Építők Lapja, 1992 (45. évfolyam, 1-10. szám)
1992-01-17 / 1. szám
Súrolóport raboltak, mégpedig harminc dobozzal, plusz egy műanyag vödröt Gyöngyösön a Mátra Füszért telepéről. A hír nem országos jelentőségű és nem is építőipari témájú, csak azért jegyezzük meg, mert tükörkép is lehet hazai viszonyainkról. A betörők gázsprayvel tették egy időre ártalmatlanná az éjjeliőrt, megkötözték, és így nyugodtan garázdálkodhattak. És az eredmény? Súrolópor, műanyag vödör... Lám a bűnözőknek is meg kell dolgozni e csekély kis eredményért. Fura összehasonlítás, de nézzük, hogy nekünk úgynevezett becsületes állampolgároknak mennyi erőt és időt kell adni ahhoz, hogy valamire jussunk. Egy érdekes összesítés a Népszavából. Amíg Nyugat-Európában 0,8, Magyarországon 4,8 órát kell dolgozni 1 kilogramm sertéshús áráért. Amíg ott 0,09 órát, azaz egy-két percet, addig nálunk 0,4, tehát csaknem fél órát kell dolgozni ahhoz, hogy egy liter tejet vegyünk (mire lapunkat olvasónk kézbe veszi még többet). Még nagyobb különbséget mutat a kávé ára. Nyugat-Európában 9 percet dolgoznak 1 kilo áráért, nálunk csaknem 9 és fél órát. Egy kilo mosóporért ott 5-6 percet, mi 4 és fél órát áldozunk. Egy férfiöltöny Nyugat-Európában 30 óra, Magyarországon 95 óra munkabér ára. (Tehát csaknem egy félhavi fizetés!) Egy pár férfi cipóért ott kb. másfél napig dolgoznak, mi egy hétig. Végül a lakbér: ott 3 nap munkabér ára, nálunk egy hétig kell dolgozni érte. Ennyit az árakról és most nézzük, hogyan állunk bérek dolgában. Minimálra Január elsejétől 8000 forint a minimálbér. Ezzel kapcsolatban készült egy kimutatás, amely szerint a termelőágazatban a dolgozók havi nettó átlagkeresete 11.551 forint. Azt is kiszámították, hogy egy négytagú család egy hónapi megélhetése (létminimuma): 29.205, tehát csaknem 30.000 forint. Azt is megtudtuk, hogy tavaly többmillióan éltek a létminimum alatt és mai viszonyainkat tekintve (a leendő áremeléseket is), úgy tűnik, hogy az elkövetkező időszakban számuk gyarapodni fog. (Valamiben azért mégis gyarapodunk.) Bár hátunk mögött vannak az ünnepek, azért érdemes egy-két december végi híradásra is odafigyelni. Íme egy tudósítás a Hilton Szállóbeli szilveszterről. Több mint félezer vendéget fogadtak az ezeregy éjszaka hangulatát keltő, varázsos dekoráció közepette. És a menü: koktél, langusztaérme, orosz kaviár, fácánleves, fogasfűlé, francia pezsgőmártás, epersorbet, borjúérme libamájjal, ázsiai desszert, korhelyleves. Bár arról nem szól a fáma, hogy a vendégek milyen étvággyal ettek, arról azonban olvashattunk híreket, hogy (a város más részén) kígyózó sorokban, didergő emberek álltak az ingyenkonyhák előtt. Közülük sokaknak egésznapos elfoglaltságot jelentett ez a ténykedés. Egy tányér gulyásleves, egy bögre tea, egy szelet kenyér, esetleg egy kis csomag, ünnepi megemlékezésként. Az olvasó számára talán furcsa ez az összehasonlítás, de sajnos, ez van. Úgy tűnik szociálpolitika helyett szegénypolitikát kell elszenvednünk. Ami voltaképpen társadalmunk szegénységi bizonyítványa. De nézzük most a köznapi szegényeket, a bérből és fizetésből élőket, akik az új adórendelet szerint több adót fizetnek, mint a vállalkozók. Ha egy négytagú családban mindkét szülő dolgozik - magyar átlagbérrel - az egy főre jutó jövedelem a létminimum alatt van. Hogyan lehet ezen segíteni? Azt mondják, hogy amíg 1919 Tanácsköztársaság, 1991 tanácstalan köztársaság volt. Lehet humorosan felfogni a dolgokat Liska Tibor közgazdász, a híressé vált Ökonosztát szerzője komolyan fogalmaz. Meginterjúvolták, hogy erről, meg általában gazdasági problémáinkról is mondjon néhány szót. Kifejtette, hogy csak egy általános rendszer van: bürokrácia, keleti és nyugati megnyilvánulási formákkal. Bár eléggé szkeptikus kijelentés ez, de mégis elgondolkodtató, hogy bürokráciaváltás nincs, mert az megmaradt ebben és abban a rendszerben is. Legfeljebb most szabályozottabb a bürokrácia. Azt is elmondta, hogy véleménye szerint a törvényes rablás most egyértelműen felfokozódott. Majd föltette a kérdést: mi jobb, ha útonállók fosztják ki az embert, vagy az ügyes pénzügyesek. Végül a gondolatsort azzal zárta, hogy senki sem lehet okosabb, mint saját bürokráciája. -wéber- 2