogyan követik egymást a vendégszereplések? Már június 20-án - ekkor nyitják meg a találkozót - megnézhetjük a magyarországi Pesti Vigadó alkalmi truppjának előadását, Molnár Ferenc Doktor úr című bohózatának megzenésített változatát, kiváló színészekkel, akiket ezekkel a szavakkal üdvözölhetünk: „Domboldalon ripacs ég, / Megjöttek a ri­­pacsék!” Akik „ripacskodnak” Gelesen, szé­pen­: Haumann Péter, Tahi Tóth László, Ga­lambos Erzsi, Nyertes Zsuzsa és mások. Június 27-én Szabadka a beregszászi Ma­gyar Nemzeti Színházat látja vendégül. A fiatal együttes Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét viszi színre (Madách nagyszabású művét mifelénk legutóbb - még a 60-as években - a Szabadkai Népszínház mutatta be, Virág Mihály rendezésében, Romhányi Ibivel, Fejes Györggyel és Pataki Lászlóval). Júliusban két előadásra szól a meghívó. A hónap első napján Várkonyi Mátyás és Mik­lós Tibor Sztárcsinálók című rockoperája lesz műsoron, az Újvidéki Színház, a Szabadkai Népszínház és a Mű­vészeti Akadémia közös vállalkozá­sa. Ez az előadás a bemutatók után elindult a csillagösvényen: fődíjat nyert Mitrovicán, a vajdasági hivatá­sos színházak szemléjén, s június­ban eljut Kisvárdára is, a határon tú­li magyar színházak immár szintén hagyományos találkozójára. Július 5-én a Kikindai Népszínház társula­tát várják Palicsra. A bánsági város színjátszói egyik sikerdarabjukat, Georges Feydeau Preljubnici cí­mű vígjátékát hozzák a fesztiválra. Augusztus elsején a Tanya­színház fiataljainak tapsolhatunk: William Shakespeare Szent Iván­­éji álom című vígjátéka hálás anyagnak bizonyulhat értő rendező kezében. Majd 15-én Sík Sándor István király című tragédiáját kínálja fel a Marosvásárhelyi Nem­zeti Színház együttese, augusztus 22-én pe­dig a Zombori Népszínház rangos társulata Aleksandra Glovacki Dekameron - dán rani­­je című összeállításával próbálja majd megne­vettetni a nézősereget. A mű Boccaccio írásai alapján, azok motívumainak felhasználásával állt össze. Lehetne a találkozó szélesebb terítésű is, mondják itt is, ott is. Hiányzik a műsorból az opera, az operett, a balett. De a hely szelleme így is többféle együttest és műfajt vonzott ide, abban a reményben, hogy az előadások hatá­sa és vonzereje lesugárzik majd a nézőtérre. A város „pokolra szállva” küzd, hogy a színmű­­vészetet újra felvirágoztassa. A teátrum, Ko­vács Frigyes, Péter Ferenc és a többiek vállal­ják a harcot, mert szeretnének egy szebb, humánusabb, okosabb (színházi) világot te­remteni... Kívánjunk nekik ehhez sok szerencsét. BARÁCSUS Zoltán Nyáron minden másképpen van Parkszínpad Szabadban másképp hangzik a szó Véglegesítették a Palicsi Nyári Színházi Esték műsorát - Klasszikus előadás: Az ember tragédiája; vigalom: Molnár Ferenc Doktor úr című bohózata 20 / 1998. MÁJUS 28.

Next