Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1875-06-03 / 152. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . O frt — kr. Félévre . . 1O „ — „ Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajerár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldését nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 152. szám. Budapest, csütörtök, június 3.1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-u­tcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. TÁVIRATOK. S.­A.-Ujhely, június 2. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Zemplén megye bizottsága mai napon tartott gyűléséből a kormány­nak bizalmi felirat küldését elhatározta. Zágráb, jún. 2. (Országgyűlés.) A középis­kolai tanári nyugdíjak, valamint a horvát osztály Haller-féle alapítványai és ösztöndíjaira vonatkozó törvényjavaslatok az általános és részletes vitában változatlanul a codificáló bizottságnak a kormány­javaslattal azonos szövegezése szerint elfogadtattak. München, jun. 2. A cultus- és belügyi miniszterek által aláírt rendeletben az összes ki­rályságra nézve megtiltatnak a jubiláns egyházi körmenetek, mivel azok elrendelésénél a placetum regnum mellőztetett. Berlin, jun. 2. A svéd király ma délelőtt utazott el Drezdába, a pályaudvarhoz a császár és koronaherczeg kísérték. A császár sajátkezűleg nyújtotta át a királynak a Hohenzollen-házrend lánczát. Berlin, jun. 2. A „Prov. Corresp.“ megem­lékezvén a svéd királyi pár látogatásáról, kiemeli, hogy a svéd király a bemutatás alkalmával az államminiszternek kifejezé komoly részvételét és helyeslését, melylyel buzgó protestánsul a kormány minden lépéséhez az egyházpolitika terén hozzájá­rul.­­ A tegnapi reggelinél a Ferencz-laktanyán a császár toasztot mondott a svéd királyra, meg­köszönte azon szemmel látható érdekeltséget, me­lyet a svéd király a német hadsereg iránt tanúsí­tott. A svéd király ere válaszolva kifejezést adott azon óhajának, hogy a fegyverbarátság a svéd és a német hadsereg között mind bensőbbé legyen, és a két nép egyesülésével együtt járjon. Berlin, jun. 2. A „Post“ jelenti: A svéd király átnyújtotta a császárnak a históriai neve­­zetességű hősiességi érdemfalt, megjegyezvén, hogy hasonló kitüntetés az ő kormányzása alatt még nem adományoztatott és valószínűleg továbbra sem fog adományoztatni. Antwerpen, jun. 2. Midőn tegnap este egy lelkész a halotti szentségekkel egy beteghez ment, az Athenaeum növendékei azzal tüntettek, hogy a házakban égő gyertyákat eloltották; ennek következtében az Athenaeum előtt nagy embertö­meg gyűlt össze, a rendőrség nagyobb kihágáso­kat megakadályozott. London, jan. 2. A küldöttségnek, mely Anglia barátságos közbenjárását kérte a cubai felkelés elnyomására, Derby azt válaszolá, hogy a brit kormány beavatkozása inopportunus, mind­­azáltal szívesen fog Anglia minden alkalmat fel­használni, hogy Gubában a jelenlegi állapotok megszüntettessenek. Bécs, junius 2. (IVv. zárlat) Magya­r földtehermen Kötvény 81.75. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 223.50 Magyar záloglevél 8675. Erdély 128.—. Magyar keret vasút 49.75. Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 75.—. Magyar vasuti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 1050. Franco-magyar 58.—. Alföld 130.—. Magyar északkelet vasút 122.— . Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192—. Municipal-bank —. Pesti bank — Antwerpen, máj. 24. A petróleum üzlete —.—. Budapesti szinlapok. Csütörtök, junius 3-án. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 55. szám. Romeo és Julia. Nagy opera 5 felv. Zenéjét szerzette Gounod Károly. Személyek: Escalus, Verona herczege — — Malecky Gróf Páris, rokona — — — Szalai Gróf Capulet — — — — Tallián Julia, leánya — — _ _ Ellinger Józefa Gertrud, Julia dajkája— — — Bacsó Lujza Tybald, Capulet unokaöcscse — — Szabó Romeo, egy Montechi — — — Udvardy ( Mercutio, a herczeg rokona ) Romeo Láng Benvolio, — — —­­ barátjai Kaczvinszky Stefano, Romeo apródja — — Kocsis Irma Gregorio, Capulet szolgája — — Széphegyi Lorenzo, szerzetes — — — Kőszeghy kezdete 7 órakor. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Temesváry Lajos szinigazgatása alatt. Egy koldus végrendelete. Életkép 4 felvonásban.­ Budapest, junius 2. A választások előtt. ív. A nemzeti háztartás viszontagságainak jelképezésére gyakran fordul elő — úgy a szónoki, mint az irodalmi nyelvben — egy hasonlat, mely „az állam hajója“ felől tud valamit mondani. Én is ily esetben vagyok. Az allegória árboczára szállott elmélkedé­seim tolla, s tudok mondani valamit „az állam hajója® felől, midőn már alig volt képes haladni s csaknem veszett hitét köl­tötték a mindenféle ellenségek. Tudja-e, olvasóm, mi a teredo na­­valis? Nem tudja, ugy­e, mert bár volna magyar tengerpartja s költött is rá eleget, de magyar tengerészete még bizony nincs, noha lehet majd később, az istenben vetett bizodalom megőrzése s lőporunk szárazon tartása által — Cromwellel szólva. Tudja hát meg tőlem, hogy miféle fán te­rem és miféle állat az a teredo na Va­lis. Mert tény, hogy állat, s hogy a fán tenyész, és fogadni mernék, hogy mihelyt leírását megolvassa, azonnal ráismer minden magyar politikus, bármely párthoz tartoz­zék is, ha sohasem látott is sós hullámokat. Egy tengeri féreg az, mely a puhá­­nyokhoz tartozik ugyan, de mégis olyan kemény legény, hogy megeszi a legerősebb tölgyfát is, mihelyest a víz alatt juthat hozzá. S minthogy a hajóknak ezen elemben kell járni, a teredő belekapaszkodik azon­nal seregesen és annyira át meg át­rágja a lebegő alkotmány fenekét, hogy lassan kint utat csinál rajta a tengernek s fokozatosan törékenyebbé teszi a vihar lehető csapásai­val szemben. Mutogatnak ily féregforrt ha­jódarabot némely tengeri múzeumokban is, s én is láttam egyszer egy bárkatöredéket, mely annyira keresztül-kasul volt őrölve amaz ingyenélő fajzat által, hogy a hajdani tömör cserfa sehol sem volt vastagabb, mint ez a papiros. A mely hajó pedig ilyen ál­lapotba kezd jutni, az nem tengerképes s jól teszi, ha kikötőbe siet, hogy fenekét ki­­vasaltassa erős fejű vasszegekkel, melyeket bizonyos lemezzel von be csakhamar a sós víz és nem szeret a teredő. Önkényt érte­tik, hogy legokosabb az a kapitány, a­ki az óvszernél kezdi a habokra szállást. Hanem persze kerül valamibe az elővigyázat is. Aztán hátha az ő hajóját megkíméli a szú. Jó az isten, így járt a magyar „állam hajója“ is. Beleesett a sok féreg s ette a fenekét, de­­rűre-borura, míg egyszer csak azon vette észre magát népsége, hogy szivárog be a veszedelem mindenfelől, s ha égiháború ta­lál kitörni, nem sok remény marad a me­nekülésre. Hanem az volt a szerencse, hogy érezték a helyzet fenyegető voltát a „kor­mány“ emberei is, és igy aztán a „Hungá­ria“ eljuthatott végre a szabadelvű párt kikötőjébe, hol a parasztáktól megtisztulhat s vértezetten szállhat majd ismét a hala­dás terére, zivatar és töredék daczára. Elhagyva az allegóriát, világszerte ta­pasztalt tény, hogy minden országban és minden kormány alatt van egy sereg em­ber, mely zsákmánynak tekinti pártjának hatalomban lételét s dolgozni nem szeret, de jól élni sóvárog. Nem másként történt nálunk is, mihelyt hazánk kormányzatát a törvényes, alkotmányos miniszterek vet­ték át 1867-ben. Egy parasziia, haszonhaj­­hász, kalandor csapat csúszott be „támo­gatói“ közé azonnal, mint becsúszott volna egy baloldali kabinet alatt is. A vállalatok, hivatalok, hírlapok terén ott volt a t­e­r­e­­do-faj mindenütt s rágódott az állam léte­rén. Ez volt a Deák-párt egyik nagy sze­rencsétlensége. Látták azt s kinosan érez­ték azt derék és lelkiismeretes emberei, de nem tudtak, nem mertek segíteni ez undok bajon, mert hát „a közjogi alap megvédé­sére“ meg kell óvni a kormánypártot min­den megzavarodástól s kímélni kell sokakat, kik különben nem érdemesek a megtüre­­tésre. Nem akarok többé azon rögeszméről szólni, mely „a közjogi alap megvédése“ alatt volt ismeretes. Én soha azt komoly nézetnek nem tartottam, de hogy sikeres taktika volt hét éven át a hatalmi párt­kiváltság fenntartására, azt soha sem ta­gadtam. Én jelenleg csak annyit mondok még róla, hogy az a közjogi alap soha sem volt sem többé, sem kevésbbé biztosítva bár­mi­nemű változás ellen mint ma, mert soha a balközép más mint törvényes után, s a tudvalevő alkotmányos tényezők szabály­szerű és szerződési közreműködésével nem sürgetett bármi­nemű változást. Akár mint álljon is egyébiránt ez a vitás kérdés, a Deák-párt elhitette lassan­kint magával, a­mit előbb csak taktikából hangoztatott, hogy az alkotmányt veszély fenyegeti, ha a kormányt nem tartja kezében quand mém­e. Az ilyen elhatározás mel­lett pedig nem igen válogathatni a „hívek­ben® és szolgákban, különben elmennek az ellenzékhez s kevesbítik a „többséget®. S minthogy az ilyenek „hűsége“ pénzbe és „concessiókba“ kerül, hát bizony elképzel­hetni mit nyert általuk, egy vasútépítési lázkorszakban, nem csak az állam érdeke, hanem a minisztériumok hitele is. Különben is elég ékesen szólnak róla a szépséges kon­tók, csak legyen miből kifizetni. Egypár év óta azonban s főleg a S­z­­­á­­v­y-k­a­b­i­n­e­t megalakulásával (kinek be­számoló érdekes beszédjére lesz egy-két meg­jegyzésem, midőn a conservatív párt ala­kulásáról fogok szólani­ a Deák­ párt java mindinkább elismerni kezdte, hogy roszul megy az ország dolga, s nem is fog megja­vulni a közjogi alap megvédésének varázs­igéjétől. S miként történhetett mégis, hogy a két, nagy pártnak üdvös egyesülése nem sikerült már akkor, midőn azt fejedelmi felhatalmazással igyekezett létesíteni az — épp oly leyális, mint értelmes — Szlávy Jó­zsef? s hogy egy egész évnek kellett el­veszni, hogy győzzön végre a hazafias józanság ? Az eszme nem volt előbb megérve — mondja az általános frázis. Bocsánatot kérek, de az ok nem ezen éretlenségben rej­lett, hanem éppen azon rothadt elemekben, melyek körömszakadtáig kapaszkodtak a kormányzási pártmonopólium fenntartásához s pressiót gyakoroltak, ijesztgetéshez folya­modtak a Deák-párt egészséges elemei elle­nében is. S mert — mint tegnap is jelzem —, az emberi természet (jobboldali és bal­oldali) gyarlóságai közé tartozik, hogy a­míg nem muszáj, megosztani mással az élvezett hatalmat senki sem sóvárog, hát bizony azon érintett pressiónak elég könnyen engedett a Deák-párt java is. Mert hát ki tudja, mi isten áldása üthet be helyreigazítani az egész financiális sülye­­dést, s akkor aztán mi szükség lenne akár a coalitióra, akár a fusióra. Hanem az isten áldása nem ütött be, s a lutrin sem nyer­te ki a deficit fedezését a magyar állami háztartás. És igy aztán meglett a sza­badelvű párt alakulása, az eddigi két nagy pártnak egyesülése és az ebből eredt új kormány által. Mert az idén már elve­szett a pressio hatása azon rothadt ele­mek részéről, a­melyek egy évvel előbb még sikeresen harc­oltak a rosz állapot foly­tatására. Hanem annál nagyobb volt az or­­ditozás az egész gsb­ártelő hadban s valódi élvezet volt hallani, mennyi eladó toll dühödik a szabadelvű párt minisztéri­uma ellen. S a hitvány érdekek ilyetén dü­­hödéséből lehet éppen kivonni a következ­tetést, hogy a szabadelvű párt kor­mányának egyik fő feladata lesz, mentesí­teni „az állam hajóját“ a töredék fajá­nak erődéseitől. A katasteri munkálatok megindítására vo­natkozólag a pénzügy­minisztérium már megkü­l­­dötte a részletes utasításokat a törvényhatóságok­nak, községeknek, s általában a katasteri köze­geknek, meghatároztatván különösen az utasítá­sokban a járási és községi becslő bizottságok teendői és hatásköre. A munka első részét képezi az ötvenes évek elején felvett telek-jegyzőkönyvek jelen állapotának megvizsgálása, s ezután indulhat meg a kiigazítási munkálat. Hasonlólag kidolgozta és szétküldöttee a pénz­ügyminisztérium az új adótörvények által kívánt adókivetési munkálatokra vonatkozó utasításokat. A pénzügyminiszter kebelében most már az 1876-diki költségvetés összeállítására megkívántató anyag egybegyűjtése képezi a legfőbb teendőt. Az „Ungarischer Lloyd“ azt írja, hogy a magyar államvasutak és az osztrák államvasút kö­zött kötött kartell-sz­erződési javaslatot a miniszté­rium nem hagyta helyben. A nevezett lap e köz­leménye nem bír alappal, mert a minisztérium, mint olyan a k­arte 1l-j­a­vas­l­a­t­ot még nem tárgyalta. A javaslatot igenis tárgyalta az ál­lam­­va­sutak igazgatótanácsa, de megállapodása csak most kerül a közlekedési minisztérium elé, azután közlendő lesz a pénzügyminisztériummal, s csak ezek után tárgyalhatja a kérdést a miniszterta­nács. Az államvasutak igazgatótanácsa, a­mint mi tudjuk, bizonyos módozatok között az osztrák ál­­lamvasuttal kötendő szerződés mellett nyilatkozott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy inkább csak olyan czikkekről van szó, melyekre nézve a jelen­legi körülmények között a magyar államvasutak részéről a verseny úgy sem lehetséges. A minisztérium a vámszövetség revisiójára vonatkozólag átiratot intézett az osztrák kormány­hoz, melyben a tárgyalások megindítását hozza javaslatba. Ez még május végével történt. A józsefvárosi választók megbízásából — mint a „P. Lt.“ írja — ma délelőtt Nagy István te­kintélyes iparos vezérlete alatt egy küldöttség ke­reste fel Jókait, hogy felkérje őt, miszerint vállalná el képviselői jelöltségét a kerületnek, melynek már régóta lakosa. Szóló biztosította Jó­kait arról, hogy a józsefvárosi választók több­sége ő hozzá hajlik bizalmával. Jókai válaszá­ban kifejezte, hogy megtisztelve érzi magát e bi­zalom által és azon biztosításra, hogy a többség bizalma feléje hajlik, késznek is nyilatkozott a je­löltség elfogadására. Mi örömmel üdvözöljük e hírt, mert azt tartjuk, hogy Jókait megilleti a Józsefváros képviselősége, nem azért, mert régóta lakosai, e kerületnek, hanem azért, mert a fővá­roshoz az méltó, hogy oly emberek képviseljék, kiknek nevök van a hazában úgy mint a kül­földön. _________ A bécsi lapok általában elismeréssel emlé­keznek meg Tisza Kálmán debreczeni beszédéről. Még a „Neue Frei Presse“ is. E kedves jóakarónk azonban Tisza Kálmán megdicsérését úgy látszik csak eszközül akarja felhasználni anő, hogy a jóakarat és barátság színe alatt ráfogásokkal ront­son a magyar kormányra. Anélkül, hogy arra a legkisebb alkalma legyen, ismét felmelegíti a régi ismert kot­­valékot és megtámadja a kormányt, hogy meri elkergetni a német hivatalnokokat, mi­kor még Szlávy pozsonyi beszámoló beszédét is németül kénytelen tartani. Az igen tisztelt urak szokásuk szerint szándékosan megfeledkeznek arról, hogy kormányunk nem azért készül elbocsátani bizonyos hivatalnokokat, mert azok németül tudnak, hanem azért, mert ma­gyár­ni nem tudnak. Ez persze nagy különbség. Na de hát a „Neue Freie Pressernek könnyebb a lelke, ha rágalmazhatja azokat, kik iránt jó akaratot színlel. A prágai „Politik“ ismert álláspontjánál fogva nem tulajdonít ugyan semmi kiváló jelentő­séget Tisza Kálmán debreczeni beszédének, miután az­ ő szemében Tisza és Sennyey közt sincs különbség, sem egyiktől, sem a másiktól nem vár­hatván a szája íze szerinti „reformokat.“ Minda­mellett elismeréssel emlékszik meg róla, mondván: A„ parlamenti szokások szigorú szemmeltartása, mely a magyar államférfiakat oly előnyösen kü­­lönbözteti meg az osztrák politikusoktól, főleg, ha egy­szer miniszterekké lesznek — oly előny, melyért irigyelnünk kell a magyarokat.“* Új birák és al­ügyészek. Ő felsége a hivatalos lap mai száma szerint járásbirákká: az akna­rahói járásbírósághoz : Csics János akna­­rahói járásbirósági albirót, és a sziráki járásbíró­sághoz: Kun Barnabás sziráki járásbirósági albirót, — továbbá albirákká: a zalaegerszegi járásbíró­sághoz S­z­i­l­a­s­s­y László budapesti kir. táblai fogalmazót s a károlyfalvi járásbírósághoz; V­á­s­á­r­h­e­l­y­i János gyulafehérvári törvényszéki al­jegyzőt, — végre alü­gyészékké: a trencséni tör­vényszék melletti ügyészséghez; Kubinyi Aladár alsó-kubini törvényszék, jegyzőt, és a beregszászi törvényszék melletti ügyészséghez: Olsavszky Jenő igazságügyminiszteri segédfogalmazót nevezte ki. Biztos forrásból értesülünk, — írja a „Magyar Híradó“ — hogy a vasúti forgalmi kölcsön ügyében a m. hitelbank, az unióbank, két franczia csoport és egy angol előkelő ház, — mely már Ghyczy pénzü­gyérsége alatt összeköttetésben állott kormányunkkal — versenyeznek. Az aján­latok nagyon közel állanak egymáshoz. Azon hír, mely azt állítja, hogy a kölcsön az unió­bankkal már megköttetett, s melyet már több bécsi lap közölt, alaptalan, ami ismét egy tanujele an­nak, hogy a kormány ez irányban megszüntette a monopóliumokat. _ A szerb congressus újból való megnyitása alkalmából az újvidéki „Zasztava“ „őszinte s­zó­t“ intéz a szerb egyházzsinathoz. S miután elpanaszolja, hogy a kir. biztos még mindig részt vesz a congressus tanácskozásain, a­mi által egy­felől a királyi biztosság csaknem rendszeresül, másfelől a congressus kezdeményezési jogának praejudicáltatik az által, hogy a napirend előre kitüzetik, illetőleg megállapíttatik,­­ a congressus legégetőbb szükségének s legfontosabb elintézésé­nek a parochiális dotatióinak s a nemzeti egyház­javak fölötti igazgatásnak végleges rendbehozatalát tartja. Ezek szerinte előbbvaló tárgyak, mint a synodus által beterjesztett javaslatok az eparchiá­­lis s a metropolitai igazgató-közegek rendezésé­ről. Panaszkodik továbbá az általános lethargiáról s egykedvű közönyről, mely a congressus műkö­dése iránt uralkodik a szerbek között; panaszko­dik a szerb hierarchiára is, mely a helyett, hogy a nép s a congressus elé bizalommal lépne, s magát vele közvetlen érintkezésbe tenné, annak ellenlábasává válik. Pártmozgalom a fővárosban. A főváros I. kerületben szabadelvű pártja ma gyűlést tartott, melyben mintegy 300 választó lehetett je­len. Peregriny Elek a párt elnökének, Lupper és dr. Waskovics a párt jegyzőjének választatott. A gyűlés Ország Sándor indítványára nagy lelkese­déssel a fajió mellett nyilatkozott, s Panner Tiva­dart országgyűlési jelöltjének egyhangúlag kikiál­totta. Végre 200 tagú bizottságot választott, mely­nek feladata lesz többek között Paniert a jelölt­ség elfogadására felkérni. A Hornpárt holnap hat órakor saját helyiségében, a király utc­ában gyűlést fog tartani, melyen érdekes tárgyak lesz­nek napirenden. Az ülés nyilvános lesz, hol min­den terézvárosi választót szívesen látnak. A lipótvárosi választók tegnap esti 6 órakor a vigadó éttermében gyűlést tartottak. Elnökül közfelkiáltással V­e­c­s­e­y Sándor választatott meg. Alelnökök Burián János és Brüll Miksa. Jegyzők: Mezey Mór, Zboray Béla, Mandel Pál és Grünwald Róbert. A szervezkedés után 120 tagú bizottságot választottak. Végre az elnök meleg szavakkal in­dítványozta, hogy a jelöltség elfogadására újólag Wahrmann Mór keressék föl. A gyűlés az indít­ványt helyesléssel fogadva küldöttséget választott, mely Wahrmann Mórt fölkérte a jelöltség elfoga­dására. — A küldöttség tisztében eljárván, annak szószólója Barian előadta, hogy Wahrmann a li­pótvárosi választók fölhívásának engedve, a benne helyezett bizodalmát megköszöni, s a jelöltséget elfogadja. (Hangos éljenzés.) Egyszersmind azt is kijelenté, hogy a jövő vasárnap d. e. 11 órakor választóinak az ország mostani helyzetéről és az országgyűlés működéséről előterjesztést fog tenni. A J­á­szkun-k­er­ü­l­e­tek törvényható­sága az országgyűlést egybehívó kegyelmes ki­rályi leirat kihirdetése és a további teendők vé­gett f. évi június 8-ik napján reggeli 10 órakor aláíírt székhelyen rendkívüli közgyűlést tartani, melyre a közgyűlési tagok azon értesítéssel hivat­nak meg, hogy ugyanakkor egyéb halaszthatlan sürgős ügyek is tárgyaltatni fognak. Jászberény, május hó 31-ik napján. Balogh Imre s. k., Jász­kun kerületek alkapitánya. A kis-czelli választókerületben alakult sza­badelvű kör 1. évi június hava 6-án, vasárnap dél­előtt 10 órakor Kis-Czellben a városháznak nagy termében központi választmányi ülést tart, melyre az illető tagok megjelenni keretnek. Tárgya teend a gyűlésnek a jövő követválasztásra jelöltnek fel­léptetése. Elnöki megbízásból Boda Márton. A Kisfaludy-társaság havi ülése. (Június 2-án.) A ma délután 5 órakor tartott ülésben, mely utolsó a szünidő előtt, He­nszlmann Imre érte­kezett Leonardo de Vinciről. Leonardo de Vinci nemcsak festész, hanem szobrász és építész volt. Építészeti rajzai fennmaradtak. Szobrászati képes­ségéről tanúskodik azon lovagszobor-minta, melyet a majlandi herczeg felszólítására készített. A kép­zőművészetek közt legtöbbre becsülte az olaj­festé­szetet, s ennek felsőbbségét külön könyvben védte. A mű nem rendszeres, de érdemes volna újabb fogalmaink szerint jegyzetekkel, illustratiókkal ki­adni, mert sok újat tartalmaz, melyből ma is ta­nulhatunk. Az állatok, különösen a lónak anató­miáját szorgalmasan tanulmányozta. Az embe­reket cselekvőségükben elleste és lerajzolta. Indulatos állapotait is tanulmányozta az em­bereknek. Mondják róla , hogy a halálraítél­teket, utczai verekedéseket figyelemmel követ­te, sőt ő maga elkövetett mindent, hogy ha­ragra, szenvedélyre gyújtsa az embereket. Meg­leste a test mozgásait és hogy mint követi ezen mozgást a ruha redőzete is. Vonaltávlati rajzai kifogástalanok. Behatóbban tárgyalja a légtávlatot, melyet igen fontosnak tart a festészeti hatás elő­idézésére. Freskóképet nem festett. Az olajfesté­szetet még falképeken is alkalmazta. Az antik művészet összhangzatát nem bírta magáévá tenni. A természetnek realistikus tanulmányozására nagy gondot fordított. Egészen külön vált művétől. Ob­jective járt el. Alig dolgozott közvetlen lelkese­déssel. E felolvasás után, mely csak bevezetése egy na­gyobb értekezésnek, P. Szathmáry Károly érteke­zett a középkori társadalmi renaissanceról. Elmondta, hogy a középkor egész újjászületése a vallásból és an­nak cultusából indult ki. A középkor társadalma a nőt választotta központul minden társadalmi mozgal­maknál. Férje oldala mellett részt vett a vadá­szatokban és mindenféle mulatságokban. Nagy előnyt nyújtott részére a törvényhozás, törvényke­zés. Értekező hosszasan leírja ezután a lovagjáté­kokat, troubadouri szolgálatokat, kardvívásokat. Beszél a győzőkről és legyőzöttekről. Ezután Gyulay és Dalmady olvasták föl hangulatteljes költeményeiket. Amannak czime: „Egy fiatal leányhoz“, ennek: „Apám koporsójá­nál“. Gáspár Imré­től egy „Emlék“ czimet olvasott fel Greguss. Gy­ulay Pál alelnök jelenti, hogy a már ezelőtt 25 évvel elkészült Kisfaludy Károly szobra a jövő héten állíttatik fel a múzeumi kertben. A bécsi világkiállításon nyert haladási érem­ről szóló oklevél rámába foglalva a társaság ter­mében fog felfüggesztetni. A f. hó fi­án Aszódon tartandó Czuczor-ünnepélyre Gyulay, Dalmady és Szász Károly küldetnek ki. Gáspár Imrének bírá­lat véget beküldött „Az otthon dalai“ czímü füzete Dalmadynak adatik ki, „Azraele“ történeti regény és dalmű pedig — névtelen szerzőtől—Vadnay és Szigligetinek., P­u­k­i József Moliére fordítása a birálók ajánlatára fölvétetett a Moliére-forditások közé. Az ülés 7 órakor véget ért. Válasz Podhorszky György felszólalására. Tek. szerkesztő úr! Az „Ellenőr“ 148-ik szá­mában Podhors­ky György mint hontmegyei sza­badelvű párt elnöke, az „Ellenőr“ 146-ik számá­ban közlött meghívásom ellen tiltakozik, legyen szabad nekem ezen tiltakozásra­­. szerkesztő úr által tett megjegyzésen kívül nyilatkozni. Podhorszky György mindenek előtt engem 48-as pártinak nevez, nem tudom honnét meríti tu­domását, tény az, hogy pártunk fennálása óta, ab­ban folyvást mint balközépi vettem részt, mint ilyen lettem pártunk által 1872. évben Budapesten két ízben tartott országos balpárti gyűlésre le­­küldve, mint balközéppárti támogattam jelöltjein­ket mindenkor, s. 1875. év márczius 30-án tartott pártgyűlésünk alkalmával, midőn a hontmegyei bal­­középpárt szabadelvű párttá alakult, mint jegyző vettem a pártban részt, a jelenlegi minisztériumhoz intézett bizalmi feliratunkat mint jegyző írtam alá, és hogy ez így és nem másként áll, hivatkozom pártunk minden tagjára, ily körülmények között, megemlítésével annak, hogy csak egy napi­lapot hordátok, ez pedig keletkezése óta folyvást az „Ellenőr,“ miként lehet engem volt 48-as pártinak nevezni, azt nem tudom, így kénytelen vagyok ezt ráfogásnak nevezni, mi különben is Hont megyé­ben nagyon divatos. A szálkát választó­kerületben levő pártunk tagjainak meghívására vonatkozó megbízatásomat illetőleg már a meghívásban jeleztem, hogy I. 1875. év máj. 19-én tartott párttanácskozmányban tör­tént, és miután ezen párttanácskozmány törvény­szerűen eleve be volt jelentve, Podhorszky György pedig Hont megye alispánja is, lett volna módjában, megbízatásom felől törvényes tudomást szerezni. Podhorszky György kijelenti, hogy általuk f. év márcz. 22-én tartott tanácskozmány alkalmával, az ő szabadelvű pártjuk szervezkedett s megválasz­totta igazgató-választmányát, ő lett a szabadelvű párt elnöke, egyszersmind kijelentették, hogy az ő szabadelvű pártjukkal szemközt külön állást senki sem foglalhat el , hogy a volt Deákpárt tartott e f. év márcz. 22-én gyűlést, és abban mit hatá­roztak, azt nem tudom, tény azonban az, hogy a mi volt balközéppártunk f. év márczius 22-én tar­tott értekezlet alkalmával szabadelvű párttá ala­kult, ezen értekezletből hívta össze f. év márczius 30-ra a pártgyűlést, ez utóbbi gyűlésen kijelen­tette pártunk, hogy a volt Deák-párttal egyesülni kész, a lapok útján is közölt méltányos feltételek mellett, feltételeink azonban az általuk 1. év már­­czius 31-én tartott pártgyűlésük alkalmával köz­tudomás szerint el nem fogadtattak, így a volt De­ákpárt minden végzése­s tiltakozásra daczára Hont­­megyében tényleg két szabadelvű párt létezik, és pedig a volt balközépből alakult szabadelvű, mely­nek elnöke Laszkáry Miklós úr és a volt deák­párti szabadelvű párt, melynek elnöke Podhorszky György úr, és ha Podhorszky úr pártjának van képviselőjelöltje, habár erről mélyen hallgatunk, lapok útján közzé nem teszik, h­a mi szabadelvű pártunknak még nincs, mert pártunk választói, vá­lasztó­kerületenként önmaguk léptetnek fel jelöl­teket, ennek eszközlése végett hívtam­ össze a szál­kai választókerület szabadelvű pártunk tagjait f. év június 5-re, és minden tiltakozása ellen biz­tosítva lehet Podhorszky úr, hogy ha ott pártunk képviselő­jelöltet felléptet, az mindenesetre szabad­elvű párti lesz. Végül azt állítja Podhorszky úr, hogy pár­tunk velük teljesen fusionált, hogy ezen tény a má­jus 20-iki megyebizottmányi gyűlésen ünnepélye­sen kijelentetett; én kénytelen vagyok ezen állí­tást habár sajnálattal kétségbe vonni, mert tudtom­mal a történt visszautasítás óta, a pártok fúzió­jára semmi lépés nem történt, még f. év május 19-iki pártértekezletünkben sem volt arról szó, hogy önökkel pártunk fusionáljon, és így ha netalán egy-két tagja pártunknak fusionált, azt nem a párt nevében tette, miután arra párt által sem felhíva sem megbízva nem volt, de tette saját személyére; egyébiránt önökkel nem is lehet fasionálni sajná­latunkra, mert önök mint tiltakozása kijelenti, úgy akarnak velünk fasionálni, hogy f. év márczius 22-én hozott határozatuknak feltétlenül vessük

Next