Élet és Irodalom, 2004. július-december (48. évfolyam, 27-52. szám)
2004-07-16 / 29. szám - Szentgyörgyi Zsuzsa: Megszólal a nép ellensége • reflexió | Visszhang • Tamás Gáspár Miklós: Leszbikus, zsíros hajú feministák (ÉS, 2004/28.) (2. oldal) - Illényi Balázs: Az őseredeti forrás • reflexió | Visszhang • A hír eredete (ÉS, 2004/28. Visszhang) (2. oldal) - Jókai Anna: Tisztelt Szerkesztőség! • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Vörös T. Károly: • reflexió | Visszhang • Jókai Anna (2. oldal) - Kelemen Csaba: Médiagónia • reflexió | Visszhang • Kovács Zoltán: Aránykérdések (ÉS, 2004/26.) (2. oldal)
Megszólal a nép ellensége A sárral az a baj, hogy minél inkább törölgeti az ember, annál jobban szétkenődik, annál koszosabb lesz tőle minden. Talán Arany Jánossal kellene tartanom: „nem pöröltem, félreálltam, letöröltem”. De én mégsem tudom szó nélkül hagyni azt a vádtömeget, amit e lapban rám zúdított Tamás Gáspár Miklós (Leszbikus, zsíros hajú feministák, ÉS, 2004/28.), ez a meglepő kritikai szellemű, derék közíró (azt hiszem, ért filozófiai dolgokhoz). (Kurzívval az ő szavainak parafrázisa.) Először, komolyra fogva: mindenfajta szélsőség, minden túlzó radikalizmus árt egy mozgalomnak, mert a külsők, a szemlélődök, a jóindulatú, de bizalmatlan távol állók elsődlegesen azt jegyzik meg. És persze arra hivatkoznak a támadók, az ellenségesek. A nők valódi egyenlőségéért (nem egyenjogúságáért, az törvényesen megvan) küzdő mozgalmaknak is azért ártanak a radikális szélsőségesek, mert ebbe kapaszkodhatnak azok, akik nem akarnak jobbító változtatást. Mint például annak a magyar kormánynak tagjai, akik visszazavarták volna a nőket a konyhába. A radikális, túlbuzgó feministák igenis ártanak, mert riasztó a magatartásuk, túlzóak a követeléseik. A 168 Órában megjelent írásomban a mondanivalóm egyik (nem nagy) része erről szólt. TGM egyetlen félmondatot ragadott ki belőle, és aztán valóságos lávafolyamot lövellt az én kis pöfögésem nyomán. Másodszor, ironizálva. Talán TGM is hallott-olvasott arról, mi mindent deriváltak a sztálini korszak kritikusai egyegy mű nyomán, hogy bebizonyítsák, a szerző valójában a nép ellensége, helye a Gulágban van, még jobb a tarkón lövés. Babel, Bulgakov, Sosztakovics, no meg a fizikusok: Lev Landau, a leningrádi meg a harkovi kutatók, a genetikus Nyikolaj Vavilov - nem folytatom a sort. Lehet, hogy e kritikusok ugyanolyan őszinte hévvel robogtak végig egy gondolaton, ahogyan TGM eljutott a zsíros hajtól a nyíltan gyűlölködő vagy éppenséggel azt álszenten leplezni akaró antiszemitizmusig. Nyilván én is a nép ellensége vagyok! Burkában akarom látni a nőket, szexuális rabságban! Hagyjuk. Csak szétkenem a piszkot. A zsíros hajat visszavontam már, mostanra divatba jöttek jó samponok. A leszbikusokkal sincs akkor gondom, ha nem ők akarják magukat a női esélyegyenlőség emblematikus figuráinak megtenni. „Nincs magának humorérzéke" - írja saját magáról TGM. Bizony, úgy látszik, nincsen. És bizony olyannak éreztem mostani nagy hevületében, mint amilyenek „azok a dogmatikus-fanatikus doktrinér, sápadt Robespierre-ek” (idézet TGM-től). Én maradok Condorcet márki híve. Végül, ismét komolyan: ez a fajta vita nem az én terrénumom. Mindenesetre arra kérem TGM-t, ha már megtisztelt azzal, hogy az írásomat elolvasta, figyeljen oda annak lényegi fejtegetéseire, és ne egy mellékes mellékmondatba ragadjon bele. Én ezt a vitát befejeztem. Dixi et salvavi animam meam. Már amennyiben a nőknek egyáltalán van lelkük. Szentgyörgyi Zsuzsa * Erre számítottam. Ezt borítékoltam. De az ügy súlyos, súlyosabb, mint bárki gondolhatta. Amikor Szentgyörgyi dr. még nem tudhatta, hogy észrevételeket fogok fűzni írásához a július 9-i ÉS- ben, akkor egészen más húrokat pöngetett, válaszolván nem holmi közéleti szereplőnek, hanem a névtelen leszbikus nőnek, az ismeretlen levélírónak. „...Történetesen a leszbikus nők mikroközösségébe tartozom, így hát »zsíros hajú leszbikusként« írom le, mennyire kihoz a sodromból, ha egy nőtársam... írásában más csoportok, emberek esélyegyenlőségét csorbítja rövidlátó és meglehetősen divatjamúlt sztereotípiák felsorakoztatásával. Én személy szerint kétnaponta mosok hajat...” - írja olvasói levelében T. Krisztina. Erre Szentgyörgyi dr. nem átallja ugyanott a következőket válaszolni: „A zsíros haj visszavonva, bár lehet, hogy csak nekem volt pechem, amikor az általam megismert harcos, radikális feministák között mindig olyannal találkoztam, akinek hosszú és ápolatlan haja volt. [!] Kétségtelenül nagy előrelépés, hogy most már kétnaponta tisztálkodnak. [!!!] Ami a leszbikusokat illeti, úgy érzem, kitárulkozó önmutogatásuk [!] nem igazán használ a mozgalmaknak [?] - már ha vannak ilyenek. [?!]” (168 Óra, 2004. július 8., XVI/27. 47. lap.) Ez ugyanaz, mint Bégány Attila, az ismert homofób budapesti MDF-aktivista álláspontja, aki szerint a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek rejtőzzenek el, legyenek diszkrétek, és akkor nem fogja üldözni őket. Ez ugyanaz, mint a Hideg Büszkeség Napját megszervező Blood & Honour („Vér és Becsület”) álláspontja, amely szerint „LÉGY MÁS MÁSHOL”. Az a gyűlölködő megvetés, amelyet Szentgyörgyi dr. feministák és leszbikusok iránt érez, ezek szerint nem egyszeri rossz fogalmazás vagy meggondolatlan éle. (Megjegyzem, sok leszbikus egyáltalán nem feminista, sőt. Tormay Cécile és gr. Zichy Rafaelné, az ellenforradalmi korszak, a kotkurzus ikercsillagai, a Horthy-rezsim konzervatív ideológusai voltak, szerelmüket a kormányzó úr ő főméltósága a válni óhajtó, előkelő férjjel szemben is megvédte. Neki az irredenta fontosabb volt, mint a represszív heteroszexuális rend, ebben az egy esetben legalább haladóbb szellemű volt, mint dr. Szentgyörgyi.) Elég volt abból - szerény nézetem szerint -, hogy mindig az Elnyomás, Elfojtás & Tsai Kft. képviselői érzik magukat megbántva, és mindig fájlalják, hogy nem értjük a tréfát. De értjük a tréfát, és igen rossz róla a véleményünk. Sokkal egyszerűbb, egyenesebb, derekasabb, becsületesebb és férfiasabb lett volna, ha Szentgyörgyi Zsuzsa (és a 168 Óra szerkesztősége) elnézést kér. Nem tőlem, hanem sok ezer magyar nőtől. Addig viszont szégyellje magát. T. G. M. nában kerültek fel a világhálóra, hanem még 2001 őszén, méghozzá egy - a mostani tudósításokból és kommentárokból méltallanul kifelejtett - történész, Osváth Imre (jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárának főosztályvezetője) kutatásai nyomán. Mellesleg a Bécset és Münchent atomtöltetekkel megszórni kívánó néphadsereg-sztorit a svájci honlapra történő felkerülését követően néhány héttel, 2001. december 15-én már részletesen ismertette a HVG is. Ami természetesen mit sem von le a Váncsa-opusz értékéből. Tisztelettel Illényi Balázs „Franz Kafka is megirigyelhetné a tokodi üveggyár másfél évig tartó környezevédelmi engedélyezési eljárásának történetét, amely a cég gazdaságos és környezetkímélőbb technológiaváltásához lett volna szükséges. (...) Elgondolkodtató, ha ma 530 napig eltarthat egy üzem környezevédelmi engedélyeinek beszerzése, és senki sem felelős 320 ember állásvesztéséért, akkor ilyen helyzet bármely vállalkozással előfordulhat Magyarországon. ” (Jövő heti számunkban Rajnai Attila riportja, Tokodon a helyzet változatlan.) 1084 Budapest, Auróra u. 11, »OBSERVER« Tel.:3034738,Fax:3034744 E-mail: marketing@observer.hu BUDAPEST MEDIAFIGYEL0 KFT. http://www.obsefver.hu 9 ÉLET ÉS|·I IRODALOM1 1 VISSZHANG Az őseredeti forrás A legutóbbi szám (ÉS, 2004/28.) Visszhang rovatában A hír eredete címmel egy hozzászóló Váncsa István két héttel ezelőtti Lerako írására reagált. Váncsa egy 1965-ös magyarországi, imitált (nyugati országokkal szemben atomfegyvert is bevető) hadgyakorlattal kapcsolatban a holtszezont bulvársajtó által újrafelfedezett tényéről elmélkedett. Az említett hozzászólás kioktatta a szerzőt, hogy tévesen adta meg a történet magyarországi forrását, jelezve, hogy a hír nem az egyik, hanem egy másik internetes portálról való. Hadd helyesbítsem azonban a helyesbítőt is, mert rosszul tudja: a dokumentumok ugyanis nem mosta Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az „Édes Anyanyelvünk” pályázattal kapcsolatban, rám is hivatkozva, téves információk keringenek. Kérem, közöljék lapjukban az alábbi pontosítást: Nem nyilatkoztam a Népszabadságnak. Az Élet és Irodalom nevében hívott fel egy riporternő és kb. kétperces telefoninterjú keretében kérdezett a fenti témáról, az Édes Anyanyelvűnk pályázatról. Nem tudom, hogy került a hír a Népszabadságba. - Amit mondtam: a főzsűri tagjaként én az egyik társammal együtt a prózai díjakról határoztam. - Ha a rokonának ítélt volna valaki díjat, az kifogásolható lenne. (De a főzsűri egyik tagja döntött, az előterjesztett jeligés kéziratok alapján.) A vers-előzsűri összetételére nem a díjkiosztás alkalmával, hanem az előzsűri és a főzsűri szakmai tanácskozásán hangzott el észrevétel, hogy a jövőben még gondosabban kell eljárni. Üdvözlettel: Jókai Anna * Sajnálom, nem értem Igazán sajnálom, mert nem értem Jókai Anna nyilatkozatát. Sorra veszem, hogy miért nem értem, mert több oka is van. Először is: munkatársunk, a szokásos módon bemutatkozva, a rovatvezető-helyettes jelenlétében hívta fel Jókai Annát. A rovatvezető-helyettes beszélgetésük során végig jelen volt. Az írónőt talán az tévesztette meg, ha megtévesztette, hogy munkatársunk bejelentette neki, az "...."-közleménnyel kapcsolatban keresi és kérdezi. Másodszor: ha Jókai Anna most újraolvassa a Népszabadságban közreadott nyilatkozatot, akkor láthatja, jószerivel ugyanazt mondta akkor, mint most. De munkatársunknak azt is kijelentette, hogy amint kiderült a rokoni szál díjadó és díjazott között, „megdorgálták a verszsűrit”. Többes számot használt, nyilván akad még, aki emlékszik rá. Meg kellett volna kérdeznie őket. Végül: ha Jókai Anna nem a Népszabadságnak nyilatkozott volna, és nem azt olvasta volna a lapban, amit ténylegesen nyilatkozott, akkor már másnap, de legkésőbb a megjelenés hetében tiltakozott volna szerkesztőségünk valamelyik vezetőjénél, és helyreigazítást kért volna. Nem tette. Változatlan tisztelettel: Vörös T. Károly főszerkesztő, Népszabadság Médiagónia Olvasom Kovács Zoltán írását (Aránykérdések, ÉS, 2004/26.). Tetszik. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy jogos-e a cikkből leszűrhető felháborodás. Ha a felháborodás egyirányú, pl. csak a jobboldalt érinti, akkor nem, ha azonban az ÉS minden ilyen ügyben hasonlóan reagált, akkor igen. Csak nem ez a tapasztalatom. A cikk olvasása közben felmerült bennem egy csomó kérdés, és bár valószínűleg nem fogok rájuk választ kapni, azért felteszem őket. A publicisztika legfontosabb állításaival nem vitatkoznék, mert döntő részben egyetértek velük, bár én nem szűkíteném le a kérdést csak a Magyar Rádióra, de ha már számonkérésről van szó, akkor legyünk kiegyensúlyozottak. Nem szeretem a túlzásokat, de ebben az esetben mégis erre kell ragadtatnom magam: a miniszterelnök soproni kampányzáró rendezvényén történtek (ahol Medgyessy Péter bemutatott az őt kifütyülőknek) magyar sajtó általi kezelése a rendszerváltozás óta eltelt sajtótörténet mélypontja vagy inkább a szervilizmus csúcsa. Kovács Zoltánnak sem tűnt fel, vagy csak nem akart említést tenni róla, hogy a politikai napi- és hetilapok közül a baloldalinak, liberálisnak mondott újságok nem vagy csak alig számoltak be az eseményről. A Magyar Hírlap egy kis írásban emlékezett meg az esetről, a Népszabadság majdnem mínuszos hírben hozta a történteket, a 168 Óra nem az ujját lefelé mutató miniszterelnökkel jelent meg a címlapján. Csak néhány példa, hogy a többi orgánumról ne is beszéljek. Az ÉS sem tartotta olyan fontosnak az eseményt, hogy annyi publicisztikával emlékezzen meg e „dicső” eseményről, amennyit az Orbánféle kézcsóknak szentelt, pedig a volt miniszterelnök csak passzív szereplője volt annak a történésnek, Medgyessy viszont tudatosan cselekedett. Bár Megyesi Gusztáv vezércikket közölt az esetről (Fürge ujjak, ÉS, 2004/25.), őt sem az eset háborítja fel, hanem az arra érkezett jobboldali reakció. De ugyanígy tettek a kereskedelmi televíziók híradói is, amelyek minden ilyen ügyből óriási botrányt szoktak kreálni, hátha még történetesen Orbán Viktor lett volna az „elkövető”. Most mégis hallgattak. És jó néhányan fel vannak háborodva, amikor ezeket az adókat baloldalinak vagy inkább baloldali beállítottságúnak minősítik. Hogyan nevezheti magát függetlennek ezek után a magyar sajtó? Ilyen mértékű szervilizmust egyetlen nyugati ország sajtója sem engedett volna meg magának, de a függetlenségére (lehet, hogy csak szavakban és nem tettekben) oly büszke baloldali liberális sajtó minden szemrebbenés nélkül kiszolgálta a hozzá közel álló párt érdekeit. Ez már pártsajtó, ami Magyarországon működik. Kelemen Csaba (A rend kedvéért: az ÉS egyetlen publicisztikát sem közölt a cikkbeli „kézcsók”-ügyről: egy glossza jelent meg - a szerk.) Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 20 673 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 6525 példány jut előfizetőinkhez, 13 920 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetés technikai feltételeiről, valamint 80 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2003. II. félévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon. (az árak az áfát nem tartalmazzák) Méret (mm) Fekete-fehér Színes (mm) (eFt) (eFt) 1/1 270x420 345 470 1/2 álló 130x407, fekvő 270x200 195 270 1/3 álló 105x407, fekvő 270x135 132 180 1/4 álló 160x200, fekvő 270x100 110 150 1/6 álló 105x200, fekvő 270x70 78 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100 62 2/100 105x100 43 1/100 50x100 22 2/50105x50 22 1/58 50x50 11 □ ÉLET ÉS irodalom: Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZIRA PÉTER szira@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Vers: CSUHAI ISTVÁN csuhai@es.hu kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: GAJDÓ ÁGNES Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Rt.: 84 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Internet-cím: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Chroma-TOP Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: West Hungary Nyomdai Centrum Nyomda igazgató: Jens Danhardt Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Az ÉS kommunikációs partnere: Tv -Mobile Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj 2003-tól egy évre 11 856 Ft, fél évre 6300 Ft, negyedévre 3366 Ft, egy hónapra 1170 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 11 300 Ft a Pont Könyvesboltban (Bp., V. Nádor u. 8.), valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241-es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 160 USA-dollár, a környező országokba 130 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Lm 2004. JÚLIUS 16.