Erdélyi Helikon, 1933 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1933-11-01 / 9. szám

Tamási Áron: A Göncöl-szekerén MÓKA: (hallatszik, hogy belefekszik az ágyba, és sóhajt is egy na­gyot, kissé megnyugvással.) MAGDOLNA: Lefeküdtél-e? MÓKA: Le... MAGDOLNA: Meggyújthatom-e a lámpát? MÓKA: Igen... MAGDOLNA: (ijedten): No, erre nem is gondoltam! Hogy a gyufa hol van... (Leszáll a székről s keresgél): Most immár kereshe­tem ... Vaj ülhetünk setétben . . . MÓKA: Nem baj... MAGDOLNA: Jaj, Isten őrözzön!... Mit gondolnának, hogy mi ketten . . . egy setét szobában . . . MÓKA: Tudják, hogy én beteg vagyok... MAGDOLNA: (megtalálja a gyufát, megzörgeti és boldogan): No, itt vagy? Tán tégedet is elüldöztek volt ettől a háztól? . . . El, ugy-e?... De sorra mind megkerülünk . . . mert jó az Isten ... (Közben meggyúj­totta a lámpát és leszállt a székről.) MÓKA: Te kivel beszélsz, Magdó? MAGDOLNA: Én evvel a gyufával. MÓKA: Én most nem lennék jó gyufának. MAGDOLNA: (az ágynál, odahajolva): Mért nem lennél jó gyu­fának, te? MÓKA: Azért, mert vizes vagyok ... (Nagyon vacog.) MAGDOLNA: Olyan erősen fázol? MÓKA: Igen. MAGDOLNA: (jól betakarja s még más párnákat s takarókat is rak rá, úgy hogy Mókának a feje is elvesz a tömkelegben.) No, ne bú­sulj egy percet se, mert mindyárt nem lesz semmi baj . . . (Egészen bele­­buvik a párnákba és látszik, hogy simogatja Mókát. Aztán két kar fo­nódik a nyaka köré.) MÓKA: (mind nagyobb hevülettel szorítja Magdolnát, aztán csó­kolni is kezdi, jobban és jobban.) MAGDOLNA: (mintha csak akkor venné észre magát): Te!... Te nagy beteg, te!... (Nehezen kiszabadítja magát.) MÓKA: (ki a ragaszkodástól ülő helyzetbe került, hamar vissza­­bújik az ágyba és pajkosan nevet.) MAGDOLNA: (boldogan, de szemrehányással): Te! Te fortélyos, te!. . . MÓKA: (még jobban nevet.) MAGDOLNA: Ugyan hamar meggyógyultál!... MÓKA: (vacogni kezd, túlozza is.) MAGDOLNA: (nevetve): Most már hiába rázatod magadat a hi­deggel, mert lejárt a becsület. . . (Odamegy, megfogja a fejét és nyomja belé a párnába, mintha büntetné.) Le biza... Lejárt a becsület... Te kedves beteg!... Te édes beteg!... Te huncut beteg!... (Megint az előbbi jelenet, de Magdolna most a Mókáé mellé fekteti a fejét.) 614

Next