Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1961-1962
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1961. szeptember 13-án tartott tanévnyitó közgyűlése
PÁRTLI IMRE végző hallgató BÚCSÚZÓ BESZÉDE Tisztelt Rektor Elvtárs, Kedves Tanáraink, Hallgatótársaink, Vendégeink! Immár beteljesedés előtt áll kora ifjúságunk egyik dédelgetett álma, már csak nagyon rövid idő választ el bennünket attól, hogy azzá legyünk, amivé lenni törekedtünk, hogy dolgozhassunk hazánk és népünk szolgálatában annak nevében, amit így hívunk: hivatás. Életünknek egy szép, — talán legszebb — szakasza záródik most, amikor búcsúzunk az egyetemtől, hogy rátérjünk a kiválasztott, de számunkra mégis új útra. Még itt vagyunk, érezzük a biztató és aggódó tekinteteket, a segítő kezeket, mélyen agyunkba véssük az utolsó jó tanácsokat, de aztán elindulunk. Partir c’est mourir un peu — így szól a francia közmondás. De mi a maradandó ragaszkodás érzésével búcsúzunk. Búcsúzunk szeretett oktatóinktól, akik a legtöbbet adták számunkra mindabból, amit ma már miénknek mondhatunk. Tudásukat adták nekünk, becsületre, emberségre, helytállásra, áldozatvállalásra neveltek minket. Ők formálták jellemünket, alakították tudatunkat, ők a mi példaképeink. Kifejezheti-e hálánkat a legfennköltebb szó, a legnagyobb elismerés? Nem! Ez a hála egész életre szól és — úgy gondoljuk — a legszebb köszönet lesz a munkánk nyomán terjedő tudás, igazság és ismeret. Elbúcsúzunk hallgatótársainktól, akik még tovább folytatják egyetemi tanulmányaikat. Nektek csak azt mondhatjuk: tanuljatok olyan szorgalommal és kitartással, hogy a legtöbbet sajátítsátok el abból a gazdag tudásanyagból, amit az egyetem számotokra nyújt. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy nincs nyugodtabb pihenés, kellemesebb vakáció annál, amely az egyetemi kötelezettségek becsületes teljesítését követi. Amikor pedig ti is eltávoztok az egyetemről, várunk benneteket, hogy együttes erőfeszítéssel teljesíthessük szép feladatainkat.