Dunaferr, 1994 (40. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-06 / 1. szám

Tanácskozás Brüsszelben Magas a mérce A Magyar Gazdasági Kamara és a Brüsszeli Klub szervezésével Nyugat-Európa vezető or­szágainak gazdasági szakemberei és Ma­gyarország gazdasági szakemberei tanács­koztak december 16-án és 17-én a belga fő­városban. A kétnapos eszmecserén részt vet­tek a Dunaferr Rt képviselői is. 1. A háromtagú vasműs delegációt Keresztes László acélszerkezeti igazgató ve­zette. — Nagyon örülök, hogy részt veszünk ezen az esz­mecserén. Az alapvető téma, amelyet itt két napig vitat­tunk a leginkább hozzáér­tőkkel, hogy a magyar gaz­daság és az Európai Közös­ség tagállamainak gazdasága miként találkozhat, kapcso­lódhat a jövőben. Mindkét fél kifejtette véleményét, el­képzeléseit. Számunkra kü­lönösen fontos ezekbe a gondolkodási folyamatokba való bekapcsolódás, hiszen a Dunaferr Részvénytársaság szinte legfontosabb piacáról van szó, és ahhoz, hogy ezen a piacon helytálljunk, minél több információra van szük­ségünk most is, és azt hi­szem, hogy így lesz a jövő­ben is. — Tanulni, kapcsolatot teremteni jöttek? — Is-is. Számunkra az a legfontosabb, hogy megis­merkedjünk azokkal a célok­kal, lehetőségekkel, elképze­lésekkel, amelyek a Duna­ferr Részvénytársaság szá­mára kapcsolódási pontot je­lenthetnek a jövőben. Ter­mészetesen ebből a szem­pontból tanulni is jöttünk, és kapcsolatokat teremteni is.­­ Tehát ez egyfajta párbeszéd a magyar és a fejlett európai országok szakemberei között. Mire kíváncsiak leginkább a magyarok és a partnerek? — Voltak politikai jelle­gű előadások, és ezt követő­en a magyar gazdaság kap­csolódásának igényszintjét megfogalmazott eszmecse­rék. Az egyértelmű, hogy a befogadókészség adott, ne­künk kell alkalmazkodnunk, hogy ez a befogadás minél sikeresebb, minél meggyő­zőbb legyen, és a lehetőség szerint minél hamarabb. *• * * 2. Tolnai Lajos, a Magyar Gazdasági Kamara társelnö­ke: — Ez az első olyan alka­lom, amikor a gazdasági rendszerek közötti együtt­működés mikéntjének, lehet­séges módozatainak megvi­tatásával a politikusok, a kormánytisztviselők mellett bevonták az üzletembereket, a szakmai érdekképviselete­ket. Ezáltal a magyar gazda­ság integrálódása az európai gazdaságba olyan komplex megvilágításba került, amire korábban nem volt példa. A Magyar Gazdasági Kamara ezért tartotta fontosnak en­nek az eszmecserének a megszervezését, létrehozá­sát. — A közösség tagálla­mai milyen igényeket fo­galmaztak meg a magyar gazdasággal szemben? — A stabilitás, a megbíz­hatóság, a fejlődési ütem, a valuta konvertibilitása, talán így lehet summázni a leg­fontosabb igényeket. Termé­szetesen magyar részről is megfogalmazódtak a legfon­tosabb kérdések. Nem kap­tuk meg eddig azokat a sza­badpiaci lehetőségeket, ame­lyekre számítottunk, nem­csak a mezőgazdasági ter­mékeink, hanem ipari termé­keink vonatkozásában sem. Köztudott, hogy óriási harc folyik a piacokért, a tőkéért.­­ Sokan féltik a ma­gyar gazdaságot az integ­rálódástól, mondván, hogy ennek a folyamatnak bizo­nyos ágazatok áldozatául eshetnek, ugyanakkor nem érkezik be annyi működő tőke az országba, amely ezt ellensúlyozhatná.­­ Van ebben a félelem­ben némi igazság, hiszen az elmúlt évben ugyan hatmil­­liárd dollárra tehető a Ma­gyarországon befektetett tő­ke, de bebizonyosodott, hogy ez nagyon kevés. Köz­tudott, hogy a magyar gaz­daságot modernizálni kelle­ne, növekednie kellene az új termékek arányának, ami növekszik is, de nem túl gyors ütemben, ugyanakkor a régi termékek nem ver­senyképesek. A modernizá­láshoz lényegesen nagyobb tőkére volna szükség, amit itthon akkumulálni nem tu­dunk. * * * 3. Balázs Péter államtit­kár, Ipari Minisztérium. — Mi itt, ezen a Brüssze­li tanácskozáson a magyar gazdaságot szeretnénk be­mutatni, és szeretnénk meg­válaszolni minden olyan kérdést, amelyre leendő partnereink kíváncsiak an­nak érdekében, hogy a ma­gyar gazdaság minél hama­rabb, minél szervesebben in­tegrálódjék az európai gaz­daságban. Természetesen nagyon szeretnénk elérni azt is, hogy a fejlett országok tőkeerős befektetőinek ked­vet csináljunk magyarorszá­gi beruházásokhoz. Hogy ha vulgarizálni akarom a dol­got, azt szeretnénk itt még bebizonyítani, miért is jó itt beruházni Magyarországon. — Tényleg, miért jó Magyarországon beruház­ni? — Nagyon sok szempon­tot lehet figyelembe venni, nagyon sok érvet lehet felso­rakoztatni. Majdnem mind­egyikről esik is szó. Sokszor úgy érzem, hogy talán olyas­miről is beszélünk, ami iga­zából nem is érdekli a befek­tetőket. Most ebben a hatal­mas szempont­halmazból van egy alapvető és döntő. Ez az, aminek alapján a be­fektető eldönti, hogy beru­ház-e Magyarországon vagy sem. És ezen kívül az összes többi másodlagos. Másodla­—

Next