Előre, 1921. április (17. évfolyam, 3133-3162. szám)

1921-04-20 / 3152. szám

Az Egyesült Államok leintettek két déli veszekedő országot PANAMA ÉS COSTA RICA KÖZÖTT AMERIKA NEM TŰR HÁBORÚT. Salvador, Honduras és Guatema­la Costa Rica mellé állt. WASHINGTON, április 19.— Tegnap megbízható forrásból je­lentették, hogy az Egyesült Ál­lamok nem fog háborút eltűrni Panama és Costa Rica között. A két köztársaság között ugyanis most roppant feszült a helyzet a határkiigazításból eredő viszály miatt. A jelentés szerint mind a két köztársaság kormánya értesítést­ kapott, hogy az egyiknek vagy­ másiknak elégedetlensége nem­ szolgálhat okul az ellenségeske­dések megújítására. A legutóbb érkezett hivatalos jelentések szerint a két köztársa­ság között a békét ismét veszé­lyeztetik bizonyos körülmények. Panama állítólag ismét mozgó­sította egész hadseregét, hogy készen álljon minden eshetőség­re, amely Costa Rica részéről ér­heti. Az utóbbi köztársaság ugyanis nagyon ellenséges maga­tartást kezdett mutatni, miután Salvador, Honduras és Guate­mala részéről biztosítást kapott­ arra vonatkozólag, hogy háború esetén segíteni fogják. Az amerikai álláspontot így magyarázzák : Az Egyesült Álla­mokat szerződés kényszeríti ar­ra, hogy Panama integritását megvédje, már­pedig a Costa Ri­ca részéről történő bármilyen el­lenséges lépés ezt a védelmet azonnal szükségessé tenné. A hi­vatalos körök nem voltak hajlan­dók nyilatkozni arra vonatkozó­lag, hogy milyen lépést tenne Amerika, ha a két köztársaság között az ellenségeskedések még­is kezdetüket vennék. Azt azon­ban csaknem mindenütt bizton remélik, hogy a Panama és Costa Rica-hoz intézett jegyzék elegen­dő lesz a fegyveres összecsapás elhárítására. A Panama-csatorna zónájában állandóan tekintélyes amerikai haderő áll, azonban a jelen pilla­natban ez a haderő még nagyobb, mert a középamerikai vizeken jelenleg egy amerikai flotilla cir­kál. Ezen kívü­l az amerikai At­lanti-flotta is téli manővereket tart a cubai vizeken. Salvador, Honduras és Guate­mala ama kijelentését, hogy há­ború esetén Costa Rica mellé fognak állni, a legutóbb megala­kult Közép-Amerikai Szövetség­gel magyarázzák. Számítanak ugyanis arra, hogy a costa ricai törvényhozás ezt a szövetkezést májusban ratifikálni fogja, ami azt jelenti, hogy Costa Rica is tagja lesz a szövetségnek. Ez esetben pedig a szövetség többi tagjai természetszerűleg segíteni kötelesek háborúskodó szövetsé­gesüket. -----—---------­ Gary a munkás­uniók ellen intézett kirohanást Az acéltröszt elnöke, Mr. Gary egy beszédében a munkásuniók ellen súlyos kirohanást intézett. A jeles bíró azt hangoztatja,hogy a munkásuiók a “köz ellenségei” és ezért állami ellenőrzés alá he­­lyezendők. A legkegyetlenebb kizsákmá­nyolok leghűbb védője, Gary biró megérzi azt a veszélyt, amely az acéltrösztöt fenyegeti a kizsarolt proletárság részéről, és ezért sze­retné a munkások csekély sza­badságát is sárba tiporni. Gary kirohanásával lapunk vezető­je , _ ..­­.1-----—----------, M­INDEN HATALMAT A MUNKÁSOKNAK! Egy érre Félévre ELŐFIZETÉSI ÁR: ... $8.00 » %»'•: $4.00 NEW YORK, N. Y. 33 FIRST STREET T lLapaoiiai! Orchard 4927-4928. VOL. XVII. ÉVF. No. 3152. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, BRIDGEPORT, DETROIT. A kormány kiadása megint emelkedett WASHINGTON, ápr. 19. — A szövetségi kincstár teg­nap kiadott havi jelentése szerint március hónapban a kormány kiadásai ismét emel­kedést mutattak a február ha­vi kiadásokkal szemben. A rendes kiadások február­ban 351.102,030 dollárt tettek ki, míg az egyéb kiadások 79.860,750 dollárra rúgtak. Március hónapban a rendes kiadás 536.476,360 dollár volt, míg az egyéb kiadások 962.­ 598,242 dollárra emelkedtek. Március hónapban a kor­mány államadósságra 894- 462,500 dollárt fizetett. A vasutak 123.079.021, a had-, ügyminisztérium pedig 100.­ 507.860 dollárt kapott. A letartóztatott amerikaiak kényelmesen élnek Orosz­országban WASHINGTON, ápr. 19. — Mrs. Marguerite E. Harrison amerikai újságtudósító, akit a szovjet kormány letartózta­tott, a külügyi hivatal infor­mációi szerint kényelmes éle­tet folytat egy Moszkva mel­letti villában. Egy orosz egyén állítása szerint, ki nem régen jött ki Szovjet-Oroszor­­szágból és akinek alkalma volt beszélni Mrs. Harrison­­nal, semmiben sem szenved hiányt. A szovjet kormány néhány hónappal ezelőtt tartóztatta le Mrs. Harrisont, mert visz­­szaélt a neki, mint újságíró­nak nyújtott szabadsággal és kémkedett az amerikai kor­mány részére. A szovjet kor­mány először börtönbe zárat­ta, utóbb azonban internálta a Moszkva melletti villába. A hír fényesen rácáfol azokra a hazug hírekre, hogy a szovjet kegyetlenül és em­bertelenül bánik a letartózta­tott amerikaiakkal. Pedig az ilyen kémkedő ügynökök el­lenforradalmárok más bánás­módot is megérdemelnének, legalább is olyat, amilyenben a demokratikus amerikai kor­mány részesítette az ártatlan orosz munkásokat, akiknek egyetlen bűnéül csak azt tud­ta felróni, hogy radikális gon­­dolkozásuak. Berlinben gyi­léseznek az orosz monarchist PARIS, április 19. Berlini ér­tesülés szerint az orosz monar­­chisták megbízottai értekezletet tartanak, ahol arról tanácskoz­nak, hogy június 1-ére Berlinbe hívják az orosz monarchistákat. A tanácskozás célja az lenne, hogy egységes terveket készítse­nek az orosz monarchia visszaál­lítására. A hír szerint a tanácskozásra Amerikából is fognak küldöttek érkezni. A tanácskozást előké­szítő bizottság fel fogja szólítani az ismertebb politikusokat, hogy szolgáljanak útmutatással a ter­vekre. Amint látható, a henyék nem tudnak belenyugodni, hogy éle­tük fentartásáért dolgozzanak, ezért olyan fontos az orosz mon­archia visszaállításának gondola­ta, amely monarchia alatt szaba­don szívták dolgozó munkások vérét. Délkina elnöke lemondott SAN FRANCISCO, ápr. 19. Dr. Sun Yat Sen, a délkínai kormány által megválasztott köztársasági elnök lemondott. Lemondásának állítólagos oka az, hogy a nép ellenezte megválasztását s csak a párt-Vt /"1 7 f V p'T.O Va­rrA ~ 1- Japán rohamosan és mind­en áldozattal készül a világbékére AZ ANGOL PILÓTÁK TO­KIÓBA MENNEK REPÜ­LÉST TANÍTANI. Öt millió dollárért vásárolt Ja­pán repülőgépeket. LONDON, április 19. A japán­ nők az utóbbi héten mintegy öt millió dollár értékű repülőgépet­­és a gépekhez szükséges aviatikai­­ anyagot vásároltak itten. Az angol hadi repülőgépek kö­zül 700 darabot szállítanak Ja­pánnak sürgős rendelések útján, amiket angol repülőgép-gyárak­nak adtak. Franciaország és Olaszország azt hiszik, hogy Ja­pán a legcsodálatosabb és a világ legnagyob légi flottáját akarja megteremteni. William Forbes—Sempell, an­gol ezredes, a léghajózási és re­pülési minisztérium helyettes műszaki igazgatójának a vezeté­se alatt egy teljes létszámú tech­nikai vezérkar, amely pilótákból, megfigyelőkből, gépészekből áll, indul nemsokára a Mikádó orszá­gába. Ez a szakértőgárda azért uta­zik Japánba, hogy ott átvegyék annak a repülő­iskolának és tan­folyamnak a vezetését, amelyet nem régen nyitottak meg a japán katonai hatóságok. Az a tény, hogy japán,repülők most lázasan tanulják a légi és vízi repülés technikáját és hogy a japán aviatikusok úgyszólván elárasztják Anglia Aero-iskoláit, azt látszik bizonyítani, hogy a japán kormány komolyan elha­tározta azt, hogy a repülés és lé­gi mozgás ügyét a japán általá­nos katonai program egyik fő­pontjává tette. Japán ezenkívül Franciaország­ban szárazföldi és Itáliában vízi repülőgépekre adott nagyobb rendeléseket, a szállítás azonnali eszközlésével. Az egyik angol aero­gyár, a­mely túl van halmozva rendelé­sekkel és ma is háborús üzemmel dolgozik, csupán tanításra alkal­mas repülőgépeket készít. Ez a gyár kijelentette, hogy terveket dolgozott ki egy Japánban épí­tendő nagy repülőgépgyár cél­jaira, amely koncentrálná az ösz­­szes aerotelepeket és a legújabb fajtájú hadi és kereskedelmi re­pülőgépeket gyártaná. Az angol hatóságok ismerik a japán terveket és éppen ezért nem nagyon lelkesednek értük. Azt hiszik, hogy Japán készülő­dése az Egyesült Államokat is arra fogja bírni, hogy légi és ten­geri flottáját egy színvonalon tartsa vesezdelmes ellenfelével, így készül Japán és így segíte­nek benne, hogy készüljön a töb­bi hatalmak —­a “világbékére”. ■----------------­ Gompers a nászútján nem nagyon válogatós Buffaloból jelentik, hogy Gom-­­pers Sámuel, az A. F. of Labor­ elnöke, nászútjának első két nap­­­ját az ottani Arlington szállodá-­­ban töltötte, amely közismerten­­ “nyitott műhely”,­­ azaz­ szer­vezett munkásokat nem alkal­maz. A szakácsok, a pincérek és egyéb alkalmazottak egyformán szervezetlen munkások. A buffaloi távirat feltűnhet a polgári lapoknak, azonban mi semmi különöset nem találunk benne. Egy “nyitott műhely” éppen úgy nem vívja a munkás­­osztály harcát, mint ahogyan az A. F. of L. sem. És ha Gompers­ki nem válogatós abban a szer­vezetben, amelynek elnöke, mi­ért lenne válogatós abban a szál­lodában, amelyben álomra hajtja | VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! [ Egyetlen csepp whiskey elég a büntetésre Pardee rendőr tegnap a 2117 Amsterdam Avenuen le­vő szalonban egy embernél viszkiszagu üveget talált és ezért a szalonost és a viszkis embert azonnal előállította. A szalonos ügyvédje a biró előtt tiltakozott védence elő­állítása ellen, mert a kérdéses üvegben mindössze egy fél kanálka viszki volt. A biró azonban kijelentette, hogy egy csepp viszki is elég egy ember előlállítására. A szalo­nost tehát 500 dollár bail alá helyezte és ügye az esküdt­szék előtt fog tárgyalásra ke­rülni. Borzasztó, hogy a bírók mi­lyen nagyon vigyáznak “de­mokratikus” amerikai törvé­nyekre ! A bevándorlást szabályozó javaslat újból a kongresz­­szu­s elé kerül WASHINGTON, ápr. 19. — A kongresszus bevándorlási bizottsága teljesen elkészült annak a javaslatnak a meg­szerkesztésével, amely a be­vándorlás kérdését kívánja szabályozni. A javaslat lénye­ge a három százalékos beván­dorlást tartalmazza. A bevándorlási bizottság úgy határozott, hogy a javas­lat azonnali tárgyalását fog­ja javasolni, mert szeretnék, ha a javaslatból május else­jén már törvény lenne. A javaslatot szerkesztő bi­zottság utolsó ülésén meg­hallgatta a Sacramento, Cali­­forniából érkezett küldöttsé­get, amelynek szónoka, W. S. McClatchy hangsúlyozta,hogy a japánok kizárása “nemzeti szükséglet”. A javaslatot valószínűleg soron kívül fogják tárgyalni, mert az már régen ismert dol­gokat tartalmaz és így nem számítanak hosszan tartó vi­tára. EGY NAPOT két levélkét hozott szá­munkra a posta, amelyek kül­sejére tekintve azonnal tud­tuk, hogy az Előre olvasói is­mét megfosztatnak annak le­hetőségétől, hogy az Előre két számát olvashassák. Alig pár nappal előbb jeleztük, hogy lapunk április 6-iki számát a posta visszatartotta, most pe­dig arról kell az Előrének New Yorkon kívül eső olva­sóit értesítenünk, hogy T. G. Patten postamester által hozzánk küldött levél­ben arról értesítik a kiadóhi­vatalt, hogy az április 12-iki lapszámot a melléklettel együtt, valamint az április 17-iki lapszámot a postatör­vények 480 és 481 és fél szá­mú rendelkezései alapján a posta visszatartja. Az Előre olvasóit és előfi­zetőit arra kérjük soraink­ban , amelyekről egyáltalán nem tudjuk azt várjon a saj­tószabadság nagyobb dicsősé­gére eljutnak-e az olvasók­hoz , hogy vegyék tudomá­sul T. G. Patten postamester intézkedését és tulajdonítsák az amerikai sajtószabadság­nak, hogy rövid időközben háromszor egymásután sújta­nak le lapunkra csupán azért, mert Wilson elnök visszavon­ta a háborús törvényeket. Olvasóinknak és előfizető­inknek velünk együtt azon kell fáradozni, hogy az Elő­­rét megerősítsük, mert a re­akció nem szűnt meg tombol­ni. GLOBE, Ariz., április 19. — A Superior and Boston Mining Company az összes munkásait el­bocsátotta és a bányát lezárta. Az elbocsátás okául azt hozzák fel, hogy a háború megszűntével nincs '■•»ntefer a rézre. Megjelenik minden nap. VASÁRNAP tartalmas melléklettel. Egyes O' szám­ára: ^ L 83 FIRST STREET NEW YORK, N. Y. WEDNESDAY (SZERDA), APRIL 20, 1921. Észak - Olaszország AZ ANGOL BÍNYflMASNASOK A UNIÓK rimáim iratainÖSSZETÖRÉSÉRE SZÓLÍTOTTAK Föl IMlgári­áboru iMng LLOYD GEORGE MINISZTERELNÖKÖT NEM MÚLIK EL EGY NAP VÉRES ÖSSZEÜTKÖZÉ­SEK NÉLKÜL. Toscana a forradalmi kitörések központja. RÓMA, április 19. A Toscana kerületben másodízben csapnak f­el a forradalom lángjai. Már nem jelentéktelen összetűzések, hanem valóságos harcok folynak fa fascisták és a kommunisták kö­zött. A vasárnapi harcokban 20-an estek el s több, mint 100-an sebesültek meg. A kerületben alig volt város, ahol a nap nyu­godtan telt volna el. Legvehe­­mensebb volt az összeütközés Florence környékén. Reggel kö­rülbelül 400 felfegyverzett fascis­­ta hagyta el a várost, hogy a környékbeli kisebb városokban és falvakban “propagandát” csi­náljanak. A fascisták propagan­dája védtelen munkások megölé­séből s munkásintézmények fel­­gyújtásából áll. Automobilokon kiszállva Prato városkába, halál­fenyegetések mellett arra kény­­szerítették a város kommunista vezetőségét, hogy a középületek­re feltűzzék a nemzeti szinű lo­bogót. Több kommunistát az ágyból húztak ki s a pártjukból való ki­lépési nyilatkozat aláírására kényszerítették őket. Aki vona­kodott az aláírástól, azt kegyet­lenül megkínozták. Azután meg­támadták a munkásközpontot s az összes iratokat és bútorokat felgyújtották. Pratóban bevégez­ve a rombolást, a banda a szom­szédos faluba, Capri Bizencióba vette útját. Közbe azonban Pra­to kommunista munkássága is magához tért a váratlan táma­dástól, üldözőbe vette a fascistá­­kat s a mezőn véres harcban szét­szórta a rablóbandát. Hasonló harc folyt le a sza­badban Arezzo mellett, ahol a kommunisták megtámadtak egy fascista csapatot. A túlnyomó erőben levő fascisták visszaver­ték a támadást s utána mint egy sáskahad, felgyújtották az ösz­­szes útjukba kerülő házakat. Bologna és Genua mellett a kommunisták megtámadták és szétszórták a vidéki “propagan­dára” kivonult fascistákat. A munkásság a legtöbb városban általános sztrájkot kiáltott ki és szervezkedik, hogy a fascisták el­len egységes akciót kezdjen. -----------------­LONDON, április 19. —Da­cára annak, hogy a szénbányá­szok sztrájkja egyáltalán nem vesztett erejéből, beavatott kö­rök azt remélik, hogy a sztrájk rövidesen a megoldáshoz fog jut­ni. Ezt a feltevést arra építik, hogy Lloyd George visszauta­sította a bányatulajdonosok ajánlatát, hogy erővel lépjen fel a bányamunkások uniója ellen. Lloyd George szerint a leg­súlyosabb következményeket vonná maga után, ha a uniók “kiváltságait” megtámadnák. A támadás politikája helyett a megértés politikáját kell szor­galmazni, — mondotta Lloyd George. Szerinte a bányatulaj­donosok nem köthetik meg ma­gukat és el kell menniök addig a határig, amelyet az ország ér­dekei megkövetelnek. A bánya­tulajdonosoknak is vannak ér­dekeik, azonban az ország érde­ke az első, éppen ezért a bá­nyatulajdonosoknak is áldozatot kell hozni. A miniszterelnök beszédéből azt következtetik hogy tapoga­­tódzott úgy a munkások vala­mint a bányatulajdonosoknál és rövidesen várható egy újabb ér­tekezlet megtartása. Az érte­kezlet megtartását péntekre jó­solják, amikor a bányászok rendkívüli kongresszus­t hívtak egybe a helyzet megbeszélé­sére. A kormány és a bányatulaj­donosok állandó kapcsolatban vannak és a pénteki bányász­­gyűlés alkalmával az alkalmas pillanatot meg akarják ragadni az ellentétek kiegyenlítésére. A munkások részéről tartóz­kodnak minden kijelentéstől, csupán utalnak arra, hogy a har­cot semmivel sem gyöngítette az, hogy az általános sztrájk el­maradt. A helyzetben csupán annyi változás állt be, hogy a sztrájk hosszabb időre fog ter­jedni, ami az angol ipart és ke­reskedelmet még súlyosabb rázkódtatásnak teszi ki, mint az általános sztrájk tette volna. A bányatulajdonosok hiába reménykedtek abban, hogy az általános sztrájk elmaradása demoralizálókig fog hatni a bá­nyászok soraira. Ebben a felte­vésükben súlyosan csalódtak, mert egyetlen bányamunkás sem tért vissza a munkára és az iparok számára nincsen szén.­ A helyzet tiszta képe az, hogy az iparok nagy része szünetelni kénytelen. A kerületekből érkező jelen­tések szerint a bányászok olyan egységes frontot alkotnak, ami­lyenre az angol bányászok moz­galmában nincs példa. A mun­kások a konvencióra küldött delegátusoknak olyan utasítá­sokat adtak, hogy a legcseké­lyebb engedményt sem szabad tenni és javaslatokat fogadnak el, amelyek értelmébe­n minden biztonsági munka beszünteten­dő a pénteki konvenció után. A munkások érzik, hogy a sztrájk elhalasztása nem jelenti a mun­kások szolidaritsának meglazu­­lását, és tudják jól, hogy az or­szág munkássága velük van a küzdelemben. Hogy a sztrájk elhalasztása nem hozta meg azt az ered­ményt, amelyet attól a bánya­­tulajdonosok vártak, leg­inkább abból tűnik ki, hogy Lloyd Georgeot a uniók megrendsza­­bályozására kérik , amit az nem­ mer végrehajtani, mert a bányászok valósággal fanatiku­sai lettek ügyüknek, amióta nyilvánvalóvá vált, hogy a harcban egyelőre csupán saját erejükre támaszkodhatnak. Ezt az erőt úgy megszervezték, hogy Lloyd George nem tartja tanácsosnak a letöréséhez való folyamodást, hanem a pénteki tanácskozástól remélik a kérdés­­megoldásának a lehetőségét. LONDON, április 19. — A bányatulajdonosok, — miután Lloyd George elutasította a uniók letörésére irányuló kérel­müket, újabb tanácskozásukon elhatározták, hogy a bányá­szoknak egy újabb bérskálát fognak felajánlani, mely a mos­tani zavar megoldására alkal­mas lesz. A javaslatot most ké­szítik, hogy a pénteki fod­­yász­­kongresszus elé kerülhessen. A helyzet ki Ipolyságát legin­kább az jellemzi, hogy az ön­kéntes katonaság toborzása szüntelenül folyik. Lloyd George nem mer a felszólításnak enge­delmeskedni. MERT FÉL A FORRADALOM KITÖRÉSÉTŐL A sztrájk egyáltalán nem veszítetett semmit sem erejéből. A papíripar munkásai vissza­utasítják a bérlevágást ! ALBANY, ápr. 19. — A pa­píriparban dolgozó munkások nemzetközi szervezetének központjához beérkezett je­lentések szerint az Egyesült Államokban és Kanadában le­­­vő helyi szervezetek 70 száza­léka egyhangúlag úgy szava­zott a referendum-szavazás­nál, hogy el kell vetni a gyá­rosok ama indítványát, hogy a május 1-jével életbe lépő szerződésnél a munkabéreket, 30 százalékkal szállítsák le. A gyárosok ezenfelül azt is követelik, hogy a 8 órás mun­kanap helyébe vezessék be a 9 órás munkanapot, töröltes­sék el a túlórák külön fizeté­se és legyen meg mindkét fél-­ nek az a joga, hogy 90 napi előzetes bejelentés után újra megkezdhesse a tárgyaláso­kat. A referendum-szavazás a­­ bérleszállítással együtt eze­­iket a feltételeket is elvetette jós ha a buszok május 1-ig s­­em állnak el követeléseik­­­­től, a munkások sztrájkba­­mennek. Az angol épitőmunkások fát vásárolnak a szovjetektől LIVERPOOL, ápr. 19. — Az épitőmunkások képviselői tanácskozást folytatnak az orosz szovjet kormány megbí­­zottaival épületfa vételére. A szovjet megbízottak 10 százalékkal olcsóbban adják a fát, mint azt az angol fate­lepeken be lehet szerezni. A 10 százalék a szállítás össze­gén kívül esik, mert azt a szo­vjetek viselnék. A vásárnak az a célja, hogy a munkások számára maguk az építő mun­kások szövetkezeti uton építe­nének házakat és így kikü­szöbölnék a tőkések profit­ját. A szovjet megbízottak haj­landónak mutatkoztak arra, hogy megfelelő hitelt nyújt­sanak a szövetségeknek, hogy az angol építő trösztöt képe­sek legyenek letörni. A terv keresztülvitelére több mint 100 szövetkezeti fiók­ vállalkozik. A tudósításból azt látjuk, hogy a sokat rágalmazott munkásköztársaság hatékony védelmet nyújt az angol pro­­letáriátusnak a rabló trösztök ellen. Ezek után könnyen ért­hetővé lesz, hogy a nagytőké­sek előtt miért is olyan gyű­lölt az orosz szovjet rendszer. A chicagói postásokat fegyverrel látva el CHICAGO 's 19. V. (ilium R. Carl isle ip jelentette, hogy a po­ .almazottak kö­zött több m­i­­nt kétszáz revolvert és lőfegyvert fognak kiosztani, a­mire a posta hathatósabb védel­me szempontjából feltétlenül szükség van. Ezzel egyidőben egyéb intéz­kedések is történnek, hogy a pos­­­tát a rablók ellen megvédjék. A nagyobb városokban motoros őrök fogják a postakocsikat ki­sérni és a postaállomásoktól a vasutakig állig felfegyverzett motorkerékpáros őrök fogják ki­sérni a postát szállító teherautó-

Next