Délmagyarország, 1932. május (8. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-01 / 100. szám

Káslay Tibor, Nagy Emil, Sigray, Pallavicini, Pakots vesznek részt Rassay Károly beszámolóján (A Délmagyarország munkatársától.) Pas­­say Károly, a szabadelvű párt vezére — mint jelentettük — május 7-én, szombaton S­ze­jtődre érkezik és 8-án, vasárnap délelőtt a Belvárosi Móriban mondja el beszámoló be­szédét Rassay Károlyt szegedi beszámolójára elkísérik Kállay Tibor, Nagy Emil, őrgróf Pallavicini György, Pakots József és gróf Sig­­mg Antal országgyűlési képviselők. A be­számoló iránt politikai körökben nagy ér­deklődés nyilvánul meg. A politikusok szombaton délután fél 6-kor érkeznek Szegedre, este 8 órakor a szegedi liberális párt társasvacsorát rendez az ipar­­testület nagytermében. A vasárnapi beszámoló délelőtt fél tizenegykor kezdődik a Belvárosi Moziban, délután Domaszéken, a mezőgazda­­sági körben beszél Rassay. ALFÖLDI CIPŐÁRU­HÁZ AJAnk­a I 6Károlyi ucca 3. % b­őségA satét gyártmányú cipők­: női cipők: Fekete. p a.10­­ Minden darab kézi-1 Férd cipők: Antilop . . . Lakk divat . . Drapp divat . Gyermekcipők rendkívül olcsón. Fekete ftixőa Barna filzőa Lakk flzőa P 12*40 P 12*40 P 18*00 Csak készpénzért Árusítunk! p fi‘«ő­s munka* “ Nézze meg p 11*80 16 - a­s kirakatainkat “\\ Moratóriumot kért Dungyerszky Gedeon (Budapesti tudósítónk telefon­jelentése!) Újvidékről jelentik: Dr. Dungyerszky Gedeon, az ismert bácskai földbirtokos és nagyiparos szombaton moratóriumot kérő kéményt nyúj­tott be az újvidéki törvényszékhez. Kérvényében hangsúlyozza, hogy csupán mo­­ratóriumról van szó és nem csődről. Dun­­gyerszky anyagi megindása Jugoszláviában nagy feltűnést keltett. Jövő vasárnap Filléres gyors indul Pécsre Szegedre Debrecenből és Békéscsabáról 1600 kiránduló érkezik A Máv­ üzletvezetősége közli, hogy jövő vasár­­napra Szegedről Pécsre indítanak Filléres gyors­­vonatot A vonat Szegedről már 7.én, szomba­ton délután 2 és 3 óra között fog indulni és Pécsre este érkezik meg. Pécsről­ vissza vasár­nap este indul a vonat és Szegedre a kora reg­­geli órákban érkezik meg. Menetdíj 500 pengő. A pécsi vonatra érvényes menetjegyeket hétfő­­től kezdve árusítják. A vonat Kisteleken és Kis­­kunf­égegyházán meg fog állnni. Május 8.án Szegedre két Filléres gyors érkezik. A* agyi* Békéscsabáról indu­ 7 őr* 40 perc­kir mintegy 600 utassal és Rókus­ állomásra ér­kezik 9 óra 40 perckor. Vissza a vonat Rókus, állomásról este 9 órakor indul A másik vonat Debrecenből érkezik mintegy 1000 utassal vasárnap délelőtt 10 óra 50 perckor. Szegedről 20 óra 30 perckor indul vissza és Deb­recenbe, hajnalban 1 óra 13 perckor érkezik. Budai 11-Vasas 3:1 (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A Buda 11 szombaton mérkőzött a Vasasok­kal és 3:1 (1:1) arányban győzött Fotóanyag...? IMPERIAL Lemezek, tekercs és csomagfilmek. angol S. C. P. gőzfény As SELTONA önszí­nző papírok. Kapható: ■ if>||S|f|gy fotókereskedőnél, LIEDPIAIilu Kelemen ucca 12. Az idő A Szegedi Meteorologe­ Obszervatórium JeLaut: Az időjárás jellege a Délvidéken felhős, száraz, meleg. Szegeden a hőmérő legmagasabb állása 20.8 C, a legalacsonyabb 12.4 C. A barometer adat« 0 fokra és tengerszinre redukálva reggel 759.2 mm, este 757.1 mm. A levegő relatív páratartalma reg­­gel 65 százalék, délben 62 százalék. A szél Iránya nyugati, illetve déli, erőssége 2—4. Időjóslat • Délvidékre: Változékony meleg Hő, délkeleti légáramlással csapadék nem valószínű. Hosszabb időre jóslat nem adható­ A Meteorológiai méret Jelend esta jO Orator: Várható Időjárás: Változóan felhő* idő, kisebb esők lehetségesek. jr ■ v6*Ärl6i»4l Ora, ékszer ssrs TOfli óráshoz EMSny8»ABCb«»*erré». T5rt »rmy, régi pter, rálogi»?y bevett« »MERKUR«­vevőket kiszolgál 3 havi hitelre Paulusz Jenő Kelemen U. 7. Saját készitésü di­vatos sportköztyűk, fűzők min­den alkalomra méret után is, haske­­l­tők orvosi rendeletre, gumiharis*­nyok, egészségi cikkek, kés* tyűk, fűzők tisztítása. Javítása Angol nagdfl Schneider ~ APSESr letten egy autón.. a jövő hét nagy ágyúja! Belvárosi Kárpitos iMHieluemef Tetatanttra 11-00 All­elyeXtCKU TaMmhiv« 11-00 Kelemen u- 8. sz. alá (Lengyel ház) Kérem L L megrendelőim és a a. é. közönség további asiow pártfogását WINTER ADOLF Az uj Szegedből a férjbe*) írta Móra Fenne. Kedves Bob, egy hete hurcolhatom magammal a könyvedet, amelynél időállóbb könyvet • Reimer—Kulinyi— Kovács-féle monográfia óta nem írtak a váro­sunkról Ez is piramis, mint amit ők raktak, csak nem olyan szürke kövekből, hanem szivár­­ványvető apró kristályokból amik mosolygósra derítik még az árnyékot is. Te csak úgy törté­netírója leltél a városnak, mint a tudósa, — a tegedi jókedv historikus«; le a te munkádat más nem tudta volna elvégezni. Azokat az aktá­kat, amikből ők dolgoztak, őrzi a levéltár; a te forrásaid már mind fej­fák és sírkövek alá van­nak temetve s te vagy az utolsó tudósuk. Ha te nem e­evenited meg alóluk a lelket, soha se lesz többel aki megszólaltassa a kedves öreg árnyakat Addig a haló porunkban is élünk, még van olyan kéz, amelyik virágot tesz a sírunkra. Te egy egész nemzedéknek a Temetőjét ültet­ted tele immortelekkel, amelyek akkor is virág­zani fognak, mikor a sírkövek már olvashatatlan­ra mohosodnak s a besüppedt hantokon legény­­fa­űséget szaggatnak a lányok és leányhüsé­­get tépnek a fiuk. ... De hát nem sok értelme volna annak hogy éppen én varrják a könyvedre hímet, amelyn­k nincs szüksége semmi idegen szépítésre. Abba is hagyom, először te miattad, akiről harminc éve tudom, hogy amit írtál, a magad örömére ír­tad és sose érdekelt az, kinek tetszik, kinek nem. Másodszor magamat se akarom kitenni an­nak, hogy valami extrancus azt találja mondani: »Ni­ni, hogy dicséri vissza egyik barát a másikat!« Az extrancus a római jogban, ha jól tu­dom, nemcsak külföldit jelentett, hanem a csa­ld kötelékén kívül állót is. Én is így értem most a szót Abból a »család«-ból, amely most har­minc esztendeje befogadott engem, szegény ván­dorlót magába, az öreg újságba, hányan is va­gyunk még itthon. Bizony öt ujjam se kell az összeszámolásunkhoz. Az öreg Byk, meg te, meg én. Szerén kisasszony a negyedik,­­ő is írótár­­sunk volt, még pedig nagyon fontos szakma volt az övé, — ő volt a kiadóhivatal titoknok­c és ő írta az előleg-céduláinkat) Az ötödik ujjam már nem jön számba, mióta Fonyó szomszéd is hazament a többihez. Látod, pajtás, ezért hurcolgattam én most ma­gammal a könyvedet, Pestre, meg vissza. Mert abban együtt vagyunk mindnyájan, az egész Napló-család. S ahogy Engel Lajos léptei dön­­genek, ahogy Kulinyi Zsigmond apró lálai ko­cognak benne, ahogy Békefi Antal köhög és Tö­mörkény sodorja a cigarettát, — ugyan beszél is, azt mondja, hogy »Bob-Szigethy Vilmos, ön­nek tán eltörne a keze szára, ha öntene’« és ahogy Lippay mester, a világ legtök­életesebb mesterje mormog a küszöbön, hogy »még mindig írnak az urak, hiszen már­is fele kimarad a lapnak«, — akkor. Bob, én azt érzem, am­it egyetlen ol­vasód se érezhet rajtam kiviül. Nemcsak mo­solygást a szememben, hanem könnyet is a szi­vemben- Könnyel amelyben nem fájdalom csor­dul ki, nem keserűség buggyan föl, nem értel­mes könny, csak úgy magától és magáért van, mint ahogy derült őszi estén harmat csöppen a szedett szőlő sárga leveléről. Azt írod dedikációnak a nekem küldött könyvbe: — Sose jön vissza a régi! Egy napjáért eszten­dőt adnék az újbóli Tudom, Bob, sose jön vissza a régi. Se a régi Szeged jókedve, se a mienk. Se a fekete hajunk, se a piros szivünk. Lehet, hogy még totyogunk a pla­tánok alatt, de szaladni már nem fogunk, se a szerkesztő úr parancsára, se a szivünk szaporább ketyegésére. Nem szedünk harmatos orgonát az alsóvárosi páterek kertjében, nem iuaO&ljük tele A «getfpsucaáa kctefioet és’nem költötő üzlet Galibával, a szedőgyerekkel, hogy négy fillérért G engedje megcsapatni magát Nem fogjuk egy­mást karon a virágszagu éjszakában és nem Ka­­padozunk fiatal karunkkal az ég lilabársonyátt Isten messzi mécsesei után, amelyeket elérheted­nek éreztünk valaha. Nem visszhangozza lépésűnél két az iskola.ucca kövezete és nem járunk lábujjal hegyen a Hungária­ ház kikopott lépcsőin, hogy ki ne verjük édesanyád szeméből az álmot. Nem­ mentjük magunkat másnap reggel, hogy sokáig tar­tott az inspekció. — ó, Bob, mink már csak azért inspekciózunk, hogy várjuk, míg az étel vaksi kor­ rektora a halál nevünk mellé írja a dei­atur­t.­­ De azért, tudja Men, van,e­zért vissza­sírni, amit elvitt a markoláb. Az én forsythiáimat is régen kivágták a posta elül és sokszor idegenn­­e érzem magam az uj város uj emberei közt. D­e csak egy,egy pillanatra. Ahogy körülnézek, megint él a mult, csak megszépülve, ahogy a harvainá­­i év fasorának a végéről visszanézek az elejére. Ritkán s csak muszájból suhanok végig a Kárász* uccán, amely nem ismerősebb nekem, mint Fes­­­ten az Andrássy­ ut, — de azt még most is el tudom mondani, harminc esztendővel ezelőtt .íogyi­s következtek egymás után a házak, meg a íx>I<­tok. A korzón egyszer kétszer ha végigmegyek egy j esztendőben, — de akkor mindig vallom, hofft* ott köhérsel Békefi a középső székben, szemben 1 a városházával és vitatkozik Palóc szerkesztő utój* val, vagy l­jlaki testvérrel, vagy ha más nincs,m­ agával, mert neki muszáj vitatkozni. S akár* f­m merre járt, a régi fákat és bokrokat látom, az ágakon piros palástokkal,, szelíd kék kendők, kel­tekele fátylakkal, elhalt percek megmaradt 14 hájvai, aszerint, mely,­ milyent vised. ....De most már csakugyan pontot teszek, Bin­ bónyi kezecskék verdesik az ajtómat és türelmet­­lenül topogó apró lábak követe­­k a bebocsátás Akik utánunk jönnek, Bobom s akiknek uj forsjj thiák fogják termeni a tavasz aranyát s akik csak olyan közel érzik érzik egyszer a csillagokat­ talán a mi sirhalmunkra ágaskodva, mint ahol* natüv barmiam és £ Í *­ ói, ,Sr«re/^ Kiírna« k&m<*-• A rí#. Su^cdből a*

Next