Élet és Irodalom, 2004. július-december (48. évfolyam, 27-52. szám)

2004-07-16 / 29. szám - Szentgyörgyi Zsuzsa: Megszólal a nép ellensége • reflexió | Visszhang • Tamás Gáspár Miklós: Leszbikus, zsíros hajú feministák (ÉS, 2004/28.) (2. oldal) - Illényi Balázs: Az őseredeti forrás • reflexió | Visszhang • A hír eredete (ÉS, 2004/28. Visszhang) (2. oldal) - Jókai Anna: Tisztelt Szerkesztőség! • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Vörös T. Károly: • reflexió | Visszhang • Jókai Anna (2. oldal) - Kelemen Csaba: Médiagónia • reflexió | Visszhang • Kovács Zoltán: Aránykérdések (ÉS, 2004/26.) (2. oldal)

Megszólal a nép ellensége A sárral az a baj, hogy minél inkább törölgeti az ember, annál jobban szét­­kenődik, annál koszosabb lesz tőle minden. Talán Arany Jánossal kellene tartanom: „nem pöröltem, félreálltam, letöröltem”. De én mégsem tudom szó nélkül hagyni azt a vádtömeget, amit e lapban rám zúdított Tamás Gáspár Miklós (Leszbikus, zsíros hajú feministák, ÉS, 2004/28.), ez a meglepő kritikai szelle­mű, derék közíró (azt hiszem, ért filozófiai dolgokhoz). (Kurzívval az ő szavainak parafrázisa.) Először, komolyra fogva: mindenfajta szélsőség, minden túlzó radikalizmus árt egy mozgalomnak, mert a külsők, a szemlélődök, a jóindulatú, de bizalmat­lan távol állók elsődlegesen azt jegyzik meg. És persze arra hivatkoznak a tá­madók, az ellenségesek. A nők valódi egyenlőségéért (nem egyenjogúságáért, az törvényesen megvan) küzdő mozgal­maknak is azért ártanak a radikális szél­sőségesek, mert ebbe kapaszkodhatnak azok, akik nem akarnak jobbító változ­tatást. Mint például annak a magyar kormánynak tagjai, akik visszazavarták volna a nőket a konyhába. A radikális, túlbuzgó feministák igenis ártanak, mert riasztó a magatartásuk, túlzóak a követeléseik. A 168 Órában megjelent írásomban a mondanivalóm egyik (nem nagy) része erről szólt. TGM egyetlen félmondatot ragadott ki belőle, és aztán valóságos lávafolyamot lövellt az én kis pöfögésem nyomán. Másodszor, ironizálva. Talán TGM is hallott-olvasott arról, mi mindent deri­váltak a sztálini korszak kritikusai egy­­egy mű nyomán, hogy bebizonyítsák, a szerző valójában a nép ellensége, helye a Gulágban van, még jobb a tarkón lö­vés. Babel, Bulgakov, Sosztakovics, no meg a fizikusok: Lev Landau, a lenin­­grádi meg a harkovi kutatók, a geneti­kus Nyikolaj Vavilov - nem folytatom a sort. Lehet, hogy e kritikusok ugyan­olyan őszinte hévvel robogtak végig egy gondolaton, ahogyan TGM eljutott a zsíros hajtól a nyíltan gyűlölködő vagy éppenséggel azt álszenten leplezni aka­ró antiszemitizmusig. Nyilván én is a nép ellensége vagyok! Burkában aka­rom látni a nőket, szexuális rabságban! Hagyjuk. Csak szétkenem a piszkot. A zsíros hajat visszavontam már, mos­tanra divatba jöttek jó samponok. A leszbikusokkal sincs akkor gondom, ha nem ők akarják magukat a női esélyegyenlőség emblematikus figurái­nak megtenni. „Nincs magának humor­érzéke" - írja saját magáról TGM. Bi­zony, úgy látszik, nincsen. És bizony olyannak éreztem mostani nagy hevü­letében, mint amilyenek „azok a dog­­matikus-fanatikus­ doktrinér, sápadt Robes­­pierre-ek” (idézet TGM-től). Én mara­dok Condorcet márki híve. Végül, ismét komolyan: ez a fajta vita nem az én terrénumom. Minden­esetre arra kérem TGM-t, ha már megtisztelt azzal, hogy az írásomat el­olvasta, figyeljen oda annak lényegi fejtegetéseire, és ne egy mellékes mel­lékmondatba ragadjon bele. Én ezt a vitát befejeztem. Dixi et salvavi animam meam. Már amennyiben a nőknek egyáltalán van lelkük. Szentgyörgyi Zsuzsa * Erre számítottam. Ezt borítékoltam. De az ügy súlyos, súlyosabb, mint bárki gondolhatta. Amikor Szentgyörgyi dr. még nem tudhatta, hogy észrevételeket fogok fűzni írásához a július 9-i ÉS- ben, akkor egészen más húrokat pön­­getett, válaszolván nem holmi közéleti szereplőnek, hanem a névtelen leszbi­kus nőnek, az ismeretlen levélírónak. „...Történetesen a leszbikus nők mik­roközösségébe tartozom, így hát »zsíros hajú leszbikusként« írom le, mennyire kihoz a sodromból, ha egy nőtársam... írásában más csoportok, emberek esélyegyenlőségét csorbítja rövidlátó és meglehetősen divatjamúlt sztereotípiák felsorakoztatásával. Én személy szerint kétnaponta mosok hajat...” - írja olva­sói levelében T. Krisztina. Erre Szentgyörgyi dr. nem átallja ugyanott a következőket válaszolni: „A zsíros haj visszavonva, bár lehet, hogy csak nekem volt pechem, amikor az ál­talam megismert harcos, radikális femi­nisták között mindig olyannal találkoz­tam, akinek hosszú és ápolatlan haja volt. [!] Kétségtelenül nagy előrelépés, hogy most már kétnaponta tisztálkod­nak. [!!!] Ami a leszbikusokat illeti, úgy érzem, kitárulkozó önmutogatásuk [!] nem igazán használ a mozgalmaknak [?] - már ha vannak ilyenek. [?!]” (168 Óra, 2004. július 8., XVI/27. 47. lap.) Ez ugyanaz, mint Bégány Attila, az ismert homofób budapesti MDF-akti­­vista álláspontja, aki szerint a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzne­­műek rejtőzzenek el, legyenek diszkré­tek, és akkor nem fogja üldözni őket. Ez ugyanaz, mint a Hideg Büszkeség Napját megszervező Blood & Honour („Vér és Becsület”) álláspontja, amely szerint „LÉGY MÁS MÁSHOL”. Az a gyűlölködő megvetés, amelyet Szent­györgyi dr. feministák és leszbikusok iránt érez, ezek szerint nem egyszeri rossz fogalmazás vagy meggondolatlan éle. (Megjegyzem, sok leszbikus egyál­talán nem feminista, sőt. Tormay Cé­­cile és gr. Zichy Rafaelné, az ellenforra­dalmi korszak, a kot­­kurzus ikercsilla­gai, a Horthy-rezsim konzervatív ideo­lógusai voltak, szerelmüket a kormány­zó úr ő főméltósága a válni óhajtó, elő­kelő férjjel szemben is megvédte. Neki az irredenta fontosabb volt, mint a rep­­resszív heteroszexuális rend, ebben az egy esetben legalább haladóbb szelle­mű volt, mint dr. Szentgyörgyi.) Elég volt abból - szerény nézetem szerint -, hogy mindig az Elnyomás, El­fojtás & Tsai Kft. képviselői érzik ma­gukat megbántva, és mindig fájlalják, hogy nem értjük a tréfát. De értjük a tréfát, és igen rossz róla a vélemé­nyünk. Sokkal egyszerűbb, egyenesebb, derekasabb, becsületesebb és férfiasabb lett volna, ha Szentgyörgyi Zsuzsa (és a 168 Óra szerkesztősége) elnézést kér. Nem tőlem, hanem sok ezer magyar nőtől. Addig viszont szégyellje magát. T. G. M. nában kerültek fel a világhálóra, ha­nem még 2001 őszén, méghozzá egy - a mostani tudósításokból és kom­mentárokból méltallanul kifelejtett - történész, Osváth Imre (jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Törté­nelmi Levéltárának főosztályvezetője) kutatásai nyomán. Mellesleg a Bécset és Münchent atomtöltetekkel meg­szórni kívánó néphadsereg-sztorit a svájci honlapra történő felkerülését követően néhány héttel, 2001. de­cember 15-én már részletesen ismer­tette a HVG is. Ami természetesen mit sem von le a Váncsa-opusz értékéből. Tisztelettel Illényi Balázs „Franz Kafka is megirigyelhetné a tokodi üveggyár másfél évig tartó környezevédelmi engedélyezési eljárásának történetét, amely a cég gazdaságos és kör­nyezetkímélőbb technológiaváltásához lett volna szükséges. (...) Elgondolkodtató, ha ma 530 napig eltarthat egy üzem környezevédelmi engedélyeinek be­szerzése, és senki sem felelős 320 ember állásvesztéséért, akkor ilyen helyzet bármely vállalkozással előfordulhat Magyarországon. ” (Jövő heti számunkban Rajnai Attila riportja, Tokodon a helyzet változatlan.) 1084 Budapest, Auróra u. 11, »OBSERVER« Tel.:3034738,Fax:3034744 E-mail: marketing@observer.hu BUDAPEST MEDIAFIGYEL0 KFT. http://www.obsefver.hu 9 ÉLET ÉS|·I IRODALOM1 1 VISSZHANG Az őseredeti forrás A legutóbbi szám (ÉS, 2004/28.) Visszhang rovatában A hír eredete cím­mel egy hozzászóló Váncsa István két héttel ezelőtti Le­rak­o írására reagált. Váncsa egy 1965-ös magyarországi, imitált (nyugati országokkal szemben atomfegyvert is bevető) hadgyakorlat­tal kapcsolatban a holtszezont bulvár­sajtó által újrafelfedezett tényéről el­mélkedett. Az említett hozzászólás ki­oktatta a szerzőt, hogy tévesen adta meg a történet magyarországi forrá­sát, jelezve, hogy a hír nem az egyik, hanem egy másik internetes portálról való. Hadd helyesbítsem azonban a helyesbítőt is, mert rosszul tudja: a dokumentumok ugyanis nem mosta­ Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Az „Édes Anyanyelvünk” pályázattal kapcsolat­ban, rám is hivatkozva, téves infor­mációk keringenek. Kérem, közöljék lapjukban az alábbi pontosítást:­­ Nem nyilatkoztam a Népszabad­ságnak. Az Élet és Irodalom nevében hívott fel egy riporternő és kb. két­perces telefoninterjú keretében kér­dezett a fenti témáról, az Édes Anya­nyelvűnk pályázatról. Nem tudom, hogy került a hír a Népszabadságba. - Amit mondtam: a főzsűri tagja­ként én az egyik társammal együtt a prózai díjakról határoztam. - Ha a rokonának ítélt volna vala­ki díjat, az kifogásolható lenne. (De a főzsűri egyik tagja döntött, az elő­terjesztett jeligés kéziratok alapján.)­­ A vers-előzsűri összetételére nem a díjkiosztás alkalmával, ha­nem az előzsűri és a főzsűri szakmai tanácskozásán hangzott el észrevé­tel, hogy a jövőben még gondosab­ban kell eljárni. Üdvözlettel: Jókai Anna * Sajnálom, nem értem Igazán sajnálom, mert nem értem Jókai Anna nyilatkozatát. Sorra ve­szem, hogy miért nem értem, mert több oka is van. Először is: munka­társunk, a szokásos módon bemu­tatkozva, a rovatvezető-helyettes je­lenlétében hívta fel Jókai Annát. A rovatvezető-helyettes beszélgetésük során végig jelen volt. Az írónőt ta­lán az tévesztette meg, ha megté­vesztette, hogy munkatársunk beje­lentette neki, az "...."-közleménnyel kapcsolatban keresi és kérdezi. Másodszor: ha Jókai Anna most újraolvassa a Népszabadságban köz­readott nyilatkozatot, akkor láthat­ja, jószerivel ugyanazt mondta ak­kor, mint most. De munkatársunk­nak azt is kijelentette, hogy amint kiderült a rokoni szál díjadó és díja­zott között, „megdorgálták a vers­zsűrit”. Többes számot használt, nyilván akad még, aki emlékszik rá. Meg kellett volna kérdeznie őket. Végül: ha Jókai Anna nem a Nép­­szabadságnak nyilatkozott volna, és nem azt olvasta volna a lapban, amit ténylegesen nyilatkozott, ak­kor már másnap, de legkésőbb a megjelenés hetében tiltakozott vol­na szerkesztőségünk valamelyik ve­zetőjénél, és helyreigazítást kért volna. Nem tette. Változatlan tisztelettel: Vörös T. Károly főszerkesztő, Népszabadság Médiagónia Olvasom Kovács Zoltán írását (Aránykérdések, ÉS, 2004/26.). Tet­szik. Csak azt nem tudom eldönte­ni, hogy jogos-e a cikkből leszűr­hető felháborodás. Ha a felháboro­dás egyirányú, pl. csak a jobboldalt érinti, akkor nem, ha azonban az ÉS minden ilyen ügyben hasonló­an reagált, akkor igen. Csak nem ez a tapasztalatom. A cikk olvasása közben felmerült bennem egy csomó kérdés, és bár valószínűleg nem fogok rájuk vá­laszt kapni, azért felteszem őket. A publicisztika legfontosabb állításai­val nem vitatkoznék, mert döntő részben egyetértek velük, bár én nem szűkíteném le a kérdést csak a Magyar Rádióra, de ha már szá­monkérésről van szó, akkor le­gyünk kiegyensúlyozottak. Nem szeretem a túlzásokat, de ebben az esetben mégis erre kell ragadtatnom magam: a miniszter­­elnök soproni kampányzáró ren­dezvényén történtek (ahol Med­­gyessy Péter bemutatott az őt kifü­­tyülőknek) magyar sajtó általi ke­zelése a rendszerváltozás óta eltelt sajtótörténet mélypontja vagy in­kább a szervilizmus csúcsa. Kovács Zoltánnak sem tűnt fel, vagy csak nem akart említést tenni róla, hogy a politikai napi- és hetilapok közül a baloldalinak, liberálisnak mondott újságok nem vagy csak alig számoltak­ be az eseményről. A Magyar Hírlap egy kis írásban emlékezett meg az esetről, a Nép­­szabadság majdnem mínuszos hír­ben hozta a történteket, a 168 Óra nem az ujját lefelé mutató minisz­terelnökkel jelent meg a címlap­ján. Csak néhány példa, hogy a többi orgánumról ne is beszéljek. Az ÉS sem tartotta olyan fontosnak az eseményt, hogy annyi publicisz­tikával emlékezzen meg e „dicső” eseményről, amennyit az Orbán­­féle kézcsóknak szentelt, pedig a volt miniszterelnök csak passzív szereplője volt annak a történés­nek, Medgyessy viszont tudatosan cselekedett. Bár Megyesi Gusztáv vezércikket közölt az esetről (Fürge ujjak, ÉS, 2004/25.), őt sem az eset háborítja fel, hanem az arra érke­zett jobboldali reakció. De ugyan­így tettek a kereskedelmi televíziók híradói is, amelyek minden ilyen ügyből óriási botrányt szoktak kre­álni, hátha még történetesen Or­bán Viktor lett volna az „elkö­vető”. Most mégis hallgattak. És jó né­­hányan fel vannak háborodva, amikor ezeket az adókat baloldal­inak vagy inkább baloldali beállí­tottságúnak minősítik. Hogyan ne­vezheti magát függetlennek ezek után a magyar sajtó? Ilyen mérté­kű szervilizmust egyetlen nyugati ország sajtója sem engedett volna meg magának, de a függetlenségé­re (lehet, hogy csak szavakban és nem tettekben) oly büszke balolda­li liberális sajtó minden szemreb­benés nélkül kiszolgálta a hozzá közel álló párt érdekeit. Ez már pártsajtó, ami Magyarországon működik. Kelemen Csaba (A rend kedvéért: az ÉS egyetlen pub­licisztikát sem közölt a cikkbeli „kéz­csók”-ügyről: egy glossza jelent meg - a szerk.) Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 20 673 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 6525 példány jut előfizetőink­hez, 13 920 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetés technikai feltételei­ről, valamint 80 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2003. II. félévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon. (az árak az áfát nem tartalmazzák) Méret (mm) Fekete-fehér Színes (mm) (eFt) (eFt) 1/1 270x420 345 470 1/2 álló 130x407, fekvő 270x200 195 270 1/3 álló 105x407, fekvő 270x135 132 180 1/4 álló 160x200, fekvő 270x100 110 150 1/6 álló 105x200, fekvő 270x70 78 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100 62 2/100 105x100 43 1/100 50x100 22 2/50105x50 22 1/58 50x50 11 □ ÉLET ÉS irodalom: Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZIRA PÉTER szira@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Vers: CSUHAI ISTVÁN csuhai@es.hu kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: GAJDÓ ÁGNES Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Rt.: 84 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Internet-cím: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Chroma-TOP Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: West Hungary Nyomdai Centrum Nyomda igazgató: Jens Danhardt Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Az ÉS kommunikációs partnere: T­v -Mobile­ Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj 2003-tól egy évre 11 856 Ft, fél évre 6300 Ft, negyedévre 3366 Ft, egy hónapra 1170 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 11 300 Ft a Pont Könyvesboltban (Bp., V. Nádor u. 8.), valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241-es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 160 USA-dollár, a környező országokba 130 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Lm 2004. JÚLIUS 16.

Next