Dózsa Népe, 1947 (3. évfolyam, 1-49. szám)

1947-01-01 / 1. szám

3 M ^ t KI t_ki Iun A hátra hagyott kát évMc ej! küzdelmes volt nagyon. Táborunk mégis megduzzadt és még egyre nöl-nöl a had és harcolva jelölt útján bátor kitartással halad együtt minden öntudatos nincstelen és kisbirtokos. SZÖVETSÉGE LAPJA III. évfolyam, 1. szám Ára 40 filér Szerda, 1947 január 1 (*.INTÉZET^ \%Y\ A falusi dolgozó népe csak szövetségünk vezetésével érhet jobb jövőjébe A Dózsa Népe most is hű marad a dolgozó parasztsághoz. Most végigvonultatja szemünk előtt az eddig beütött utat és tovább vezet bennünket a jövő év egyre emelkedő pályáján. A dolgozó parasztság negyvenéves harcos szervezete, a FeKOSz. A négy évtizedes paraszti nyomás alatt csak egy vékony élen járó és a szabadságot mindennel magasabbra tartó parasztrétegnek tudott világítóláng maradni, öntudatot és az emberi jogok mellett való kitartást adni. Csak a Vörös Hadsereg katonáinak hősiessége árán egy elbukott, gyilkos fasiszta háború és hátaéraink riadt menekülése nyitotta meg az utat nekünk, hogy a magunk életéhez kezdhessünk. Az a kevés, munkába járó, vagy 5—1B holdon remekedő szegény paraszt, aki megőrizte magában a megaláztatások idején is az emberi szabadság mécsesét, most megindult szerte az országba, hogy elvigye a dolgozó társaknak is az üzenetet, hogy most már csak rajtatok át, most már csak magatoknak kell a magatok ügyét a kezetekbe fognotok. Nehéz harc indult meg. Kitépni a föld dolgozóit a veretesek és aláztatások kábulatából, a véresen megtorolt lázadások félelmeiből Az élmúlt idő túlsúlyos tanítást adott, semhogy egyszerre el lehetett veini hinni, hogy lehet itt még ország, hol paraszt, gyári munkás, bányász és hivatalnok egymás mellett embermód élhet, ahol parasztnak lennni nem az örök igát jelenti. Nehéz, sokszor pusztába kiáltott szó volt az, — ami pedig szabad országok boldogabb parasztjainak oly magától értetődő igazság — hogy mi, parasztok, is részesei vagyunk az ipari és szellemi dolgozókkal együtt ennek az országnak, _ emelői ennek a nemzetnek és ősi jussunk van, ennek az országnak gazdasági és politikai vezetésében egyaránt. De a dermedtségből létrehívó harcos szó mégis új és új szemeket gyújtott ki. Az öntudatra ébredt parasztok, ki-ki a maga falujában, harcra indult azért, ami joggal illeti és az ellen, aki jog nélkül akar a munkájából nagyra nőni. _ Az öntudatos előre lendülő szervezet első munkája a tanítás volt, de nyomában járt mindenütt a harc. Egyre nagyobb erővel tudtunk a szegény ember minden igazságáért síkraszállni, hatunk az ország elé. Büszkén állbarátaink éppen úgy, mint elleneink láthatják, hogy sohasem kerestük a harcot pusztán a harcért s ellenségként nem fordultunk senki ellen, csak hogy ellenségeskedjünk. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a legmélyebbről felfelé tartó magyar iparasztdolgozók az első lépéstől egy egész országot tartottunk a szemünk előtt, nem indultunk meg legégetőbb kérdéseinkben sem, amíg tisztán nem láttuk, előreviszi-e ez a lépésünk az országot, vagy sem. Jobb bért akartunk, mint amit a grófok a múltban nekünk löktek, hogy éhen ne vesszünk, de tudtuk azt, hogy ma ez az ország csak áldozattal végzett munkából kelhet ki a romokból és lehet a dolgozók igazi hazája, hát kevesebbel elégedtünk meg, mint amit munkánk ér. Megvédték ezeket a munkabéreket ezer és ezer átjátszó és kiforgató szándékkal szemben, de tudtuk, hogy van ennek az országnak egy igazi,becsületes, dolgozó gazdarétege, amelyikkel együtt kell erősítenünk a demokráciát- Ott álltunk éberen a kiosztott földek mellett és annyiszor csaptunk be, ahányszor megkísérelték visszaszerezni a bennünket joggal illető földet Többet akarunk leírni ebből, a barázdából, ami a mi kezünk után terem, mint amennyit egy sírra halmoznak. Mindenütt ott voltunk, ahol a gyengébbeket, a szegényebbeket fojtogatták a nyerészkedők. A kiehansonbérlőt a teljes rabszolgaság fenyegette! Ott voltunk és újra talajt adtunk a lábak ra, közös erőnkkel megszabtuk, hogy mit követelhet tőle a tulajdonos, de igazságosan mértünk és tudtunk éleget hagyni amazoknak is. Vállaltuk a munkaközvetítés folytatását akkor is, amikor ennek teljes anyagi súlya ránk szakadt. Vállalnnunk kellett, mert mi tudjuk, hogy ez az egyik legfontosabb eszköze annak, hogy az ország gazdasági felépülése tervszerűen meginduljsson. Nem tekintettük soha a munkaközvetítést egyszerűen a rendeletben előírt bérek biztosítójának és a jövőben is úgy akarjuk fejleszteni, hogy általa jólképzett, becsületes munkásokat kapjanak az érdemes dolgozó gazdák. Csak így és ezáltal lehet a munkaközvetítés a többtermelés motorja. A munkaközvetítéshez éppen ezért ragaszkodunk, anélkül, hogy a munkaadóknak a munkaközvetítéssel való elnyomását kívánnók. Ezt a szavunkat végre nekik is tudomásul kell venni és megértve azt, hogy a munkaközvetítés közös érdek, a többtermelés érdeke, segíteni és támogatni kell, hogy egyre jobban és tökéletesebben működjék. Nem csináltunk soha mást, mint amit a széles tömegek diktáltak és ezek a tömegek, akkor, amikor a jövőre valót is oda kellett adni beszolgáltatásba, akkor is csak azért emeltek szót, hogy arámyosabban osszák meg a terheket, nem pedig azért, hogy kevesebbet szedjenek a városok érmezésémek biztosítására. A FőKOSz ennek értelmében is járt el, amikor az öt holdon aluliak mentesítéséért szállt síkra. Ma háromezer magyar falu szegény dolgozói, pár holdon görnyedező szántóvetői nézik velünk végig, hogy mit tudtunk végezni 1946-ban. Mit tudtunk végezni úgy, hogy abból a hazánkká váló ország gyarapodjék. És a jól végzett munka örömével indulhatunk mi, , magyar mezőgazdasági dolgozók is az 1947. év új feladatainak. Csak egy év is milyen sokat hozott. Le tudtuk gyűrni az első idők nehézségeit, amikor még csak párák voltunk, mindenkit a háború dúlásainak eltakarítása kötött le s mert lidércként feküdte meg a szorgos parasztokat a tegnapi urak emberszámba se vevő zsarnoksága. A helyes utat találtuk meg. Oktattunk és tanítottunk, felráztunk egy évszázadok óta börtönben rakoskodó népet. Ézs föl tudtuk rázni, mert nem felülről tanítottunk, nem a jómódú parasztok iskolázott fiaiként akartunk élre állni, azzal, hogy mi többet tudunk- utánunk gyertek- Nem nyájat akartunk magunk mo fá’iáig magunk kifelé lábalva a szegények közül, már úribb világba tekintgettünk. Nem akartuk és sem akarjuk felülről, vezetni azokat, akik lent vannak. Célunk nem volt kevesebb, mint az eddig keserves keményen dolgozót és mit sem élvező munkást a saját sorsa urának tenni meg. Önálló, maga határozó és maga cselekvő parasztságot akartunk és hogy jó úton jártunk, mutatja az, hogy ma már százezrek vagyunk együtt. Adtuk és adtuk a tudást, tanfolyamok sorozatain, gyűléseken, újságban és könyvben. Vannak közöttünk is, akik többet tudhat, de sohasem csináltunk ebből jogot, nem ismertük a »fent«-et és a »fent«-et, csak kötelességet éreztek azok is, akik többet tudnak, hogy átadják százaknak, ezreknek, millióknak ezt a tudást is, hogy így legyen a mezőgazdasági dolgozók táborából olyan szervezeti egység, amelynek minden tagja majd vezetni is tud. Mert , csak így lehet biztosítani, hogy ne tévedjen a vezető, ha a néptől tanul, tőle is kapja az irányt, hogy merre. Ha a másik utat választjuk ha fölülre tesszük, akik tán iskoláztak is, ha azt mondjuk, hogy magyar parasztok, akik lent vagytok, kövessétek a többet tudókat, engedelmeskedjetek azoknak, akik fent vannak, akkor ma is ott tartanátok, ahol az elmúlt 20 évben bármikor, hogy nem tudnátok, hogy ti ma szatok vagytok a hatalom, nem pedig azok, akik a ti erőtökből ülnek fönt és hamarosan újra nem is lennétek hatalom, akár azelőtt Ha erre az útra tévedtünk volna, akkor ma nem éreznétek, hogy a többet tudók érettetek és veletek vannak, ahogy ti vagytok értük és így, becsületes dolgozók, együtt tesszük a magyar nemzetet és vagyunk érte. De mi elutasítottuk ezt az utat-És a mi oktatásunk meg is termette a maga gyönyörű gyümölcseit- Mint a tenger, mozdult meg a Magyar föld sokszázezer kihasználtja, hogy egy hanggal követelje jogát a szabadsághoz, élethez, levegőhöz. És tette ezt egy olyan tiszta öntudattal, mely a nemzet egészének érdekeire néz és nem a fasizmus 25 éves gyakorlata szerint, kis, önző csoportok érdeke alá rendeli a közösség ügyét. Minden egyesnek cselekedetében az összességért való felelősség szabott irányt. Az eredmény büszkévé tehet valamennyiünket. A paraszti dolgozók szervezete a legnagyobb az országban. Minden faluig eljutott a lombozatunk is. És a tegnap még földre tiport legszegényebb rétegnek ma már minden faluban van legalább egy felsőoktatást kapott, kivilágosodott öntudatú paraszttanítója. Ez évre a kitűzött cél ez volt: öntudattal a maga sorsát maga intéző, új, önálló parasztságot teremteni. Elértük-Az új év már a lerakott alapokon épít tovább- Nehéz feladatokat kell megoldanunk, magyar parasztdolgozóknak, köztük sok merőben újat. Más tartalmú munkát követel tőlünk 1947. Az új tartalom, új elérendő cél az, hogy az öntudatában felemelkedett parasztságnak most már a magyar mezőgazdasági termelés felemeléséhez kell fognia. A feladat azonnali megoldást követel, a cél sürgősen megvalósítandó! Elég volt nekünk, magyar parasztoknak, a kenyéren meg són tengődésből dolgoztunk és dolgozunk, de most már látni akarjuk azt is, hogy miért. Ha emelkedik a termelés, akkor lesz, amiből követeljünk. Jól jegyezzük meg: a nagygazdának kevésbé fontos, hogy a földjén több teremjen, mint nekünk, akik ma szűken vagyunk. Valamennyiünk legjobb munkáját kívánja ez. Ezt a munkát szívesen is vállaljuk, de tudnunk kell, ha ekkora vállalkozásba fogunk, hogy ki fogja a gyümölcsét élvezni. A nép ellenségeinek nem fáradozunk• Mi vállaljuk a munkát, de követeljük, hogy a spekulánsok, a más munkájának eredményeire számoló úri maradványok, a régi földesurak ittmaradt uszályhordozói nyerjék el méltó jutalmukat és dobja őket ki magukból a dolgozó nemzet, mert velük nem közösködünk. A feladat rendkívül nagy- De ki vállalkozhatik még a megoldására, mnt a mezőgazdasági dolgozók öntudatos, fölkelt tömege! Nekünk kell elvégeznünk a mezőgazdaságban azt, amit az üzemekben a testvéripari munkások elvégeznek. Mégis körül kell néznünk, mielőtt hozzákezdünk. Kinek-kinek az egész faluját meg kell tudni mozgatnia a nagy cél érdekében. Falusi vezetőinknek gondoskodnia kell, hogy az egész falu világosan lásson kérdésben, tudja, hogy a sikertől a függ minden egyes ember jóléte. Szövetségünk tagjainak az élen kell lenniük a kezdeményezésben. Azonnal hozzákezdeni, újra és újra összehívni a falu minden gazdáját és dolgozóját. Elmondani nekik, hogy milyen nagy dologról van szó. Megbeszélni, hogy a többtermelés kire, milyen előnyt hoz letárgyalni, hogy hogyan is induljon meg a .■,.^■,.1. L.L..—:I.............. —:1 ....................................................................................................................... ........................................................ ..........— — —— Az Ó és Új év küszöbéről tekints vissza tetteidre és mit a múltban rosszul tettél, hanyagoltál ne ismételd a jövőben