Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-05-14 / 21. szám
624 TENGERI ÚT. (Naplótöredék.) Vágysz lenni tengerész? ez élet igéző! Minden nemes lélek szereti e’ pályát, Hol ember a’ békében is talál csatát; Mert erre a’ bősz förgeteg nyilt harczmező. De itt fiú ha vágysz haladni, mint dicső, Mindennap istentől fohász között imádd E’ — földön ollyan gyérb erények birtokát, Melly tengerész, mint harczfinál inkább kellő. Létmegvetés mindenkor és minden helyett ; Magasan égő honszereim minden felett; Nemzetre túlsággal határos büszkeség. Erős hit, e’ földön hogy a' fáradalomtán nem is reménylhető a’ jutalom; Nem nézni bért, ’s azt sem, minő a’ pályavég. Marquis de Foudras. Ötszáz csetvert gabna lerakásával megkönnyített hajónkkal sem mehettünk át a’janikaiéi porondozaton. Tizenkét óráig voltunk azon fenakadva, ’s csak miután a’ horgonyainkkal, ezek kötelei és lánczaival megterhelt csolnaknemüeket tengerbe bocsátottuk , horgonyra vontatás segélyével menekhettünk meg ezen, minden azostengerből teherrel érkező hajóra nézve olly kellemetlen helytől. — Tizedhó 29-kén éjfélutáni 2 órakor Taklisok vezérfénye északnyugattól */4 északra, mintegy 5 mérföld távolságban maradt el tőlünk; — tehát a’ fekete tengeren, a’ hajósok e’ szörnyetegén, valánk. Szélcsend volt, ’s csak a’ janikaiéi szorosból — bosforus cimmerius — nagy erővel rohanó folyártól viteténk. Andalgva haladott ég kékén a’ hold gyönge ködfátyollal borított képe, óriás tűzoszlopot írván le a’ nyugvó viz sötét tükrére, mellynek koronáját minden vitorláit kifeszítve hordó hajónk képezé , talapzata pedig a’ láthatár végvonalaival olvadt egygyé. — Alig fél óra múlva a’ hajó-orron levő őrség egy előttünk kis távolságra szinte szélcsendben maradt fölfelé törekvő görög hajóra tett bennünket figyelmessé. Megkísértettünk kormány és vitorlákkal mindent brigantinunknak * más irányt adandók, de sikertelen. Nem lévén szél, árboczosunk nem kormányzott, ’s mentünk mint előbb a’ folyártól ragadtatva. Hasonló munkálatok történtek a’ más hajón is, de — mint nálunk — eredmény nélkül. Mi neki kiáltoztunk, hogy térjen ki, ő pedig nekünk. E’közben összeérkeztünk, még pedig vitorlásunk egyenesen tórsátattjának fötájával. Mindenki képzelheti, hogy illy találkozáskor nem fogadja a’ tengerész egymást istenhoztával, sőt kegyetlenül káromkodik. Egyébiránt ez összejövet — melly hullámzó tengerrel igen veszélyes szokott lenni — épen nem volt valami komoly dolog. Evezőkkel és szigonyokkal föltartóztattuk a’ két alkotmány összeütközését ’s egyiket a’ másiktól valamennyire oldalast eltávolítottuk; — majd a’ görög kapitány csolnakát 8 legénynyel hajója elibe fogván, azt— sokszor inkább vagy kevésbbé történt, azonban a’2 legénység által mindig szerencsésen elháritott közeledés után — elvontatta előlünk. Békén és olly lassan haladtunk most — Kis Erim (Chersonesus taurica) partjainak hosszában — mint vizszinen alvó tekenyőcz, egészen éji 11 óráig, midőn gyenge fuvalom emelkedvén, elkezdett hajónk 2 m.földet tenni óránként. Fekete tengeren vitorlázván, reményiem, nem veszi rész néven az olvasó, ha annak, mielőtt utam leírását tovább folytatnám, rövid rajzát adom.— Fek *) Brigantin, 2 egyenlően törzs , derék, hegy, fölhegy és szárnyvitorlákkal fölszerelt árbocza, 2 vagy 3 orr és egy tattvitorláju hajó. K. S.