Egri Népújság, 1923. január-június (40. évfolyam, 1-145. szám)
1923-06-08 / 127. szám
Ára 40 korona. Eger, 1923. június 8. péntek X. évf. 127. sz. Előfizetési díjak postai szállítással Egy hóra . . 900 K Egész és félévi előfizetést Negyed évre 2600 K ! — nem fogadunk el. Hirdetések Q cm. 15 K. Kishirdetések szavanként 15 K. bssz. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám 11. Mezőkövesd háziipari kiállítást rendez, amelyre már eddig is sokan beígérték megjelenésüket. Mezőkövesd e tényével újból hatalmas adatot szolgáltat ahhoz a monumentális megkülönböztetéshez, amely őt hasonló társai közül kiemeli, sőt azok fölé helyezi. Mezőkövesd érdekességét, jelentőségét népe adja. Viselete, etnográfiája feltűnően más. A színek csodás különfélesége, festőisége, a szabás excentricitása, a lengő fejdísz, a házi szőttes pillangóra emlékeztető színkeveréke, a férfiak barna, napégette kifejező arca, csontos, izmos alakja —mind-mind a «kövesdi» ismertetői. E díszes külsőt nem engedi fölcserélni a semmit mondó divattal. Mig megyénkben idejét múlt, úri divatot majmol a nép egyszerű gyermeke, fehér cipellőt húz amikor a templomba, bálba megy, (s abban később szénát is gyűjt); a varrónők »kosztümöt« szabnak a vastag derékra, melynek kecséből kikívánkoznak az izmos tagok : a kövesdi — konzervativismusből e, vagy okos önszeretetből átnéz a neki furcsa új divaton, megmarad ősi hagyományos viseleténél. Igazi értékét nem a különcködésnek látszó külső adja, hanem sok ritka belső tulajdonsága. Vallásossága, áldozatossága, munkaszeretete, szorgalma, amelybe szilajsága is vegyül, mit nem gonosz szenvedély fűz, inkább ősi, romlatlan ereje. Két temploma hétköznap is tömve. A misék sorozatán át jámbor áhítattal csüng hivő lelke, a gyóntatószékben keres megnyugvást, gyönyörűségét az Isten házának szépségében leli, — asszonyai, férfiai, legényei egyaránt — miről ■ P. Jámbor lelkigyakorlatai tehetnek bizonyságot s a nagyérdemű főur sok lelki öröme, gondja. Határuk messze nyúlik. A szomszéd falvakban is ők birtokolnak, sokat gyalogolnak, míg a szántóföldre érnek, de a fölkelő nap már ott találja őket a munkahelyen. Nem csoda, ha a kövesdi summásnak, aratónak, földmunkásnak jó híre van országszerte. Több bért is kap, többet is szerez, mint más községbeli. És a tél? Másutt hevernek, itten a tél az asszonynép legdolgosabb ideje. A sok fonás, szövés, hímzés télen indul és tart, míg a határba nem szólítja őket a természet életet jelentő hívó szava. Értékeli a háziipart, látja is hasznát. Milliókat hoz a konyhára. Az egriek bortermelése, kertészete, a honiak zöldséges táblái, a kápolnaiak dohányparcellái a megélhetést biztosítják ugyan, de a kövesdiek háziipara a megélhetésen, a nagy karéj kenyéren kívül is szép summát visz a tulipános ládába. A minap egy kereskedővel hozott össze a sors, aki jól ismeri a kövesdi viszonyokat. A beszéd hamar a háziiparra, a kövesdi kiállításra, gimnáziumra terelődött, ahol a kiállítást rendezik. A kövesdiek a háziiparból milliárdokat vesznek be. Munkájuk nagyon keresett. Van hat matyó asszony, aki megfordul Svájcban, Németországban, Párisban, néhány kövesdi közvetítő kereskedő pedig Svéd-, Norvégországba is eljuttatja a díszes, szép holmit. Még Amerikát is megjárja a matyó-hímzés. Amerikai ismerősök, rokonok a terjesztők, akik jól elhelyezik a keresett matyó munkát s dollárokban fizetnek. — Hogy boldogul külföldön a nép egyszerű gyermeke, mikor nem beszél idegen nyelven ? — A matyó asszony, mondja, bár igénytelennek látszik, nagyon élelmes és értelmes. Nem egyhamar jön zavarba, kitartásával legyőzi a nagy akadályokat is. Ez az életrevaló nép megmutatta: szorgalom, erkölcs, munka mire képesítik az embert. Ma a matyó példaképe lehet a nyugtalankodó tömegnek, mely csak kiabál, követel, ámde nem gondol a szép magyar közmondásra: Segíts magadon, az Isten is megsegít! A matyó kiállításhoz sok sikert kívánunk a vezetőségnek s jó vásárt a dolgozó kezeknek; végül alkalmas szerv megteremtését, mely a keleti színgazdagságra emlékeztető matyó varrottasnak világpiacot teremt s tüneményes jövőt varázsol a szép jelenből. Szerencse föl! Dr. Cs. L. A tisztviselő kérdés a nemzetgyűlésen. Budapest MTI. A nemzetgyűlés mai ülését 7.12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Bemutatja Melczer László nemzetgyűlési képviselő levelét, amelyben 6 heti szabadság engedélyezését kéri. A Ház az engedélyt megadja. Bemutatja Zemplén vármegye gazdasági egyesületének kérvényét a dohánytermelés fölsegítése, illetve biztosítása tárgyában. A kérvényt kiadják a kérvénybizottságnak. Usetty Ferenc, a gazdasági bizottság előadója, beterjeszti a bizottság jelentését a nemzetgyűlési képviselők részére megállapított jelenlegi díjak fölemelése tárgyában. Ezután áttérnek a napirendre. Szilágyi Lajos megokolja indítványát. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a legbonyolultabb kérdés, amelyhez szót kér, ő tulajdonképen nem is annyira a tisztviselő kérdésről kíván beszélni, mint inkább a fix fizetésűek helyzetéről. Érti ez alatt a közalkalmazottakat, a magánalkalmazottakat, a nyugdíjasokat, nyugbéreseket, nyugdíjas özvegyeket és árvákat. Továbbá a hadirokkaptakat, özvegyeket és árvákat, akik nem tartoznak szorosan e kategóriába, de akikről kötelessége mégis gondoskodni az államnak. Annak a mozgalomnak, amelyet a fix fizetésüek érdekében megindítottak, nincs egyéb célja, mint a bajok megorvoslására való törekvés. — A mozgalom eszközei a normális parlamenti út, a tárgyalás és a megegyezés fegyverei.’ Ezért folytattak tárgyalásokat a mozgalom vezetői már a szünet alatt a kormány elnökével és a memorandum csak bizonyos kérdések tisztázása után jutott , a nemzetgyűlés színe elé. Meg van győződve arról, hogy csakis a normális parlamenti megoldás az egyedüli helyes út. Szilágyi Lajos ezután a családi pótékok kiutalásánál felmerült igazságtalanságokat és aránytalanságokat teszi szóvá, ügyesektől, akik már hosszú évek óta élvezik a családi pótlékot, most megvonták, nem lehet a tisztviselőket ezekben a sovos időkben még ezzel is megrövidíteni, az tarthatatlan álláspont és ennek tartotta a pénzügyminiszter is Párisban, amikor azt mondta, hogy a kedvezményes ellátás visszafejlesztésére nem lehet gondolni, mi pénzünk értéke nem állandósul és míg fizetéseket nem lehet rendezni a mai viszonyoknak megfelelően. Ha tehát a pénzügyminiszter Párisban ettől a két feltételől tette függővé a kedvezményes ellátás visszafejlesztését, miért nincs itthon is izon az állásponton? A családi pótlékot megélhetés viszonyainak megfelelően kell megállapítani és pontosan és bőkezűenzabályozni. Az érdekeltek egyik kategórája a mai öszegek ötvenszeresére kéri elemelni a családi pótlékot. Nem lehet különbséget tenni a tisztviselők és a nem tsztviselők gyermekei között. Nem ért gyet Friedrich Istvánnal, aki azt tartja, hogy ezt a kérdést parlamenti úton megoldani nem lehet. Mozgalmunk rokonszenvet keltett a nyomorgók között és ellenszenvet mindazok között, akikre a fix fizetésüek nyomorának megoldása újabb terheket róna. A nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés. Nagy örömmel vettük a kormány elnökének eljárását, hogy megtette javaslaát ennek a kérdésnek napirendre tűzéére. A nyomor okozta az elkeseredést, becsületes ember, vagy becsületes párt sem használhatja ki agitációra, akiken egíteni akarnak, nem tartoznak az ő errorjuk alá, sőt,a választások alatt ö eile-