Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)
1872-05-04 / 105. szám
Egész évre Félévre 20 frt. 10 „ Előfizetési árak kr. Évnegyedre . Egy hónapra Egyes szám ára 10 lírajcxár. Szerkesztési iroda: l’t-ísl( n. nádor-uloif a 6. szám. 5 frt. — kr. 1 „ 80 „ Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Szombat, május 4. 1872. 105. szám. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri beigtatásáért 10 kr. A nyilt tér egy petit sora 30 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nailor-utessa 0. szám. (Légrády testvérek irodájában). A lapot illető reklamátiók Légrády testvéreit irodájáéba (nádor-utcza 8. sz.) intézendők. Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendők. IV. évfolyam, Pest, május 3. Mióta a választási mozgalmak megindultak, volt alkalmunk tapasztalni már több ízben, hogy a kormány és közegei nem igen válogatnak az eszközökben s a törvényszerűséggel össze nem egyeztethető dolgokat is felhasználnak arra, hogy az ellenzéki elvek győzelmét a jövő választásoknál — ha máskép nem — erőszakosan is megakadályozzák. A pozsonyi botrányok, a vas megyei erőszakoskodás, a belügyminiszteri és főügyészi rendeletek mindazt bizonyítják, hogy a kormány rettenetesen fél a jövő választások eredményétől s félelmében már is fühérfához kapkod , hogy hajszálon függő életét sikerüljön megmentenie. De mindazon eszközök között, melyekhez a kormány és pártja eddig nyúlt, a legsajátságosabb, de egyszersmind a legbotrányosabb az, amelyet most mutatunk be a közönségnek. Olvassa figyelemmel, Turócz vármegye alispánjától 25 évi. szám alatt tegnap a honvédelmi minisztériumhoz egy fölterjesztés érkezett. Miután e fölterjesztésben kijelenti az alispán úr, hogy a jobboldal ügyének állása nem épen mondható megnyugtatónak, ő pedig a kormánypárti képviselők megválasztatását egész „odaadással“ szívén hordja, a következő kérelmet intézi a minisztériumhoz: „Tekintve azon körülményt, hogy a megyei legtapasztaltabb kortesek fiai a hadsereg vagy honvédségnél rójják le kötelmüket, miáltal ezen épen nem nélkülözhető kortesek kénytelenek lévén önmaguk vezetni otthon a gazdálkodást, és így a képviselői választásoknál a szokott befolyást, illetőleg döntő beavatkozást nem érvényesíthetik, engedtessék meg neki, hogy az általa kijelölendő kortesek fiainak névsorát még e hó folyama alatt fölterjeszthesse, hogy az illetők égetően szükséges szabadságoltatása már a jövő hó elején megtörténhessék és igy az apák — felszabadulván a mezei munka alól — mielőbb megkezdhessék pártunk részére üdvös beavatkozásukat. “ Íme, Turócz vármegye igazságos rendszerető alispánjának fölterjesztése! Hogy tetszik ? Nem a hatalommal való legrutább visszaélés-e ez egy párt részéről ? Nem a legocsmányabb módja-e ez a korteskedésnek egy köztörvényhatóság részéről ? Az alispán maga jelöli ki azon kortesek fiainak névsorát, kiknek szabadságot kell adni , és csak azoknak kell adni, akiket ő jelöl ki, a többinek nem. Akik a kormány pártjához tartoznak, vagy akik megvehetők lesznek ezáltal, azoknak fiai bocsátassanak haza, a többié ne. Akik megígérik, hogy korteskedni fognak a kormány részére, azok fiai haza bocsátatnak, a többié nem. És mily szemérmetlen módon hirdettetik e fölterjesztésben a korteskedéssel való nyílt üzérkedés. Mily nyíltan állittatik oda az indok. Nekik szükségük van a kijelölendő katonák szabadságoltatására, hogy „pártjuk részére“ az apák megkezdhessék „üdvös“ és „döntő beavatkozásukat.“ Gyönyörű törvényhatóság. S még gyönyörűbb tisztviselői a törvényhatóságnak. Hol van ezekben a köztisztviselőhöz illő részrehajlatlanság és igazságszeretet? Nem önérzetes férfiak ezek, hanem szolgák. Még ennél is roszabbak. Tisztességes szolga sem nyúlna ily hitvány eszközökhöz, hogy ura kegy mosolyát kiérdemelje. Szemmel fogjuk tartani, hogy mily leiratot nyer a fölterjesztés s mikép fogadja a kormány turóczmegyei creaturájának ama „legalázatosabb“ tanácsát. Csávolszky Lajos. — Az iparosszövetség központi bizottsága ápril 29 én tartott ülésében bejelentettek a már megalakult központi bizottságok. — Ilyenek vannak: Adán, Miskolczen, Somorján, Tatán, Veszprémben, Halason, Török Szt. Miklóson, Kunhegyesen, Szegeden, Ó-Becsén, Nagy Szebenben. A képviselő választások ügyében teendő intézkedések kerülvén szóba, körlevél határoztatott intéztetni a megalakult kerületi bizottságokhoz, vagy oly helyeken, hol még ilyenek nem alakultak, az iparosok élén álló szövetségi társakhoz, hogy értesítést adjanak, mi történt eddig ez ügyben és mit szándékoznak tenni. A három politikai párt központi bizottságához átirat határoztatott intéztetni azon felhívással, hogy a jövő országgyűlés fő feladatának tekintetbe vételével súlyt fektessenek minél több közgazdasági szakférfi megválasztatására. A pesti kerületi bizottság megalakításának siettetésére minden városrész számára egy-egy központi bizottsági tag kéretett fel a kellő intézkedések megtételére. Szóba hozatott a katonai felszerelések ügye is, a központi bizottság nem érezte magát hivatva még a kormánynál lépéseket tenni, míg alapszabályai a kerületi bizottságok hozzájárulásával végleg megállapítva és a kormányhoz bemutatva nem lesznek. — Ivánka Imre engedve az országos baloldali végrehajtó bizottság, mind a pest megyei központi bizottság, valamint a kerület baloldali választói ismételt felhívásának, — a pestmegyei aztendrei kerületben a baloldal képviselőjelöltségét elfogadta. A szerb kongressus feloszlatása. A mai hivatalos lap közli, hogy a király elrendelte, mikép az 1869 évi április 24-én kelt legf elhatározással Karloviczra egybehívott, a jelenleg elnapolt szerb nemz. egyh. congressus a karloviczi érsekség és szerb patriarchatus administratora utján feloszlattassék és az 1871. évi május hó 29-én kelt legi. elhatározással jóváhagyott választási rend szerint, uj szerb nemzeti egyházi congressus folyó évi augusztus hó 18-ik (6-ik . n.) napjára Karloviczra ugyancsak nevezett administrator utján egybehivassék, amely mindenekelőtt a később ő felsége által kinevezendő kir. biztos jelenlétében az eddigi mód szerint a karloviczi érsek-metropolita és szerb patriacha választását eszközlendi, és a választás eredményét a királyi biztos utján legf. helyre terjesztene!!, azután pedig esetleg egyéb teendőket, nevezetesen a függőben maradt congressusi munkálatokat elintézendi. A választások előtt. — A budai baloldal megalakította nagy választmányát. Elnök: a várból: dr. Jankovics Antal, a Tabánból : Iványi Mihály, a Krisztinavárosból Papp János, a Vízivárosból Bognár Antal, az országútról Zehetner Mihály, Újlakból: Högl József. Jegyzők : Pleskott Henrik, Merzsey György, Granater László, Titl István, Hofer Victor és Szthele Kornél. * — Kiss Lajos Debrecz ell-ik választókerületének volt képviselője május 2-án d. e.tartotta a városház nagy tanácstermében számoló beszédét. Előadta a baloldalnak az egész országgyűlésen folytatott magatartását, a nevezetesebb kérdések körüli eljárását, valamint a Debreczen város részéről az országgyűléshez beadott kérvények ügyállását. Beszéde több ízben éljenzéssel fogadtatott. Nagy Ferencz volt tanácsnok a választókerület nevében kifejezte megelégedését s a képviselőjelöltség elvállalása iránti óhajtását, mire Kiss Lajos a jelöltséget elfogadta, s ígérte, hogy a jövő országgyűlés teendői iránt nézeteit később részletesebben kifejtendi. Eszerint K. L. a II-ik választókerület jelöltjéül kikiáltatott. » Makóról távírják, hogy a város ma tartott tisztújító gyűlésén az ellenzék fényes győzelmet vívott ki. Megválasztottak: Juhász főpolgármesternek, Bariha György alpolgármesternek, Vertics főkapitánynak, Enyedi főügyésznek. Mindnyájan ellenzékiek. * — Békés Csabán Kemény Mihály volt országgyűlési képviselő ápril 28-án számolt az 1869—72. országgyűlés működéséről — választói megelégedésének élénk kifejezései mellett. A gyűlésen a jelöltség újbóli elválalására kéretett fel — s azt választói örömére el is fogadta. Megválasztása bizonyos. — Barsmegye lévai választókerületének baloldali választói által ápril 30-án Léván tartott gyűlésben képviselőjelöltül báró Mednyászky Árpád, az 1844-ben vértanúi halált szenvedett le. Mednyánszky Lászlónak szép reményekre jogosító fia lett közhelyesléssel, megválasztva követjelöltnek. A kormánypárt máj. 1-én tartotta tanácskozását a jelölt felállítása ügyében. — Baján a választási központi bizottság egészen ellenzéki tagokból alakult meg. — Komárom megye udvardi kerületének ellenzéki jelöltjéül Szombathelyi Győzőt léptették föl. Az ottani ellenzék tömör, s győzelmében biztos lehet. — A pápai jobboldal Zichy Antalt léptette föl. * — Komáromban az ellenzék ragaszkodik Ghyczy Kálmánhoz, s ő rá fognak szavazni. Majd ha az országgyűlés elnöke fogja velük tudatni, hogy új választást kell tartani, csak akkor fognak más képviselőről gondoskodni. * — Trencsénmegye baáni kerületében Andaházy Pál, a zsolnaiban Vitolai József a baloldali jelöltek. Csak jobboldali lapok mondták, hogy ők kormánypártiak. — Hontmegye szálkai kerületében Emeskáll Zsigmond ellen a baloldal Szulyovszky Kálmán fegyverneki lakost léptette föl. A némethi kerületben pedig Ivánka Zsigmond ellenében Dacsó Pált. * — Gömörmegye jósvai választó kerülete ellenzéki választóit szerencsém van Jolsva városában i. é. május 11-én délelőtti 10 órakor tartandó pártgyűlésre összehívni. Gyűlési tárgy : a követjelölés feletti tanácskozás s esetleg más pártkérdések elintézése. Kuntaploczán, 1872. május 1-én. Czékus Mihály, pártelnök. * — Biharmegye ugrai kerületének ellenzéki választóit Bölönyi Sándor bizottmányi elnök e hó 20-ika d. e. 10 órájára Ugra községébe hivja meg, választási ügyekben tartandó értekezletre. Farkas Elek, volt képviselő ugyanakkor, de 11 órakor fogja beszámoló beszédét elmondani. * — Meghívás. Köztudomású tény lévén az, hogy Gödöllő választó kerületének azon balpárti elveket valló polgárai, kik az 1848-dik év óta eddig vallott elveikhez ezúttal is híven megmaradtak, az ő volt elvhű és jellemszilárd képviselőjüket, Beniczky Ödön urat számos község nevében a jövő országgyűlési képviselőjelöltségre is felkérték, többek kívánságára ezen jelöltség egyöntetűsége és a választásra vonatkozó intézkedések megbeszélése végett i. é. május 8-án reggeli 10 órakor Fóthon a nagy vendéglő termében tartandó pártértekezletre tisztelettel oly módon hívom meg a gödöllői kerületben lakó halpárti elvtársaimat, hogy minden község legalább egy küldött által képviseltetve legyen. Péczel, 1872. május elsején. Id. Fáy Béla (péczeli.) — Meghívás. Május 18-án (pünkösdszombatján) Baróthon, ugyan e hó 21 én (ünnep utolsó napján) Sepsi-Szent-Györgyön szándékozom programmomat előadni, mire Három és Miklósvárszék választó polgárait tisztelettel meghívom. Pest, 1872 május 3-án. Bakcsi Ferencz. — Jobboldali jelölték: Érsekujvártt b. Wodiáner Albert, Nyitra-megye verbói kerületében Kosztolányi Károly, Nagy-Kikindán Trifunácz Pál osztály tanácsos szeretnék a kormány érdekeit képviselni. — Pázmándy Dénes ur, a „Haladás“ szerkesztője pedig Fejérmegye ráczalmási kerületében próbál szerencsét. — Krassómegye szászkai kerületében Popesen Elek bokcsányi lelkész. Apostag, május 1. Községünkben ma valóságos örömünnep volt. Képviselőnk Jankovics Miklós köztünk megjelent és számot adott saját és pártja 3 évi országgyűlési működéséről. Szép beszédben először is ecsetelte a baloldal törekvéseit, megmagyarázta a jelenvoltak folytonos helyeslései között magatartását és erős küzdelmeit az új, a nép százezreinek szavazati joguktól megfosztását célzó törvényjavaslattal szemben. Hangsúlyozta az állandó pénz és hadügy behozatalát. Rövid de ékes szavakban fejtegette a kormány és pártja politikáját, kimutatta azon hátrányt mely a népet éri a virilisek behozatalával, és megbotránkozással hallgatta a nép ama roppant adósságok elősorolását, melyek államunkat terhelik, és kényekre fakasztó hallgatóit midőn a szegény nyomora rokkant honvédek állapotát leirta. A midőn lelkesedésselelmondott beszéde végén szivből eredő szavakkal köszönvén e járásnak, eddig iránta tanúsított bizalmát és ragaszkodását. Erre köztiszteletben álló birtokos Halmi Nándor úr felkérte a jelöltség ujrai elfogadására. Ezzel bevégződvén e joggal nevezhető ünnepély és a nép lelkesedése és örömrivalgása között falunkat elhagyta a bandérium a községi elöljáróság és számos községi tagoktól a legközelebbi faluig kisérve. Megválasztatása annyival biztosabb, miután ellenjelöltről szó sincs, de felesleges is volna itt pénzét és idejét vesztegetni, mert e járás közönsége annyi bizalom és ragaszkodással viseltetik e derék képviselő iránt, hogy azt helyéből kiszorítani vajmi nehéz dolog volna. J. L. — mihelyt látta, hogy valamit másként ki nem vihet, — az ellenzéket kiéheztette addig húzván halasztván a tanácskozást mig az elszéledt, s ők akkor korlátlanul határozhattak. Most azonban ezzel is, felsültek s — reméljük — hogy e csel használatával ezután sem érnek czélt. Ily számítással csak másnap fél tíz órakor többszöri sürgetésre ült össze a szavazatszedő bizottság s követett el mindent, hogy egész napon át tartson 89 ember szavazása, mi úgyis történt, de az ellenzék kitartása meghiúsította törekvésüket. Ekként kiviván magának az ellenzék a győzelmet — a jobboldaliak — rettenetes idegessé lettek — s minden legkisebb esemény mérges kitörésre inditá őket, s az ellenzékkel nem érintkezhetvén, egymás között folytatták czivódásaikat s két legnagyobb tekintélyű egyén között oly mérvű szóváltás keletkezett, hogyha a főispán s többen közbe nem lépnek, tettlegességre kerülhetett volna a dolog, a főispán úr saját lakásán. Nagyharang, Tasnád, ápril 29. Közép-Szolnok megye évnegyedes bizottmányi üléséről érdekesnek tartjuk közölni a következő értesítést, mely kitünteti, hogy az ottani erőszakoskodás után is az ellenzék végre kivívta többségi jogait. B. Wesselényi Ferencz főispán ápr. 22. deczemberi Creaturáinak gyér éljenzése közt lépett a megye tanácskozási termébe. Míg megnyitó beszédét tartotta, az alatt egypár hivatalnok — valószínűleg megbízásból — összeszámította a megjelent jobb és baloldali tagokat, s a rájuk nézve szomorú eredményt azonnal tudatták úgy az elnöklő főispánnal, mint a jobboldal előharczosa Szikszay Lajossal. A baloldali valami hat egyénnel több volt mint a jobboldali kétszervéve, s ezen arány arra indította a jobboldalt, (mert hát a választási központi bizottságot kellett megválasztani), hogy békülő jobbját nyújtsa az ellenzéknek , — ígérvén, hogy ők mindazon nemtelenségre és erőszakra fátyolt vetnek, melyet hoszszu idő óta elkövettek, feledve még a legutóbbi tisztujjítást is, — a mikor 51 egyén 110 ellenzéki tiltakozása daczára választott egy sem közbizalmat nem biró, sem tiszteletben nem álló tisztikart, melynek egyes tagjairól — kevés jót jegyzett fel a múlt. Köszönjük uraim, — megélünk mi a magunk erején is, csak folytassák önök azon törvénytelen s minden nemesebb lelket — undorodással eltöltő eljárásukat — mint előbb tevék. Deczemberben az ellenzék háromszor annyi volt — mint önök pártja — de önök a törvény félszeg alkotását felhasználva — elég — nemtelenül az ellezéket még csak emberszámba sem vették, s egyetlen jelöltjüket sem candidálták. A februáriusi gyűlésen a 1. szolgabíróval épen 14-en gyűltek össze, s competensnek tartották magukat határozathozatalra, utakat nyitottak, törvényt hirdettek stb. Úgy látszik, hogy a nagyhatalomtól ijedtek meg, s jónak láttak engedni valamit, nem is gondolván egyébre , mint arra, hogy az ellenzék szolgai alázattal vendi önöktől saját jogainak élvezetét. A főispáni megnyitó beszéd után a gyűlés első tárgya volt az üresedésbe jött alispánság betöltése. A főispán úr egy jobb és egy baloldali jelentkezőt nevezett meg, s ezek közül kelle választani. A jobboldali Toka Zsigmond úr azonban kijelentette, hogy ő soha sem jelentkezett az alispáni állásra, a kéri magát szóba se hozni. E szerint vagy a főispán úr tett törvény ellen, oly egyént hozván jelöltségbe, ki erre nem is ajánlkozott, vagy Toka úr tagadta meg előbbi cselekedetét, így lett aztán Dull László közfelkiáltással K.-Szolnok megye alispánja. Most tehát Közép-Szolnok megyének van egy közszeretetben álló, tevékeny alispánja, kit a többség törvényesen választott, és egy rá erőszakolt törvénytelen tisztikara, melynek megválasztása alkalmával, jegyzőkönyvbe iktatatott, hogy a kisebbség választott, s a többség magát visszatartotta a főispán erőszakoskodása miatt s ellene óvást tett. És kérem ezen urak nem pirulnak hivatalaikat továbbra is megtartani. Az alispáni választás után főjegyző úr olvasott fel egy iszonyú sallangós évnegyedes jelentést, melyből sem többet, sem kevesebbet nem lehetett érteni, csak hogy idegen szavakat igen szeret használni, de azokat helyesen kiejteni nem képes. Végre jött a képviselő választási központi választmány megalakítása, s ez volt az ellenzékre a legnagyobb vívmány, mert 60 tag közé csak egyetlen jobboldali jutott be, s ez is csak véletlenül. A jobboldalnak eddig az volt tactkája, hogy Páris, ápril 29. (Saját levelezőnktől.) A párisi republikánus világ tegnap ismét diadalünnepét ülte: öt városrész polgárai hivattak össze, hogy a Mottu után megüresedett városi tanácsosi hely betöltésére szavazzanak. Monarchista még csak fellépni sem mert. Mindkét szembenállott jelölt republikánus elveket vall, csak hogy az egyik Grados, egykor az imperialismus embere volt, s csupán a változott körülmények folytán tartja szükségesnek a republikai államforma fenntartását s a tankötelezettség behozatalát. A győzelmet a másik jelölt, Floquet, radikális republikánus nyerte el. A megelőzött választásnál, mely a múlt évben történt, a radikális republikánus jelölt csupán 1511 szavazatot nyert, míg az akkor is fellépett Grados 1474 szavazatot kapott. Jelenleg a radikális republikánus jelölt 2347 szavazatot, Grados ellenben csupán 98- et nyert, s így egy év alatt, daczára annak, hogy a haladott idő elveihez akarta magáét idomítani, 490 szavazatot veszített. E rövid összeállítás ismét fényes tanúsága annak, hogy a republikai eszmék Francziaországban mind nagyobb elterjedést nyernek. Noilles marquis „Un minimumde constitution“ czím alatt hosszabb értekezést írt a különböző rendszerek és alkotmányokról, melyek e világot kormányozzák. Noilles élesen különböztető észszel még nagy tanulmányt párosít, s így nem csoda, ha nevezett műve itt és e korban, hol és midőn megoldatlanul lebeg még a főkérdés, mely Francziaország jövője felett dönteni fog, sokat foglalkoztatja azokat, kik komolyan foglalkoznak hazájuk sorsával. E mű talán még befolyással is lehet a kérdés eldöntésénél: republika vagy monarchia, hogy melyikre szavaz Noilles, tömött idézetéből megtudhatjuk: A civilizált államokban — írja Noilles marquis — mindenütt három hatalmat találunk: a végrehajtó hatalmat és két országos gyűlést, melyért a törvényhozói hatalmat maguk között megosztják. Még egy a politikai előszámlálásokban rendesen kihagyott negyediket kellene hozzátenni, jóllehet a többiek között a leghatalmasabb, ez a választók testülete. Egyedül ő delegálhat s ő ellenőriz szuverenitással, azaz ő teremt és ő ront, így tehát minden tökéletesen szabad alkotmányban négy hatalom van: a választó testület, melyet legelöl illik felsorolni, mert ő a teremtő erő, ad éltet, vagy visszavon tetszése szerint, minden ellenőrzés felett áll , csupán önmagának felelős. Ez a többség törvénye által kormányozza magát. Ezután két országház jő, mely kölcsönösen ellenőrzi magát; ezután egy végrehajtó hatalom, melyet elnöknek neveznek az é. a. Egyesült Államokban, szövetséges tanácsnak Helvécziában és királynak vagy királynőnek Angolországban. A két országház már akár a végrehajtó hatalommal együttesen, akár kívüle, gyakorolja a törvényhozói hatalmat, míg másrészről a végrehajtó hatalom e hatalmat vagy megosztja az országházakkal, vagy megtartja magának. Akár mint legyen is, a különböző hatalmak mindig együttesen alkotják ama legfelsőbb és sokszerű jogot, melyet politikai szuverenitásnak nevezünk, azaz a jog : kormányozni, rendelkezni és törvényt alkotni. Minden alkotmány talpköve, ha meg akarjuk alapítani s föntartani a szabadságot — megakadályozni (különben meghagyva a szükséges cselekvési tehetséget), hogy a teremtett hatalom a teremtő hatalom, azaz a választó testület fölibe kerekedjék s oda jusson, hogy ezt előbb uralja, később leigázza. E czért két eszköz által érjük el, az egyik az előrelátásban áll, mely a suverain hatalom intézetét megosztja s a különböző hatalmakat egymás által folytonosan ellenőrizteti, hogy egymást folyton sakkban tartsák és igy elejét veszi a túlkapások és bitorlásoknak ; a másik a visszatérő választásokban áll. Amerikában, mint Angolországban és mindenütt, hol két ház van, a törvényhozó hatalom két ága viszonyosan ellenőrzi egymást. De Amerikában a végrehajtó hatalom független a két háztól, míg Angolországban amaz ezeknek tényleg ellenőrzése alatt áll. S valóban az Egyesült Államok elnöke saját politikával bírhat, melyről senkinek sem tartozik számot adni. Mindamellett alá van vetve bizonyos őrködésnek : háborút nem üzenhet a kongressus beleegyezése nélkül ; a békeszerződéseknek a senatus által kell megerősíttetniök ; hasonlókép a senatus megerősítése alá vannak vetve a diplomatiai testület kinevezései, s bizonyos számú hivatalok betöltése. Végül az elnök impeachment act által vád alá helyezhető. De ha a törvényhozó hatalom Amerikában nem bsz a végrehajtó felett ama túlnyomó cselekvőséggel, melyet Angolországban gyakorol, viszont ő maga sokkal nagyobb törvényhozói függetlenséget élvez, s nincs alávetve ama nyomásnak, melyet csak nagyon gyakran gyakorol a végrehajtó hatalom, hogy megnyerhesse a törvényeket, miket óhajt. Az amerikai alkotmányban a végrehajtó hatalom nem bír más befolyással a törvények alkotására, mint a felfüggesztő vétóra. Egyébként függetlensége nem nyújt oly veszélyeket, mint más államokban. , Bitorlások és államcsínyek az Egyesült Államokban nem félhetők. A föderalismus lehetlenné teszi azokat, minthogy minden állam, mely az egyesületet alkotja, tökéletes szervezettel bír, ha az elnöknek eszébe jutna egy 18 brumairer, egy deczember másodikát kisérteni, szétkergetni a kongressust s magát császárnak kiáltani ki, csupán a kis állam, Washington császára lehet s egyenkint kellene meghódítnia minden egyes államát az egyesületnek. Az amerikai alkotmány eszerint nagy bölcsességet fejtett ki, midőn a nyilvános nagyhatalmak mindegyikének külön szerepet adott. Montesquieu a hatalom felosztása elvét követte a nélkül, hogy tökéletesen elszigetelte volna a hatalmakat. Közöttök szükséges érintkező pontokat teremtett, meghagyván e mellett az elegendő vetélyt. Mert nem lehet eléggé ismételni: oly nagy az emberben a brit hatalommal való visszaélés ösztöne, hogy a legjobb őr a kényuralom ellen a hatalmakat kivalitás állapotába helyezni, mely aztán arra kényszeríti őket, hogy egymást folyton sakkban tartsák. K. M. Berlin, ápril 30. (Saját levelezőnktől.) A napokban kiváltképen két igen fontos kérdéssel foglalkozik Németország fővárosának csaknem kivétel nélkül minden köre. Az egyik az egyházi, a másik a munkáskérdés. A munkások már hetek óta forrongtak, míg végre f. hó 27-én szombaton megkezdték a tényleges harcot munkaadóik ellen. A kőművesek, ácsok, nyergesek stb. összesen mintegy12.000-en beszüntették munkájukat. Ezek között legjobban, legerőteljesebben szervezett pártot képeznek a kőműves legények, kik számra mintegy 4000-en szövetséget kötöttek egymás között; mind lekötötték magukat, hogy mindaddig nem vállalnak el munkát, amíg mestereik, munkaadóik, az általuk közösen megállapított feltételeket nem teljesítik. E feltételek szerint a napidíjnak egy tallér tíz garasra való felemelését, és a napi munkaidőnek 10 órára való leszállítását követelik. Ez azonban még nem képezi a főakadályt, mert mint halljuk, a kőműves mesterek, kik viszont szintén szövetkeztek, a kívánt árt hajlandók volnának megadni, de a legények ezen felül még követelik, hogy minden vasár- és ünnepnap előtti napon csak délutáni 4 óráig köteleztessenek a dologra. A kőművesek vasárnap nagy gyűlést tartottak, melyben egyhangúlag elhatározták, hogy feltételeiktől el nem állanak, s hogy minden tag, aki netán munkát kap, köteles legyen a szövetség pénztárába naponkint 21/* garast (15 krajczár) fizetni. Eddig tudtommal mintegy 120 mester egyezett bele a munkások említett kívánságaiba, a többien nem engednek, s igy tegnap óta a helybeli tömérdek építkezés legnagyobb része szünetel; ez az uralgó lakáshiánynak legkevésbé sikeres megoldása. De akik hivatva volnának ilyenkor a létező nézetkülönbségeket ha nem is megszüntetni, de legalább tisztázni a felizgatott kedélyeket kölcsönösen lecsillapítani — az újságságírók nagyon is közönyösen nézik az egész dolgot. A második főfontosságú kérdés, az egyházi kérdés. A klerikális lapokkal folytonosan tartanak a polemizálások, azok hosszasan bizonyítgatják, hogy mily hasznosak a jezsuiták; a mai „Germania“ elmondja ismét, hogy a mely koronás fő kiűzte őket, az csakhamar bukásnak indult, s hogy a mai nap azon két állam a leghatalmasabb, a mely a jezsuitákat akkor fogadta be, midőn azok máshonnan kiűzettek, fúgy mint Porosz- és Oroszország. Hasonló czikkekre, aztán jó az ellencáfolatok egész sorozata, ezeknek elsorolásával önöket untatni nem célom, hisz Spanyol- és Olaszország története nagyon is bőven tanúskodik a jezsuiták nagyszerű működéséről. Valamint a sajtóban, úgy a magánéletben is, a jezsuiták kiűzetése képezi a beszéd napi tárgyát, a színházakban azon rögtönzések tapsoltatnak meg leginkább, amelyek a jezsuitákról szólanak. Tegnap a waltersdorffi színházban egész tapsvihart idézett elő, midőn a bécsi vendégszereplőnő Lehmann k. a. énekli, hogy midőn a tolvaj, ki Péter templomát meglopta, e miatt a túszék elé idéztetett, azzal védelmezd magát, hogy hisz ő csak ugyanazt tette, amit Bismarck, az egész különbség köztök csak az, hogy míg „Bismarck „befreit den Staat von der Kirche“ — „ich befreie die Kirche vom Staat“. Eddig tömérdek kérvény érkezett a birodalmi gyűléshez, melyben a jezsuiták kiűzetését kérvényezték; néhány nap óta ismét számos kérvény érkezik a kiűzetés ellen; a megoldásnak érdekkel nézhetünk eléje, mert az egyházi lapok már is kezdik hangoztatni, hogy az uralkodó család környezetében még mindig van annyi befolyása az egyháznak, hogy a kiűzetést meg fogja tudni akadályozni. Némelyek ez állításokat azzal is támogatják, hogy Németország ismét küld nagykövetet a pápához; ebből azonban bajos a jezsuitákra vonatkozó körülmények kedvező fordulatát kimagyarázni, minthogyha küldendő követsg. Hohenlohe a jezsuitáknak soha sem volt barátja. A birodalmi gyűlés a legfelsőbb számvevőszék szervezetéről szóló tvjavaslat több pontját tárgyalta tegnap; legélénkebb vita fejlődött ki a 2-ik paragraphusnál, végre Lasker indítványa (a többi között a legszabadelvűbb) fogadtatott el, e szerint a számvevőszék elnökét a szövetségtanács ajánlatára a császár nevezendi ki. Holnapután kerülnek állítólag a kérvények tárgyalás alá s ekkor meglehet, az egyházi kérdés is felmerül. A tőzsde magatartása ép oly változó mint áprilisi időnk, egyik nap szilárdul, másnap ismét lanyha, tegnap oly átalános kedvetlenség uralkodott, hogy némelyek már paniquetől tartottak s két csekélyebb pénzügyér be is szüntette fizeté-