Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1961-1962

1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1961. szeptember 13-án tartott tanévnyitó közgyűlése

PÁRTLI IMRE végző hallgató BÚCSÚZÓ BESZÉDE Tisztelt Rektor Elvtárs, Kedves Tanáraink, Hallgatótár­saink, Vendégeink! Immár beteljesedés előtt áll kora ifjúságunk egyik dédelge­tett álma, már csak nagyon rövid idő választ el bennünket attól, hogy azzá legyünk, amivé lenni törekedtünk, hogy dolgozhas­sunk hazánk és népünk szolgálatában annak nevében, amit így hívunk: hivatás. Életünknek egy szép, — talán legszebb — szakasza záródik most, amikor búcsúzunk az egyetemtől, hogy rátérjünk a kivá­lasztott, de számunkra mégis új útra. Még itt vagyunk, érezzük a biztató és aggódó tekinteteket, a segítő kezeket, mélyen agyunkba véssük az utolsó jó tanácsokat, de aztán elindulunk. Partir c’est mourir un peu — így szól a francia közmondás. De mi a maradandó ragaszkodás érzésével búcsúzunk. Búcsú­zunk szeretett oktatóinktól, akik a legtöbbet adták számunkra mindabból, amit ma már miénknek mondhatunk. Tudásukat ad­ták nekünk, becsületre, emberségre, helytállásra, áldozatválla­lásra neveltek minket. Ők formálták jellemünket, alakították tu­datunkat, ők a mi példaképeink. Kifejezheti-e hálánkat a leg­­fennköltebb szó, a legnagyobb elismerés? Nem! Ez a hála egész életre szól és — úgy gondoljuk — a legszebb köszönet lesz a munkánk nyomán terjedő tudás, igazság és ismeret. Elbúcsúzunk hallgatótársainktól, akik még tovább folytat­ják egyetemi tanulmányaikat. Nektek csak azt mondhatjuk: ta­nuljatok olyan szorgalommal és kitartással, hogy a legtöbbet sa­játítsátok el abból a gazdag tudásanyagból, amit az egyetem szá­motokra nyújt. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy nincs nyugodtabb pihenés, kellemesebb vakáció annál, amely az egye­temi kötelezettségek becsületes teljesítését követi. Amikor pedig ti is eltávoztok az egyetemről, várunk benneteket, hogy együttes erőfeszítéssel teljesíthessük szép feladatainkat.

Next