Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
51. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 429. oldal. egymással, sem senkivel nem lehet egyiket sem, ha a történelmi igazság előtt teljes tisztelettel hódolunk. Hogy egy időben tanultak Pápán, az Pápa városának és a pápai ref. kollégiumnak nagy szerencséje és méltó büszkesége annyival inkább, mert kétségtelen befolyást gyakorolt mind a két óriásnak a későbbi szerencsés fejlődésére; de egy talapzatra állítani őket csak azért, mert egy ideig Pápán együtt tanultak, ez a lokálpatriotizmus előtt lehet igen kedves s a beállítás színpadiasan hatásos, de nincs benne lelki igazság. Petőfi és Jókai, mindegyik oly egyetlen a maga személyében, — mint mondom, — hogy azokat nem lehet egy talapzatra állítani anélkül, hogy ez a szemlélőben némi kedvetlenséget ne keltene. Ha tehát méltán, minden disszonáns érzés fölkeltése nélkül akarjuk kifejezni hálánkat azért, hogy ez a két szellemóriás egykor a mi városunk anyagi és szellemi légköréből is merített erős ösztönt későbbi bámulatos fejlődéséhez, akkor ne akarjuk őket erőszakosan egy talapzatra állítani, hanem mindegyiknek külön állítsunk méltó emléket. S mivel mi, igen helyesen, a saját erőnkből országos gyűjtés nélkül akarunk emléket állítani, hogy annál inkább a magunkénak mondhassuk, tehát erőnk mértékének megfelelőleg mellszobrot állítsunk. De nagyobb arányú mellszobrot, díszes talapzattal s a talapzaton domborművel, vagy mellékalakokkal. Itt lehetne szerintem pompásan fölhasználni dr. Kőrös Endre főtitkár eszméjét, feltüntetni az ifjú Petőfit és és Jókait, mint jóbarátokat. Az ügy iránt való szeretet vezetett ezek elmondására. S mivel jól tudom, hogy dr. Kőrös Endre főtitkár urat is ugyanaz a cél lelkesíti, ő is csak azt akarja, hogy e két nagy költőnek minél szebb és megfelelőbb emléket állítsunk városunkban, vegye fontolóra, amiket elmondottam s ily irányban segítse elő a dolgot. Az ő érdeme azért nem lesz kisebb, mert hisz az egész mozgalom intézésében, az anyagi eszközök, a pénz előteremtésében neki van legnagyobb érdeme. A három év előtt tartott közgyűlés határozatának értelmében ajánlom ezeket a Jókai-kör igazgatótanácsának a figyelmébe. Szerintem már annyi pénz gyűlt össze a Jókai- és Petőfi-szoborra, hogy megtehetjük a kezdő lépéseket e szobor megalkotása ügyében. Borsos István: II. Hálával tartozom Borsos István i. t. barátomnak, amért érdekes cikkével alkalmat nyújt nekem arra, hogy arról az ideáról, amit pár év előtt a Jókai-kör közgyűlésén megpendítettem s amit a közgyűlés nemcsak „megfontolás“, de „annak idején megfelelő javaslattétel céljából“ is kiadott az igazgató-tanácsnak, pár szót ismét szólhassak. Az „annak ideje“ ugyan még nem érkezett el, a köz igazgató-tanácsa ismételten elhatározta, hogy a gyűjtést folytatja, a tőkét gyarapítja, egyelőre a már megszokott módon a nagy estélyek jövedelmének felhasználásával, később esetleg újabb, talán igenis, országos akció indításával, ámde ha messze is vagyunk még a kitűzött céltól, szívesen kapok az alkalmon, hogy e cél helyességének gondolatát mind erősebben plántáljam bele a köztudatba. Tetszett a Jókai-kör közgyűlésének az az idea, hogy Pápán ne a nagy regényírónak, ne a harcok Tyrteusának, de a két diáknak állítsunk szobrot, akinek tehetsége még csak most bontakozik ki a teremtő munka számára. Tetszett az idea, hogy mi az ifjú Jókait örökítsük meg, aki csak gyűjti meg a benyomásokat, mikből művei alakulnak, lelke mélyén sorakoznak az alakok, mik történeteiben valaha szóhoz jutnak, hogy meghassanak, könnyekre indítsanak. Hogy mi az ifjú Petőfit örökítsük meg, ki Pápán élte át a diákság minden örömével együtt első szerelmi csalódását is, kinek lelke mélyéből most kezdenek előtörni az első melódiák. Borsos kollégám csak tetszetősnek tartja az eszmét, de nem helyesli, mert hiányoznék belőle a „tartalmi igazság.“ Ellenvetésére válaszom ez : tartalmi igazsága akkor van meg valamely szoborműnek, ha valósággal azt fejezi ki, amit általa kifejezni akarunk. Márpedig mit akar kifezni az általunk tervezett szobormű ? Azt, hogy a két későbbi nagy költőnek kapcsolata volt Pápa városával, itt tanultak, itt voltak diákok, itt kezdte bontogatni szárnyukat képzeletük. Hogy ezt a helyi kapcsolatot más szoborművek is mennyire figyelembe veszik, láthatjuk a budapesti eskütéri Petőfi-szoborból, mely a Talpra Elsőrendű haranggyár, szerel a kitűnő Pozdech-féle rendszer szerint. llflflQlPQ M 'Aliin*** harangöntő és «I Ili lolVO iilül ivrit harangfelszerelő gyár Budapest, Rózsa utca 51—53-ik szám alatt. Alapítva 1868-ban. ************ Telefon 77—51. Elvállal minden e szakmába vágó munkát, úgymint: elsőrendű harangok szállítását, régi harangok átöntését, régi harangok átszerelését Pozdech-féle forgatható öntöttvas-koronára, esetleg forgatható kovácsoltvas-koronára, kikopott csapok kicserélését, stb. Készít fekvő és álló harangvas-állványokat jutányos áron. Költségvetéssel —— szívesen szolgál. Jutányos árak, pontos és tisztességes kiszolgálás ITM