Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-16 / 3. szám
V. évfolyam DOMBÓTÁRI Beszámolók vannak országszerte, pedig a nemzetgyűlés tagjainak legkisebb százaléka számolhat be alkotó munkáról. Az érzékenyebb lelkiismereti képviselők, talán a választók elégedetlenségének csillapítása, vagy a keresztény-nemzeti érzület élénkítése céljából utaznak kerületükbe. Reális beszámolók alig akadnak. Hozzánk már másodszor jön beszámolni őrgróf Pallavicini György és hisszük, hogy a vasárnapi méltó lesz az elsőhöz. Akkor megismertük, hogy a forradalmi ködökben pontosan tájékozódott a kül- és belpolitikáról. Elsőnek látta meg a kurzuslovagok veszélyességét, elsőnek szállt szembe a puszta demagógiával. Azóta már beigazolódott álláspontja, mert a demagógoknak félre kellett állniok, a kurzuslovagok leleplezve. Most a nagy tavasz előtt, mikorra mindenki káprázatos változásokat jövendöl, melytől sokan félnek, mert véresnek látják, melyet sokan óhajtanak, mert kedvező elhelyezkedésüket remélik, most úgy kellene egy kis irányítás, egy kis bátorítás. Erre van szükségünk, hogy a jövőben is bízva küzdhetünk. Dombóvár, 1921. január 16. szám POLITIKAI ÉS TÁRSA3ALSfl 1 HETILAP. Előfizetési ár: egész évre 48— kor; Megjelenik minden vasárnap, i Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. félévre 24'— kor; negyedévre 12'— korona. J Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba; j J^jg^iófaivatal: Esterházy-utca 17 szám „ , , „ , s a lap szellemi részét illető közlemények pedig a "* * " Egeres számára 1 korona. A szerkesztőséghez (Szt. László tér 18.) küldendők, s telefon: 40. szám. Heti politika. A parlament elnapolása lecsillapította a politikai viharokat. Megszűntek a szenvedélyes szócsaták, a már-már nevetségessé váló személyeskedések, minisztertámadások , a képviselők legnagyobb részben vidékre utaztak. Egyik-másik beszámolót tartott választókerületében. A hét politikájáról, új történéseiről összefoglaló tudósításunk egyébként a következő : Új ellenzék alakulása. A kormánypárt tagjainak egyik része megunta már a párton belül uralkodó lehetetlen állapotokat. Legellentétesebb felfogású, legkülönfélébb világnézetű embereknek egy pártba való tartozását nem tartják helyénvalónak, sőt az ország érdekére nagyon veszedelmesnek ítélik. Legitimisták, szabad királyválasztók, kisgazdák, nagybirtokosok, keresztényszocialisták együvétartozása úgyis csak névleges. Ezért elhatározták, hogy nem maradnak továbbra is titkos ellenzékiek, hanem nyíltan otthagyják a kormánypártot és új, ellenzési pártot alakítanak. A mozgalom vezérei értekezletet hívtak össze, melyen részt vettek : Szmrecsányi György, herceg Windisgraetz Lajos, Lingauer Albin, Beniczky Ödön, Avarffy Elek, Fangler Béla, Witter László, Dvorcsák Győző, Somogyi István, Homonnay Tivadar. A gyűlésen elhatározták az új párt megalakítását. A programot Lingauer Albin terjesztette elő. Nagyrészt a keresztényszocialista párt álláspontját tartalmazza ez, de erősen hangoztatva a zsidókérdés intézményes megoldásának szükségességét a királykérdésben pedig szigorú legitimista álláspontot szögez le. Az új ellenzéki párt számít a legitimista felfogású képviselők nagy részének támogatására, elsősorban a disszidensekre. A párt tagjainak száma előreláthatólag 35—40 főből fog állani. Níjugat magarországi kérdés. Uj fordulat állott be a nyugatmagyarországi vitás területek ügyében. Az osztrák kormány megváltoztatta merev, elzárkózó politikáját és hajlandó tárgyalni a megegyezésről, de csak a területek átvétele után. Ez a fordulat párisi rugókra vezethető vissza. Ugyanis a franciák belátták politikai baklövésüket, mit a jegyzék elküldésével követtek el, mert Nyugatmagyarország Ausztriához csatolása a nagynémet egység közeli megvalósulását eredményezné. Ezt semmi esetre sem szeretnék és úgy akarják tompítani a jegyzék hatását, hogy félhivatalosuk útján világgá kürtölik: nekik nincs kifogásuk a magyar—osztrák megegyezéssel szemben. Debrecen a keresztény politika mellett, Debrecen város polgársága 10 év, vasárnap délelőtt népgyűlést tartott, melyen Pröhle Vilmos és Milotay István debreceni képviselők beszámolót tartottak. Pröhle rámutatott a zsidóságnak az egész világon való szertelen terjeszkedésére és kifejtette, miként Angliában is öntudatos visszahatás támadt, úgy nálunk is teljesen szükségszerű a mai rendszer,az ország fennmaradása érdekében. Utána Milotay István mondott tapsorkánnal megköszönt beszédet. Élesen bírálta a kormány taktikáját. Szerinte a teljes egység hiánya okozza külpolitikai balsikereinket. Hangoztatta a régi korrupció A harmadik Magyarország. — Megjegyzések Lendvai könyvéhez. — Hónom alatt Lendvai külsőleg is szemérmes szimbólumot reveláló pirosbetűs, fehértáblás, zöldmargós új könyvével, az áldott januári napfényben robogó demarkációs vonat idegenektől túlzsúfolt folyosóján gondoltam el az alábbi jegyzetelést, amely — sajnos — nem tárgyilagos megállapítás lesz, nem mintha ismeretlen volna előttem e könyvnek bármelyik írása is, de elvi okok miatt dobom ki most az egyszer a tárgyilagosság terhét gondolataim kosarából. Ezzel mindjárt jelzem szándékomat is, hogy a könyvnek nem kritikai penzumát találja a megjegyzésekben az olvasó, hanem esztétikán és szépen túl, cikkek, írások, mondatok és szavak művészi értékeinek könyörtelen kihagyásával pusztán a pőre címnek . A harmadik Magyarországnak akarom kortörténeti magyarázatát adni. A harmadik Magyarország voltaképpen nem volt, talán még ma sincs meg a maga óriási nemzetépítő méreteiben. Valami imaginárius fogalom, a magyar politikai, gazdasági, művészeti élet vegyülékének láthatatlan színképe volt a harmadik Magyarország. Volt benne erő és tehetség, nem lehet letagadni és mégse lehetett soha erőtényező a magyar talajon. Tehetsége, ereje ennek a harmadik Magyarországnak vezér s vezérlő eszme nélkül csatangolt részint apáink által elbitangolt magyar értékek romjai között, részint az elhódított, kiharácsolt, nemzetközire kimázolt, emberinek hazudott egykori kincseink között. Soha nemzedék nem zúzódott két óriás malomkerék között úgy, mint éppen a harmadik Magyarország nemzedéke. Soha nemzedékből nem falt fel a hovatartozandóság átkos tájékozatlansága annyi energiát, nem ráncigált és táncoltatott régi és uj ideák huzaljain egy korszak se annyi fiatal izmot. Konzervativizmus és az újítás szükséges mérlegtáncaa nem lapdátott senkivel se oly halálos, vérre és észre menő pusztító játékot, mint éppen velünk, a mai nemzedékkel. Ezt szükségesnek tartom felvázolni, hogy Lendvai könyvének hisztérikumát, reaktív írásainak évtizedekre kiható, vezetésre hivatott eszmei tartalmát kiérezzük. Semmi más nem robbantotta ki ezeknek a cikkeknek fekete éjszakát kigyújtó fényét, mint a két tényleges Magyarország között hazátlanná rongyolózott harmadik Magyarország árvasága. Ez a hazátlanná válás és hont nem lelő önkínzás komoritja tompává a Lendvai könyvének minden sorát. Ez a romokba és idegen kezektől titkon magasra emelt szíriai falakba ütköző sikoltás dübörgi be a szavak fiatalos harci zaját. Ez nivellálja a tisztán irodalmi hozzászólásokat általános magyar szempontú kulturkritikává. Ez a reflektorral dolgozó kulisszamegvilágítás ad jelentőséget, kultúrtörténeti beállítást Hatvany jelentéktelen forradalmi memoárjának, Szép Ernő Patikájának s a