Cukoripari Kutatóintézet Közleményei, 1956 (3. kötet, 1-2. szám)
1956-01-01 / 1. szám
A CUKORIPARI KUTATÓINTÉZET KÖZLEMÉNYEI 1. füzet és végeik közt a nyomáskülönbség csekély, így ezekben folyadékáramlás a cukorgyári kilúgzás körülményei között nem képzelhető el. A sejtközi járatok levegője csak fokozatosan szorul ki és meglehetősen tapad a répatesthez [17]. A cukor diffúziója sejtről sejtre — és természetesen a sejtközi járatokban, a tracheacsövekben is, amennyiben ezek folyadékkal vannak telve,— valószínűleg a sejtfalnak azokon a helyein megy végbe, ahol a plazmodermák hatoltak át [20]. Tullin [11], [21] mikrofényképeiből kitűnik, hogy ezek a likacsok meglehetősen nagy részét teszik ki a sejtfalak felületének, így a sejtfalak nem képezhetik jelentős akadályát a diffúziónak, amit a diffúziós állandó mérései megerősítenek. 2. A cukorrépa fajsúlya 2.1. A répagyökér fajsúlya A répa fajsúlya elsősorban levének fajsúlyától függ. Mivel a nagyobb fajsúly nagyobb szárazanyag és általában nagyobb cukortartalomnak felel meg, a répanemesítés kezdeti idején, a XIX. század első felében Vilmorin fajsúly alapján válogatta a továbbszaporításra szánt cukordús répákat. A fajsúlyt sóoldatba való mártás útján határozta meg [6]. A répatest fajsúlya nem túlzottan beszáradt répánál gyakorlatilag azonos a répalé fajsúlyával (1,06 —1,10). A hidratált réparost fajsúlya ugyan nagyobb : 1,3—1,4, azonban a csekély mennyiségű „rost hidrát“ (5—10%) nagyobb fajsúlyának hatását részben kompenzálja a sejtközti teret kitöltő levegő. A répatest különböző pontjaiból vett darabkák fajsúlyát Kopecky és Almendinger [22] legnagyobb részt 1,06—1,10 között találta, azonban nem adta meg a hozzá tartozó szárazanyag vagy cukortartalmakat. A répa fajsúlyának, súlyának és térfogatának változásait a kitúgzásnál, a kilúgzott szelet szárításánál és a szárított szelet beáztatásánál Kryz [23] mérte ki. 2.2 A réparelé fajsúlya A sajtolással, centrifugálással vagy extrahálással előállított répalé fajsúlyát az abban oldott cukor mennyisége, valamint nemcukoranyagok mennyisége és minősége szabja meg. A szárazanyag meghatározása a fajsúly segítségével azon a feltevésen alapszik, hogy a répülében oldott nemcukoranyagoknak fajsúlya és koncentrációja közötti összefüggés ugyanolyan, mint a lében oldott cukornak. Ez a feltevés bizonyos megközelítéssel érvényes [24]. A répalé fajsúlyának meghatározásánál sok tényező okozhat hibákat. A répából kisajtolt lé fajsúlya és összetétele függ a répa aprítási fokától, a sajtolásnál alkalmazott nyomástól és a sajtolás időtartamától [25]. A sajtolásnál eddig nem tanulmányozott hibát okoz a sajtolókendő nedvesség állapota. Száraz kendő használatánál koncentrálódik, nedves kendő esetén hígul a sajtolt lé [26]. A fajsúlymérésnél jelentős hibát okozhatnak a lébe zárt apró levegőbuborékok [24]. 11a a répalevet pontosan körülírt módon centrifugálással állítják elő, elesnek a sajtoló nyomás nagysága és a préskendők nedvessége folytán keletkező hibák, viszont fokozódik a lé buboréktartalma, s így csak fokozott, gondos szellőztetés után lehet fajsúlyt meghatározni. Franciaországban a cukorrépaátvételnél a sajtolt répalé fajsúlyának mérése helyettesíti a cukormeghatározást [26]. A répalé fajsúlyát legtöbbször a szárazanyagtartalom és tisztasági hányados meghatározása céljából mérik. A sajtolt répalé fajsúlyának pontos meghatározását zavaró, említett hibaforrások kiküszöbölése céljából, a fajsúlyt többen előírt módon készített kivonatokból, digesztiós levekből határozzák meg [27], [28], [29], [13]. A repalé tisztasági hányadosának meghatározásánál a fajsúlymérést kiszorította a kényelmesebb refraktometria [6], [30], [31], [32]. 2.3 Répahalmazok térfogatsúlya A gyakorlatban sokszor fajsúlynak nevezik a felhalmozott répa térfogatsúlyát. Ez a helytelen szóhasználat gyakori tévedésekre ad okot. Egy répahalmaz térfogatsúlya gyakorlatilag független a répa fajsúlyától. Elsősorban a répák nagyságától, alakjától (barázdák mélysége, taplós fejek) és a tapadó föld mennyiségétől függ. Nagy répák térfogatsúlya kb. 640 kg/m3, közepes 590, apró 540 kg/m3 [331. Tiszta répa térfogatsúlya 550—650 kg/m3, sáros répa 650—800 kg/m3 [34]. A térfogatsúly a szállítóeszközök rakodósúlyának helyes kihasználása szempontjából fontos. Ismeretére szükség van a prizmában tároló répa mennyiségének becslésénél. 3. A cukorrépagyökér szilárdsága és vágási ellenállása 3.1 Irodalom 3.11 Nyomási és nyírási szilárdság A nyomási szilárdság gyakorlati jelentőséggel bírna, ha a répahalmok és prizmák alján olyan erők lépnének fel, amelyek a répát közel a szilárdsági határig vennék igénybe. Drachovská és Hrubisek 1 351 kiszámította a prizmákban fellépő terheléseket és kísérletileg kimutatta, hogy ezek a répán változásokat nem hoznak létre, még a tárolás folyamán sem. A répa nyírási szilárdságának a répavágásnál van jelentősége. Stanek és Pavlas [36] alábbi részletesebben ismertetett kísérletei szerint bizonyos párhuzam tapasztalható különböző répák nyírási szilárdsága és adott éllel szemben tanúsított vágási ellenállása között. 3.12 Keménység és vágási ellenállás A répatest felületének ellenállása idegen testekkel szemben jelenti a répa védettségét a sérülésektől és ezen keresztül védettségét a fertőzéstől is. A répa felületét borító felloderma bizonyos mechanikai védelmet nyújt a mikroorganizmusok behatolásával szemben [37], [38], Helemszkij és