Hídfő Könyvtár, 1967 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Házi használatra A Hídfő Könyvtár januári számában dinamitot talál az olvasó: egy Magyarországon megjelent kommunista könyv ismertetését. Az emigrációban megszoktuk már, hogy a legcsekélyebb bírálat, amely személyt érint, nyomban a „ne bántsd a magyart“ klasszikus dühkitöréseit váltja ki azokból, akik az érintett személy sógorai, komái, klikkjének, vagy „Áldást reánk és Hazánkra“ asztaltársaságának tagjai. Ennek a nagy és értékes, sokat tett, sokat szenvedett emigrációnak talán csak egyetlen hibája van: rosszul nevelte az 1920—1915 között eltelt kor, a bethleni és borini liberalizmus. A magyar egység nagy délibábjának kergetése közben túlérzékenyek lettünk és valljuk be — egyénileg — túl parancsuralmiak is. Ha nem szereted az én barátom, akkor honáruló magyar vagy. Ha nem gyűlölöd az én személyes ellenségemet, akkor... lemondom az előfizetést. Ha nem közlöd az én cikkemet, az én versemet, az én világmegváltó eszméimet, akkor biztos eladtad magad Kossuginnek, vagy Kádárnak, esetleg a Free Europenak, vagy magának Johnsonnak. örökletes és végzetes magyar lelki betegség ez, amelyet úgy hurcolunk idekint a hontalanságban, mint minden egészséges véleményszabadság bénító gyermek-paralízisét, mint minden történelmi igazság gyilkos vírusát. Ha az angolnak nem tetszik a királynő, a kormány, vagy a társadalmi rendszer, kimegy a Hyde-parkba és úgynevezett lángoló beszédet tart, anélkül hogy ezért a társadalom kiközösítené, vagy a Bobby őrizetbe venné. Az amerikai, sőt újabban a német is, nemtetszés esetén mérges levelekben nyilvánítja ki a lappal ellentétes véleményét az „olvasó írja“ rovatban, de akár közli a lap, akár nem, „nem mondja le az előfizetést". Egyszóval, mi magyarok nem szoktuk meg jók, nem a modern „demokratikus“ magatartást, hanem még a Petőfi, Kossuth, Széchenyi által hirdetett véleményszabadság tiszteletét sem, nem is szólva a kritika jogáról. Ezért töprengtünk sokáig, hogy közöljük-e a túloldalon következő „Ahogy ők látták" című könyvismertetést a Laczkó által írt könyvről, közelebbről a hungarista mozgalom történetéről. Vájjon mit fog mondani az Olvasó? Azt mondja-e, hogy lám, immár a Hídfő Könyvtár is eladta magát Kállainak? Avagy azt mondja-e, hogy amit odahaza a kommunisták írnak, így vagy úgy, de feltétlen hazugság?!