Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)

1879-05-02 / 218. szám

Egész évre Félévre Előfizetési árak : 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. 10 „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Fosta által csak bérmintes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­­út sarkán). Továbbá Daube G. L. is társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Sirudy hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 218. szám. Budapest, péntek, május 2. 1879. XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, május 1. (Saját levelezőnktől.) Az osztrák államvasut szatymazi vonalán dolgozó 400 oláh napszámos fizetésük le­szállítása miatt lázongott; a pénztárnok csak nagy bajjal menekült, s elzárkózott, de a lázongók ajtaját feszegették. Az egész hely­őrség kivonult, s néhány lázongót elfogtak, míg a többi eloszlott. A tegnapi viharnak a betöltési munkánál egy áldozata lett. A bel­víz másfél hüvelyket áradt, az idő borongós. Nagy-Kanizsa, máj. 1. (Eredeti táv­irat.) Tegnap este megszűnt a vihar, 8 órakor még öt fok meleg volt, úgy hogy már nem­­nagyon féltünk, ma reggel azonban jeget is találtunk. Eddig csak a kényes diófákon le­het észrevenni a fagyást. A rozskalászok legnagyobb része kibújt, de ezeknek nehe­zen ártott a fagy, a repezeknek ellenben bi­zonyosan. Bécs, május 1. (Bud. Corr.) Ma déli 12 órától 3 óráig ő felsége elnöklete alatt miniszteri értekezlet volt, melyben Andrássy, Hofmann, Strei­ayr, Preuis, Chlumetzky, Ti­sza, Szapáry és Wenckheim miniszterek vet­tek részt. Az ezen értekezleten hozott hatá­rozatok értelmében Boszniát, Dalmátiát és Isztriát 1880. január 1-től kezdve a közös vámterületbe kebelezik. Trieszt és Fiume egyelőre szabad kikötő­ területek maradnak. A végrehajtási módozatok megállapításával az osztrák-magyar vámkonferenciát fogják megbízni. A boszniai közigazgatás rendezése végett hat szakaszból álló törvényjavaslatot fognak a két parlament elé terjeszteni, a­melyben kimondatik, hogy a boszniai köz­­igazgatás költségei lehetőleg ezen tarto­mány bevételeiből fedeztessenek ; ha pe­dig ez nem lenne keresztülvihető, a fenn­álló törvények értelmében a delegációkat kell a hiányzó összegek megszavazására fel­kérni. Az építkezések, beruházások, út- és vasútépítések, valamint a vámkezelés költsé­geinek megszavazása a két törvényhozást illeti meg. A közvetett adók és egyedáruságok iránt is a törvényhozásoknak mrtjan k­m»»-“ « rendelkezés, egyelőre azonban az ezekről szóló törvényjavaslat nem fog a parlamentek elé terjesztetni. Elhatározták továbbá, hogy a vámszerződési tárgyalások a szerb kor­­mány­nyal mielőbb megkezdendők és hogy a szerb vasúti csatlakozás, a Berlinben kötött conventió értelmében, a 3 évre kitűzött ha­táridő alatt és pedig Belgrádig létesítendő. Bécs, május 1. Ghyczy Kálmán tegnap ide érkezett. , Bécs, május 1. (Bud. Corr.) Szabó János sza­mosujvári g. k. püspök ma tette le az esküt a te­­sége kezeibe. „ v ., Bécs, május 1. (Bud. Corr.) Etienne Mihály temetése rendkívül nagy részvét mellett ment végbe. A halottas házban dr. Bacher a „Neue freie Presse nevében megragadó búcsúbeszédet tartott. A rava­talon mintegy száz gyönyörű köszöni volt elhe­lyezve. Megjelentek a „Concordia“ majdnem összes tagjai, számos képviselő, dr. Newald polgármester, nagyszámú színész és több egylet küldöttsége. Bécs, május 1. Aleko pasa Trieszten át teg­nap Konstantinápolyba utazott. _ ^ , Bécs, május 1. Tirnovából jelenti a Politische Corresponded. Dondukoff herczeg ágyulövések közt tudatta tegnap a czár és a czárné szerencse kivonatait Battenberg herczeg megválasztásához. Dondukoffot Lividiába hívták, a­hová május 2-án fog elutazni. .. Bécs, máj. 1. Konstantinápolyból jelenti a Pol. Corr.: A kelet-ruméliai bizottság tekintettel arra, hogy az orosz csapatok elvonulása után nem hagyható Kelet-Rumélia rendes közigazgatás és szervezett fegyveres hatalom nélkül, azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy egyezkedjék a porta Orosz­országgal a közigazgatásnak az új hatóságok kezébe való átadása iránt, és a milicziának, valamint a rendőrségnek a közigazgatás alá való rendelése iránt. A bizottság felajánlotta hivatalos közremű­ködését, és a szükséges pénzügyi intézkedéseket is meg fogja tenni. Bécs, május 1. Az Erzsébet-vasút közgyűlése elfogadta az igazgatótanács jelentését, a­melyből kitűnik, hogy az igazgatótanács készségét fejezte ki a minisztérium előtt, hogy a dunaparti vasút építéséhez nevezetes összeggel hajlandó járulni, azon feltétel alatt, hogy a stadlaui hídon tűnig levő vonatot biztosíttatni kívánja a maga részére a concessió tartamára. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy az első kibocsátású kötvények jú­liusi szelvényeit 5 frt 25 krajczárral, a másodki­­bocsátású kötvények júliusi szelvényeit pedig 5 írttal fogják beváltani. Horch indítványát, hogy intézke­déseket tegyenek a kötelezvények szelvényeinek aranynyal való fizetésére, a legközelebbi rendes, vagy rendkívüli ülésig elhalasztották, mert nem akartak praejudicálni az igazgatóság panaszának az ezüsttel való fizetés meghagyását illetőleg, s előbb a kötelezvények birtokosainak véleményét is meg akarják hallgatni. Berlin, május 1. Battenberg herczeg egyelőre két heti szabadságot kért és kapott. A bolgár de­­putatiót valószínűleg május 7-dikén fogja fogadni Darmstadtban. . . Berlin, május 1. A berlini iparkiállítást ün­nepélyesen megnyitották. Jelen voltak Maybach, Talk, Eulenburg, Briedenthal miniszterek, Borcken­­beck főpolgármester és számos előkelő közönség. Pétervár, május 1. A czár válaszolt a bolgár exarcha szerencsekivonataira és kifejezte azon óhajtását, hogy Bulgária a békés és nyugodt fej­lődés útján a kapott állami intézmények segélyé­vel iparkodjék jólétét munkálni. Pétervár, május 1. Az orenburgi kormányzó jelenti ápril 30-áról . A segélyező bizottság meg­kezdette működését. Szamarából élelmi­szerek ér­keztek. A tűzveszélynek vigyázatlanság volt az oka. Elpusztult 949 ház, 2 temp­lom, 1 mecset, 4 malom, 292 bolt és tárház, szurok- és szénboltok, húsneműek, hüvelyes­ vetemények, épületi- és tűzi­fa , ezenkívül a leánygymnásium, a progymnásium, a clubhelyiség, a szegények­ háza, a rendőrség épü­lete és a békehíró háza. Livádiából érkezett távirat szerint a czár 10.000 rubelt küldött az orenburgi szűkölködők részére. Washington, ápr. 30. Az érezpénz fogalmá­nak megvizsgálására kiküldött bizottság azt indít­ványozza jelentésében, hogy az importálók felha­talmazást nyerjenek a méterrendszer használására. Budapest, május 1. Az osztrák képviselőház azon száztizenkét tagja, a­kik a berlini szerződés kárhoztatásának alapján egyesültek párttá, már megkezdette a választási mozgalmat. Programmjuk alapjául a csehországi képviselők ismeretes tervezetét fogadják el, és az alkotmányhű párti összes képviselőket föl fogják szólítani a hozzájárulásra.­­ Az adóügyi enquete utolsó előtti ülésében a helybeli központi díj- és illetékkiszabási hivatal­nál előírásban levő bélyeg- és illetékhátralékok be­hajtására nézve nyilatkozott. Az illetékek behajtásánál a javítás égető szükséggé vált annál is inkább, mert az által, ha az illetékhátralékok behajtásával foglalkozó köze­gek közvetlen összeköttetésbe hozatnának a közp. díj- s illetékszabó hivatallal, s a vámházban he­lyeztetnének el, az illetékek pontosabb és sikeresebb befizetésére nézve félremagyarázhatlan előny lenne biztosítva. Ily módon onnan intéztetnek a végrehajtás­a hol az előírás létezik s nem állna be azon eset, hogy az esedékes illetékkövetelések lefizetése csak hónapok múlva szorgalmaztatik, akkor, midőn az ille­tékköteles fél vagy fel nem található, vagy meghalt, vagy fizetésképtelen lett s nem merülhetnének fel panaszok, hogy oly illetékekért zaklatják a feleket, a­miket már régen megfizetett, a­mennyiben a vég­rehajtás a mindennap megtekinthető könyvi álla­pot szerint intézteinek s eléretnék az, hogy a vá­rosi adóügyi osztály beadványainak száma negy­venezerrel lenne kevesebb. Az enyéje még kimondandónak tartja, hogy 1. a központi illetékszabási hivatal és végrehajtási osztálya közvetlen a kir. adófelügyelő alá rendel­tessék, miután a közadók behajtása és a behajtási eljárás ellen felmerülő panaszok feletti intézkedési vényes intézkedés megváltoztatás­kor­ czélszerű, se nem kívánatos. 2. Az alkalmazott végrehajtók és biztosok a kincstár által áraztassa­nak 3. A budai (viziváros) főadóhivatal minden megszorítás nélkül a dunajobbparti illetékek be­vételezésére felhatalmaztassék, végre 4. Az ár­verések mindenkor az illeték­végrehajtók által fo­ganatosíttassanak, első ízben a végrehajtást szenvedő lakásán, másodízben pedig az illetékek behajtására felveendő külön raktárakban. Berlintől jelenti a Neues Wiener Abendblatt, hogy az ostromállapotba helyezett orosz kormányzó­­ságok elnéptelenednek; a jómódú lakosok a keleti kormányzóságokba menekülnek, a főnemesség pe­dig tömegesen vándorol ki Európa nyugati tarto­mányaiba nyaralni. Mihály nagyherczeg távozik a Kaukázusból, és a Lengyelországban öszpontosított csapatok parancsnoka lesz. A Kaukázus kormány­­zójává Dondukoff herczeget nevezik ki. Suvaloff grófnak — mint a Daily Telegraph Bécsből jelenti — nem volt formális missiója. A­ondoni orosz nagykövet csakis kormányának né­zeteiről nyilatkozott a berlini szerződésnek végre­hajtandó pontjait illetőleg. Az orosz kormány ezen nézeteinek egyike az is, hogy a berlini szerződés 22. czikkének értelmében az orosz csapatoknak még három havi idejük van Keleti-Rumélia és Bul­gária kiürítésére. A Daily Telegraph tudósítója ér­tesül azonban, hogy Andrássy gróf nem hajlandó szentesíteni a berlini szerződésnek ezen durva félremagyarázását. Andrássy gróf úgy vélekedik, hogy az orosz csapatoknak ki kell vonulniok azon idő alatt, a­mely okvetlenül szükséges a kiürí­tésre. Ezen czélra legfölebb hat heti határidőt kaphat az orosz kormány. Budapest, május I. Szegedre ismét lecsapott a katasztrófa. A szélvésznek rengeteg víztömegekkel szövetkező ereje újra pusztított. Pusztított oly dühvel és ellenállhatatlanul, miként csak a természet erői képesek pusztítani rombo­lási kedvükben. Az alföldi tenger szörnyű felháboro­dása elmentette az összes töltési munkála­tok sulyok-bakjait, s — három kivételével — a hajókat. Hány emberélet esett áldoza­tul, e pillanatban még nem tudjuk. Ismét dörgött Szeged felett (most már csak romjai felett!) az orkán. Harsogtak is­mét a bőszült tengerre, romboló zuhataggá korbácsolt habok. Ily vihar, a víznek ily ereje még akkor sem támadt Szeged ellen, mikor az első katasztrófa zúdult rája. Ha a hajdan szép alföldi várost ember­­feletti, a lehetetlent megvalósító, soha nem szünetelő, soha nem lankadó erőfeszítéssel meg lehetett volna is menteni a pusztulástól: az elemek tegnap diadalmaskodtak volna a titáni védelem felett. A katasztrófa bekövet­kezett volna tegnap, okvetlenül, habár a harmadfél hónapos harczban egy ország ösz­­szesített munkaereje áll való résen ! A kormány elleni vádak, mert a lég­ből kapták azokat, már rég elhangzottak a légben. A tegnapi orkán dörgő szava azon­ban örökre elnémított volna minden vádas­kodást. Ami az Alföldön történik, a folyam­szabályozás minden hiányát daczára, habár természetes okok hozták létre, messze túl­lépi a valószínűség és emberi számítás ha­tárait. Múlnak évtizedek, múlnak félszázadok , de arra alig fordul elő eset, hogy az ég csatornái novembertől kezdve májusig sőt még — fájdalom tán — tovább mindig nyitva legyenek. A téli hónapok egy részé­ben hó, a többiben és a tavasz kezdete óta az eső esett, szakadt rettentő mérvben, két­ségbeejtő kitartással. Mióta a tavasz kide­rült a­­ kalendáriumban, nem volt egy tiszta verőfényes nap. Azik, rothad minden. A gazdának, szeme láttára sárgul el reménye, a szép zöld mező. A folyamok vízözönt vetnek ki magukból, a­hol nincs folyó, s alig van patak is, a talajvíz tör fel. Az eső árasztotta el Szigetvárt, rombolta el a pécs­­barcsi vasútvonalat. Az árvíztől nem mente­sít sem a folyóktól való távolság, sem domb, sem hegy. Emberemlékezet óta nem történt ennyi árvíz és esővíz okozta szerencsétlenség, sem Magyarországon, sem a külföldön. Orosz­országot most pusztítja tűz és víz. Az al­földi városoknak egész sora keserülheti meg a rendkívüli időjárást. Veszélyben forog Vásárhely, Földeák stb. Az elemeknek ily fékvesztett dühöngése ellen nem véd meg teljesen sem folyam­szabályozás, sem a cultúrának bármely foka. A gonddal és nagymérvben alkalmazott óvó-rendszabályok azonban legalább elveszik még az emberi számításon túleső szeren­csétlenségek élét, a periodikusan visszatérő bajok ellenében pedig teljes védelmet nyúj­tanak. A természet erői — nem szólva a ka­­taklismákról — legyőzhetők az ember erő­feszítése által. Le­­ lehet és le kell azokat győzni Magyarországon is. A németalföldi polgár nyugodtan hajtja le fejét, mélyen a tenger niveau-ja alatt fekvő ágyán. Pedig ha a vihar — az emberi számítás ellenére Tartuil kihatonál az Óceánt, a töltésen^ 111 °s emelkednék ki a hullámsírból. A Tisza partjain is ily biztosságot kell nyújtani az állam polgárainak. Lapunk ismételten kifejtette a Tisza, s átalában a folyamszabályozás módozatait. Ismétlésekben, a második szegedi katasztrófa daczára sem eshetünk. Mivel azonban a folyam­­­szabályozás végre is pénzkérdés és sem a kormány, sem az árterületek lakóinak jóakaratán nem múlik, kifejezzük abbeli meggyőződésünket, hogy a Tisza szabályozására kapnánk kellő meny­­nyiségű és olcsó külföldi tőkét. A nagy Oroszország nem képes 60 millió frankot, állami czélokra, a küföldön megszerezni. A pénzpiac­ok azonban másként gon­dolkoznak Magyarországról. Szeged katasz­trófája után megbizonyult, mily nagy mérv­ben bírjuk a külföld, az összes európai nemzetek rokonszenvét. A magyar aranyjá­­radék hallatlan sikere megmutatja, mennyire bíznak hitelképességünkben a külföldi pénz­emberek. Azt hisszük, hogy a Tisza szabályozá­sára felveendő kölcsönt annál bizonyosab­ban és előnyösebben elhelyezhetnék, mert a leghasznosabb, dúsan kamatozó beruházásra fordítanák. S hogy annál olcsóbb pénzt kap­junk, a tiszaszabályozási kölcsönt el kellene különítenünk a vasúti- és deficittöma köl­csönöktől. Ez elkülönítés megtörténhetnék pl. egy ily czím által. A Tisza szabályozá­sára felvett kölcsön. Hogy a szabályozás költségei miként terheljék az államot és az árterületeken lakó közvetlenül érdekelteket, ez más kérdés, me­lyet ezúttal nem akarunk fejtegetni. De ajánljuk a kormánynak, hogyha a folyam­szabályozásra külföldi tőkét akar bevonni, erre nézve tegye meg a közeli jövőben a szükséges lépéseket, felhasználva azon ked­vező hangulatot, melyet irányunkban nemcsak a népek, hanem a sokkal kisebb mérvben kedélyes tőzsde táplálnak. Az erdélyi birtokviszonyok rendezése tárgyában tartott enquete. Az ülést Kemény Gábor keresi. miniszter megnyitván, az ötödik kérdés folytatólag tárgyal­­tatik. Elnök, mielőtt az ötödik kérdést folytatólagos tárgyalás alá bocsátaná, szükségesnek látja röviden recapitulálni mindazt, mi az első ülésben e pontra nézve elmondatott. Ezek után a tárgyalás folyama újra fölvétet­vén, szót emel Szabó József. A szőnyegen levő kérdés oly fontos, hogy hozzászólani minden jelenlevőnek kö­telessége. Nem követheti Tisza Lászlót az obligát tagosítás terén, és ily kevéssé találja indokoltnak és helyesnek a Schweiwitz gr. által felállított osz­tályozást. A Bethlen gr. által javaslatba hozott */s mi­nimumnak olykép leendő meghatározását, hogy abba csupán a tagosítandó terület számíttassék be, nem­­ előmenetelnek, hanem határozottan hátramenésnek tartja. Tisza Lászlónak azon javaslatát, mely szerint az árvák vagyona feltétlenül beszámíttassék, oda mó­dosítaná, hogy a gyámság és gondnokság alatt levők birtoka feltétlenül beszámíttassék. Azon javaslatot, hogy 2—300 holdnyi birtokos is kérhesse a tagosí­tást, azon esetben igen üdvösnek tartja, ha oly köz­ségekben engedtetik meg ez, hol a határ 1 holdnál kisebb parcellákból áll. A felebbezést csak azon esetben tartaná megengedhetőnek, ha az első fo­­lyamodású bíróság a tagosítás megengedése kérdé­sében tagadólag határozna. Dévány Henrik azon elvből indulva ki, hogy helyes gazdálkodás csupán tagosított birtokon űz­hető, nézete szerint első dolog megkönnyítni a bir­tokosoknak a tagosítás keresztülvitelét. Ez okból a jelenlegi minimumot %-re szállítaná le, tovább menni ezúttal nem akarna; arra nézve pedig, hogy mi számíttassák a minimumba, elég világos a tör­vény jelenlegi intézkedése. Tiszának az egy holdon aluli parcellák tagosítására nézve tett indítványa a birtokjog éles megsértését involválja, különben meg van győződve, hogy a­mint az illetőknek al­kalmuk lesz a tagosítás előnyeiről meggyőződni, azt kényszer nélkül is önként fogják kérni. Bánffy Dezső b.: A minimum nem elvi, ha­nem czélszerűségi kérdés. Azt hiszi, hogy ott, hol az érdekeltek a tagosítás szükséges voltáról meg­vannak győződve, bármily minimum megállapítása felesleges. Megfelelő szakerők hiányában most ra­­dicális orvoslást nem lévén módunkban nyújtani, fokozatos javítás lehetséges csak, erre nézve czél­­szerűnek tartja az y3-nak x/5-re való reducálását. Hogy hivatalból történhessék-e és egyáltalán hol tagosítás — erre nézve az értekezlet figyelmébe ajánlja az erdélyi gazd. egyesület törv. javaslatá­nak I. sz. c) pontjában foglaltakat. E pont szerint okvetlenül szakközegekre van szükség, kiknek véleményétől tétetnék függővé a tagosítás hivatal­­bóli megindítása, még ott is, hol a birtokos '9 5 azt nem kívánja, mihelyt az érintett szakközegek a tagosítást gazdászati szempontból múlhatlanul szük­ségesnek nyilvánítják. Kemény János szerint a kérdés igen egy­szerűnek látszik, de fontosságot a tagosítás gyors keresztülvitelére nézve nem tulajdoníthat a mini­mum mikénti megállapításának. Nézete szerint vannak másféle tényezők is, melyek a tagosítás gyors keresztülvitelét megakaszthatják, így ha a minimum leszállítása a tagosításnak nagy szám­­bani megindítását vonná maga után, mérnökök és bíróságok munkával túlhalmoztatván, okvetlen oly megtorlódás állana be, mely teljesen paralysálná a minimum reductiója által elért előnyöket, sőt az ellenkező hatást idéz elő, mint melyet a minimum leszállítása czélba vett. Ha engednie is kell a minimum leszállítá­sára irányuló közóhajnak, nem menne egy lé­­szárlfó tartovíteli s a minimumot legföljebb V4-re delyi, addig, mig az in.ecess.ob­or. merítő nyilatkozatok nem történtek, a kérdéshez hozzászólani nem kivánt, hogy mégis szavát emeli, teszi azt azért, mert b. Bánffy Dénes szavaiból arról kellett meggyőződnie, miszerint daczára annak, hogy eddigelé mindenki csakis feltételes rendezést sürgetett,­­ a gyökeres orvoslás szükségét mégis átlátják az értekezlet t. tagjai is. Bokrosa Elek az erdélyi viszonyok alaposab­ban történő rendezését czélszerűnek azért nem tarthatná, mert valamint más irányban, úgy a bir­tokviszonyok átalakításában is őrizkedni kell az ugrásoktól. Én is — úgymond szóló — conserva­tive óhajtok eljárni ott, hol az indokolt; mert ha nincs is ugrás a természetben, mely magát meg nem boszulja, óvakodni kell rohamos változások előidézésétől, hol társadalmi fogalmak, emberi ér­zések, bizonyos irányú szokások megváltoztatása czéloztatik. De ugrás-e és természetellenes-e az, ha a birtoklási viszonyoknak ziláltságát, épen a közjó érdekében megszüntetni óhajtjuk, habár egy­szerre is megszüntetnénk és ezzel adnánk módot az egyesek kezébe, hogy a természetes és fokoza­tos haladást megkezdhessék, a­mi eddigelé lehetet­lenné van téve, lehet-e hiba, lehet-e bűn? Nem anomália-e, hogy a magyar korona egyik legszebb, leggazdagabb s a természettől leginkább megáldott része egyszersmind leggyöngébb is. Min­den tényező megvan arra nézve, hogy a lakosság a természet jótéteményeivel bőven ellátva boldog legyen és mégis hol található fel Erdélyben a bol­dogság ? Sehol, mert a jólét emelésére bárhonnan jövő, bármily nemes törekvés is megtörik a viszo­nyok ziláltságán. , S ha azt elhárítottuk, nevezhető-e az ugrás­nak, nem kötelesség az csupán, melyet a jólét fej­lődése parancsol. A birtokviszonyok rendezése az, mi összes figyelmünket igényli, a tagosítás mi­kénti megoldása e főfontosságú kérdés mellett el­törpül. Nem volna-e czélszerű, ha a t. értekezlet a részletek mellőzésével így szólana: itt az idő erőteljes lépéseket tenni, hogy az erdélyi gazda az eddigi abnormis közállapotok bilincseitől meg­szabadítva, végre képességét, szorgalmát és törek­vését érvényesíthesse s felkérné a kormányt, hogy a viszonyok megfelelő mérlegelése szerint az er­délyi birtokállapotok rendezésére kezdeményező­­leg intézkedjék; — kimondva ezt, nem hiszem, hogy felszólalása pusztában elhangzó szó lehetne. Államot alkottunk, sok teher nehezül reánk. Min­den államnak megvannak elengedhetlen köteles­ségei és igy megvannak terhei — nekünk magya­roknak mindkettőből nagy a részünk, — nálunk a földművelő polgárok vannak hivatva a súlyt vi­selni ; de ép azért kell, hogy rendelkezésünkre bo­csáttassanak mindazon tényezők, melyek az állam lólapalapját képező földmivelést emelik. Ha részletes javaslatokkal kell fellépnie, leg­helyesebbnek tartaná, ha a helyi viszonyok sze­rint állapíttatnék meg, hol viendő keresztül a ta­gosítás, hol a birtokrendezés és hol lenne legsike­resebb a dülőnkénti összesítés. Schweinitz gr. nézete szerint a tagosítás és birtokrendezés kérdése a közjólét és adóképesség emelésének, nem pedig a jognak szempontjából döntendő el; azt véli, hogy a birtokrendezés és ta­gosítás együttesen viendő keresztül, a legelők pe­dig ez eljárás alól kivétessenek. Kenessey Kálmán osztálytanácsos : Ha nem ismerné is közelebbről Erdélyt, a jelen nyilatkoza­tok meggyőzték arról, hogy a mostani birtokviszo­nyok tarthatlanok, mert ha létezhetik Erdélyben birtok, mely 860 holdból áll s 740 parcellára oszlik, ha létezhetik birtok, mely 240 hold mellett 240 parcellára oszlik, ez az állapot nem tartható, oly viszonyok közt gazdasági haladásról szó sem lehet, csak alig, hogy létezhetik, hogy kívánhatják, hogy az ilyen viszonyok közt élő gazda az állam és család iránti kötelességeinek megfelelhessen. Tekintve a szétágazó véleményeket, melyek egy része az általános tagosítás eszméjéhez közel jár, kétkedés nélkül kimondja a tagosítási kény­szer eszméjét. De hogy e szabály ridegsége nélkülöztessék, egy gazdasági tanácsot vélne felállítandónak, melyhez apellálhatna a tagosítani nem kívánó köz­ség, s mely gazdasági tanács a helyszínen tartandó szemle után határozna: lehet-e egészben vagy csak részben a tagosítást végrehajtani. Elekes Gy. szintén nagy mérvben abnormis­­nak nyilvánítja az erdélyi részek gazda­helyzetét. Az ily fontos kérdésben összehitt értekezlet kisebb fontosságú kérdések fejtegetésébe nem bocsátkoz­­hatik. Nézete az, hogy az úrbéri kérdések a bir­tokviszonyok rendezésétől lehetőleg elválasztandók, miután ez képezi a gyorsaság föltételeit. Adjunk időt — úgymond — a minisztériumnak az itt hal­lottak alapján viszonyainknak teljesen megfelelő törvény szerkesztésére és ha az értekezlet tárgya­lásának ily törvény lesz az eredménye, az ered­mény teljesen kielégítő leend. Lészay Lajos elvben elfogadja Kozmának azon állítását, hogy a tagosítás állami kérdés, de ha ez igaz, akkor az országgyűlés előtt azon feladat áll, hogy e tekintetben figyelmét az egész országra kiterjeszsze, és ekkor bizonyára új nemzetgazdá­­szati aera fog feltűnni hazánkban. A minimumot Vi-ben véli megállapítandónak, nem fogadhatja el azonban azon indítványokat, melyek szerint 200 il­letőleg 500 holddal bíró birtokosok a tagosítás megindítására feljogosítandók lennének, mivel ez a többségnek a kisebbség által leendő kényszerítése miatt keserű viszályokat idézhetne föl. Hilibi János elméletig a coactiv tagosítás barátja, azonban az adott viszonyok között, midőn biztosan tudhatjuk, hogy az állam a költségeket fedezni nem fogja, az érdekeltek pedig legfölebb is uzsorás pénzzel vihetnék keresztül, erről meg­­meggyőződése szerint le kell mondanunk. A mi­nimumot szükségesnek látja, hogy a törvény vilá­gosan és teljesen indisputabilis legyen. Tibád Antal a kényszerű tagosításnak elren­­delését czélszerűnek azért nem találja, mivel nem vagyunk oly szerencsés helyzetben, hogy az ennek folytán beállott termény­fölösleget értékesíthessük, különösen a Székelyföldön, h­ol gyárak nincsenek, a kézműipar pang stb. Szükséges a birtokrendezés, de combinálva az ipar fejlesztésével. A gazdasági tanács felállítását pártolja, mivel garantiát nyújt az esetleges vexatió ellen, különben a minimumot VI-ben kívánná megállapítani. Bethlen gróf a minimumot 1/1, vagy V»-re óhajtaná leszállítani, ebbe azonban nem számítaná be_a községek vagyonát, miután pl. a Székelyföl­­d VkJ,1“›h­odrt havasok a községek tulaj­áért íeftfsW£,.j­ , ha a minimumba beszámittatná­­gilag sem kívánatos. Elnök konstatálja, hogy a sok részben eltérő felfogások között mégis számos érintkezési pont létezik; miután az eddigi fölötte érdekes eszme­csere által ezen kérdést teljesen megvilágítottnak látja, az e fölötti vitát bezárván, az értekezlet figyelmét a 6. kérdésre irányozza, mely így hangzik : „Nem szükséges-e mezei és közrendészeti szempontból, hogy az erdei birtok rendezése alkal­mával egyúttal a közbenső egyes, de be nem te­lepített részletek is rendezés alá vétessenek?“ Elekes György e kérdésre kell hogy igennel feleljen, mert képzelhetlen előtte erdőelkülönítés közbeeső részletek tagosítása nélkül, de ez az erdőtörvényjavaslat szellemével különben is ellen­kezik. De kimaradt az erdőközi legelő kérdése, pedig itt fölötte nagy nehézségek forognak fenn, melyek az erdőrendezést sok helyt megakasztot­ták.­ Ilyen az, hogy az úrbéri patens az illetmé­nyek nagyságát a minőséggel kapcsolatosan hatá­rozta meg, ez által a peres eljárás rendkívül meg lön nehezítve. Ha ezt továbbra is fönn akarjuk tartani, úgy alapul a kataszteri fölmérések foga­dandók el. Hiány az is, hogy az irtványok meg­váltása a törvényben nincs szabályozva. Helyes­nek tartaná ezt olykép eszközöm­, hogy az érték szerinti megváltás kulcsát a törvényhozás hatá­rozná meg. Az ezután következett eszmecserében Tisza L., Schweinitz gr. Bokros, Tibád és Szabó József vettek részt, egyhangúlag elismertetett, hogy a kérdés igenlő értelemben oldandó meg, azon több oldalról fölmerült megjegyzéssel, hogy ez dülőnkénti tagosítás útján eszközöltessék. Ezzel a 6. kérdés tárgyalása befejeztetvén, elnök az ülést bezárja. Országgyűlés. 1. A vita elérte az unalmasság tetőpont­ját. Orbán Balázs és Helfy Ignácz dicsérték a kormányt és így még élvezhetetlenebbek voltak. Máskor legalább saját pártjuknak okoztak egy kis gaudiumot, de ma még ez is megszökött. A nemzetiségiek közül Sza­­bovljevics beszélt egyedül érdekesen és szel­lemmel, csakhogy persze egészen hibás ki­indulással és igen erős ellenmondásokkal. Szerinte Magyarországban a magyar nyelv­nek nincs az a jogosultsága, mint más or­szágokban az állami nyelvnek. De mindjárt utána elismerte, hogy elvben nem ellenzi a törvényjavaslatot, noha egész beszédében azon volt, hogy kimutassa, mily ártalmas és jogtalan intézkedést foglal magában e tör­vény. Trefort Ágost közoktatási miniszter válaszát, melyben az előző nemzetiségi szó­nokokra is reflektált, már esti lapunkban közöltük. E felszólaláson kívül csak Miehl rövid beszéde keltett érdeket, ki a katho­­likus clerus hazafiságát védelmezte Mohlár Aladár támadása ellen. A nemzetiségiek kö­zül még szóltak Mihályi Péter pártonkívüli, hybrid helyzetének megfelelő se hideg se meleg langyossággal, de legalább röviden

Next