Dunaújvárosi Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 2-9. szám)
1971-01-22 / 7. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM ÁRA: 1. FORINT 1971. JANUÁR 22., PÉNTEK A szolgáltatóipar és a kereskedelem árpolitikája a városi tanács vb napirendjén A városi tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén a szolgáltatóipar és a kereskedelem helyi árpolitikáját tárgyalta meg. A napirend tárgyalásán részt vettek a megyei ipari, kereskedelmi és árfelügyeleti szervek is. Mint a beszámolójelentés és az azt követő vita megállapította, az utóbbi években folytatott tervszerű, átgondolt kereskedelmi és szolgáltatóipari hálózatfejlesztés a többszektorúság érvényesülése — kedvezően éreztette hatását az árak alakulásában is. Főként a Kiskereskedelmi Vállalat szolid árpolitikája, de más tényezők együttes hatásaként is, a szolgáltatóiparban és a kereskedelemben az országostól eltérő áremelkedéseket városunkban nem tapasztaltak. Kétségtelen azonban , ha az áruválaszték oldaláról közelítjük meg a kérdést és az alacsonyabb keresetűek életszínvonal alakulásával vetjük egybe a tapasztalatokat, a X. pártkongresszus megállapításai a dunaújvárosi helyzetre is vonatkoznak: „Szükséges, hogy a szerényebb anyagi körülmények között élők az üzletekben kellő mennyiségben és választékban megtalálják a keresett olcsóbb árucikkeket, a nagyobb jövedelműek pedig a drágább termékeket is.” A dunaújvárosi pártszervekhez érkezett jelentések arról szólnak, hogy a drágább termékek mellett hiányoznak az olcsóbb — s főként divatos — holmik. Vonatkozik ez a női csizmákra, a kötött holmikra és számos más termékre egyaránt. A kereskedelemben dolgozók bérezése ma meg zömmel a forgalomtól függ, és az olcsóbb cikkek kínálata nem esik egy irányba személyes anyagi érdekeltségükkel. De ez a kérdésnek csak az egyik oldala. Mert az olcsóbb cikkek választékának biztosítása elsődlegesen az iparágakon múlik. Az egyoldalú nyereségszemlélet gyakran vezetett oda, hogy az ipar „ráhajtott” a drágább termékek gyártására, holott ha az olcsóbb és mégis korszerű, szélesebb választékú termékkel jelentkezik, ugyanazt a nyereséget érhette volna el. Általános tapasztalat, hogy az egyes fogyasztási cikkek ára és minősítése alapvetően nem a kiskereskedelmen múlik, hanem a termelő üzemekben alakul ki. Éppen ezért csak a termelés szférájából kiinduló és az értékesítésig terjedő komplex árellenőrzés eredményezheti a fogyasztói érdekek hathatós védelmét. Szükséges ehhez a termelő üzemek fokozottabb ellenőrzése, s annak a kérdésnek a vizsgálata, hogyan hajtják végre a pártkongresszus ide vonatkozó határozatait. A végrehajtó bizottság a téma tárgyalása kapcsán hangsúlyozta, hogy az üzemek, vállalatok, szolgáltató egységek rejtett tartalékaik kiaknázásával, jobb munkaszervezéssel, a termelés színvonalának emelésével is hozzájárulhatnak az árak kedvezőbb alakulásához. Minden vezető a maga posztján, a termelő és szolgáltató egységénél tevékenységével felelős a párt életszínvonal-politikájáért. A szolgáltatásokkal kapcsolatban az a vélemény alakult ki, hogy legtöbbször nem az árát kifogásolják, hanem a munka minőségével elégedetlenek a szolgáltatást igénybe vevő dunaújvárosi lakosok. Az árucikkek választékának bővítését, a beszerzés útjának lerövidítését, az ellátás javítását szolgálná az is, ha a kiskereskedelmi vállalatok közvetlenül az ipartól szereznék be az áruféleségek egy részét. Mint beszámolójelentés megállapította, ennek a csatornának a kihasználása mind nagyobb nehézségekbe ütközik. Az ipartól való közvetlen beszerzés 1969 óta csökkenő tendenciát mutat. A nem országos hálózattal rendelkező kiskereskedelmi vállalatok és szövetkezetek az alacsony rendelésállomány miatt nem ideális partnerei az iparnak. Erre több jellemző dunaújvárosi példa is akad. A Bajai KTSZ városunkban gyártja —■ a vasmű alapanyagára építve — a kályhacsöveket. A Kiskereskedelmi Vállalat e terméket a Székesfehérvári Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalattól szerzi be. A kályhacső jelenleg hiánycikk, várni kell, hogy az innen oda szállított csövek visszakerüljenek. A kisker a „művi beszerzéssel” élve egy alkalommal közvetlenül vett át a KTSZ-től kályhacsöveket és rá is fizetett. A nagykereskedelmi vállalattól beszerzett, 16 forint 80 filléres fogyasztói árat képviselő csőért a KTSZ 21 forintos termelői árat számlázott azzal az indokkal, hogy szabadáras termék. A Dunai Vasmű expandált kerítéseit Előszálláson gyártja a Celldömölki KTSZ. Ez az áru is a pécsi, illetve a székesfehérvári vas-műszaki bolton keresztül kerül városunkba. De így van ez az itt gyártott radiátorokkal és könnyű acélszerkezetekkel is, amelyeknek helyi beszerzése, illetve kistételű értékesítése városunk kereskedelmi presztízsét növelné. Kétségtelen tény, hogy a kekereskedelmi vállalat részére a kibontakozó gazdasági verseny tényezői közül legjelentősebb a többcsatornás beszerzési rendszer. Csábító lehetőség a nagykereskedelem kikapcsolása, hiszen így a nagyker árrés megmarad az ő számukra , ha megmarad. Mert mint a KTSZ esete is bizonyítja, még a helyben gyártott termékek értékesítésében sem tudnak előbbre lépni. A városi tanács végrehajtó bizottsága az árellenőrzés, az árpolitika, a választékbővítés és a szolgáltatás további javítására — hatáskörében — megfelelő határozatokat hozott. Dr. Maróti János elvtársat a Fejér megyei Tanács vb elnökhelyettesévé választották A Fejér megyei Tanács szerdai ülésén a napirend tárgyalása előtt személyi kérdésekkel is foglalkozott Elfogadta Tóth vb. elnökhelyettesi munkájáról és végrehajtósági bizottsági tagságáról való lemondását, miután más gazdasági munkakörbe távozik. Ugyanakkor a végrehajtó bizottság elnökhelyettesévé dr. Maróti Jánost, városunk négy éven át volt tanácselnökét választotta meg. A végrehajtó bizottság ezután napirend szerint megtárgyalta a tanács és a szakszervezetek Megyei Tanácsa közötti együttműködés tapasztalatait, valamint az iagi közös feladatokat. Később a megyei élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézet tevékenységét vizsgálta, s vita után elfogadta Fejér megye öt évre szóló középtávú és 1971. évi költségvetési és fejlesztési terveit. Ez utóbbiakat a kedden tartandó megyei tanácsülés elé terjesztik. (Sz) A széplaki vasmű üdülő Elkészült a Dunai Vasmű és a Medicor közös balatonszéplaki üdülő szállója. A közelmúltban megtartott műszaki átadás után ezekben a napokban a hiánypótlást végzi el a Somogy megyei Építőipari Vállalat mint generálkivitelező. A hiánypótlások végső határideje április 15. Az új üdülőszálló 100 szobával várja vendégeit. Miután a Dunai Vasmű és a Medicor közös beruházásában készült az épület, a vasmű dolgozói 50 kétágyas szoba fölött rendelkeznek. Az üdülő Balaton felé eső része fűthető, tehát őszi, téli üdülésre is alkalmas. Képünk az épület dél-keleti oldalát mutatja, azokat a szobákat, amelyek az újságíró-üdülőre néznek. (Háder László felv.) Egyformáddal nő a termelés Saját erőből bővítik a fésűsfonodát Elkészült a Magyar Posztógyár IV. ötéves tervre szóló fejlesztési terve, öt év alatt jelentős bővítést valósítanak meg, de mint a textilipar egészében, a termelés megduplázását és a géppark rekonstrukcióját két ötéves terv ideje alatt hajtják végre. A gyár dunaújvárosi fésűsfonodájának fejlesztése — a jelenlegi elképzelések szerint — szintén tíz év alatt történik. A IV. ötéves tervben saját anyagi erőből végzik a beruházást, a fejlesztéssel az ötéves terv második felére a jelenlegi termelést egyharmaddal növelik. — Két egységünket fejlesztjük — mondta el Csömör János, a fésűsfonoda telepvezetője. — A gyűrűsfonoda hat darab lengyel fonógéppel egészül ki, az előfonót pedig új gépsorral cseréljük fel. Építkezni nem kell: a gyűrűsfonóban a gépek átrendezésével oldjuk meg a hat gép elhelyezését. A bővítéssel mintegy ötven új fonónő munkájára lesz szükség. A fejlesztés előreláthatólag 30 millió forintba került, a kiegészítő, kiszolgáló berendezésekkel együtt. A beruházásra a számítások szerint 1972-ben, vagy 1973-ban kerül sor, a gépbeszereléstől függően. Az új előfonó nyugatnémet, vagy olasz gyártmányú lesz, a jelenlegi előfonónál termelékenyebb, korszerűbb gépsor. A fejlesztéssel a fésűsfonoda termelése egyharmaddal, várhatóan évente 350 tonna fonal előállításával növekszik. Új szabályozók régi Január első napján életbe lépett, működik a szabályozók új rendszere. Nem előzte meg hangos hírverés, a szakemberek számára szűkszavú — közlönyök hasábjain közzétett — rendelkezések, amely terveiket, döntéseiket, cselekedeteiket következő öt esztendőben alapvetőn meghatározza. Mert az új szabályozó rendszernek ez a leglényegesebb vonása; első ízben kerül sor arra, hogy — az alapelveket tekintve — a tervidőszak egészét, változatlan közgazdasági feltételek között dolgozhatják végig a gyárak, vállalatok, hogy a nem szükséges bizonygatni, gazdaságirányítási rendszer közvetett formája, az árszabályozás, az adópolitika, a személyi és vállalati jövedelmek képződésének szabályozása, a hitelpolitika, s a többi tényező, mint eszköz, bevált. A harmadik ötéves terv teljesítése, a gazdaságban végbemenő folyamatok, s azok első eredményei — így például a termelési szerkezet kedvező irányú módosulása — egyaránt igazolják ezt. Ha így van, márpedig így van, jogosnak tűnhet a kérdés: miért volt szükség mégis új szabályozó rendszerre? Egyszerűsítve a felelet: régi feladatainkat — a társadalmi munka hatékonyságának növelését, a vállalati tevékenység gazdaságosságának fokozását, az árak és a tényleges ráfordítások közelítését — az új szabályozókkal tökéletesebben, gyorsabban, a csoport — és a társadalmi érdeket jobban egyeztetve tudjuk megvalósítani. Ez indokolta, s hozzátehetjük, sürgette is a változást. Nincs módunk arra, hogy az új szabályozási rendszer részleteit, akár csak címszavakban is, áttekintsük, hiszen egy-egy terület, mondjuk az adópolitika, önmagában is több cikket kitevő változáson ment, illetve megy át. Annál inkább feladatunk, hogy rámutassunk a változások irányára, várható hatására. Arra, hogy az új szabályozási rendszer a gazdasági reform eddigi három esztendejéhez mérten jobb feltételeket teremt a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszának kibontakoztatásához. Az árszabályozásnál a tényleges társadalmi ráfordítások és a piaci értékítéletek fokozott tükröztetése az árakban, a pénzügyi szabályozásnál az adómentességek megszüntetése, illetve korlátozása, a létszám- és bérgazdálkodásban az élőmunkával való takarékosság ösztönzése „kifizetődővé” tétele — azt bizonyítja, hogy az állam szorosabb szálakkal köti össze a valós teljesítményt és a nyereséget. Ahogy ezt igazolják a hitelpolitikában végbemenő változások is — például több gazdálkodó szerv közös beruházásának meghitelezése, az erők koncentrációja érdekében —, ahogy az export-import szabályozó rendszerének módosulása is. Ez utóbbinál maradva: a differenciált exporttámogatás, az ágazati átlagnál kedvezőbb devizakitermelést elérő vállalatok adóvisszatérítésben való részesítése, az import esetében a népgazdaságilag kedvező vásárlások kötöttségeinek és terheinek csökkentése mind-mind világosan mutatja az utat, amelyen járni kell. Az új szabályozási rendszer a hatékonyság előtérbe helyezése mellett, s vele azonos fontossággal, még egy célt szolgál: a gazdasági növekedés szilárd egyensúlyi helyzet megteremtésével valósuljon meg. A kettős, de végső soron természetesen megegyező cél elérése nem úgy megy végbe, hogy automatikusan hat a szabályozási rendszer, s a vállalatnak nincs különösebb teendője. Nem titok, hisz’ a legnagyobb nyilvánosság előtt, az országgyűlés negyedik ötéves tervet elfogadó ülésszakán, s a feladatok párt X. kongresszusán beszéltek róla, hogy a következő esztendők nehéz próba ellé állítják a vállalatokat. A beruházások növekvő hányadának vállalati erőforrásokból való finanszírozása, az állami támogatás mértékének csökkentése, a visszatérítések korlátozása, a bérezésnél a progresszív adókulcs alkalmazása jóval többet követel minden termelői kollektívától, mint amennyit a harmadik ötéves terv éveiben nyújtottak. S ezt a többet nem lehet halogatni, nem lehet „majd holnap nekikezdünk” alapon várni, remélni. Ahogy az új szabályozási rendszer életbe lépett január elsején, úgy kell változnia fokról-fokra a vállalati tevékenységnek is ezekben a napokban és hetekben. Idei gazdasági feladataink megvalósításának mikéntje — éppen az új szabályozási rendszer okán — döntő mértékben a vállalatokon múlik. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szállítás egységei csakis akkor felelhetnek meg a velük szemben támasztott fokozott követelményeknek, ha az év minden munkanapján tisztán látják teendőiket. Az új szabályozási rendszer világosan mutatja, mit szükséges elérni, merre kell haladni. A hogyant, a haladás módját minden vállalatnak a maga sajátosságait, lehetőségeit alaposan mérlegelve lehet csak meglelnie. A sikeres start a célbaérkezés ígérete. S ezért döntő, hogy — a természettel, a kemény téllel is küzdve közben — mi történik most, januárban a vállalatoknál, az üzemekben. A január 197! startja, 1971 pedig a negyedik ötéves tervé. A régi célok és az új szabályozók kombinációja jó starthelyet, környezetet teremtett. A start és a cél közötti távon pedig ne feledjük el egy pillanatra sem: valamennyien ott vagyunk a pályán! M. O. Rekonstrukció a lőrinci hengerműben A Dunai Vasmű budapesti gyárrészlegében, a lőrinci hengerműben nagyarányú felújítási munka folyik. Tavaly a nyárra tervezett nagyjavítást elhalasztották és a hengermű december 21-én állt le. Az éves nagyjavítást, a kopott alkatrészek cseréjét, a berendezések felülvizsgálatát és javítását végzik. A legnagyobb munka a hengerállvány csere, valamint az állvány előtti és utáni asztal cseréje. A szükséges alkatrészek 60 százalékát a vasmű üzemfenntartási gyárrészlege gyártotta, a javítást is a vasmű szerelői végzik, állandóan 60— 70 karbantartó dolgozik Pestlőrincen. A lőrinci hengermű rekonstrukciója új tolókemence építéséből és új olló beszerzéséből áll. Az új berendezésekkel jelentősen bővül a hengermű kapacitása — az egy hónapos termeléskiesés ellenére az idén megközelítik tavalyi termelési eredményüket — 150 ezer tonna készáru helyett 140 ezer tonnát termelnek 1971-ben. Számítások szerint teljes évben a lőrinci hengermű 170—175 ezer tonnás termelésre válik képessé. A nagyjavítás és rekonstrukció a tervek szerint január 31-én fejeződik be és február 2-án megkezdődik az üzemszerű termelés. Minden hatodik ember munkahelyet cserélt a vasműben Nem hozott javulást a munkaerővándorlásban az 1970-es év, sőt az 1969-es statisztika még tovább romlott. Két éve 1946 munkást vettek fel és 2002 dolgozó vált meg munkahelyétől. 1970-ben 2314 felvétel és 2149 kilépés történt — minden hatodik dolgozó munkahelyet váltott. A kilépések leggyakoribb oka: a környékbeli bejárók lakóhelyükön, mezőgazdasági üzemekben helyezkednek el.