Csepeli Kohász, 1954 (2. évfolyam, 1-20. szám)
1954-01-09 / 1. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! BM VAS- ÉS FÉMMŰVEK PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — ARA 30 FILLÉR , ^ 1954 JANUÁR 9. """ 11 1 ■ ■ r A.S első csapolás — s egyben az év első munkahőstette Az 1953-as év utolsó estéjén is vasra éhes torokkal várták az anyagot a forró leheletű Martin-kemencék. Gondozóik, az éjszakai műszak dolgozói, éppolyan ügyes, gyakorlott mozdulatokkal fogtak a berakáshoz, mint máskor. Igaz ugyan, hogy a szívük kissé nehéz, a kedvük meg szokatlanul borongós volt. De ki csodálkozhatna ezen? Hiszen Szilveszter volt, amikor 01 legtöbb ember derűs ipoharazgatás közben, családja körében üdvözölheti az új esztendőt. Rájuk pedig a tüzes kemencék mellett köszönt majd az éjfél Borús gondolataikat azonban csakhamar elűzte a munka gyors, figyelmet, erőt, egész embert követelő üteme. Egyre több jóskedvű, biztató kiáltás harsant fel, a pillanatnyi pihenők közben pedig elhangzott néhány vidám tréfa is. Hiába, nem olyan embereik a martinászok, akik egykönnyen elhagyják magukat! Búsulás helyett inkább elhatározták, hogy különösen szép eredménnyel búcsúztatják a végóráit élő óévet. Ment is rendjén minden. Már nem sok idő hiányzott az első csapoláshoz, amikor egyszerre váratlan, riasztó dolog történt. A IV. kemence középső ajtaja fölött 16 tégla beszakadt. — No, most mi lesz? — villant meg e martinászok agyában a kérdés. Ha nem lehet gyorsan kijavítani a falat, befagy i az adag, késik a csapolás, s oda a szén elhatározás. Csató elvtárs, a főolvasztár, szó nélkül rohant a szolgálatban lévő kőművesekért. Jöttek is azok hamarosan. Megnézték a beomlott téglák nyomán keletkezett nyílást. Nézték, fejüket vakargatták, megint nézegették, aztán fejcsóválva tanácskozni kezdtek. A martinászok már valósággal tűkön ültek, alig győzték kivárni a választ. Száguldtak az értékes perceik, negyedórák, de a kőművesek csak tanácskoztak. Végülis kimondták a döntést: kevesen vagyunk, nem tudjuk a falat megjavítani. Be kell hivatni a többieket is. Nem volt mit tenni. Csató elvtárs gyorsan autót szerzett, beültette az egyik kőművest, aki tudta, hol laknak a többiek, és a kocsi máris elszáguldott értük. Igen ám, de vajjon otthon lesznek-e most, Szilveszterkor? S ha otthon is vannak, hajnalig tart, mire beérnek. Ráadásul, ha sokat kel várakozni, a beorrulás átterjedhet a fal többi részére is. Az egyik martinást lemondóan legyintett: — Hát ebből a kemencéből sem csapolunk reggelig! — Nem úgy van az! — lépett elő kipirult arccal Parragi István, a műszak legfiatalabb, de talán leglelkesebb olvasztára. — Mire a kőművesek megérkeznek, rendbehozzuk a kemencét. Én, Magony Ferenc, meg itt az egyik kőműves. Meglepett csend fogadta a merész bejelentést. De a kételkedők, a hitetlenek még szóhoz sem jutottak, amikor Parragi István és két társai máris elkezdte a munkát. Csató elvtárs is segítségükre sietett és közösen indultak küzdelemre a forró, csupa veszélyt igérő kemence ellen. Egyikük sem volt szakember a falazásban, de akaratuk, elszántságuk pótolta a hiányzó szaktudást. A nagy hőség miatt sűrűn váltogatták egymást kemenceálnál. Szinte percenként a kellett cserélniük a kesztyűket, mert azokat téglák beillesztése során egy-kettőre lángra kaptak. Közben eljött az éjfél, de Parragiék a lázas munka közben észre sem vették, hogy már az új évben járnak. Csak akkor néztek körül, amikor végre az utolsó téglát is helyére tették, s megtörögették izzadt homlokukat. Éppen akkor ért a kemencéhez az első, a városból behívott kőműves. Egy pillanatig álmélkodva állt, majd megjegyezte: — Nem tart ez a falazást semeddig sem! Nem lett igaza. A fal derekat sanálja a sarat, helyesebben ül tüzet. Parragi elvtárs és társai* 1 óra 25 perckor már lecsapol* hatják az adagot, sőt reggelig még egy kemencére való acélt indítottak útra a feldolgozói üzemek felé. Azzal, hogy hosszabb ideig tartó időkiesést a* megakadályozták, 40 tonnával több acél termelését biztosították, így született meg az új esztendőben az első adag csepeli acél és egyben az első bátorságról, önfeláldozásról tanúskodó, valóban példamutató munkahőstett a Rákosi Művekben, így kívántak boldog újévet Parragi Istvánék munkatársaiknak és az egész magyar dolgozó népnek. Igaz szívből köszönjük nekik. Készülnek az exportpalackok a Nagykalapácsban A nagykalapács üzemben dolgozik Duka János sztahanovista brigádvezető és brigádja. Jó ideje már, hogy a 175 tonnás hidraulikus prés mellett ők végzik a palackok „húzását”. Ezen a munkáin dolgoztak akkor is, amikor rájuk köszöntött az új esztendő. Forgács Zoltán művezető szívesen beszél a Duka-brigádról. De nemcsak ő dicséri a brigád munkáiét. Elsősorban a munkában elért eredményei bizonyítják, hogy Dukai János méltó a sztahanovista cím viselésére. 155—160 százalék a brigád átlagteljesítménye. A nagykalapvas üzemben ..lyukasszák” és ..húzzák” a palackokat. Két különböző brigád végzi a két műveletet. Előbb az 1000 tonnás hidraulikus prés alá kerül a 75—77 kilogramm súlyú nyujtott, hengeralakú vasanyag. A Gál-brigád csak úgy, mint a Duka-brigád. 150—160 százalékos átaagteljesítményt ér el hónapok óta. A Gál-brigád feladata, hogy biztosítsa a pa'acklúzók í Duka-brigárd állandó és folyamatos anyagellátását. E tekintetben nincs is különösebb hiba. A Duka és a Gál-brigád jó munkája azonban önmagában korántsem elég a zavartalan, folyamatos gyártáshoz. Az elmúlt évben bizony gyakran előfordult, hogy akár anyaghiány, van-e üzemanyaghiány miatt nem tudta teljesíteni az üzem a palackgyártásban vállalt feladatait. Megtörtént az is, hogy a Durvahengerde által a Nagykalapácsba szállított anyag egy diagonál-éva nagyobb volt és igy csak egy külön művelet beiktatásával tudta elvégezni a Dukabrigád munkáját. Az új esztendőben Duka elvtárs és brigádjának többi tagjai csak úgy, mint a Gá.-brigád tagjai, olyan munkát akarnak végezni, amely mentes minden zavaró körülménytől. Ahhoz, hogy ez így legyen, szükséges a műszaki vezetés segítsége is.* Szükséges, hogy teljes mértékig megszűnjön a rosszméretű, selejtes anyag szállítása, illetve átvétele. „Boldog új évet elvtársak!’ Ez a felirat fogadja a belépőt a Durvahengerde bejáratánál. Egyszerű, krétával írott szöveg, rajz-dísz Réssel'1. Ebben az üzemben, csakúgy, mint másutt, díszes táblára írták az egyes műszakok dolgozói jókívánságaikat és köszöntőiket. Újévi köszöntők és egy új évre, az ötéves terv utolsó évére szóló kívánságok ezek. De nemcsak kívánságok ... A Durvahengerbe kiszolgáló üzem. Ebben az üzemben nyújtják, formálják a Martinból érkező töntetSeket. Nem könnyű munka ez. Férfimunka. Az olajjal fűtött kemencékben 1300 fokos melegben izzik, fehéredik az anyag. A kemence körüli forrasztárok figyelik vigyázva, mikor éri el az önteés a nyújtásihoz szükséges 1180 fokot. A figyelő lyukakon ki-kicsapnak a vörös-kék és egyéb színeket játszó lángnyelvek. Aztán felhangzik az indító szó! Lassan, méltóságteljesen indulnak meg a hengersorokon a tárcsáik, aztán nekiendülve, dübörögve röpítik a nyújtó felé az öntecset A hengersoron végig fogók és „lándsák” segítségével irányítják a hengerüregelés felé a munkások. Szikrázva pattog a pernye, ezer apró csóvát vet maga körül. Másodpercek alatt az alig egy lépésnyi hosszúságú öntecsből 8—10 méter hosszú, kígyózó csík válik. Aztán a hengersor újabb öntecset röpít a nyújtó felé. És újra, meg újra megismétlődik a művelet. Percek alatt halmra’gya' a megnyujtót'. vas. A daru percnyi pontos számról érkezik, hogy rendeltetési helyére szállítsa, az előbb még izzó, most már két végén feketedő hengerért vasat. Császár Gyula brigádvezető irányítja a munkát, ő az, aki az újévi jókívánságokról beszélve nem elégszik meg a jókívánságokkal, emellett az óéviné jobb munkával akarja biztosítani az új év sikereit. A Császár-brigád az elmúlt évben 97 százalékra teljesítette tervét. Igaz, sok olyan akadály is volt a brigád előtt, amelynek a kiküszöbölése nem a" brigád" szorgalmán, igyekezetén, vagy tudásán múlott. Igen gyakran előfordult az olajhiány, fűtőanyaghiány, a javítómunkák rendszertelensége. Most az új évben jobb felkészüléssel, a régebben előfordult hibák, hiányosságok kijavítása mellett a Császár-brigád is a múlt évinél jobb eredményt akar elérni. Kedden már meg is tette ehhez az első lépéseket, 100 százalékon felüli teljesítményt produkált Nemcsak rajtuk, de ez üzem vezetőségén, a műszaki feltételek biztosításán is múlik, hogy ez az eredmény tartós tovább növekedjék. leiven; és Alig néhány napja, hogy elhagytuk az esztendőt, és átléptünk az 1954-es évbe, ötéves tervünk utolsó esztendejébe. Legyen ez az új esztendő sikerekben az előbbinél még gazdagabb, a munkában még eredményesebb. Készüljünk fel, hogy ötéves tervünk utolsó esztendejében, tervünk teljesítésével, illetve túlteljesítésével segítsük nagy feladataink megvalósítását, a szocializmus építését. Legfontosabb feladatunk: a kiváló minőség elérése A Könnyűfémforma öntöde az emui évi tervét 110 százalékra teljesítette, s ezzel egy sereg más üzem tervtúlteljesítését tette lehetővé. Dolgozóink nagy odaadással, igyekezettel végezték munkájukat. Üzemünk valamennyi dolgozója szem előtt tartotta és magáévá tette azt, hogy a terv teljesítése elsősorban tőle függ. Ezért sikerült az év közben felmerült, a terv teljesítéséit akadályozó nehézségeket — mntpéldául az év eleje magas selejtszázalékot — leküzdenünk, s a felmerülő hibákat kiküszöbölnünk. Az elmúlt év kemény, harcos esztendő volt, de üzemünk dolgozói egy pillanatra sem torpantak meg s ezért az eredmény nem is maradt el. Az 1954. évi tervünk teljesítésében legfontosabb feladatunk a kiváló minőség elérése. A minőségi gyártáshoz pedig igen fontos az anyagellátás határidőre való biztosítása. Ezen a téren 1953-ban az üzemvezetőség jól oldotta meg feladatát. Most az a feladata, hogy az elmúltt évihez hasonlóan biztosítsa az öntéshez szükséges anyagot. Az elmúlt évinél jelentősebb lépést kell tennünk a technológiai előírások betartása terén és a technológiai fegyelem megszilárdításában. Ezen a területen sok a tennivalójuk mind a fizikai, mind a műszaki dolgozóknak. Gyakran előfordul még ma is, hogy a gyártástervet, amely pedig jól átgondolt gyártást rögzít, semmibe veszik, vagy csak részben tartják be. A gyártástervek betartása feltétlenül minőségi javulást jelent az üzem agársmúmiáiban. S ezért látnia kell minden dolgozónknak, hogy annak betartása előnyös, mind népgazdaságunk, mind saját maga érdekében. Az elmúlt évben üzemünk dolgozói szép eredményeket értek el a termelésben, s ez egyben magasabb keresetet is jelentett számukra. Ezt az üzemünkben kibontakozott munkaverseny tette lehetővé. Most az a feladata a szakszervezetnek s műszaki vezetőinknek, hogy a munkaversenybe dolgozóink mind szélesebb rétegeit vonják be. Kövessenek el mindent, hogy a versenyben lévő dolgozó rendszeresen tájékoztatva legyen arról, hogy hol tart tervével, mit teljesített fogadalmából. Szervezzenek párosversenyt és értékeljék azt. Szemléltető grafikonok mutassák, hogy ki az első, ki a legjobb öntő vagy magkészítő, milyen eredménnyel előzte meg a párosversenyző a versenytársát. Tudjuk jól, hogy versenynek egyik céle az eredmény, a siker. Nos, a siker tudata szárnyakat, úi a 'további jó munkához erőt ad , ez a biztos ' záloga annak, hogy az üzemünk előtt álló szervfeladatokat minőségi munkával sikeresen túlteljesítjük. Rösner Béla üzemvezető ÉLENJÁRÓ MŰSZAKI VEZETŐ: DENIFLÉE SÁNDOR KOHÓMÉRNÖK Deniflée Sándor kohómérnök, a Fémmű főmérnöke. Kiváló szakember, akit nemcsak hazánkban, de műszaki körökben, Európa-szerte ismernek. Munkásságával, tudásával nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a Fémmű a vállalt határidőre, december 28-ra teljesítse 1953. évi tervét. Elősegítette ezt előrelátó szervezési intézkedéseivel, jó vezetőkhöz méltó példamutatásával, amikor a felmerült nehézségeket legyőzte. Számos nagyjelentőségű találmánya és újítása van, melyek milliós megtakarítást eredményeznek. Sok tudományos könyvet, értekezést és cikket írt. Előadásokat tart a Mérnöki Továbbképző Intézetben; tudását szívesen és készséggel adja át a fiatal műszakiaknak, munkatársainak. Mindezek mellett, legszebb feladatának a dolgozók kulturális jólétéről való gondoskodást tekinti. Különleges figyelmet szentel a munkavédelmi berendezések tökéletesítésére, a meglévők karbantartására. Gyorsan intézkedik a dolgozók munkavégzésének megkönnyítését szolgáló újítások bevezetéséről. Szinte elsők között csatlakozott — a Forgácsfeldolgozó üzem felépítésének ütemét megsürgetve — ahhoz a mozgalomhoz, hogy elfekvő anyagokból a közeljövőben a Fémmű is gyártson jó minőségű közszükségleti cikkeket. Egy ember munkásságának elismerése akkor a legkézenfekvőbb, ha nagy feladatokkal bízzák meg. Nem kétséges, hogy ilyen elismerés volt, amikor a Lengyel Népköztársaság őt kérte fel, egy új lengyel Fémmű megtervezésében való közreműködésre és, hogy hazánkban is hasonló nagy feladaton dolgozik. 1952 április 4-én, a Népköztársasági Érdemrend arany fokozatával tüntették ki Deniflée elvtársat. Szorgalmas munkájával naponta bizonyítja, hogy érdemes a kitüntetésre és megbecsülésre.