Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

DELMAGYARORSZÁ­G 2 Mi történt a külpolitikában ? A genfi külügyminiszteri értekezlet tegnapi ülésén a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok kérdését tárgyalták h­étfőn délután a külügyminiszterek 11 genfi értekezletének negyedik ülé­sén, amelyen Dulles amerikai külügymi­niszter elnökölt, az előző ülésen hozott ha­tározat értelmében a miniszterek megkezd­ték a harmadik napirendi pont — a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése — tárgyalását azzal a céllal, hogy szakértői csoportot alakítsanak e kérdéssel kapcso­latban. Ezután — a megállapodás értelmében — a miniszterek folytatták az első napi­rendi pont — az európai biztonság és Né­metország — megvitatását Vasárnap a külügyminiszterek nem tartottak értekezletet. Nem tartanak ma sem, Mindenszentek ünnepére való tekin­tettel. Ezt az alkalmat használja fel Dulles arra, hogy Madridba utazzék, ahol tanács­kozik Francóval és a spanyol kormány több tagjával. Holnap a külügyminiszterek is­mét ülést tartanak. A külügyminiszterek szombati, harma­dik ülésén — mint rövid híreink között vasárnapi számunkban arról megelékez­­tünk — az első napirendi pont, vagyis az európai biztonság és a német kérdés­­ megvitatására került sor. A Molotov elnök­letével lefolyt ülésen, amely délután három órától csaknem hét óráig tartott, Dulles azt az állítást kockáztatta meg, hogy a szovjet küldöttség nem teljesíti a kormányfők genfi értekezletén kijelölt Irányelveket, mi­vel pén­teken benyújtott javaslatában a szovjet küldöttség mindenekelőtt az euró­pai biztonság kérdésével foglalkozott, míg a német kérdésről csak később akar javas­latot beterjeszteni. Molotov válaszában hangsúlyozta,­­hogy a német kérdés megvi­­­tatásakor a szovjet küldöttség kimerítően ismerteti majd álláspontját. A pénteken előterjesztett nyugati ja­vaslatokkal kapcsolatban kiemelte, hogy e javaslatok a berlini külügyminiszteri kon­ferencián elhangzott javaslatokhoz viszo­nyítva pozitív jellegűek, mivel e javasla­tokban már az európai biztonság szempont­jait is figyelembe vették. A nyugati javas­latoknak legfőbb gyengéje — állapította meg Molotov —, hogy mindent egy célnak rendelnek alá, nevezetesen az egyesített és újrafelfegyverzett Németországot minden­áron az Északatlanti Szövetségbe akarják bevonni. Kétségtelen, hogy ezek a javasla­tok nem segítik elő Németország egyesíté­sét, mivel nincsenek összhangban a német nép és az európai biztonság érdekeivel. — „A szovjet küldöttség felteszi a kérdést: — jelentette ki Molotov — valóban olyan Né­metország lebeg-e a tárgyalófelek szeme előtt, amely előre elkötelezi magát vala­melyik katonai tömbnek? Mi olyan Német­országot akarunk — mondotta Molotov —, amely népének valóban szabad akaratnyil­vánítása útján békeszerető, demokratikus állammá válnék. Mi úgy véljük, hogy Né­metország útját magának a német népnek kell szabadon kijelölnie.“ Molotov az ülés során kifejtette, hogy a szovjet küldöttség véleménye szerint a német kérdéssel foglalkozó tanácskozáso­kon meg kell hallgatni a német nép kép­viselőit is. V­asárnap délután a francia nemzet­i gyűlés megkezdte a kormány vá­lasztási törvényjavaslatával és a választási reformok kérdésével kapcsolatos vitát. A kormány által benyújtott törvényjavaslat szerint a nemzetgyűlést megbízatásának le­járta előtt feloszlatnák és az előzőleg kitű­zött időpontnál hamarabb, december első felében tartanák meg a parlamenti válasz­tásokat. A vita Paul Ribeyr képviselő által be­terjesztett jelentés megtárgyalásával kez­dődött. Ez a jelentés, amelyet a nemzet­gyűlés általános választójogi bizottsága ne­vében állítottak össze, a kommunisták, szo­cialisták és a radikálisok szótöbbségével amellett foglal állást, hogy az új választá­sokat az arányos képviseleti rendszer alap­ján egyfordulós szavazással kell lebonyolí­tani. A bizottság továbbá azt is javasolja, hogy 1958 január másodikával érvénytele­nítsék a jelenlegi nemzetgyűlés meghatal­mazását. A szovjet küldöttség javaslata a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztése kérdésében Genf (MTI). A Szovjetunió, Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányfői a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fej­lesztésének kérdésére vonatkozó irányelvükben kijelentették, hogy tanulmányozni kell­­ azo­kat az intézkedéseket, beleértve az ENSZ szerveiben és intéz­ményeiben foganatosítható in­tézkedéseket, amelyek: a)­­ a népek közötti szabad érintkezést és békés kereske­delmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és ■ népek szempontjából kölcsönö­sen előnyös szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék“. A négy hatalom külügymi­niszterei ennek megfelelően at­tól a kívánságtól vezérelve, hogy elősegítsék az államok közötti békés együttműködést, a következőkben állapodtak meg: 1. Rendszabályokat kell fo­ganatosítani a nemzetközi ke­reskedelem fejlődésének elő­mozdítására, értve ez alatt a Kelet és Nyugat közötti nem­zetközi kereskedelmet jelenleg gátló akadályok és korlátozá­sok felszámolását, továbbá a legnagyobb kedvezmény elvé­nek alkalmazását a kereskede­lem és a hajózás kérdéseivel kapcsolatban. 2. A négy hatalom minden tőle telhető intézkedést meg­tesz, hogy elíi segítse valamen­­­nyi ország kereskedelmi hajói­nak akadálytalan­ áthaladását a nemzetközi jelentőségű tenger­­szorosokon és csatornákon, va­lamint a néhány állammal való tengeri összeköttetést jelenleg gátló akadályok és korlátozá­sok felszámolását. 3. Intézkedéseket kell tenni a nemzetközi tudományos­ és műszaki kapcsolatok kiszélesí­­tésére, nevezetesen az atomerő békés felhasználása terén (a technikában, a mezőgazdaság­ban, a gyógyászatban, stb.) az e kérdésekkel foglalkozó szak­emberek értekezleteinek össze­hívása útján. A négy hatalom képviselői megfelelő lépéseket tesznek majd azokban a nem­zetközi szervezetekben, ame­­lyek a tudomány és a technika terén folytatott nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkoznak. Kívánatos, hogy az ezzel kapcsolatos legköze­lebbi intézkedésként 1956-ban hívjanak össze nemzetközi ér­tekezletet az atomerőnek a gyógyászat terén történő fel­­használása kérdésében. 4. A négy hatalom helyesli, hogy a nemzetközi szakintéz­­mén­yek (nemzetközi menekült­ügyi szervezet (IRO) UNES­CO, egészségügyi világszerve­zet (WHO), szállítási és köz­lekedési szervezet, stb.) mun­kájában valamennyi ország részt vegyen, amely ilyen együttműködést kíván. Ezután a következő további intézkedéseket kell tenni, be­leértve az ENSZ szerveiben és intézményeiben foganatosítható intézkedéseket, amelyek előse­gíthetik a Kelet és Nyugat kö­zötti kapcsolatok megszilárdí­tását az ipar, mezőgazdaság, kulturális együttműködés és utazások terén: a) kölcsönösen küldöttsége­ket kell cserélni: az ipar, a mezőgazdaság és a kereskede­lem képviselőinek kölcsönösen utazásokat kell tenniük egy­más országaiban tapasztalat­­csere céljából és azért, hogy megismerkedjenek az illető or­szágok e téren elért eredmé­nyeivel; b) ki kell bővíteni az orszá­gok közötti kulturális kapcso­latokat abból a célból, hogy szélesebb alapon fejlődjék ki az érintkezés a tudomány és a kultúra munkásai között és ki­bővüljön a kulturális értékek cseréje. Ennek érdekében kívá­natos, hogy az illető országok kulturális együttműködési egyezményeket kössenek; c) ki kell bővíteni a sajtó­termékek (könyvek, folyóira­tok, újságok, stb.) cseréjét a tudományos kutatóintézetek, könyvtárak, tudományos és kulturális egyesületek, társa­dalmi szervezetek és magán­­személyek között; d) • intézkedéseket kell tenni a nemzetközi utazások, vala­mint az államok közötti sport­kapcsolatok szélesebb körű ki­­fejlesztésére; e) rendszabályokat kell foga­natosítani a kivándorlási és egyéb előírások terén fennálló, az előbb említett államközi kapcsolatok kibővítését meg­nehezítő mesterséges akadályok kiküszöbölésére. Ben Jusszef volt marokkói szultán a Marokkóval kapcsolatos új események középpontjában Párizs (MTI). Szidi Moham­med Ben Jusszef, volt marok­kói szultán, akit a francia kor­mány két évvel ezelőtt meg­fosztott tisztségétől és Mada­gaszkár szigetére száműzött, hétfőn reggel —■ az Aix-les- Bains-i megállapodások értel­mében — visszaérkezett Fran­ciaországba. A volt szultánt repülőgép szállította Nizzába. Ben Jusszef fogadására ma­gas rangú francia kormánytiszt­viselők jelentek meg, élükön Yrissou-vel, Pinay kabinetfő­nökével. Még nem történt vég­leges döntés, hogy a volt szul­tán hol telepedik le. Ben Arafa volt marokkói szultán, aki néhány héttel ezelőtt vonult vissza, Coty francia köztársasági elnökhöz intézett levelében bejelentette, hogy hivatalosan lemond a trónról Mohammed Ben Jus­­­szef­nek, a Madagaszkárból most visszatért száműzött szul­tánnak a javára. Hangsúlyozta, hogy a marokkói nép egyhan­gú kívánsága miatt tartja kö­telességének megtenni ezt a lépést. A francia kormány közlése helyesli ezt a lépést és meg­állapítja, hogy ez­­ megnyitja a lehetőséget Marokkóban a bé­kés, rendes fejlődésre, a Fran­ciaországgal való állandó együttműködés keretében“. A hétfői francia sajtó élénken kommentálja Ben Arafa teljes visszavonulását. Az Express keserűen jegyzi meg, hogy most az, amit Fran­ciaországnak illett volna megtennie, az események elodázhatatlan kö­vetkezményeként vált valóra. A francia kormány meghajol, s Ben Jusszef visszatér majd a trónra. Az az egy kérdés ma­rad csak válasz nélkül, hogy vajon azért öltek-e meg annyi franciát és marokkói, hogy vé­gül ide jussanak. •" A marokkói nacionalista pártok követelik Ben Jusszef haladéktalan visszatérését a trónra. Kedd, 1955. november I. A Nagy Október­i Szocialista Forradalom és a nők felszabadítása A NAGY OKTÓBERI SZO­CIALISTA FORRADALOM a kezdete és alapja annak a nagy történelmi folyamatnak, amelynek során az emberiség világméretekben egyszer s mindenkorra leszámol az osz­tálytársadalommal, embernek , ember által való kizsák­mányolásával. Ebben a folya­matban különös helye van a nők felszabadításának. Mér Marx és Engels rámu­tattak a nők e különleges helyzetére. Rámutattak arra, hogy a munkásosztálynak mérhetetlen nyomor és szen­vedés jut osztályrészül a ka­pitalizmusban, de a munkás­­osztályon belül is a nők kép­viselik a legelnyomottabb ré­teget. A nőt a kapitalizmus­­ban a tőkés sokkal nagyobb mértékben zsákmányolja ki, mint a férfiakat. Azonos munkáért kisebb bért fizet, ugyanak­kor el is zár előlük bizonyos termelési ágakat, különösen egyes magasabb szakképzettséget igénylő te­rületeken (a műszaki egye­temre például Magyarorszá­gon sem járhattak nők). De a nő még ilyen körülmények között is kénytelen elad­ni munkaerejét, s emellett csa­ládja körében is kell teljesí­tenie kötelességét. A kapita­lista viszonyok között a csa­ládon belül a férfi és a nő helyzete nem egyenjogú. A házastársaknak ez az egyen­lőtlen helyzete gyakran fel­dúlja a családi életet, szeren­csétlenné teszi a nőt, aki sok esetben a kulturális felemel­kedés bármilyen lehetősége nélkül is kénytelen élni. A nők elnyomott helyzete az osztálytársadalom gazdasági szerkezetében gyökeredzik.­Éppen ezért a nők­ felszabadí­tása csak e gazdasági szerke­zet megváltoztatásával mehet végbe. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom a kapitalista gazdasági rend szétzúzásával megteremtette a nők felsza­badításának lehetőségét. Már a forradalom utáni első tör­vényrendeletek biztosították a nők egyenjogúságát. A nők felszabadulásának ez a felté­tele, hogy egyrészt bevonják őket a termelőmunkába, másrészt hogy szabadítsák meg őket a házimunka végzé­sétől azzal, hogy a házimun­kát a társadalmi termelés egyik ágává változtatják. A társadalmi termelés bármely ágába a nő csak úgy kapcso­lódhat be, ha ehhez minden képesítést megszerezhet. Ezt az előfeltételt a szovjethata­lom megteremtette és ezzel lehetővé tette a nők egyenjo­gúságát a termelés vonalán is. A SZOVJET NŐK ma már a termelés és a tudomány minden területén nagy ered­ményeket mutatnak fel a szocializmus építése során. Munkájukat megkönnyítik a bölcsődék, napköziotthonok, a terhes nőkről és anyákról való szociális gondoskodás. A családban is megválto­zott a nő helyzete. A szocia­lista rendszer megteremtette annak lehetőségét, hogy a házasság a házastársak kö­zötti kölcsönös vonzalmon alapuljon. A házimunka rab­jából a nő egyre inkább a férfi egyenrangú társává vá­lik, akinek nem kötik le minden idejét a mindennapi háztartási gondok, s akinek van ideje és módja a művelő­dés minden eszközét felhasz­nálni, s politikai mozgalmak­ban részt venni. Így valósulhatott meg az Októberi Szocialista Forrada­lom eredményeképpen az a program, amit Marx és Engels tűztek ki a munkás­pártok számára, s amelyért a Bolsevik Párt olyan kemény küzdelmet vívott. A forradalomnak ebben a vonatkozásában is nemzet­közi jelentősége van. A Szov­jetunió először mutatott pél­dát a világnak arra, hogy mi­lyen úton lehet a nők egyen­jogúságát megvalósítani. E példa nyomán indulhatott el népi demokráciánk a nők egyenjogúsításának útján. Ma már hazáinkban is megvan a lehetőség arra, hogy a dol­gozni akaró nő bármely ké­pességeinek megfelelő mun­kahelyen elhelyezkedjen, a termelés egyik ága sincs el­zárva előle, s természetes, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért“ elv megvalósul. A nőknek a termelésben való résztvételét a bölcsődék, nap­közi otthonok és az üzemi konyhák egyre szélesebb hálózata biztosítja. A munka törvénykönyve a terhes és gyermekes anyáknak könnyí­téseket, szülési szabadságot stb. biztosít. TERMÉSZETESEN A KA­PITALISTA MÚLT minden hibáját nem lehet egyszerre felszámolni, de a munkásosz­tály pártjának tevékenysége elegendő biztosíték mind­annyiunk számára, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adta lehetőséget valóra fogjuk váltani. Strokmán Ferencné­­ tanársegéd November 7-re készülnek a kult­úr­ott­honok és az üzemi kultúrcsoportok November 7-ére, a Nagy­ban bemutatják Antonet: A Szocialista Forradalom évfor­dulójára üzemeinkben és kul­­túrotthonainkban a kultúrcso­­portok mindig lelkesen készül­nek: új színdarabok, táncokat, ének- vagy zeneszámokat mu­tatnak be a forradalom emlék­ünnepségén. Az idei évfordu­lóra is készülnek a szegedi kul­­túrcsopo­rtok. S bár ez a készü­lődés általános — sajnos azonban olyan üzem is akad, ahol nemigen törődnek a kul­turális ünnepséggel. Érdeklőd­ve az ünnepségek iránt, a Sza­lámigyárból például azt a vá­laszt kaptuk, hogy ott semmi­vel sem készül a kultúrcsoport az ünnepségre. Nem így a többi üzemeknél. A SZEGEDI JUTARRAGYAR kultúrcsoportja „Az utolsó nap“ című egyfelvonásos színda­rabot mutatja be a forradalom évfordulója alkalmából rende­zendő emlékünnepélyen. A tánc­csoport szovjet táncokkal lép fel, emellett új bemutatóként előadja a „Surdi-dom“ című Fehér megyei szüreti táncot. A Jutaárugyár több dolgozója szavalattal színesíti a műsort. A SZEGEDI KEDERFONÓ­GYÁRBAN színdarabbal nem készülnek november 7-re, de az énekkar és a népi táncosok már lelke­sen próbálnak. A fúvószenekar és az énekkar­­ forradalmi da­lokkal készülődik, az énekkar még Lenin dalokat is ad elő. A népi tánccsoport két orosz tánccal lép majd a közönség elé és egy új számot is mutat be: a tyukodi csárdást. Emel­lett felolvassák Jiri Marek „Egy anya beszél“ című novelláját, Páva Ferenc pedig —­ aki an­nak idején a textilüzemek kul­­túrversenyén Paul Robeson vi­lágszerte ismert Mississipi da­lát énekelte — most az orosz hajóvontatók híres dalát, az „Ej uhnyem“-et fogja énekelni. A MÓRA FERENC • KULTÚROTTHONBAN a művészeti csoportok rend­szeres próbákkal készülnek az Ünnepi műsorra. A kultúrott­­honban kerül megrendezésre a szegedi kisipari szövetkezetek központi ünnepélye, november 5-én délután 5 órai kezdettel. A műsorban fellép a szövetke­zetek ének- és zenekara. A kultúrotthon színjátszó együtte­­se Füsi József „Hajnal“ című színművét mutatja be. Műsor után a november 7. tiszteletére rendezett munkaversenyben legjobb eredményt elért szö­vetkezeti dolgozókat megjutal­mazzák. A SZEGEDI RUHAGYÁRBAN november 5-én este 7 órakor lesz a díszünnepély. A műsor­vallomás című jelenetét. El­­szavalják Szergej Vasziljev: A békés föld felett című versét. Az üzem népi tánccsoportja a cseh polka és a trencsényi csa­logató táncjátékokat adja elő. A Ruhagyár zenekara Erkel: Bánk Bán című operájából a Hazám hazám című nagyáriá­ját, valamint a Rákóczi meg­térése című dalt szólaltatja meg. Műsor után a Ruhagyár kultúrbizottsága táncestet ren­dez. A JUHÁSZ GYULA KULTÚROTTHON valamennyi művészeti cso­portja fellép a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett ünnepi műsorban. A zenekar jelen­leg Glinka: Iván Szuszanyin című operájának keringőjét tanulja, a szólótáncokat Ká­dár Andrea és Papp József adják elő. A színjátszócsoport ugyancsak új bemutatóra ké­szül. Miklósy Györgynek, a szegedi Nemzeti Színház mű­vészének rendezésében Rach»­manov: Viharos alkonyat cí­mű drámájának harmadik felvonásából adnak majd elő részleteket. Fellép a műsor­ban Pesti Ella, a szegedi Nemzeti Színház operaéne­kesnője is, aki a kultúrotthon zenekarának kíséretével Er­kel: Hunyadi László című operájából Erzsébet áriáját énekli. AZ ÚJSZEGEDI KENDER-LENSZÖVŐ VÁLLALAT ünnepélyén az énekkar régi forradalmi dalokat énekel, többek között a „Vörös Cse­­pel-t, a zenekar a „Lobogj lenini zászló“-t adja elő. A műsorban szerepel még Csaj­kovszkij románca is, Strauss „Anna polká“-ja is. A népi tánccsoport pedig egy tatár táncot és a Három­ ugrós ma­gyar népi táncot adja elő. Az állami gazdaságok miniszterének utasítása a téli gép­avításokra Az állami gazdaságok mi­nisztere utasítást adott ki az 1955—56. évi traktor- és munkagépjavítás végrehajtá­sára. Az utasítás többek kö­zött előírja, hogy az állami gazdaságoknak a javítási anyagot és az alkatrészeket folyamatosan úgy kell besze­­rezniük, hogy a gépeket fenn­akadás nélkül, határidőre ki tudják javítani. A gazdaságok birtokában lévő szántó-, universal- és vontató-traktorok, vala­mint a tavaszi talajmun­kákhoz, növényápoláshoz szá'astakarmányok betaka­rításához szükséges mun­kagépek javítását 1955. no­­­­­vember elsején kell elkez­­deni és 1956. február 25-ig be kell fejezni. Az őszi szántást végző gé­pek javítását úgy kell üte­mezni, hogy a téli gépjavítás a mélyszántást ne akadá­lyozza. Az öntözés és az árasztás céljára szolgáló szi­vattyúk és azok hajtóerő-­ gépeinek javítását 1956. ápri­lis 1-re, a nyári betakarító gépek (arató-cséplőgép, szal­magyűjtő kocsi, aratógép, cséplőgép, kazalozó stb.) és ezek tartozékainak javítását 1956. május 31-ig kell befe­jezni. A javítási munkák jobb megszervezése és a szak­munkások, traktorosok mun­kaerejének helyes elosztása végett a gazdaságok javító­műhelyeiben meg kell szer­vezni a traktorok és a főbb munkagépek szakosított javí­tását. Ennek érdekében traktor- és munkagép-típusonként három-öt főből álló brigá­dokat kell szervezni, s a brigádokat az évi gépjaví­tás folyamán lehetőleg azo­nos munkában foglalkoz­tatni. A gépek kifogástalan mű­szaki átvételéért a gazdaság főmérnöke, illetve főgépésze felelős.

Next