Élet és Irodalom, 2002. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

2002-10-18 / 42. szám - Borhi László: 1956 helye a nemzetközi szakirodalomban (17. oldal)

1956 helye... BORHI LÁSZLÓ (Folytatás a 17. oldalról) A forradalom emléke Hruscsov és Eisenhower kései utódait óvatosság­ra intette. Jacques Lévesque szerint 1989-ben Gorbacsov részben azért tartózkodott a konzervatív kelet-eu­rópai vezetők eltávolításától, mert elődjének azon törekvése, hogy kedvére való vezetőt ültessen hata­lomra, 1956-ban nehezen kezelhető válsághoz vezetett. Az idősebb Bush egykori nemzetbiztonsági tanács­adójával, Brent Scowcrofttal közö­sen írt visszaemlékezésében leírja, hogy 1956 tapasztalata óvatosságra intette 1989-ben, és nem akart olyat mondani vagy tenni, ami az akkori katasztrófa megismétléséhez vezet­hetett volna. Beschloss és Talbott szerint Bush aggodalmát fejezte ki arról, hogy a magyar reformveze­tés, illetve az ellenzék nem túlságo­san türelmetlen-e a változások beve­zetésében.17 Hogyan értelmezhető 1956 hatá­sa a világpolitikára 1989 után? Adam Ulam szerint Hruscsov és Gomulka megegyezése fordulópont lehetett volna Moszkva és csatlósai viszonyában, és elvezethetett volna a finn modell alkalmazásáig. Úgy véli, ha a „magyar dráma” nem kö­vetkezik be, Moszkva eljuthatott volna a valódi nemzetközösség gon­dolatáig, a proletár internacionaliz­mus érvényét veszthette volna. Elis­meri ugyanakkor, hogy a magyar forradalom „hírnöke volt a jövő ve­reségeinek, a proletár internaciona­lizmus és állandó társa, a szovjet im­perializmus összeomlásának”.18 A forradalom hatásainak Gaddis- és Ulam-féle értelmezését nem lehet teljességgel összeegyeztetni azzal a sokkal közkeletűbb felfogással, mi­szerint az 1956-ban felbukkant el­lentétek egyszersmind a XX. száza­di kommunizmus sírját is megásták. Lehetséges-e bármely történeti esemény egyöntetű értelmezése? Kijelölhető-e 1956 helye a történe­lemben? Szerves részévé válhat-e a nemzetközi történeti kánonnak? Nem áll-e fenn annak az esélye, hogy az újraértelmezés helyett ki­üresedett, dogmává merevedett idézet szerepét tölti majd be? Ennek kapcsán fel kell tenni a kérdést, hogy vajon létezik-e önmagában va­ló történeti érték, nem tudományon kívüli szempontok, mint például a nyelvi hozzáférhetőség vagy a kul­turális nagyhatalmi státus kristályo­sítja-e ki egy-egy eseménynek a kol­lektív történeti emlékezés által meg­őrzendő vagy feledésre ítélt voltát? Szerepet játszhat-e az események megítélésében, hogy (a nagyhatal­mak szempontjából) a centrumban vagy a periférián játszódott-e le? Lehetnek-e egyetemes érvényűek a periféria történései? És vajon mi­lyen szempontok szerint vethető össze két múltbeli történés? A befo­gadó szemszögéből megközelítve a probléma az, hogy elválasztható-e az esemény a feldolgozásától, vagyis a megítélést nem a történetmondás közvetíti-e csupán, és nem áll fenn közvetlen viszony az esemény és a befogadó között. * Egyes vélemények szerint nincsen történelem, csak értelmezései. A kettő között levő szakadékot betölt­heti az emlékezet. Jacques Lé­vesque, amikor Kelet-Európa 1989- es felszabadulásáról ír, a magyar demokratizálódási folyamat katali­zátoraként nem 1956-ot, a történeti eseményt jelöli meg, hanem az arra való közös emlékezést, Nagy Imre szimbolikus jelentőségű újrateme­tését, amely szerinte „jelentősen megváltoztatta a politikai légkört Magyarországon... és a Kádár­rendszer végét is megtestesítette”.19 Az általam áttekintett szakiroda­­lom reflexiói - illetve azok hiánya is - rávilágítanak arra, hogy nincsen konszenzus 1956 jelentőségét illető­en, melynek egy momentumát, a Sztálin-szobor ledöntését egy ame­rikai politikai gondolkodó a „legje­lentősebb magyar hozzájárulás­ként” jellemezte „a politikai szemio­tikához”.20 A magyar forradalom korának olyan óriási jelentőségű eseménye volt, amelyre a korszak vezető politikusainak megítélésekor illik reflektálni. Egy Eisenhower ka­tonai és politikai pályáját átértelme­ző kötet, melynek társszerkesztője az egykori hadvezér és elnök életé­nek és pályafutásának legjelentő­sebb szakértője, Stephen Ambrose, felhívja a figyelmet, hogy a törté­nelmi jelentőségű döntések megíté­lése korszakonként változhat. Igaz, a történelmi jelentőségűnek minő­sített döntések történészi kiválasztá­sa is. Eisenhower esetében ide so­rolták a szerkesztők azt, hogy 1945- ben nem foglalta el Berlint, hogy 1956-ban nem avatkozott be Közép- Európában, és hogy Szueznél nem támogatta a briteket és a franciá­kat.21 Ugyanakkor az elnök kelet­európai politikájának egyetlen sort sem szentelt a tanulmánykötet. Bo­wie és Immerman már említett Ei­senhower hidegháborús stratégiájá­nak szentelt könyvének kiindulási pontja, hogy a szovjet rendszer és kelet-európai birodalmának össze­omlása megköveteli, hogy friss szemmel tekintsük át az USA és szövetségeseinek politikáját, amely - legalábbis szerintük - hozzájárult ehhez a végkifejlethez. Ehhez ké­pest a kelet-európai eseményeket egyáltalán nem elemzik. Raymond Garthoff, aki két kötetet és 1600 oldalt szentelt a hideghábo­rú 1972 utáni történetének, nem utal arra, hogy a forradalomnak bár­milyen hatása lett volna az általa tár­gyalt korszakra. A kommunista világ összeomlását a moszkvai vezetés „új nemzedékének” tulajdonítja, amely ráébredt belső rendszerének és kül­politikájának súlyos kudarcára. „Mi­hail Gorbacsov vetett véget a hideg­háborúnak”, melynek végső soron csak egy szovjet vezető vethetett vé­get.22 Jacques Lévesque Gorbacsov új Európa-víziójának javára írja Ke­let-Európa felszabadulását. Bár munkájából kiviláglik, hogy az ellen­zéki mozgalmak nélkül nem kerül­hetett volna sor a teljes demokrati­kus fordulatra, a kezdeményezést és a demokratikus mozgalmak sikerét a szovjet reformereknek és személye­sen Gorbacsovnak tulajdonítja.23 A hidegháborúval foglalkozó speciális munkák gyakran nem foglalkoznak kelet-európai esemé­nyekkel, így 1956-tal sem. Egy je­lentősnek tartott stratégiai gondol­kodó, a brit Mark Trachtenberg sem talált neki helyet negyven esz­tendő múltán, 1999-ben megjelent könyvében. Ugyanakkor Georges- Henri Soutou francia történész több oldalt szentelt a forradalom­nak, melynek jelentőségét a kora­beli világpolitika alakulása és a Szovjetunió nemzetközi megítélé­sének szempontjából vizsgálta. Bár elkövet néhány hibát, így Andro­­povot prágai nagykövetnek tartja, a szovjet beavatkozás magyarázata tükrözi az újabb szakirodalom eredményeit. Soutou szerint a „magyar tragédiának hatalmas visszhangja volt”, jelentősége (a lengyel válsággal együtt) az, hogy „csapást mért” az enyhülés folya­matára, megmutatta, hogy a sztáli­ni rendszer lebontása nem jelentet­te a kommunista célok feladását, valamint azt, hogy a lakosság alap­vetően nem fogadta el a rendszert. Ezzel együtt Gaddis véleményével egybecsengően úgy véli: a Nyugat ettől fogva már tartósnak, és nem véletlenszerűnek vagy ideiglenes­nek fogadta el a vasfüggönyt.24 • * Más esetekben az említést alig töltik meg tartalommal. 1956 kanonizálá­sának fontos fejleménye, hogy he­lyet kapott néhány a szélesebb köz­véleménynek szánt összefoglalóban, így Peter Calvocoressi nagyszabású, számos kiadást megért összefoglalá­sában is az 1945 utáni nemzetközi kapcsolatokról. Michael Kort The Columbia Guide to the Cold War című munkájában tíz sort szentel 1956- nak, és „a legnagyobb hatású ese­ménynek” jellemzi, amely Hruscsov titkos beszéde után „megingatta a kommunista világot”. Az egyébként általában a legfrissebb irodalmat használó szerző a szovjet beavatko­zást Nagy Imre november 1-jei be­jelentésének tulajdonítja, amely szerinte „teljes körű forradalmat in­dított el”.25 Fennáll a veszély, hogy az új kutatások eredményei ellené­re 1956 az tartalomtól megfosztott idézet szerepét kapja, amelyből hi­ányzik a történeti beágyazottság igénye és a megértésre törekedő értelmezése. 1 2 3 4 1 A poszt-modern történetírásról lásd Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a törté­nelem elbeszélése (Budapest: Napvilág Kiadó, 2000), 11-30. o. Alun Munslow: Deconstructing History (London: Rout­­ledge, 1997). Hayden White szerint a törté­nészek nem tudtak közös nevezőre jutni ar­ról, hogy milyen konkrét diskurzust használ­janak, ezért kénytelenek több, egymást kizá­ró, bár egyformán legitim értelmezést adni ugyanarról az eseményről. Lásd: Hayden White: Metahistory - The Historical Imagination in 1910 Century Europe (Baltimore and London: The Johns Hop­kins University Press, 1975), különösen 426-434. o. 2 Lásd: V. K. Volkov et al. szerk.: Szov­­jetszkij Szojuz i Vengerszkij Krizisz 1956 Goda - Dokument! (Moszkva: Rosszpen, 1998). Gál Éva et al. szerk.: A „Jelcin-dosszié” - szovjet dokumentu­mok 1956-ról (Budapest: Századvég, 1956-os Intézet, 1993); Vjacseszlav Szere­­da, Alekszandr Sztikalin szerk.: Hiányzó Lapok 1956 történetéből (Budapest: Móra Ferenc Kiadó, 1993); Hegedűs B. András et al. szerk.: Döntés a Kremlben, 1956 - A szovjet pártelnökség vitái Magyarországról (Budapest: 1956-os Intézet, 1996). 3 Kiemelkedő Kieran Williams orosz és csehszlovák levéltári anyagot is felhasználó munkája: The Prague Spring and its af­termath: Czechoslovak Politics 1968-1970 (Cambridge, England: Camb­ridge University Press, 1997). Fontos, de az újabb források fényében már kissé meg­kopott elemzése a szovjet beavatkozásnak Ji­­ri Valenta: Soviet Intervention in Cze­choslovakia, 1968. Anatomy of a Deci­sion (Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1991). Valenta munkáját nyilván­valóan Graham Allison klasszikus, a kubai rakétaválság elemzésére kidolgozott modellje inspirálta. 4 Henry Kissinger: Diplomacy (New York: Simon and Schuster, 1994), 562. o. Kevés­bé sarkosan, de ezt az álláspontot sugallja Adam Ulam: The Communists - The Story of Power and Lost Illusions: 1948—1991 (New York: Charles Scribner's and Sons, 1992), 161-162. 0. 5 Rainer M. János: „Döntés a Kremlben, 1956 - Kísérlet a feljegyzések értelmezésére”, in Hegedűs B. András szerk.: Döntés a Kremlben, i. m., 111-154. o; Mark Kramer: „The Soviet Union and the 1956 Crises in Hungary and Poland: Reassesse­­ments and New Findings”, Journal of Contemporary History, Vol. 33, No. 2 (April 1988), 163-214. o. 0 Constantine Pleshakov-Vladislav Zubok, Inside the Kremlin’s Cold War — From Stalin to Khruschev (Cambridge, Massa­chusetts: Harvard University Press, 1996), 186-187. o. 7 Lásd erről László Borhi: „Rollback, Libera­tion, Containment or Inaction - U. S. Poli­cy and Eastern Europe in the 1950s", Jo­urnal of Cold War Studies Vol. 1, Num­ber 3 (Fall 1999), 105. o. 8 Csen Csien: „Peking és az 1956-os magyar válság", Hegedűs B. András et al. szerk. Évkönyv 1956 (Budapest: 1956-os Inté­zet, 1997), 186-195. o. 9 Bennett Kovrig: Of Walls and Bridges - The United States and Eastern Euro­pe (New York: New York University Press, 1991), 102. o. 10 Gregory Mitrovich: Undermining the Kremlin: America’s Strategy to Sub­vert the Soviet Bloc, 1947-1956 (Itha­ca: Cornell University Press, 2000); Peter Grose: Operation Rollback: America’s Secret War Behind the Iron Curtain (Boston: Houghton Mifflin, 2000). 11 Robert R. Bowie and Richard H. Immer­man: Waging Peace - How Eisen­hower Shaped an Enduring Cold War Strategy (New York, Oxford: Ox­ford University Press, 1998); Saki Dockrill: Eisenhower’s New Look Na­tional Security Policy, 1953—1961 (London: Macmillan, 1996). 12 László Borhi: Rollback, Liberation, Containment or Inaction, i. m., 67-110. o. Az 1956-al kapcsolatos ameri­kai politikára vonatkozó új eredményekről lásd még Csaba Békés: „The 1956 Hun­garian Revolution and World Politics”, Working Paper No. 16, Cold War In­ternational History Project (Washington D. C.: Woodrow Wilson Center, 1996). 13 H. W. Brands: The Devil We Knew - Americans and the Cold War (New York, Oxford: Oxford University Press, 1993) . 14 John Lewis Gaddis: We Now Know - Rethinking Cold War History (Oxford: Oxford University Press, 1997), 235. o. 15 Vladislav Zubok-Constantine Pleshakov: Inside the Kremlin’s Cold War, i. m. 187. o. 10 Timothy Naftali-Anatoly Fursenko: „One Hell of a Gamble” — Khrus­chev, Castro, Kennedy, The Secret History of the Cuban Missile Crisis (New York and London: W. W. Norton Co., 1997), 152. o. 17 Jacques Levesque-George Bush-Brent Scowcroft: A World Transformed (New York: Vintage Books, 1999), 180. o.; Mi­chael R. Beschloss-Strobe Talbott: At the Highest Levels - The Inside Story of the End of the Cold War (Boston: Little, Brown and Company, 1993), 91-92. o. 18 Adam Ulam: The Communists, 155., 168. o. 19 Jacques Levesque 20 Sanford Levisnson: Written in Stone - Public Monuments in Changing So­cieties (Durham and London: Duke Uni­versity Press, 1998), 12. o. 21 Günter Bischof and Stephen E. Ambrose: Eisenhower: A Centenary Asses­­sement (Baton Rouge: Louisiana Univer­sity Press, 1995). 22 Raymond Garthoff: The Great Tran­sition: American-Soviet Relations and the End of the Cold War (Washington D. C.: The Brookings Institution Press, 1994) , 772-778. o. 23 Jacques Levesque 24 Georges-Henri Soutou: La guerre de cinquante ans - Le conflit Est - Ouest 1945-1990 (Fayard, 2001), 315, 334-336. ο. 25 Michael Kort: The Columbia Guide to the Cold War (New York: Columbia University Press, 1998), 133-134. o. Fi­gyelemre méltó, hogy a Columbia Egyetem és a nevével fémjelzett kiadó jelentős szere­pet vállalt a forradalom eseményeinek tu­dományos feltárásában. Ugyanez a szerző a Szovjetunió felemelkedésének és bukásá­nak három kiadást is megért szentelt mun­kájában az 1956-os lengyel és magyar események jelentőségét abban látja, hogy politikailag majdnem végzetesnek bizo­nyultak Hruscsov szempontjából. Lásd The Soviet Colossus - Rise and Fall of the USSR (London: Μ. E. Sharpe, 1993), 241. o. BADEN­WÜRTTEMBERG ARCAI Kulturális Fesztivál 2002 2002. október 25 - 2003. február 25. HánÖRTÉNETIK: DUNA MENTI SORSOK Az Ulmi Dunai-sváb Központi Múzeum kiállítása Magyar Néprajza Múzeum, Budapest­­. Kossuth tér 12. TOVAnni PROGRAMOK OKTÓBERBEN. Október 19.20 óra Merlin Színház Budapest V, Garliczy u. 9. BERND KONRAD­­S EGYÜTTESÉNEK DZSESSZ KONCERTJE Október 21-22. C3 Kulturális és Kommunikedés Központ Budapest I. Országház u. 9. FÓKUSZBAN A ZKM Iconoclash. Peter Weibel eletadása Intermentél. Kétnapos videovetítés Bédy Gábor videó-felvéiraténak anyagéból Jegyek a helyszínen kaphatók. A fesztivál további eseményeiről az alábbi honlapkon olvashat: www.hungarofest.hu és www.landesjubilaeum.de ! "Qybrrf BRADF.N 0 WÜRTTEMBERG P­ARCAI­SADEN wömfMiHG HUNGAROFF.ST JP*M* Ntfmm MCttCMSÚGÓ ÉLET ÉS ÍZ IRODALOM 2002. OKTÓBER 18.

Next