Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1876-06-03 / 22. szám

Pályázati jelentés. Az „Erdély“ szerkesztősége által kitűzött beszélyre május 31-ikéig be­zárólag öt pályamunka érkezett. 1) „Aurelia grófnő“. Jelige: „Az olyan emberrel, a­ki soha, tiszta, igaz szerelmet kebelében nem érzett, még szóba sem kívánok állani..." * Kisfaludy Sándor. 2) „Jenő és Róza“. Jelige: Minek is van a szív, s a szívben szerelem?“ Tóth Kálmán. 3) „Egy rövid éltű club“. Jelige: „Ne higyj sokat, ha keveset akarsz csalódni!“ Szerző. 4) „A drágakövek“. Jelige: „Ki a vesztes? ki a nyerő? Erőtelen mind­két erő. Győztes, legyőzött, mint a­hogy két birkózó egymásra rogy.“ (Keveháza.) Arany János. 5) „Egy meggyógyult“. Jelige: „A boldogság kapuja zárva van s csak keveseknek nyílik meg, a ki fel tudja nyitni, megérdemli, hogy ott honoljon. “­­... A biráló-bizottság tagjainak: Mentovich Ferencz, Tolnay Lajos, Fass­­Tamás, Podhajeczky Róbert és Nemes Ödön urakat egész tisztelettel kérem fel. A jury ítéletét még e hó folytán kérem, hogy a netalán jutalomra mél­tatott pályamunka a második félév első beszélyének legyen beosztható. Az „Erdély” -t ez évben bármily áldozattal is fenn kívánom tartani, s a második félév elején egy újabb pá­lyázat kibocsátását helyezem kilátásba. M.-Vásárhely, 1876. május 31-én. Kerekes Sámuel, az „Erdély“ f. szerkesztője és id. laptulajdonosa. /V ArjV^VWVvAA/UUV/V'AAAWVWA/JV'AfAÍ' ^VWiAAAAAAíWVATO j I Hatodik évfolyam. ZZ. 87. ‘ Maros-Vásárhelytt, 1876. junius .8 X.E TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és ISMERETTERJESZTŐ HETI KÖZLÖNY. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON EGY NAGY ÍVEN. VVWVWVVfVWVAA/VVJVVXAV^An/WVWVWvVWWVXAArA/VWVf.A/V­ AO SZERKESZTŐI HIVATAL: ■ Szent-Miklós-utcza 792. szám alatt. — A lap anyagi és szellemi részét illető küldemények, bér­mentve a szerkesztőségnek czimzendők. Kéziratok nem adatnak vissza. \AAAAA/V^WV,vAAA/\AAAA/\AAAAA/WWWV-i/WWWWWV'i/V'r /.AAA/vvNAA/wwwtAA/vVinAn/vvvv* * .vő/'iAi’yvvvwwvuwwjv'A ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre . . . . . 6 írt — Ili*. X^©1 évre................... 3 ,, — ,, Negyed­évre . . . . 1 ,, 50 „ Az előfizetési pénzek legezerszerű­bben posta-utód- . ványnyal tétethetnek meg. CVkAA/’v/lWl/U'A/’jVA^AlWJWV’Al'AT­­\ C/WVVV JVZWVTiA/VVV\/VVVVVVV\AD KIADÓ HIVATAL: a plébánia-épület keleti oldalán, a könyv­nyomda ? irodájában; a hirdetmények és reclamatiók csak | ide czimzendők. Hirdetménydíj 3 hasábos egy | garm. sorért 6 kr. — ’ A hirdetnie-­­ nyék dija előre fizetendő. | VVAAAAA/JVyVvA/W^WVAArdWVTv/VWvA/<AA/V JWi/WWWVWVTvS ERDÉLY 3ZE Dalok egy nőhöz. I. Hiába mond más birtokának! Enyém, enyém vagy... csak enyém! Szerelmed minden gondolatját Én bírom, — én!' Szépséged pompás, ha varázsa, Nekem ragyog... csupán nekem! Én kábulok leirhatatlan ** Gyönyöreidtől, kedvesem! Enyém a forró, hosszú mély csók, A titkos óra lázas káje, • A telhetetlen édes vágyak Gyönyört csengő szenvedélye..! Enyém a köny sötét pilládon, Csókolja, szívja szomjas ajkam..! Enyém a vád, mely egy szavamra Üdvöt talál a kárhozatban...! Enyém a szív lankadt tusája, Mely csókjaimtól holtra kábul, És inni készt még lázadóbb gyönyörrel A boldog bűn színig telt poharából. Enyémmé tett heves szerelmünk Mindenható, örök joga..! Marczangoló kétsége, vágya, Őrjöngő kéje, mámora...! Ne mondja hát más, hogy övé vagy! Mit bir belőled a szegény, Ha tested, lelked minden ízét Én bírom, l­en!­n. Egész világ érted sóvárog, Elég az utczán megjelenned, Hogy elvakuljon a mohó szem S a kéj netovábbját sejtse benned..! Tehetlen, tépő epedésük Egyetlen hitvány vigasza: Hogy földi lény nem fért te hozzád, Nem élvezett, nem birt soha! Oh! hogyha tudnák, a­mit én tudok! Hogy van a földön ember, Ki szép kebledre rá­borulhatott, Őrjöngő szerelemmel...! Ki bájaidtól ittasan Az isteneket gúnyolta, S a két haldokló rabjaként Vergődött lenn a porba...! Nem! ezt nem tűrné a tömeg, Nekem rohanna, összetépne És bősz haraggal szét­zilálná Hamvaimat a semmiségbe...! IIL Ha lesz feltámadás: Mindenki föltámadhat; Feltámadást az isten Csupán nekem nem adhat. Porladnom kell örökké A föld odvába rejtve A végítélet napján Ott hagyva, ott felejtve... Nem engedheti ő sem, Hogy a te birt szerelmed Ég csúfoló üdvével Uj öntudatra keljek... Ábrányi Emil: A szép postamesternő/) (Novellette.) Hory Bélától. Igen, kedves olvasóm, nő és nem nő; mert mindenek előtt megjegyezni kivánom, hogy történetem a XIX-ik század utolsó felének harmadik évti­zedéből van véve, midőn már a nőeman­­cipatió kérdése bizonyos téren gyakor­latilag meg van oldva, a­midőn már hazánkban is elismertetett, hogy a nő a főzésen és varráson kívül magasabb hivatásra is alkalmazható, p. v. posta- és távirdakezelésre. A statisztikai adatok szerint százat meghaladja azon nők száma, kik e két téren szolgálják az államot. S valóban csodálkozom, hogy a nőemancipatió harczosai e tényből nem tudnak kapi­tálist csinálni. Mily szépen lehetne bebizonyítani azt, hogy ha a nők e két állásra al­kalmasak, akkor nincs a földön oly állás, melyet betölteni ne tudnának. Hisz e két állásnál van leginkább a titokzat­*) A „Magyar Polgár* „Tárczá“-jából vettük át t. munkatársunk ezen csinos kis beszélykéjét. Szerk.

Next