Dunántúli Napló, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

1967. SZEPTEMBER 23. 4 napló Kezdődik a hangverseny idény Mit vezényel az évadban? A pécsi öntevékeny együttesek próbatermeiben megkezdődött a felkészülés az évad jelentős hangversenyeire, bemutatóira. Körkérdésünk ennek kapcsán néhány­­ énekkar vezetőjéhez, karnagyához ez: Mit vezényel az évadban? Dobos László: A Nevelők Háza Pécsi Ka­­marakórusának finnországi koncertjein reneszánszkori francia és német mesterek al­­kotásait, valamint mai magyar szerzők, Bartók, Kodály és Bárdos műveit vezénylem. Az Országos Filharmónia kama­­rabérleti koncertjének műso­­rában modern mai műveket, a kamarakórusfesztiválon pe­­dig reneszánszkori ritkaságo­­kat mutatok be a kamarakó­­russal, így Báthori Zsigmond olasz zenemesterének, G. B. Mosto-nak a fejedelem szá­­mára írt madrigálkönyvéből néhány részt. Az újmecsekal­­jai gimnázium vegyeskórusá­­val önálló hangversenyre ké­­szülünk, melynek műsorát új magyar művekből állítjuk ösz­­sze. Érdekessége lesz a kon­­certnek, hogy azon két pécsi szerző: Heves­ András és Til­­lai Aurél egy-egy új művét dirigálhatom. Horváth Gyula: A KISZÖV ének- és zene­­karát a pécsi öntevékeny együttesek november 5-i hangversenyén vezénylem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezendő esten a zenekar Glinka, Russlan és Ludmilla nyitányával szere­­pel az énekkar Muszorgszkij Forradalmi kórusát, Szőlősi Békedalát, Karai Szállj kö­­zénk és Csajkovszkij Bérc cí­­mű szerzeményét adja elő. Novemberben a KISZOV-kó­­russal és zenekarral külön tervezünk egy ünnepi hang­­versenyt szovjet szólista köz­­reműködésével. Decemberben a Kodály-emlékesten a Kállai kettőst vezénylem. Az Orszá­­gos Filharmónia ifjúsági bér­­leti hangversenyein is dirigá­­lók és szó van külföldi ven­­dégszereplésről is. Ivasivka Mátyás: Együtteseim érdekes műsor­­ral, ősbemutatókkal, illetve magyarországi bemutatókkal készülnek az új hangverseny­­évadra. Ernst Krenek, Ameri­­kában élő osztrák mester Gu­­ten Morgen, Amerika! című kompozícióját hazai bemuta­­tóként a Nagy Lajos Gimná­­zium vegyeskara szólaltatja meg. Francis Poulenc francia sanzonját a Radnóti Közgaz­­dasági Szakközépiskola leány­­kara előadásában fogja meg­­ismerni a pécsi közönség. Carl Orff Sunt lacrimae rerum cí­­mű férfikari opusza a Nagy Lajos vokálegyüttes műsorát színezi. Tovább folytatjuk a fia­tal magyar zeneszerzők mű­­veinek ősbemutatóját. Kocsár Miklós Fiatalok vagyunk cí­­mű műve táncdal vegyeskarra és vokálegyüttesre. Békefi An­­tal Áprily Lajos versére írt Márciusa minden bizonnyal tovább népszerűsíti a költe­­ményt. Várnai Ferenc, a Ja­­nus Gimnázium leánykara ré­­szére komponálta Sóhajok c. női kari művét Radnóti Mik­­lós versére. A Nagy Lajos Gimnázium vonószenekara felújítja Tillai Aurél trombi­­tára, dobokra, zongorára és vonószenekarra írt Concerti­­noját. Az első magyar egye­­tem alapításának 600 éves ju­­bileumára rendezendő október 13-i hangversenyen a Nagy Lajos Gimnázium vokálegyüt­­tese és az Fmsz Janus Panno­­nius kamarakórusa lép fel, ez alkalommal egy korabeli laudát vezénylek. A november 5-i díszhangversenyen az Fmsz Janus Pannonius kamarakóru­­sa és a Pécsbányatelepi Ko­­dály Zoltán bányászférfikar Muszorgszkij, Sztravinszkij és Novikov műveit adja elő. Jandó Jenő: Szeptember 23-án, Pécsvá­­radon vezénylem az évadban először az Építők Madrigál­­kórusát. A Várnai Ferenc vez­­­zette Pécsváradi Zengő leány- I kórussal adunk közösen hang-­­ versenyt. Ennek műsorából kiemelném Király Ernőnek Weöres Sándor versére kom­­ponált Száncsengő című mű­­vét, továbbá Karai József Ha­­lászdalának bemutatóját. Ez utóbbit a februári rádiófelvé­­telén is énekelni fogjuk Las­­sus­­, mondd meg című mad­­rigáljával és Ingegneri Cali­­gaverunt című motettájával. Király Ernőnek, az újvidéki rádió zenei szerkesztőjének, valamint a pozsonyi Milan Novaknak műveiből rende­­zünk szerzői estet, melyen sa­­ját kompozícióim közül is be­­mutatásra kerül néhány, így a Pákolitz István versére írt Melinda nevére című 6­8-as lejtésű kompozícióm, a Weö­­res Sándor versére komponált Kínai templom és az Olvadás című kánon. Ligeti Andor: A 12. AKÖV Bartók Béla férfikara október közepére meghívást kapott Eszékre, az ottani kórusmozgalom 100 éves jubileumának hangversenyén való részvételre. Ezen Bartók és Kodály műveket vezénylek, valamint Halmos Szigetvár­­nak bástyáinál című művét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával kapcsolatosan november 3-án Budapesten. 5-én a Liszt-te­­remben, 7-én az ünnepi dísz­­előadáson működünk közre. Itt Karai A harcban nem sza­­bad megállni című nagyhatású művét vezénylem, valamint bemutatjuk Balázs A három bajtárs című balladáját. De­­cemberben a Pécsi Zenei He­­tek keretében sorra kerülő Ko­­dély-esten megszólaltatjuk a mester egyik legjelentősebb férfikari művét, az Isten cso­­dáját. A KISZÖV-zenekarral közös hangversenyen tervez­­zük Brahms Altrapszódiájá­­nak felújítását és az én ve­­zényletemmel szólal meg Haydn G-dúr hegedűversenye, melynek hegedűszólamát fiam játssza. Sínk­ovit­s Georgette: Ebben az évadban én ve­zénylem a Tanárképző Főis­­kola nő­ kórusát. Még csak a tervezés stádiumában va­­gyunk, az anyag gyűjtését, vá­­logatását végzem, így a de­­cemberi Kodály-esten szeret­­nénk előadni a Hegyi éjsza­­kák I.-et és a Pünkösdölőt, amit államvizsgámon vezé­­nyeltem és azóta is kedves vágyam újból dirigálni. Válo­­gatunk Vargha Károly mad­­rigálgyűjteményéből, lehetőleg olyanokat, melyek bemutató­­ként hangzanak el és a kó­­rusnak is „jól fekszenek”. Ko­­moly feladat, idei szereplé­­seink csúcspontja lenne Verdi Luadialla Virgine Maria című női kari kórusművének meg­­szólaltatása. Ezenkívül készü­­lünk a Helikonra és szokásos áprilisi koncertünkre. Szesztay Zsolt:* A Mátyás király úti zenei általános iskola énekkarával több jelentős feladatra készü­­lünk az évadban. November 7-én iskolai ünnepség keretében szólaltatjuk meg, tudomásom szerint Magyarországon elő­­ször Prokofjev Keljetek fel orosz emberek című művét orosz nyelven. Meghívták kó­­rusomat a decemberi Kodály­­esten való részvételre, melyen többek között a Lengyel Lász­­lót adjuk elő, valamint rész­­letet a Székelyfonóból. Ugya­­nis e Kodály-dalmű gyermek­­színpadi változatával szerepe­­lünk Kecskeméten az ének­­zene tagozatos általános isko­­lák országos találkozóján, me­­lyet abból az alkalomból ren­­deznek, hogy ez az iskolatípus elnyerte „nagykorúságát”, az első 18 évvel ezelőtt kezdte meg működését. A Pécssza­­bolcsi Bányász vegyeskar irá­­nyítását idén vettem át. A november 5-i ünnepi kóruses­­ten Arutjunjan, Mihály And­­rás és Novikov műveit ve­­zénylem. Ti­lai Aurél: A Nevelők Háza Pécsi Ka­­marakórusával szeptember vé­­gén Finnországba utazom, ahol négy koncertünk lesz. Ezeken elsősorban magyar műveket vezénylek, de régi barokk mestereket és modern angol, német szerzőket is. A helsinki rádióban vegyes mű­­sort, a finn televízióban pedig 25 percet dirigálok Dobos László kollégámmal, a finnek kérésére Kodály és Bárdos műveiből. A filharmóniai­­koncerten mutatjuk be Pé­­csett első ízben a teljes A ceremony of sard­st, Britten talán legnépszerűbb, vegyes­­karra és hárfára írt nagysza­­bású kóruskompozícióját. A Mecsek Kórus tavaszi jubi­­leumi koncertjén több új mű bemutatója hangzik el, közü­­lük kiemelkedik Bárdos Lajos énekkarunknak írt legújabb műve, a rendkívül igényes Óda, Kosztolányi Dezső szö­­vegére. A Főiskolai Vegyes­­karral készülünk a tavaszi Helikonra, rádiófelvételre és az országos minősítésre. Vönöczky Endréné: A Művészeti Szakközépisko­­la leánykarát október 13-án vezénylőm az első magyar egyetem alapításának 600 éves jubileuma alkalmával rende­­zendő hangversenyen. Többek között itt szólaltatja meg a kamarakórus első ízben Kocsár Miklós Évszakok zenéje című díjnyertes művének két téte­­lét: Megcsordul az eresz és őszelő. Az évad során tervez­­zü­k Karai két leánykarra írt művének, Palestrina 3 szóla­­mú kóruskompozícióinak, Bar­­tók Csujogató és Bánat című alkotásának előadását. Öröm­­mel vállaltam volt növendé­­kem, Papp Zoltán most ké­­szülő kompozíciójának bemu­­tatását. A Zrínyi Miklós Köz­­gazdasági Technikum leány­­kara vezényletemmel novem­­ber 7-én szovjet szerzők mű­­veit szólaltatja meg, majd ké­­szülni kezdünk az Éneklő If­­júság hangversenyére, melyen két Kodály-művel szeretnénk szerepelni, a Villővel és az Esti dallal és szeretnénk meg­­tanulni Pascal francia san­­zonjait. — nt —­ I / 5 A pellérdi tsz meglepetése A feketeinfrás műanya Nagy érdeklődést váltott ki a mezőgazdasági kiállításon Ara 1600, napi üzemköltsége 21 forint . Dísztárgyakat, műanyagtóliát is gyárt a tsz A pellérdi Új Barázda Tsz három évvel ezelőtt még a gyenge szövetkezetek listáján szerepelt. Termésátlagai, ál­­lattenyésztési eredményei messze a megyei szint alatt voltak, noha a földek és a tagság hozzáértése semmivel sem volt gyengébb, mint a jó eredményt felmutató tsz-ek­­ben. Bizonyíték erre a legutóbbi három év, ami alatt, ha nem is produkáltak országraszóló Brnói Nemzetközi Vásár, 1967 eredményeket, de a figyelmet sok tekintetben magukra von­­ták, összehasonlításul csak néhány adatot a három év előtti és a mai eredmények­­ből. Például az 1964—65. évi 8.5 mázsás holdankénti búza­­termésüket 18.5 mázsás átlag­­ra növelték. De ennél is jobb az állattenyésztésben elért fejlődésük. Tejtermelésben a három év előtti 2000—2200 literes tehenenkénti hozamot 3000 liter fölé emelték. Baromfitenyésztésben még szembetűnőbb a fejlődésük. A három év előtti alig ezres tenyésztörzsüket 12 ezresre fejlesztették és több mint 50 ezerre szaporodott a növen­­dék húsbaromfi. Rátértek a nagy teljesítőképességű hús­­hibridek nevelésére, amiből az idén több mint félmillió forint bevételt várnak. Tizen­­két korszerű keltetőgépjük van és úgy tervezik, hogy jö­­vő évben már másfél millió naposcsibét is értékesítenek. A baromfitenyésztéshez kap­csolódik egyik igen értékes, majdhogynem találmányszám­­ba menő újításuk is, az úgy­­nevezett feketeinfrás villamos műanya házi előállítása, amelynek egyik mintadarabja az országos mezőgazdasági ki­­állításon nagy érdeklődést vál­tott ki. A készülékből azóta 50 darabot gyártottak a pel­­lérdiek saját műhelyükben. Mitöbb, már színes prospek­­tusuk is van a készülék főbb jellemzőiről és használatának részletes ismertetéséről, mel­­léje külön jótállási jegyet is csatoltak. Keszthelyi Zsigmond, a tsz baromfiágazatának vezetője a készülék gyakorlati alkalma­­zásáról elmondotta, hogy a próbaüzemelésre beállított mű­anyák a vártnál is kedvezőbb eredményeket hoztak. De előbb néhány adatot az al­­kalmazásban lévő magyar gyártmányú villamos műanya és az új készülék árkülönb­­ségéről, illetve energiafogyasz­­tásáról. Amíg a gyári mű­­anya beszerzési ára 2080 fo­­rint, az ő készülékükhöz 1600, maximum 1700 forintért is hozzájuthatnak az érdekelt tsz-ek. Ami pedig a régi és az új készülék energiafogyasz­­tását illeti, a gyári műanya egy napi üzemköltsége 43 fo­­rint 20 fillérbe kerül, amíg az újé alig haladja meg a 21 forintot, nem is beszélve ar­­ról, hogy a fekete infrasu­gárzó élettartama körülbelül tízszerese a jelenleg használt gyári infrasugárzókénak. Az üzemi próbák tapaszta­­latai szerint egy-egy ilyen készülék alatt egyszerre 500 csibét, illetve 300 kacsát, 150 libát vagy 250 napos pulykát lehet nevelni, de szükség ese­­tén malacokat is. Fiziológiai előnyeiről csak annyit, hogy a réginél egyenletesebb hő­­mérsékletet és páratartalmat biztosít, ami igen jelentős a hő- illetve pára vonatkozá­­sokra nagyon érzékenyen rea­­gáló csibék nevelésében. A készülékről annyit még, hogy a pellérdiek minden vásárlá­­si kényszer nélkül szívesen kölcsönzik ki próbára is az érdeklődő tsz-eknek. Ez a gesztus is arra vall, hogy komoly szándékuk van akár a szériagyártásra is, amit az AGROKER-en keresztül sze­­retnének mielőbb megvalósí­­tani. A pellérdiek életrevalósá­­gát, szemfülességét dicséri, hogy az öregek és csökkent munkaképességűek foglalkoz­­tatására egy másik jól jöve­­delmező „iparágat” is meg­­honosítottak: öreg szőlőtőkék­­ből nagyon mutatós dísztár­­gyakat készítenek. Egy fő­­városi műanyaggyártó üzem­­mel meg­szerződést kötöttek főként mezőgazdasági termé­­kek csomagolására alkalmas műanyagfóliák gyártására. A hozzávaló gépet és szerszámo­­kat megkapták az üzemtől és ez év elejétől eddig több mint 700 ezer forint bruttó jöve­­delemhez jutottak, amit azs£v végéig kétmillió forintra ki­­vártnak növelni. E vállalkozásukhoz termé­­szetesen nem a tsz-tagokból, hanem a tsz-hez tartozó há­­rom községből verbuváltak dolgozókat. Főleg nőket, akik eddig Pécsett vagy más mun­­kahelyen dolgoztak távol a családjuktól. Kezdeményezé­­sük mindenképpen méltányló, hisz azon túl, hogy jelentő­­sen növeli a tsz jövedelmét, komoly mértékben hozzáse­­gít nagy problémájuk, a nők elhelyezési gondjainak meg­­oldásához. — s így — A Csepel Szerszámgépgyár arany­­éremmel kitüntetett rövid revol­­veres esztergapadja, a CEE—200. Nyugalomban A kitüntetések, számsze­­­­rint tizenkettő, úgy sorakoznak a fehér térítőn, ahogy annak idején követ­­keztek egymás után: elől a Kiváló Munkáért Érdem­­érem, s legvégül a Munka­­érdemrend arany fokozata. Az elsőt 1948 októberében vette át Csetneki István, az utolsót alig egy hete. — Elvittem a feleségemet is, meg a legkisebb gyere­­két, így aztán olyan érzé­­sem volt a Parlamentben, mintha otthon lennék ... A tágas előszoba, ahol be­­szélgetünk, lépten nyomon a múltra emlékeztet. Az asztalon díszes csikóbőrös kulacs, a volt munkatársak adták, a könyvszekrényben lakkozott szénrög, apró kis bányászszerszámokkal — ez is ajándék, a polcon piros telefon: csak fel kell emel­­ni, s az egykori munkahely jelentkezik... Csetneki István, a Me­­cseki Szénbányák igazgató­­helyettese nyugalomba vo­­nult. A Váradi Antal utcai lakás csendjében még hal­­kabbnak tűnik a szava. Mit lehet mondani? Tizenhat éves volt, amikor először szállt le a föld alá. Apja ötvenöt évig dolgozott bá­nyában, s valahogy így in­­dította útjára: aztán ember légy, fiam ... Csillésfiúként kezdte, de hat év múlva már techni­­kus. — Sokféle beosztásban dolgoztam, voltam aknász, bányamester, minisztériumi főelőadó, sőt főosztályvezető is, de amit a mátranováki aknánál tanultam, mindig hasznomra volt. Arra gon­­dolok, hogy ott mindig min­­denki tudta, kit milyen tisztelet illet... 1961-ben került Pécsre. Ekkor még két külön tröszt dolgozott a mecseki meden­­cében. Az egyesülés után a legtökéletesebb egység és összhang megteremtését tartotta a legfontosabbnak. Lelkes híve volt a korszerű biztosítási módoknak és a nagy teljesítményű koncent­­rációk kialakításának. Sokat dolgozott, de csendben, fel­­tűnés nélkül. Amerre járt az üzemekben és az utcán —, lépten-nyomon ráköszön­­tek, de pontos beosztását csak kevesen tudták. A legszebb emlék? — 1945-ben ők, a tokodi akna munkásai adták Budapest­nek az első vagon szenet. A legnagyobb öröm? — Egy­­egy sikeres életmentés. Hosszú évekig bányamentő volt. A kihozott emberek kézszorítását nem lehet el­­felejteni. A vezető munka­­körben eltöltött évek legna­­gyobb eredménye? — Erre a legnehezebb válaszolni. Egy ember, akármilyen posz­­ton is dolgozik, nem sokat tehet. Az elmúlt évtized legnagyobb vívmánya egyéb­ként a biztonsági helyzet javulása volt. A munka persze most is nehéz, s baj is akad elég, de hol vannak már a harmincas, negyve­­nes évek tömegkatasztrófái? — Néhány évvel ezelőtt még arra gondoltam, ha nyugdíjba megyek, veszek egy kis szőlőt... — mond­­ja az utcai fák felé tekintve. — És? — Nem lehet. Az orvos azt mondta, pihennem kell, s kerülni minden izgalmat. A szívem, úgy látszik, gyor­­sabban öregedett. Konyakot tölt, egészégem­­re emeli. Aztán azt m­ondja: — Persze, azért találtam magamnak dolgot. Az egyik fiam a közlekedési techni­­kum, a másik a villamos­B. S. ipari egyetem levelező tago­­zatára jár. Szeretek mellet­­tük ülni. Akaratosak és fá­­radhatatlanok. Nekik segí­­tek, ha tudok...

Next