Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1960 (2. évfolyam, 1-44. szám)
1960-01-02 / 1. szám
SZIGOR herceg, avagy CARMEN’NI vegyésznek (Poliszintetikus zenedráma egyelvonásban, utójátékkal) Vegyészek vagyunk mindahányat! Az évek szállnak, mint a percek Géled kiöntött halmazával Irgalmazz nekünk Szigor Herceg December 12-én este lassan szitált a köd. Mínusz egy fok volt árnyékban. A fizikus hallgatók néhány hét előtti zenés és fáklya nélküli észbomlásának emlékére az egyetem körül még most is keringő rendőrőrszem a füléhez kapott. Az ifjúsági klubból most is hangok hallatszottak. Egy harsány tenor a „száz édes csókra forrjon össze ajkunk” kezdetű Tosca-részletre a jóval profánabbul csengő „ezt meg kell húzni, menjen a fenébe” eddig kevésbé ismert változatot énekelte. Az előre megfontolt szándék tényét a zongorakíséret bizonyította. Az őrszem pillanatok alatt felismerte a helyzetet. Ez megint valami szeánsz. Közben, most már kórussal, a Rigolettóra csaptak át. „A lakmusz ingatag, nem tudjuk, hol csap át. A fenolftaleint bántja a karbonát. Egy indikátort használunk mi mind: Paraetoxikrizoidint.” A helyzet rendkívüli voltához most már nem férhetett kétség. Úgy látszott, hogy a hangulat a tetőfoka felé tart. Ilyenkor pedig nagyon kell vigyázni. Különösen a lámpára. A lámpának feltétlenül égnie kell. A lámpa pedig égett. Beavatkozásra tehát nem volt szükség. A rendőrőrszem megnyugodva gyújtott rá egy cigarettára. De nézzük meg az előzményeket. Október közepe. A vegyész KISZ-alapszerv elhatározza a vegyészopera felújítását. Október vége. Megtörténik az első összecsapás a zongorista és a kórus között. A környéken sétálgatók közül többeket hosszasan ápolnak a partvonal mentén. December eleje. A kiszisták kezdik árusítani a meghívókat. Ez nagyon körülményesen folyik. Külső szemlélő csak annyit lát ebből, hogy a lehetőséghez képest udvariasan kitérnek az ő kérése elől. Komoly szakkörökben ezzel egy időben vetődik fel az ifjúsági klub kitágításának gondolata. Ezt a tervet az idő rövidsége miatt elvetik. Sokan kísérletsorozatot kezdenek vegyészoperára szóló meghívó laboratóriumi méretekben történő előállítására. (Utánanéztünk, a kísérletek még nem fejeződtek be. A siker nem látszik biztosnak, egy publikáció azonban könnyűszerrel kikerekíthető belőle.) Eközben a beavatottak ígéretet, az élénkebbek pedig meghívót kapnak. A színlap a minden jegy elkelt szalaggal díszítve jelenik meg az egyetem kevésbé forgalmas pontjain. December 12-én este a szereplők izgalma a tetőfokára hág. Különös véletlen folytán a közönség érdeklődése is ekkor éri el maximumát. A kiszisták a félre nem érthető kedvező előjelen felbuzdulva megkezdik az előadást. • A vegyészopera felújításban került színre, ősbemutatója 1947 decemberében volt, az akkori harmadéves vegyészek adták elő „Szigor herceg” címmel. Az idők folyamán egyre bővült, 1949-ben beleolvadt a „Carmenini vegyésznek” című hasonló műfajú darab. Kisebb változtatásokkal eddig hatszor adta elő az eredeti gárda, legutóbb 1955-ben. A vegyész KISZ-alapszerv lelkesen készült a bemutatóra és az elérhető régi szereplők támogatását igénybe véve az eredetihez méltó előadást produkált. Balogh Gyula rendező és a szereplők együttesen dicséretet érdemelnek. A profokat alakítók közül Laufert és Streliskyt, a vizsgázók közül Ruffot és Zentelt kell kiemelnünk. A feladat a zongoristát is szokatlan probléma elé állította, amelyet Sasvári Attila kitűnően oldott meg. A siker nem is maradt el. Többször azt kellett hinnünk, hogy a közönség már-már zeneileg kezdi élvezni az előadást. Az operát vegyészbál követte. Sajnos, az idősebb korosztályt hamar lehangolta annak a ténynek a felismerése, hogy a büféből hiányzik a szeszes ital. (Itt jegyezzük meg, mi sem értjük, hogy egyetemi hallgatók miért csupán mackó névadó ünnepséggel egybekötött babazsúr jellegű rendezvényeken láthatják vendégül egymást és oktatóikat, akár az egyetem területén is, azzal együtt, hogy az egyetemet mi sem tévesztjük össze Óbudával.) A bál azonban így is jól sikerült, amelyben nem kis része volt a kitűnően játszó Tavasz-zenekarnak. Beke Gyula asírozás mint népbetegség -!- Alkalmi rulett használati utasítása így tanulunk mi az Egyetemi Könyvtárban . Szinte szégyellem leírni a címet; annyira megkoptatott, annyira ismert. De olyan időszerű! És a valóság annyiszor ismétli magát. Mindenkinek megkell tanulnia járni... így vagyunk a vizsgákkal is. Eredményes letételükhöz sok minden szükséges, a tanuláshoz is nem elég csak a tanulás. Ami pedig az eredményességet illeti, ez is relatív. Kinek-kinek más az eredmény. (Olykor egy elégséges is eredmény.) Jogászokkal, kollégáimmal beszélgettem ezekről a dolgokról. Sz. Ágnes negyedéves, pár surranó hónappal az államvizsga előtt. Nyugodt. Legalábbis ebből a szempontból. Kicsit szomorkás, de azt hiszem ennek nem a vizsgákkal összefüggő okai vannak. Szerinte — remélem igaza van — már sokan befejezték a szakdolgozatot. De a többiek legalábbis hozzákezdtek. Eredmény: majd meglátjuk. Állásgondok? Nincsenek, a diploma megszerzése után mindenkit elhelyeznek. H. Mária harmadéves: Igen, a büntetőjog, a „mumus”, de azért mosolyog. Reméljük, nem lesz ezzel baj. Nem valami könnyű az államigazgatási jog első fejezete sem. Kevesen értik. Általános vélemény ez az évfolyamon. Aránylag elég sok idő van egy-egy vizsgára felkészülni. Mi, a kollégista lányok ilyenkor a jogásztársalgót is „tanulónak“ nevezzük ki, mert a tulajdonképpeni tanuló ilyenkor aztán zsúfolt. Cz. Gyula másodéves, félnek a filozófiától. Emlékszem, tavaly is beszélgettem vele (nem egy majdani riport céljából), akkor a római jogtól féltek. Szóval a filozófia! Ezt érteni kell. Földesi Tamás adjunktus elvtárs a tanú rá. Ő egyébként rendszerint már az év elején hangoztatja. Csak akkor „nem érdekes”. Akkor „hegyibeszéd". A gólyák. Két elsőéves kislány. A nevük monogramját — sajnos — elvesztettem. Úgy is inkognitóban akartak maradni, ötte is félnek. A római jogtól. Természetesen Ezt a stúdiumot minden jogász „végigféli’’. Megállapították — s ezt az érettségitől félőknek üzenik —, hogy nem az érettségi a legnehezebb vizsga a világon. REGGEL NYOLC ÓRA öt perckor meggyorsul a forgalom az Egyetem utcában. Innen is, onnan is feltűnik egyegy kipirult arcú egyetemista és sietve kígyózik a békés járókelők között az Egyetemi Könyvtár bejárata felé, s hármasával véve a lépcsőket, eltűnik az épületben. Kabátját villámsebesen Ambrus bácsi karjaiba dobja, s két perc múlva elégedett szuszogással foglal helyet jól kiült törzshelyén. AZ UTOLSÓ SORBAN ülnek a kíváncsiak. Innen nagyszerűen látni mindent, ami a teremben történik, és nagy előnye, hogy feltűnés nélkül lehet nézelődni. Én is itt ülök, s mivel a géptan elég száraz dolog, nézelődöm. Ülök a 103-as asztalnál, a számom 24. Nem tesz semmit. Itt nem tudom milyen okból kifolyólag, lehet, hogy babona, aki az olvasótermi számának megfelelő asztalhoz ül, azt meghúzzák, de lehet, hogy az ősmagyaroktól fennmaradt íratlan törvény — mindenki ahhoz az asztalhoz ül, amelyik a legszimpatikusabb neki, illetve, amelyik — csinos. Tehát ülök és nézelődök. Feltűnő, hogy mindenki, aki belép, álmos. Már én is ásítok. Szörnyű! Nézzük inkább a csavarféleségeket. Igen, van hatszöges csavaranya, lencsefejű, sülyesztett fejű csavar .. . Már megint jött valaki. Nícsak, milyen szép szőke haja van. A konty is szép a fején. Mint egy félgömbfejű csavar. Vajon jobb vagy bal menetű-e? Na most eltűnt. Leült valahová. Hát akkor folytassuk a csavarokat. AMIKOR MÁR vagyon kemény a szék, szünet következik. Ez a hallgató testi felépítése szerint egy—másfél, különösen adott esetekben két óránként következik be. A szünet áll: cigaretta vagytáplálkozás és rulettből. Originál egyetemi rulett. Állítólag — bennfentes jogászok szerint — a kerek, középen forgatható pléh hamutartót egyenesen MonteCarlából hozatták, hogy a szegény ELTE-sek előre megtudhassák következő vizsgájuk eredményét. Sajnos, a szállítás közben a használati utasítás elkallódott. Most megragadom az alkalmat és több féléves tapasztalat alapján közlöm a rulett használatával kapcsolatos tudnivalókat. A hamutartót mindenki használhatja (dohányzás céljaira is). © Pörgetés előtt nem árt a középső részt megtisztítani a csikkektől. © Pörgetés előtt mindenki vegyen lélegzetet a környéken. _ O Utáng, pörgessünk. Ha a pörgető már bizonyos tapasztalattal rendelkezik és olyan ügyesen tudja a tárcsát működtetni, hogy csak kis hamufelhő keletkezik, a 3. pont elmaradhat. Az idegesebbek többször pörgethetnek. Ilyenkor kicsit bonyolultabb számításokra van szükség. Legalább öt pörgetés után a kapott számok számtani közepét veszi szűk, hozzáadjuk az aznap megtanult oldalak számának négyhetedét, a kapott értéket megszorozzuk az aznap látott kéményseprők számával. (Ha egyet sem láttunk, szorozás helyett kivonást alkalmazzunk.) Ezután osztunk öttel és ha a kapott érték egy és öt közé esik, annak a valószínűsége, hogy a vizsgán ezt az osztályzatot kapjuk: 1/5. MÉG EGY ÉSZREVÉTEL a szünetelésnél. Mindenki szereti a kifli csücskét. Azt hiszem sok hallgató kérését tolmácsolom, amikor arra kérem a Szerkesztőséget, hasson oda, hogy a sütőipar gyártson kimondottan egyetemisták számára négy vagy több csücska kifliket. Jogász-félelem A menzán abszolút „egyetemi polgári nyugalom”-mal fogyasztják a levest. Hogy milyen levest? Ezt néha még a főzéshez értők sem tudják. A menza jobban kondicionálhatná a vizsgázókat. Mindannyian félünk egy kicsit. Fojtsuk ezt bele a tanulásba. Jó? HOLLYWOODBAN SEM CSINÁLHATTAK VOLNA MEG KÜLÖNBÜL... Szegény gazdagok Színes, szélesvásznú magyar film Magános lovas áll egy szikla tetején. Fekete ruha, fekete selyemálarc... Lent az úton hintó poroszkál. A fekete lovas jelt ad, és jobbról-balról marcona rablók vágtatnak elő. Dulakodás, vérfagyasztó sikoly és a fekete álarcos vezér kezében ott csillog a híres fekete ékszer. Így kezdődik a Szegény gazdagok c. új magyar film. Hollywoodban sem csinálhatták volna meg különbül ... A folytatása méltó a kezdethez. Van itt minden, mi szemszájnak, illetve a kalandfilm kedvelőinek ingere: látványos népitánc, vérfagyasztó verekedés, sejtelmes rablóbarlang, tűzvésszel és üldözéssel sötét útvesztőiben, gyönyörű tájak, szelídített medve, küzdelem életre-halálra és idegtépő hajsza ...És van fekete lovas is, igaz, hogy nem „Z”, hanem Fatia Negra. Csak egy valami hiányzik belőle: az író, Jókai Mór. Jókai csillogó romantikája valahogy elsikkad, helyét a hollywoodi szirup, álromantika foglalja el. A bőven burjánzó cselekményt természetesem meg kellett ritkítani, a legfontosabb vonalat megkeresni, erre felépíteni a filmet. Ez elkerülhetetlen akkor, ha egy kétkötetes regényt kell belegyömöszölni háromezer méter celluloid szalagba. De... és itt jön a bökkenő: az író cselekedetekkel, az epizódok egész sorával jellemez. A valószínűtlen cselekményt valószínű epizódok támasztják alá. Hősei nem tipikus figurák, de jellemzésük, sokoldalú ábrázolásuk elhihető, hús-véremberekké formálja őket minden valószínűtlen tulajdonságuk ellenére is. A film szükségszerűen elvetette ezt az ábrázolási módot, de, és itt a hiba, mást sem állított a helyére. Így történt aztán, hogy Fatia Negrából, a titokzatos, félelmetes és rettegett rablóvezérből közönséges vadnyugati figura, a színes, csapongó fantáziával megírt cselekményből, ügyes „story”, a társadalmi háttérből néprajzi egzotikum, a mondanivalóból pedig néhány, a cselekménytől és általában az egész filmtől független mondat lett a filmben. Ha nem mint Jókai tolmácsolását, hanem csak egyszerű kalandfilmet tekintjük a Szegény gazdagokat, minden különösebb igény nélkül, megállapíthatjuk, hogy mint ilyen, állja a versenyt a műfaj „rangos” alkotásaival is. Bán Frigyes, mint rendező, sokkal jobbnak bizonyult, mint forgatókönyv-író; különösen a kocsmai jelenetben és a Maridra kunyhója előtti éjszakai küzdelemben mutatkozik meg feszültségteremtő ereje. A barlangban kitörő tűzvészt azonban amerikai kollégái jobban csinálták volna ... A szocialista országok filmgyáraiban évek óta folyik a kísérletezés a kalandfilm, bűnügyi film megnemesítésére, szocialista mondanivalóval telítésére. Egy-két kiemelkedő alkotástól eltekintve, ezeket a próbálkozásokat nem kísérte siker. Hazai filmgyártásunk sem dicsekedhet ezen a téren jelentős eredményekkel, az egy Rákóczi hadnagyát kivéve. A Szegény gazdagok szintén ilyen irányú, de, sajnos, eredménytelen kísérlet. A szereplőknek nagyon nehéz dolguk volt. Jókai hőseinek megelevenítése különben sem könnyű feladat, és ezt még az is nehezíti, hogy a legjobb eszközöket maga a forgatókönyv veszi ki a kezükből. Nézzük meg közelebbről például a következő jelenetet. A kettős életű báró névtelenül elküldi feleségének azt az ékszert, amit mint Fatia Negra rabolt, hogy ezzel megalázza és közelebb hozza magához. A regényben a báró ördögi gonoszságát, a nemeslelkű Henriette lelki megrázkódtatását, érzelmeiben való szörnyű csalódását jellemzi ez a kis epizód, ami dramaturgilag is fontos: ettől a pillanattól kezdi megszeretni férjét a csalódott asszony. A forgatókönyvben egy, kicsit sunyi férfi és egy butaságig naiv asszonyka próbálják becsapni egymást, és ezen Benkő Gyula és Krencsey Marianne játéka sem változtat. Henriette nem él át semmiféle lelki megrázkódtatást, csak megijed egy kicsit, és elpityeredik. Ennek alapján nem érezhet iránta szánalmat a néző... A színészi gárda, bármenynyire lelkiismeretesen küzdenek is a szerepeikkel, nem tudnak a kalandfilmek sablonfigurái fölé emelkedni. Egyedül Egri Istvánnak sikerült Jókai-hőst teremteni... (Sevcsik) Emléktáblával jelölik meg az egykori sáregresi vízimalmot, ahol Csók István édesapja molnár volt. Itt született Csók István festőművész is. Az emléktáblát február 13-án, a művész 95. születésnapján leplezik le.• Marie Tesarova, Alfred Radok „Jégeső sem akadály” című zenés vígjátékát a Bartókteremben mutatja be az Országos Rendező Iroda, január 7-én, 11-én és 28-án este fél 8 órai kezdettel, január 17-én és január 31-én délután 4 órai kezdettel. A darabot magyar színpadra Mészöly Dezső alkalmazta. Szereplők: Vera — Mészáros Ági kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, Pali — Benkő Gyula. A darab zenéjét szerezte és kíséri: Vécsey Ernő. Jegyek kaphatók a Bartókteremben és az Országos Rendező Iroda jegypénztárában (V., Tanács Körút 10. Telefon: 180—724) 10 és 24 forintos árban. Kié az iratitáska? A VIII. kerületi Rendőrkapitányság értesíti egyetemünk hallgatóit, hogy az egyik telefonfülkében irattáskát és egyetemünk tanrendjét megtalálta. Megfelelő igazolás ellenében a tulajdonos átveheti a VIII. kerületi rendőrségen.