Délmagyarország, 1910. szeptember (1. évfolyam, 85-109. szám)

1910-09-01 / 85. szám

1910 szeptember 1 beszámítható szolgálati évek és a beszámítható szolgálati illetmény, valamint az 1885. évi XI. törvénycikk 15. §-ában foglalt rendelkezés figye­lembevételével a nyugdíjpótlék összegét a jelen rendelethez mellékletképen csatolt táblázat mu­tatja. A nyugdíjpótlék a nyugdíjjal egyidejűleg és együtt válik esedékessé és együtt szűnik meg. Utalványozása és kiszolgáltatása a nyug­díjjal együtt és teljesen azonos feltételek mel­­lett történik, de a nyugdíjpótlék tekintetében az utalvány a jelen rendeletben említett költ­ségvetési címek, rovatok és alrovatok terhére adatik ki. A igazságügyminiszter rendelete vé­gén hangsúlyozza, hogy a rendelet az érdekelt őrszemélyzetnek azzal hirdetendő ki, hogy a miniszter elvárja e személyzet tagjaitól, hogy őket a nekik nyújtott e rendkívüli kedvezmény kötelességük pontos teljesítésére és kifogásta­lan, fegyelmezett magatartásra fogja indítani. DELMAGYARORSZAQ 5 A kolera. — Temetés Pozsonyban. — (Saját tudósítónktól.) A magyarországi koleraveszedelemrő­l érkezett jelentések meg­nyugtatók. A járvány, úgy látszik, elkerüli Magyarországot,­ mert az elmúlt huszonnégy órában sem érkezett jelentés kolerában való megbetegedésről. Előfordultak ugyan újabb koleragyanús esetek a fővárosban, de ezek­nek­­ a szimptómái vallanak csak kolerára. Berlinben szintén csak az ijedtség és a veszedelem híre nagyobb, mint a komoly­sága, Bukarestben azonban­­ teljes erővel lép föl a járvány. Tegnap éjszaka is meghalt egy asszony, akiről megállapították,­ hogy ázsiai kolerában halt meg. Ma délután temették el Pozsonyban Irnka Antóniát, az első és eddig egyetlen magyar­­országi kolerahalottat. A temetés nagy elő­­vigyázattal, az összes óvintézkedések szem­űi eltartásával ment végbe. A koleráról érkezett tudósításaink ma a következők:­­ A fővárosban, szimptómák között összeesett Hujbidó Miklós és Mina Albin napszámos, akiket a Szent László-kórházba szállítottak. Lakásukat és csa­ládjukat fertőtlenítették. A rákosi rendező­pályaudvarnál Affenberger József napszámost fogták el a gyomorgörcsök. Mint koleragyanúst, a Szent Gellért-kórházba vitték megfigyelés alá. A belügyminisztérium, jelenti hivatalosan: Az el­múlt huszonnégy órában sem érkezett jelentés kolerában való megbetegedésről. Megállapít­ható, hogy aggodalomra nincs ok, a helyzet tel­jesen megnyugtató. A belügyminisztérium mind­azonáltal a foganatosított védelmi intézkedése­ket elővigyázatból továbbra is fönntartja. Ilyen értelmű nyilatkozatot tett a főváros területére nézve Magyarovits Mladen­ár tiszti főorvos is. A pozsonyi temetés. Pozsony, augusztus 31. is, amelyet més­szel öntöttek be. Trnka An­tónia a köztemetőben kapott sírhelyet. A kolera külföldön. Bécs, augusztus 31. Tegnap késő este három koleragyanús bete­get szállítottak be a Ferenc József-kórház járványosztályába. Egy napszámost a Lipót­városból, egy hivatalnoknőt a tizenegyedik­ kerü­letből és egy cselédet a hetedik kerületből. Mind a három betegnél erős hányási rohamok léptek föl és egyéb koleragyanús tünetek mutatkoztak. Az orvosi vizsgálat szerint még egyáltalában nem lehet megállapítani, hogy tényleg ázsiai koleráról van-e szó. Egyelőre min­den óvóintézkedést megtettek és ma reggel mind a három betegnél megkezdték, a bakterio­lógiai vizsgálatot. Bécs, augusztus 31. Hivatalos jelentés szerint a kórházba szállí­tott három beteg semmiesetre sem szenved kolerában. Bukarest, augusztus 31. A három beteg közül, akiket tegnap beszál­lítottak a járványkórházba, éjszakára az as­­­szony meghalt, férje és gyermeke ellenben job­ban van. A bakteriológiai vizsgálat megállapí­totta, hogy az asszony ázsiai kolerában halt meg. Házukat csendőrség kerítette be. Senkit sem engednek a lakók közül az utcára. A vá­rosházán elhatározták, hogy a vásárcsarnokot bezárják és hatósági ellenőrzés mellett dezin­­ficiálják. Berlin, augusztus 31. Tegnap egy fiatal leányt szállítottak­­ be az izoláló­ barakkba koleragyanús tünetek között. A leány szüleinél lakik. Nem lehetetlen, hogy ázsiai kolerában szenved. A régebben beszállí­tott betegeken nem konstatálták a kolerát. Bukarest, augusztus 31. " A lapok fölhívják a kormányt, hogy Bécs pél­dáját követve, semmit se titkoljon el és a bak­teriológiai vizsgálatok eredményét azonnal hozza nyilvánosságra. Tegnap a városházán a polgármester hosszas értekezletet tartott az egészségügyi felügye­lőkkel, mely értekezleten elhatározták, hogy a vásárcsarnokot ideiglenesen bezáratják, kitisz­­togattatják és fertőtlenítik, hogy a kolera el­terjesztését Bukarestben ezen az úton is meg­akadályozzák. Ma megint három koleragyanús eset fordult elő a fővárosban. Érdekes, hogy ezek közül kettő közvetlen a Maglódi-út mellett, ahol már tegnap is előfordult egy eset. A Külső Jász­berényi­ úton levő Bécsi téglagyárban kolera­, ne lássa többé, hogy katonák udvarolnak nekem. A kis olasz arca elvörösödött. — Csak azért is küldök mézesbábot min­dennap, — felelte. — Visegrádon él egy lepénysütő, aki csodaszép dolgokat gyárt. A palotahölgyeknek is ő a házi szállítója. — Jól van, lovag, csak szóljon a néniké­nek, hogy ne járjon el a szája.­ Megölne a szégyen. A gombkötő megfojtana. — Szakítson azzal a durva fickóval, — szólt közbe a lovag dühösen. — Marietta! Én elvenném magát ! A patricius-lány csodálkozva nézett az olaszra. Nagy, kerekre nyiló szeme, amely olyan volt, mint egy örök kérdőjel, valami különös, mámoros fényben lángolt e pilla­natban. — Mi, pesti leányok, — suttogta halkan — azzal megyünk a pap elé, akivel gyűrűt cseréltünk. Jó éjszakát! — Jó éjt... — akarta a lovag felelni. De csak a szó közepéig jutott. Irtózatos forgó­szél támadt. Az ablak becsapódott. A szél egy pillanat alatt minden lángot eloltott. — Huh! :— huh! — hangzott a lovag körül a vad és kísérteties kiáltozás. Mintha hetven boszorkány szoknyája forgott és röpdösött volna a szélben. — Nem pusztulsz el? Nem takarodsz! Gyászlevente! — sikoltozának a­ lovag felé vad és maguktól kivetkőzött asszonyi alakok. — Strigák! Mit akartok tőlem ? — rebegte ez halálra vált ábrázattal. Seprőnyelek emelkedtek magasra. Az áthat­­lan sötétben úgy rémlett, hogy maguktól himbálóznak a levegőben azok az átkozott cirokseprők. Az olasz arcát egy ütés érte. A levege leesett a sárba. Ma délelőtt tizenegy órakor boncolták föl az állami kórházban Trnka Antóniát, aki tegnap este fél hétkor halt meg ázsiai kolerá­ban. A boncolást Funker dr kórházi főorvos végezte Kaiser Károly dr közegészségügyi főfelügyelő és két hatósági orvos közreműkö­désével. Trnka Antónia rettenetes halálküzdelmet vívott. A halotti szentségeket már előzőleg fölvette, de egy-két napig olyannak látszott a helyzet, hogy sikerül kigyógyulnia. Tegnap délben azonban rohamosan rosszabbra fordult­ a helyzete. Injekciókat adtak be neki, de ez nem használt. A kolerás asszony vére rohamo­san sűrűsödött, úgy, hogy semmi folyadék se volt már benne. Halálküzdelme rettenetes volt, sirt, nyögött­ nagy kövér teste meg-megrán­­dult a kínoktól. Negyedhét után megszólalt: — Jaj, nagyon rosszul vagyok . . . Tíz perc múlva halott volt. Teste egészen tésztaszerű, kékes színü. A kórháznak azt a részét, ahol feküdt, fertőtlenítették, úgyszintén az ápolókat és orvosokat is. Délben, a tizenkétórai vonattal megérkeztek az elhunyt asszony hozzátartozói is, akiket a főorvos még tegnap este, táviratban értesített a halálról. A temetés a boncolás után azonnal megtörtént. A koporsót óvatosan elzárták, ne­hogy inficiálhasson és ugyanez történt a sírral — Szent António! Légy velem! — sóhaj­totta ez. A selyemblúzát akarta föltépni. Alatta Szűz Mária-kép üveglapra festve. Ta­lán használ, ha fölmutatja. De nem volt ideje. A kezét egy ütés érte. Kardot rántott. Hétszer megforgatta a feje fölött a levegő­ben. Körülötte vadul huhogott a feldühö­dött námberek láthatatlan hordája. Az olasz­ hátrált, befelé a grádicson, lejtős sikátoron. Az ütések zápormódra érték. Hiába mutogatta föl a tőr keresztbeálló markolatját. A bo­szorkánysereg nem tágított. De most az utca túlsó szélén váratlan fáklyafény gyűlt ki. Léptek dobája hangzott. Rohanva érkezett meg a csetepaté színhelyére a vigillium. A király rendőrsége. — Huh! — kiáltozták a megvadult ném­­berek s egy pillanat alatt elszaladtak. Mintha forgószél vitte volna el őket. Talán seprőnyélre kaptak és fölnyargaltak a Gellérthegyre. A lovag csak most tért magához. — Mi történt önnel, báró úr? — kérdé az őrség parancsnoka, aki elrémülve ismerte föl a megtámadottban a király zászlósát. Az olasz csak hápogott. A szeme tele lett sorral. A homloka vérzett. Csipkés köntöse cudarul összetépve. — Boszorkányok. . rám törtek, — da­dogta. — Ma Luca-nap van ? Az őrsvezető vállat vont. — Ma van a farsang utolsó napja. Azt hiszem, inkább mosónők lehettek. Ez a pesti negyed, vigyázzon! Ezek a némberek, akik erre laknak, féltő gonddal őrködnek a haja­don leányok tiszta erkölcsére. Jó éjt, báró úr. — Ezek mégis boszorkányok voltak, — morfondírozott az olasz magában, ahogy hazabandukolt magányos szállására. Támolyogva ment föl a sötét lépcsőkön. A feje zú­gott. Mintha sötét köd ült volna az agyára. Érezte, hogy meg van rontva. — Szét kell tépnem a boszorkányhálót, különben megfojtanak. — mormogta, miköz­ben kovakővel tüzet csiholt. Fölköltötte a szolgáját. — Tonió! Gyújtsd meg valamennyi gyertyát. A szolga álmosan engedelmeskedett. A kis szoba pár pillanat alatt tündéri fényben úszott. Az asztalon tizenegy szál gyertya égett. — így! Most elmehetsz. De előbb még hozz viaszkot. Becsukott minden ablaktáblát. Az ajtót bezárta. Hallgatózott, mig mindenki elalszik a házban.­­ ~~ A viaszból szivet formált ügyes ujjaival. Sietve dolgozott. Mintha minden percnyi késedelem a halálát jelentené. Azután bele­véste tőrével a puha anyagba: H more del Mago.. (A varázsló szive.) A szivet ezüstfonállal a falra függesztette. Ingujját fölgyürte. A papír után nyúlt, amely ott hevert az asztalon. Mint aki leg­halálosabb ellenségével készült megmérkőzni. A finom, hajlékony acélpengét néhányszor megsuhintotta a levegőben. Mereven nézte a viaszszivet. Mint aki farkasszemet néz a halállal. — Mennyei királyné ! Légy velem ! Oltal­mazz ! — sóhajtotta, ahogy párbajban szokta, halálsápadt arccal. Hétszer meg­pergette a­­ tőrt a levegőben, előrehajolt s egy villámgyors mozdulattal keresztül­döfte a varázsló viaszszivét. — Unó ! — Gyönyörű! — kiáltott föl kipirult

Next