Egri Népujság, 1921. július-december (28. évfolyam, 146-297. szám)

1921-09-15 / 208. szám

Ara 2 korona, Elöflxetés! dijak postai szállítása . Iliász és félévi előfizetést nem fogadunk el. Egy hóra 40 K. ~ POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. évre 130 15. Szerkesztőségi Eger, Liceum. Kiadóhivatal 3 Líceumi aqoastis. Tele fos szám II, Nem göngyöljük be a zászlót! Eger, 1921. szept. 15. Lázas izgalomban tartja egész Magyarországot az Esküdt-ügy. Ennek az iparlovagnak a garázdálkodása kényes, de semmiesetre sem kompromittáló helyzet elé állította Nagyatádi Szabó István minisztert. Nincsen kompromittálva olyan értelemben, hogy az ő személye távol áll minden visszaéléstől. De kínos helyzetbe került azért, mert beigazolódott, hogy nincsen, illetve nem volt bizalma a kipróbált hűségű tisztviselői karban. A kisgazdapárt programmjának sarkalatos tétele a tisztviselőkérdés megoldása. Mindig azt hangoztatják, Nagyatádi Szabó hitvallása is abban kulminál, hogy a vármegyei ősiséget meg kell szüntetni. Ne legyenek születési előjogok! Hála Istennek, ma már ott tartunk, hogy kezdik észre venni a tehetséget is. Először a hivatali szempontokat tekintik, ami végre is a legfontosabb. Születési előjog ma kisgazda értelemben nincsen csak protekció, ami volt, van és lesz, még akkor is lesz, ha kisgazdapárti rezsim jön . . . A másik kisgazdapárti főigazság, hogy azokat ültetik majd a hivatalokba, akik megfelelő, odavaló, tehetséges emberek. Tessék. Itt a precedens. Esküdt. Esküdt úrban megbízott Nagyatádi és megbíznak minden hízelgő, alázatos «Urambátyámozó» emberben, de a komoly, tetőtől-talpig gentleman tisztviselő-osztályt már most fumigálják és Esküdt-féle személyek basáskodásának vetik áldozatul. Mi lesz a jövőben? Térjen észre a kisgazdapolitika. Gondolják meg, hogy az ő zászlójuk alá csak azért szegődik egypár nagyhangú kortes, mert egyéni céljai elérésében ezt az utat találja legrövidebbnek. A kisgazdapárt égisze alatt egypár politikai kalandor akar felkapaszkodni, karriert csinálni. Karrier-éhes emberek hordozzák Nagyatádiak uszályát. Nem mind arany, ami fénylik. Egypár liberális lap azt írja, hogy a keresztény pártok bevonják a lobogót, amivel azt akarják jelezni, hogy Nagyatádi személye ellen irányult holmi rágalomhadjárat zászlóbontása. Nekünk Nagyatádi személye ellen kifogásunk nincsen, de azért a lobogót nem göngyöljük össze. Tisztán akarunk látni! A kisgazdák becsületes naivságát Esküdt féle szédelgők aknázzák ki. A jámbor föld népe bedűl. De a papjának nem hisz. A történelmi múltú magyar papság kristálytiszta nemzeti erkölcse neki nem garancia. Nem vonjuk be a zászlót. Még csak most bontjuk ki. S tisztességes harcot vívunk a fúzióért, ami nem jelszó, nem frázis, de életszükséglete egy önvesztőbe rohanó nemzetnek. (Ferenc.) Eger, 1921. szeptember 15 csütörtök. XXVIII. évf. 208. sa. Ha*» Olaszország nyilatkozil a nyugatmagyarországii Résben. Eger, 1921. szept. 14. A párisi kormány félhivatalos szikratávirata Nyugatmagyarország kérdésében a következőket jelenti: A magyar válaszjegyzék fentartja, hogy a nyugatmagyarországi zavarok a helybeli lakosság ellenállásából származnak. Az osztrák kormány hivatalosan kiadott közleménye pedig kijelenti, hogy nem a bécsi kormányra tartozik ennek az elbírálása, hanem a kis antantra. A bécsi kormány reméli, hogy a nagyhatalmak maguk fogják valódi értékében a helyzetet mérlegelni. A hivatalos olasz sajtó megállapítja, hogy Olaszország kénytelen lenne katonáival beavatkozni Nyugatmagyarország ügyeiben, amit azonban csak a szövetségesekkel együtt cselekedne meg. A Temps értesülése szerint Rómából megcáfolják azt a hírt, hogy Olaszország csapatait Nyugatmagyarországra hoznák. Olaszország nem tanácsolja, hogy a kis antant közbelépjen, mert a területi kérdéseket a nagyhatalmak szabályozzák. A nagyhatalmak dolga az, hogy a trianoni szerződés pontjainak érvényt szerezzenek. A hősök temetése Sopronban. — Az «Egri Népújság» közvetetten értesülése Sopronból. — Eger, 1921. szept. 13. A mélységes fájdalomnak, a hazafiúi bánatnak igaz kifejezése ült azon 14 — 15 ezer ember arcán, akik szeptember 10-én körülállották az ágfalvi győzedelmes fegyveres felkelés megdicsőült halottait. A három magyar hős Széchányi Elemér, Mohacsek Gyula és Pehm Ferenc az erdészeti és bányászati főiskola hallgatói voltak, míg a 4-ik halott, a kötelesség hősi halottja, Mosch Arnold osztrák csendőr-őrsvezető volt. A gyászszertartás 3 9 órakor kezdődött a Ferenc József laktanya hatalmas udvarán. Dr. Scheibauer Ottó apátplébános végezte az egyházi funkciót nagy papi segédlettel. Zöld lombokból összeállított hatalmas katafalk előtt díszőrség állt sorfalat , ezzel szemben foglaltak helyet az ifjú hősök hozzátartozói és a küldöttségek tagjai. A szertartás után Arany Paskai János premontrei kanonok mondott gyászbeszédet, mely oly szívhez szóló volt, hogy egyetlen ember sem tudta meghatottságát palástolni. A gyászbeszéd után a «Férfi Dalkör» gyönyörű éneke következett, majd megindult a menet, melyet 8 lovascsendőr nyitott meg. Utána ment 2 szakasz Ostenburg csendőr, majd egymás után következtek: a katonazenekar, a szertartást végző városi plébános kíséretével és egy újabb szakasz csendőr. Ezek után jött az első gyászkocsi, melyen a virágok özönében pihent Széchányi Elemér koporsója. A gyászkocsit két oldalt fegyveres díszőrség és magyar ruhás lányok kisérték csokrokkal kezekben. A koporsó után jöttek a családtagok, rokonok s a megboldogult menyasszonya, mély gyászban és megtörve a fájdalomtól. A második kocsi az osztrák csendőr virágos koporsóját hozta, melynek két oldalán szintén díszőrség haladt. Utána jöttek a soproni antant albizottságba beosztott osztrák kiküldöttek s egy osztrák összekötő tiszt. A harmadik virágokkal megrakott kocsi Mohacsek Gyula megdicsőült tetemét hozta. A gyászkocsit éppen olyan kiséret követte, mint Széchányi Elemérét. A 4-ik halottat Szombathelyre szállították s ott temették el katonai pompával. A három koporsó után következtek a hatóságok fejei: gróf Sigray Antal főkormánybiztos és dr. Zsemberi S. főispán vezetésével, a csendőr tisztikar Ostenburg őrnaggyal az élén, 100 magyar ruhás leány, az Orsolyita zárda 60 magyar mentős, kalpagos növendéke, az erdészeti és bányászati főiskola tanári kara és hallgatói díszben, tisztviselők, ügyvédek, orvosok, a posta- és távirda hivatalnokai és alkalmazottjai, vasutasok, különféle egyletek és körök, vidéki küldöttségek, az összes iskolák tanulói tanáraik vezetésével és a sok ezerre menő gyászoló közönség. Ötnegyed óráig tartott, míg a menet a temetőbe ért. A halottak díszsírhelyet kaptak s az osztrák csendőr a két magyar hős között alussza örök álmát. A sírnál magas szárnyalású költői beszédet mondott dr. Thurner polgármester, majd Leicht Ottó és Jakobi László főiskolai hallgatók beszéltek. Leírhatatlan volt a részvétnek megnyilvánulása, midőn Mohacsek postafőtiszt a fájdalom és büszkeség hangján búcsúzott el hős fiától. Nők és férfiak, aggok és gyermekek fel-felcsukló sírásba fojtották nemes érzelmeiket. A megható gyászünnepély a Szózat eléneklésével végződött, ami után a derék csendőrszázad 3 sortüzet adott. Vájjon mindig magyar földben fognak-e nyugodni? Ak.