Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-08-17 / 33. szám - Bárdos Judit: Egy cinéphile jegyzetei • Bernardo Bertolucci: Nagyszerű rögeszmém, a film. (20. oldal) - Gyürky Katalin: Kísértetek - kísérletek • Szilágyi Ákos: A szuverenitás fantomja avagy a képzelt hely (20. oldal) - Szűcs Teri: Zátonnyá válni a Dunán • Győrffy Ákos: Haza (20. oldal)
BÁRDOS JUDIT: Egy cinéphile jegyzetei ■ Bernardo Bertolucci: Nagyszerű rögeszmém, a film, írások, emlékek, interjúk. Válogatta és szerkesztette Fabio Francione és Piero Spila, fordította Lukácsi Margit. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2012. 296 oldal, 3300 Ft Bertolucci számára a film az európai művészfilmet jelenti, a francia költői realizmust, különösen Renoirt, az olasz neorealizmust, ezen belül Rossellinit, a francia új hullámot, ezen belül Godard-t, azután az olasz modernizmust, Antonioni műveit és Fellini Édes életét. És legfőképpen persze mestere, Pier Paolo Pasolini filmjeit. Nagyon találóan jeleníti meg azokat a pillanatokat, amelyekben ennek a modern filmművészetnek a lényege sűrűsödik. Amikor Antonioni a kalandban a „ki nem mondottra, a meg nem mutatottra, a meg nem magyarázódra fókuszál”, nála a filmművészet az egzisztenciális felfedezés kegyetlen és könyörtelen eszköze. Megmutatás is, érzéki élmény is, gyönyörűség is, és ugyanakkor reflexió is. A modern filmnek már a gyökerénél ott van a reflexió. Bazin nyomában járva Bertolucci úgy látja, hogy „az igazi filmművészet azon kívül, hogy elmesél egy történetet, mindig annak természetén is elgondolkodik, amikor valamilyen kameramozdulat van, benne van ez az érzés is, hogy egyfajta írásmód megválasztásánál vagyunk jelen, vagyis látni egy filmet annyit jelent, hogy látjuk, hogyan íródik a film.” És mindezt a nyolcvanéves Jean Renoirral való találkozás tudatosítja benne, aki az ötéves Jean Renoirt ábrázoló szobor, Auguste Renoir alkotása mellett ül. A mosoly, a tekintet ugyanaz. Jean Renoir arra hívja fel a figyelmét, hogy „mielőtt elkezdjük a forgatást, mindig hagyjunk nyitva egy ajtót, mert sosem tudhatjuk, mi történik: valaki vagy valami, amit nem vártunk, hirtelen beléphet rajta, és az a valóság”. Az európai művészfilm forrásvidékén járunk tehát, a fiatal Bertolucci rajongásának tárgya egyelőre a francia film, csak franciául hajlandó beszélni a filmről, mert meg van győződve arról, hogy a film nyelve a francia. Míg Párizsban meg nem tudja Henri Langloistól, hogy a Cinémathéque-ban azért olyan hatalmas a vászon, mert Rossellini beállításai egyik percről a másikra kitágulhatnak fölfelé, lefelé, jobbra vagy balra. Erről a francia-olasz forrásvidékről ered a kelet-európai művészfilm is, mindaz, amin mi, magyar cinéphile-ek is felnőttünk. A szerző többször is említi Eisensteint, Dovzsenkót, Wajdát. És mindent ezen a biztos alapon állva értékel, azt is, aki nem közvetlenül innen származik: Chaplint, Kubrickot, Scorsesét. Élvezetesen idézi fel az emblematikus pillanatokat, Ophülid gyönyör című filmjét, melyet - intenzív hatása miatt - csak harmadszorra tudott végignézni, és melyet Barthes A szöveg öröme című esszéjének fényében értelmez: függönyök, szűrők, rácsok közbeiktatásával elválasztani a felvevőgépet a felvétel tárgyától, azaz reflexíven készíteni filmet. És felidézi Anna Karina utolsó pillantását az Eli az életétben! A hatvanas évek moziját, amikor egy nemzedék érezte úgy, hogy a filmművészet a világ közepe, és amikor ő maga meghalni vagy ölni lett volna képes egy Godard-képsorért. De nem a nosztalgia a könyv témája! Bertolucci úgy eleveníti fel az új hullám korszakát, hogy tűpontos portrékat rajzol mestereiről, alkotótársairól, és saját filmjeiről, művészetük lényegét megvilágítva. Három apafigurát idéz fel, akik óriási hatással voltak rá, s akikkel azután le is kellett számolnia, hogy önálló lehessen: az édesapa, Attilio Bertolucci, költő és filmkritikus, Pier Paolo Pasolini és Jean-Luc Godard alakját. A legnagyobb hatással Pasolini volt rá, aki egy idő után háttérbe is szorította benne az édesapját. Bernardo Bertolucci asszisztens volt a csóró forgatásakor, ezért Pasolini A kaszás című forgatókönyvének a megrendezését rábízta a huszonegy éves fiatalemberre, mert ő ekkor már a Mamma Rómán dolgozott. Ez a „pasolinis” film lett a fiatal rendező máig egyik legjobb filmje. De ennek az epizódnak a leírása - miként a többié is - nemcsak a szerző önéletrajzának a szempontjából érdekes, hanem Pasolini jellemzéséhez is fontos adalék. Sehol sem olvastam még olyan találó, lényegbevágó jellemzést a mester korai filmjeiről, a lumpenproletár-figurák felmagasztalásáról, mint ezt: „Rászegezte a felvevőgépet az arcokra, a testekre, a barakkokra, minden egyes beállítása frontális kép volt, és végül a munkásosztály legalsó rétegének állított kis dicsőség-oltár lett belőle.” Saját filmjeinek alapélményét hasonló lényeglátással világítja meg. A Pókstratégiát inspiráló gondolat a történelem kétértelműsége, a Megalkuvóé a fasizmus és a polgárság kapcsolata, a Huszadik századé az osztályideológia, a Partneré 1968 és az általa okozott csalódás, Az utolsó tangó Párizsbané a szerelem és a szex modern kapcsolata, az Álmodozóké is 1968. Amikor a baloldali, elkötelezett, humanista hagyománynak, a politikai filmnek, az eddigi kontinuitásnak s talán az európai filmnek is vége szakad, akkor a rendező egzotikusabb témák megfilmesítésébe fog (Oltalmazó ég, Az utolsó kínai császár, A kis Buddha). AJÁNDÉKOZZON ÉLET ÉS IRODALMAT! Lepje meg családtagjait, barátait, üzletfeleit Élet és Irodalomelőfizetéssel! Rendelje meg igényes grafikai kivitelű ajándékutalványunkat, s adja át annak, akit tartalmas és maradandó ajándékkal kíván megtisztelni. Hónapokon át mindig Önre emlékezteti majd őt a hetenként érkező Élet és Irodalom. Az ajándékutalvány megrendelhető a 210-5149-es és a 210-5159-es telefonszámokon, es@es.hu e-mail címen, valamint személyesen megvásárolható az ÉS szerkesztőségében (1089 Budapest, Rezső tér 15.). Az előfizetés díja: negyedévre 5655 Ft, fél évre 9750 Ft, egy évre pedig 18 000 Ft 20 ÉLET ÉSZ IRODALOM GYÜRKY KATALIN: Kísértetek - kísérletek ■ Szilágyi Ákos: A szuverenitás fantomja avagy a képzelt hely. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2012. 480 oldal, 3000 Ft „A politikai szuverenitás értéke akkorát zuhant az utóbbi húsz évben a globalizált világ tőzsdéin, hogy még a bóvli kategóriába sem igen fér bele. Nem oszt, nem szoroz. Inkább a szimbolikus és érzelmi, mint az anyagi javak világához tartozik.” (80.) - ezzel a világpolitikai folyamatot tükröző ténnyel szegezi szembe az olvasót Szilágyi Ákos legújabb kötete. A szerző a globalizált világ fantomjaként, kísérteteként ábrázolt - hisz az egyes nemzetállamok világgal szembeni dacos, lázadó, különutas magatartását kifejező - szuverenitás szerepét azonban nemcsak az utóbbi két évtizedre vonatkozóan vizsgálja. Hanem a történelem egészére nézve, azon belül a globalizálódás szempontjait figyelembe véve elemzi. A történelem egészét tekintve a szuverenitás korántsem pusztán negatív konnotációval bíró fogalom. A nemzetállamoknak mint önálló, független térségeknek a kialakulásában a kétféle: a tényleges és az elismeréses szuverenitás kulcsszerepet játszott, hisz a későbbiekben mind az ENSZ-nek, mind pedig az Európai Uniónak csak a mások által is szuverénnek elismert nemzetállamok lehettek egyenjogú tagjai. Ezért a globalizálódás első lépcsőfoka épp a világ szuverén nemzetállamokra történő „fölfűrészelése” volt. A globalizálódás következő lépcsőfokán viszont, azaz az utóbbi húsz évben, amikor a világ a mindent átható gazdasági-pénzügyi rendszereivel egyértelműen az integráció felé halad, a modern kor legfontosabb politikai-jogi egységét, a nemzetállamot, főleg az izolációra koncentráló szuverén nemzetállamot a szerző szerint el kéne felejteni. Ennek a folyamatnak a mindenkit józan belátásra bíró ábrázolása ellenére a kötet - egyfelől - mégis mintha apokaliptikus víziók sorozata volna. Szilágy Ákos nem titkolt célja érzékeltetni, hogy amíg a racionális érvek a világ egyre egységesebbé válása mellett szólnak, a szuverenitás fantomja ott kísért bizonyos nemzetállamoknál. Ezért vízióin keresztül épp azt próbálja felvázolni, hogy mi történik egy országgal, ha a XXI. században a szuverenitásba mint „ideológiai pajzsba” kapaszkodva próbálja elszigetelni magát. Mi történik vele nemzetközi, belpolitikai, kulturális és interperszonális téren egyaránt. Másfelől viszont, miközben rendkívül kifejezően „üres helynek” titulálja a dacos szuverenitása miatt végpusztulásra ítélt nemzetállamot, a szerző azokat a „kísérleteit”, „ellenvízióit” is vázolja, amelyek segítségével - másfajta szuverenitásfok hangoztatásával - egy állam nem sereghajtója, hanem élenjárója lehet a globális folyamatoknak. S „kísérlete” ismét minden területre kiterjed. A nemzetközi és belpolitikai javaslata összefügg: egy államnak kötelessége a nemzetállamok integrációs szintje alatt és felett új politikai integrációkat, új szuveréneket támogatni. Úgynevezett szuperszuverén és szubszuverén helyeknek átadnia az irányítást. Vagyis nemzetközi szinten (a most eléggé működésképtelen Európai Unió helyett) új állami föderáció létrehozását, belpolitikai téren pedig különböző civiltársadalmi helyek születését látná üdvözítőnek, „amelyeken keresztül a nemzeti hely mint a helyek helye szerveződhet újjá.” (440.) A szerző kulturális és interperszonális „ellenvíziója” is sok ponton találkozik. A jelenlegi politikai hatalmat támogató egykori barátjának hosszú, fajsúlyos levélben írja meg vágyálmait a két oldal párbeszédének újraindulásáról: az emberekben benne rejlő különböző „világok”, „helyek” értelmes ütköztetésének lehetőségeiről. Miközben tudja, hogy ezek felszínre hozásához megfelelő nyelvre, nem pedig elcsépelt, piacorientált, viszketeg szavakra lenne szükség. Csakhogy, amíg az emberi kapcsolatok lényegét nyelvileg (is) feltáró magaskultúra termékei a helyi és globális piacon eladhatatlanok maradnak - erről szól A kultúraeltartása című függelék - addig a szerző ez irányú javaslatai, tartok tőle, valóban kísérletek, teszem hozzá, rendkívül tanulságos kísérletek maradnak csupán. www.irolboltja.hu. SZŰCS TERI: ■£, , ■ “ . ‘ -3VZátonnyá válni a Dunán ■ Győrffy Ákos: Haza. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2012. 108 oldal, 2290 Ft Arra, hogy hol járunk Győrffy Ákos új kötetében, nincsen szavunk; maga Győrffy is azt írja: „az úgynevezett természetben”. Hogyan mondhatjuk másképp? A tájban? Erdőben, hegyen, folyóparton. A Börzsönyben, a Dunakanyarban, a Kvarneröbölben. Nincs fogalom, ami a természet és az ember találkozásának intimitását kifejezné, és olyan sincs, ami leírná a tájban megtett utat. A kirándulás vagy a túra nem az, amiről Győrffy beszél. Amikor kimegyünk a partra, felmegyünk a hegyre, bemegyünk az erdőbe, néma tartományba jutunk - ha ide vágyunk, azt szeretnénk, hogy a kortárs irodalom bevezessen, visszavezessen a természetibe, a nem nyelvibe, akkor a Haza esszétöredékeiben is említett Mészölyhöz fordulunk, az ő egzisztenciális körképpé szélesedő tájleírásaihoz, vagy Nádas nagyívű természeti és mentális képeihez, a Bodor-féle tapasztalathoz a természetnek (úgy is mint a hatalomnak) való kiszolgáltatottságról, vagy akár a tektonikus rétegzettség, a kőtetek leírásaihoz a Lanczkor-versekben. Győrffy Ákost legelső kötetétől kezdve (A Csóványos északi oldala, 2000.) az érdekli, mi történik az emberrel az erdőben, a hegyen, a parton - hogyan alakulnak át az értékei, a nyelve, és legfőképp mi lesz az énnel, amikor magához vonja a személytelen erő, a táj. Önelvesztés a természetben, ez az, amit Győrffy szüntelenül vizsgál. A tájjal való találkozást olyan tapasztalatnak tartja, ami az ént az alapjaihoz, az arkhéhoz fordítja vissza rémisztő kimozdulásnak a növényi, állati létforma felé, ugyanakkor pedig egy nyersebb, ösztönös otthonosság sejtésének. (Ezért furcsa az esszékötet címválasztása, hiszen Győrffy nemilleűérkezésről ír, nem arról beszél, hogy az embernek a tájtól való elválasztottsága megszűnhetne.) Győrffy Ákos szövegei legkiemelkedőbb pontjaikon figyelmesen megállnak a természeti szép vagy, mondhatjuk úgy is, a fenséges - a Duna, a Börzsöny, a tenger - előtt; adományuk az enyhület, a reflexió, az önazonosság kényszerének oldódása. Mindeközben pedig a lehető legkimunkáltabb nyelven szólnak, a haikuszerű rövid szerkezetekben éppúgy, mint a nagyversekben vagy mint most, a Hazfl meditatív, töredékes eszszéiben. „Bolyongtam az őszi, a folyó alacsony vízállása miatt szárazra került zátonyokon, éveken át. Nem akartam látni senkit egyáltalán, legkevésbé magamat nem. Soha nem tudtam elérni, hogy ne lássam magam. Vagy csak ritkán, érthetetlen és rövid pillanatokra sikerült. Mikor a zátonyok és a kötelékekben repülő vadludak, az elvadult gyümölcsösök és a mezők nem különböztek tőlem. Villanásnyi időkre egy lettem velük. És órákig nézni a lehullott, rothadó körtéket a harmatos fűben.” De ahogyan a kivonulás, a tájjal való találkozás enyhülete csupán átmeneti, úgy a Haza írásainak tágassága, levegőssége is csak néhány mozzanat erejéig tart - gyakran tanító, okoskodó hang magyarázza, mi az, amit észlelünk, amit látunk. Sűrűn bukkannak fel a misztikus tapasztalat leírására használatos bevett fogalmak, az angyal és a démon, a hamis és a valódi, a beavatás, a szent, a kegyelmi pillanat, a tudás, és ezek nem telnek meg élettel, új tartalommal. Ilyenkor úgy válik élettelenné a szöveg, ahogyan a kötetben leírt különös illatú völgy vonzása halna el attól, ha kiderülne, mohos kövei árasztják-e a titokzatos szagot - Győrffy még odabiggyeszti, „ahogyan a helyek és a dolgok meg tudnak halni a magyarázatok és a magyarázatokból következő tettek által”. Az okoskodás éppen a szöveg szándéka ellenében hat, pedig ezen a ponton fontos dolog történik: a könyvben, mely az általa tudatosan vállalt misztikus hagyományhoz hűen a látás, a látvány elsőbbségét vallja, először jelenik meg a szaglás, az illat, hogy még számtalanszor visszatérjen: tengerszag, Duna-szag, párálló ló szaga, füst, szénaillat, az erdő illatai. Érezzük a többit is, füveket, bokrokat, amiket nem nevez meg Győrffy. Mintha nem tudna róla, úgy vezet vissza a mély emlékezet illatélményeihez. És igaza van, amikor azt hja - ezt nem magyarázza túl -, hogy ezek a nem verbális és alig személyes emlékek mintha nem is a sajátjaink lennének; mintha végre megpihenhetnénk magunktól, saját arcunk látványától. Ezek inkább az erdő vagy - egy Győrffy-verssorozat címével - a völgy emlékei. [ÉLET Ésjj [IRODALOM Az ország legigényesebb választékú könyvesboltja Magyar, angol, német, francia nyelvű könyvek. , B Diákoknak, tanároknak kedvezménnyel! is Könyvimport szolgálat, interneten is. 1061 Budapest, Király utca 2., Anker Ház Tel.: (36 1) 267 6258 T'^'-nail: adbook@t-online.hu • www.atlantiszkiado.hu 2012. AUGUSZTUS 17.