Hídfő, 1975 (28. évfolyam, 680-703. szám)

1975-05-01 / 688-689. szám

10. oldal —-------——Ф-----------------­ Magyar előadóest Bregenzben A Vorarlbergi Magyarok Egyesü­lete április 26-án szépszámú össze­jövetelt tartott Bregenzben. Tuzson Tibor elnök bevezető szavai után a meghívott Fiala Ferenc tartotta meg előadását Zavaros évek cím­mel. Az előadó részletesen foglal­kozott a Horthy korszak negyed­­századával és visszautasította a vá­dakat, amelyeket a budapesti vörös agyközpont terjeszt nemcsak oda­haza h­anem az emigrációban is. A hazai kritika nem tárgyilagos mert csak a Horthy kor hátrányos olda­lával foglalkozik, de nem említi meg azokat az eredményeket, amelyeket nem az akkori rendszer, hanem az egész magyarság, a Nemzet való­­sított meg. Amíg szellemi síkon tel­jes szabadság uralkodott addig saj­nos szociális vonatkozásban messze elmaradtunk a nyugati országoktól. Nem valósították meg a földrefor­mot és parasztságunk nagy része a legszomorúbb viszonyok között élt. A harmincas évek elején napi egy pengő volt a napszám és a világpiaci árak alá zuhant búza árát csak úgy tudták tartani, hogy eozi­­nálták a gabonát, azaz alkalmat­lanná tették emberi táplálkozásra. Ugyancsak súlyos hibák voltak az ipari munkásság életviszonyai kö­rül is. Amíg a nagy mamuttválla­­latok milliós hasznot vágtak zseb­re, addig a munkásság bére nem állt arányban a megnövekedett ter­melésből származó profittal. Az első komolyabb próbálkozást Gömbös Gyula hajtotta végre, de korai ha­lála miatt nem tudta azokat meg­valósítani. A még mindig ki nem értékelt Horthy korszakról azonban csak akkor kaphatunk tárgyilagos képet, ha nem marxista pártpolitika sze­rint hanem az akkori események, komoly bírálatával mondunk ítéletet. A vorarlbergi magyarok tavaszi összejövetele ezúttal is nagyszámú közönség jelenlétében zajlott le. Az egyesület vezetősége ,­ Tuzson Ti­bor és Nyéky Szabolccsal az élén ismét bebizonyította, hogy csakis békés együttműködéssel lehet egy kis magyar szórványban eredménye­ket elérni. HÍDFŐ Szörényi Éva nagysikerű saarbrückeni előadása A saarbrückeni magyarság meg­hívására május 3-án este tartotta előadóestjét Szörényi Éva és fia, Örkény Tamás a Kongresshalle nagytermében. A Magyar Nemzeti Színház volt tagja nagy sikerrel adta elő a magyar költészet leg­szebb remekeit a termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Reményik Sándortól kezdve egészen az emig­­rációs költőkig mindenkiit megszó­laltatott. Arany, Vörösmarty, Petőfi, Tompa, Ady képviselték a nagy klasszikusokat, míg az újak közül Illyés Gyulával, Mécs Lászlóval áll­tak szemben a hallgatók. Megrázó erővel tolmácsolta Tollas Tibor híres versét: Bebádogoztak minden abla­kot, melynek elhangzása után néma csend ült a teremre. Az emberek szégyelték a szemükön csillogó köny­­nyeket... Mozsi Ferenc és Kocsis Gábor ver­seivel végződött Szörényi Éva saar­brückeni fellépte, mely soká emlé­kezetes marad az ottan élő magya­rok számára. Kellemes meglepetést keltett Szö­rényi Éva fiának, Örkény Tamás­nak fellépte. Örkény már Ameriká­ban nőtt fel, az ottani angol nyelvű színház tagja és mégis tiszta ma­gyarsággal adta elő a nagy magyar és minden idegen behatástól mentes és minden idegen behatástól mentes magyar beszéde példaként állhat minden idegenbe szakadt magyar szülő előtt: nem tartozik a lehetetlen dolgok közé, hogy az idegenben fel­nőtt fiatalok ne beszéljék apáik nyelvét. Örkény Tamás példája leg­alábbis ez bzonyítja. Helyreigazítás A Hídfő legutóbbi számában kö­zöltük a Konrád és Lehel című ver­set. Szerzőként Marschalkó Lajos szerepelt. Most megbizonyosodtunk arról, hogy a verset Tollas Tibor írta, s annak beküldője bár jószán­ A párizsi és Párizst járó magyarok vendéglője és találkozó­­helye a „LA BERGERIE“ Darab Magyarország Párizs szívében. Elsőrendű magyar és francia konyha. Tulajdonos: Máthé Jenő. Cím: Párizs 4, 20. rue Beautreillis. Telefon: 272-05­ 84. Közvetlenül a Bastille mellett. 1975 május hó bennünket. Készségesen helyesbítjük kérdésünket, melynek oka, hogy emigrációs szétszóródásunkból kifo­lyólag sok olvasónk számára nem fontos a szerző, s a megőrzött ver­seket olykor a szerző helytelen meg­nevezésével őrzik meg, illetve továb­bítják azokat. Emlékezés Sédy Gyulára PFEFFER-WILDERBUCH német rendőrtábornok, a Budapest védel­mében harcolt német csapatok fő­­parancsnoka, aki Budapest eleste­­kor vitéz Hindy Iván vezérezredes­sel, Budapest védőjével, és Dr. Sé­­dey Gyula rendőrvezérőrnaggyal, Budapest utolsó rendőrfőkapitányá­val együtt esett orosz fogságba, a fogságból Nyugatnémetországba va­ló hazatérése után a M. kir. rend­őrség szabadföldi szrvezet vezető­jéhez intézett leveléből: „Dr. Sédey Gyula rendőrvezérőrnagyra, a ki­váló, s felejthetetlen bajtársra és a parancsnoksága alatt Budapest vé­delmében harcolt magyar rendőr­tisztekre és rendőrlegénységre a leg­nagyobb elismeréssel és nagyrabe­csüléssel emlékezem.” ... vitéz Al­­may Béla vezérkari ezredes (Bra­silia), írja Dr. Sédey Gyula halálá­nak hírére a m. kir. rendőrség sza­badföldi szervezete vezetőjének: „Végtelenül sajnálom Dr. Sédey rendőrtábornok urat, alig egy évvel volt idősebb, mint én. A pesti os­tromkor sokszor találkoztunk, amíg én Pest eleste előtt parancsra ki­repültem. őszinte részvétemet tol­mácsolom a rendőrtisztikarnak és a vívóknak, akik valóban hős édes­apjukat veszítették el.” „ HALOTTAINK ! Irinyi Mária lapunk hűséges barátja március 15-én 69 éves korában New Bruns­­wickban visszaadta nemes lelkét Te­­re­mtőjének. A Fordham egyetem könyvtárosa volt. Gyászolják: fia, Gábor, festőmű­vész, leánya Éva, testvérei: Erzsé­bet, Gizella és Margit s unokája Magyarországon. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Szűcs István a budapesti Kőbányai úti börtön­ben szerzett betegsége következté­ben hosszú szenvedés után elhúnyt. Emlékét kegyelettel őrzik volt rab­társai. A Hídfőben mindig azt olvashatja, amit mások elhallgatnak! !

Next