Esti Budapest, 1955. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

BEFEJEZETLEN TÖRTÉNETEK... Miért nem terjednek a korszerű módszerek az Április 4 Gépgyárban ? Ha az Április 4 Gépgyárban megkérdezzük: hogyan terjednek az új technikai módszerek — válaszként érdekes, de egyelőre — sajnos — befejezetlen történeteket hallunk. Elkéstek a látogatással A műszakiak körében nagy volt a felbuzdulás két évvel ezelőtt, amikor olvasták a szakirodalomban, hogy az örvénylő menetvágás mennyivel csökkenti ennek a bonyolult, nagy figyelmet igénylő munkának az idejét A kísérletek azonban nem sikerültek. „Gyakorlatban kellene látnunk“ — mondogatták, s kutatni kezdték, hol nézhetik meg. Hogy ez a kutatás milyen mérvű lehetett, nem tudni, de tény, hogy az örvénylő menetvágást a gépgyáriak ma sem hasznosítják. Az új módszerért pedig nem kellett volna messzire menniök. A gyártól alig 10 perc járásra van az Ipari Szerelvények Gyára, ahol az örvénylő menetvágást sikerrel alkalmazzák éppen azóta, hogy az Április 4 Gépgyárban az első kísérleteket kezdték... A gépgyáriak csak mostanában mentek el szomszédjukhoz. Annak idején jobban körülnézhettek volna... Félúton megtorpantak Hasonló történetük van a gyárban az úgynevezett mechanikus felerősítésű késeknek. Az első próbálkozások ezekkel sem sikerültek. Akkor az új módszert félretették azzal, hogy „majd készítünk más típusú késeket...“ Mostanában is ezt fontolgatták, s nem vették észre, hogy a legkülönbözőbb mechanikus késtípusokat már jó ideje készen árusítják ... A párt tanácsára sok üzemben csatasorba álltak már a kiváló munkások, a műszaki dolgozók, s kiadták a jelszót: Vegyük be a tudomány, a fejlett technika birodalmát, állítsuk a termelés, az ember szolgálatába! Nemrég indultak, máris nagy területeket hódítottak meg. Velük együtt kezdték az előrenyomulást az Április 4 gépgyáriak — erről tanúskodik, hogy hasznosítják a Makádi-féle nagy teljesítményű marófejet, a Koleszov szélesvágást, s a lépcsős marást — de az indulás után hamarosan megtorpantak. Az új technika széleskörű elterjesztésében, még csak az előkészületeknél tartanak. A Komáromi-féle nagy teljesítményű származót több munkán alkalmazhatnák, de ma is csak a bevezetésen gondolkodnak. A több orsós fúrófejjel sem különb a helyzet. A keramikus lapkákkal is csupán kísérleteztek. Porosodó újítások A műhelyek dolgozói sokat tehetnének a technika fejlesztéséért — de az újítómozgalom erősítésének számos gátja van. — Újítási mozgalmunk szomorú képet mutat — jelentette ki Fáim elvtárs, az üzemi bizottság elnöke. — Kevés javaslat érkezik. Kettő-három nagyobb értékű újításon kívül a javaslatok nem eléggé jelentősek. Sok panaszuk van az újítóknak . . . ..Az újítások temetőjétől“ valóban nem lehet felvidulni — mert hát ilyen is található az üzemben: a készülék-raktárban több újítás porosodik. A raktár hű őrzője, Kacziba elvtárs szerint jó néhányat lehetne közülük alkalmazni. Mikor fejeződnek be a történetek Megtudtuk még, hogy a műszakiak gyakran késnek az újítások elbírálásával és sokszor nem eléggé megfontolt véjleményt adnak. ♦ Nemrég javaslat érkezett azt újítási bizottsághoz a kazán-* peremek gyártásának módosí- * tására. Az újítási bizottság el-t utasította, a szakszervezet köz- * belépésére azután a felülvizs- * gálat megállapította, hogy az javaslat helyes, megvalósításá val időt és anyagot lehet meg-* takarítani. íme, néhány ok a sok közözül, miért nem teljesítette az * Április 4. Gépgyár a harmadik negyedév önköltségcsökkentési tervét. Érthetetlen tehát a ve- zetők habozása, hiszen tudják, hogy az új technikai módszerek nemcsak gyorsítják, ha-nem olcsóbbá is teszik a tér-i melést, még akkor is, ha új gyárban nem szériamunka van, hanem főleg egyedi gyár- ♦ tás. * A gyár kiváló munkásai,* nagytudású műszaki dolgozói már sokszor bebizonyították: képesek a legnagyobb felada- * tok megoldására is. Tőlük függ, hogy az új technikai módszerek sikeres felhasználó- Xsával mielőbb befejeződjenek* az egyelőre még befejezetlen történetek ... X (soós) * Előadás Bartók Béláról Bukarestben A bukaresti Folklór Intézete Népművészeti Múzeum tanácstermében összejövetelt rendezett, amelyen „Bartók Béla nyomában Vajdahunyadon“ címmel tartottak előadást. (MTI) Egyszerűsítették Budapesten a sertésvágási engedélyek kiadását Budapest területén egyszerűsítették a sertésvágási engedélyek kiadását. Az egyszerűsítésről a fővárosi tanács begyűjtési osztálya tájékoztatót ad ki. E szerint a jövőben a sertésvágási engedély beszerzéséhez elég a személyazonosság igazolása, a járlatlevél (paszszus) és egy darab 1 forintos tikmánybélyeg. A budapesti begyűjtési hivatal kerületi szervei felkészültek a vágási engedélyek gyors kiadására. (MTI) Vásárcsarnok épül a XVIII. kerületben Régi kívánsága válik valóra a pestlőrinci őstermelőknek és háziasszonyoknak: a lőrinci alsó piacon korszerű, új vásárcsarnok épül, amely mintegy ezer négyzetméter területű, és a tervek szerint több termelőszövetkezet, 150 őstermelő, zöldség gyümölcs- és tejtermékárusító részére biztosít majd helyet. A vásárcsarnok építési munkálatait nemsokára befejezik. Jelenleg a csarnok üvegtetejét tartó vázak felállításán dolgoznak. A pestlőrinci új vásárcsarnokban december 1-én, az ünnepélyes átadás után megkezdődik az árusítás. (MTI) Filmet készítenek a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Állami Népi Együttes „Magyarországi cigánytáncok“ című táncjátékából. Képünkön a filmfelvétel látható. * Pestietek Savéijev: Roham a Téti Palota ellen című művéből. „Győzelmünk biztos" – írta Lenin — „mert a nép már egészen közel áll a kétségbeeséshez, de mi megmutatjuk a népnek a kivezető utat.. Igen, a nép valóban közel állt ahhoz, hogy a reményt feladja: már fél éve, hogy megdöntötte a cári hatalmat, de vajon javult-e azóta valamit a helyzete? 1917 februárjában — a cári hatalom megdöntése után — Petrográdon, Moszkvában, az egész országban megalakították a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeit. Ennek a népi hatalomnak kellett volna vezetnie a népet a burzsoázia elleni végső győzelemre. A szovjetekben azonban eleinte a legtöbb helyet a forradalom ellenségei — a mensevikek és az eszerek — foglalták el. A kapitalistáknak, a mensevikek és az eszerek segítségével, sikerült rászedni a népet. Kezükbe ragadták a hatalmat és a cári kormány helyére a burzsoá Ideiglenes Kormányt állították. Mit adott ez a kormány a népnek? A munkások követelték, hogy korlátozza a gyárosok hatalmát és létesítsen az üzemekben és a gyárakban munkásellenőrzést. De az Ideiglenes Kormány nem a munkások, hanem a gyárosok érdekeit képviselte. A parasztoknak nem volt elég földjük, a földesúri földeket követelték. Az Ideiglenes Kormány ebbe sem egyezett bele, hanem a földbirtokosok védelmére kelt. 1914 óta tartott a véres világháború, a katonák békét követeltek. Az Ideiglenes Kormány ezzel sem törődött. A burzsoázia számára a háború előnyös volt, ezért a kormány tovább húzta. De minél tovább tartott a háború, annál nehezebb, súlyosabb lett a munkások és parasztok élete, annál erősebben jelentkezett az összeomlás következménye: az éhség. A nép kezdte megérteni, hogy semmi jót nem várhat az Ideiglenes Kormánytól, a kormányt támogató mensevikektől és eszerektől, mert pusztulásba viszik az országot... 1917 őszén a munkások, a parasztok és a katonák ezrével léptek be a Bolsevik Pártba. S ha eddig a szovjetekben főleg mensevikek és eszerek ültek, most a nép mind több bolsevikot küldött a szovjetekbe, mert már csak a bolsevikokban bízott. 1917 őszén a parasztok egyre több földesúri földet koboztak el. A munkások otthagyták a gyárakat és az üzemeket, sztrájkba léptek. A katonák megtagadták az engedelmességet és hátat fordítottak a frontnak... ★ Sötét szeptemberi éjszakán, mikor már aludt az egész város, két ember találkozott a viborgi városrész egy csendes utcájában. Az egyik: lakatos az Erikszon-gyárból, régi bolsevik. A másik: fűtő ugyanabban a gyárban. Szótlanul ballagtak egymás mellett a néptelen utcán. Időnként megálltak és hallgatóztak: nem jön-e utánuk valaki? De mindenütt nyugalom, egy lépés sem zavarta az éj csendjét. Miután meggyőződtek, hogy senki sem követi őket, tovább mentek. Most letértek az útról, átugrottak egy kerítésen. Előttük feketéllett a vasúti töltés. Egymástól nagy távolságra sápadtan fénylettek a váltóőrök lámpásai, valahol messze szemafor vörös fénye pislákolt, egyenletesen és tompán zümmögtek a távíródrótok. Átmentek a síneken. Hirtelen még sötétebb lett, kis nyírfaerdőbe értek. A sötétből csodálatos vonalakkal rajzolódtak ki a görbe, fehéres fatörzsek. — Megtaláljuk-e? — kérdezte hirtelen a sütő, egy még egészen fiatal legény, szinte gyerek. Megragadta útitársa karját. Látszott, hogy nincs ínyére a sötétség. — Behúnyt szemmel megtalálom — válaszolt meggyőződéssel az öreg. — Mindenre gondoltam: megszereztem a papírt, azon mindent megjelöltek. — No, Fegya, lássuk, milyen művész vagy — mondta hirtelen. A fűtő szája elé tette a kezét és háromszor utánozta a mozdony fütytyét. Néhány másodperc telt el. Valahonnan a távolból három fütty válaszolt. Nemsokára kerékzörgés hallatszott a sötétben, a lovak nehéz zihálása. A tönknél kocsi állott meg. Néhány ember ugrott ki belőle lapátokkal és kötelekkel. — Minden rendben? — kérdezte az egyik. — Megtaláltátok-e már a kincset? — A kincset? — Az öreg elmosolyodott. — Még mit nem, kincset? Annál is többet! Szétnyitotta a papírt, latolgatott valamit, majd biztos léptekkel vezette a többieket a keskeny, alig észrevehető ösvényen. — Lám, itt a jeli — mondta hirtelen. Zseblámpája fényét a fára irányította, úgy, hogy mindannyian tisztán látták a fatörzsbe vágott ferde keresztet. — Innen kereken húsz lépésnyire lesz. Még húsz lépést mentek. — Állj! — mondta az öreg. — Itt ássatok! A lapátok egyszerre hasítottak a földbe. Agyagdarabkák repültek szerte-széjjel. Lábuk alatt már mély gödör tátongott. — Semmi sem látszik — sóhajtott a fűtő. — Lehet, hogy nem jó helyen keressük. Ebben a pillanatban koppanás hallatszott: a lapátok valami kemény tárgyba ütköztek. — Megvan! — kiáltottak fel örömmel a munkások. A gödörből hatalmas ládát emeltek ki. Egyik deszkája levált és a hasadékon át puskacső kandikált ki. — Szaporábban, elvtársak, szaporábban! — türelmetlenkedett az öreg lakatos. — Legyünk készen, mielőtt virrad. Még két ládát kell kiásni. Egyesek tovább ástak, mások feltették a ládát a kocsira. Az Erikszon-gyári munkások e sötét szeptemberi éjszakán így ásták ki a földből elrejtett fegyvereiket. Februárban szerezték, amikor megdöntötték a cári hatalmat. A katonák és matrózok júliusi fegyveres tömegtüntetései után a kormány kezdte elszedni a fegyvereket a munkásoktól. Ők azonban elrejtették és megőrizték a jövendő harcok számára. A fegyverek három teljes hónapig feküdtek rejtekhelyükön. Most a munkások, a bolsevikok vezetésével, új, döntő harcra készültek és így újra szükségük volt a fegyverekre... Sztálin utasítására a bolsevikok megkezdték a munkás-vörösgárdisták toborzását. Esténkint eldugott helyeken, üres telkeken harci kiképzést tartottak. A Vörös Gárda parancsnokai számára pedig különleges tanfolyamokat létesítettek, ahol céllövészetet s haditaktikát tanultak. De nemcsak a munkásokat, hanem a katonákat és a tengerészeket is elő kellett készíteni a felkelésre. Igen fontos volt, hogy a felkelés megindulásakor a katonák együtt küzdjenek a munkásokkal, ne pedig ellenük. A bolsevikok követelték az öszszes gyárak munkásaitól, hogy lépjenek szoros kapcsolatba valamelyik állomásozó ezreddel. A bolsevikok agitáltak a katonák között. Külön újságokat adtak ki számukra. Arra törekedtek, hogy a munkás- és katonaszovjeteken keresztül egységbe kovácsolják a munkásokat és parasztokat. Október elején már csaknem minden előkészület megtörtént a felkelésre. 1917. október 7-én Lenin visszatért Petrográdra, 1917 ŐSZÉN. fi forradalmi műszak eredményei az üzemekben . Már december 20-i tervén dolgozik * a Telefongyár vetítőgyárrészlege . A Telefongyár vetítőgyárrészlegének dolgozói november 7 tiszteletére vállalták, hogy a nagy ünnep évfordulójáig befejezik éves tervüket. Az üzemrész „Villám’ ifjúsági exportbrigádja ezen belül vállalta, hogy a forradalmi műszakban 183 export vetítőgép végszerelése helyett 220 darabot állítanak össze. A forradalmi műszak első napján a brigád öt tagja kisebb ésszerűsítéssel napi tervük kétszeresét végezte el: 15 helyett 30 gépet szerelt össze. A gyárrészleg többi brigádja is hasonló munkával köszöntötte a forradalmi műszak első napját. A kiváló munka eredménye: a mai napon már a december 20-i tervükön dolgoznak. ♦ : Ésszerűsítés — kiváló • minőség - 145 százalékos* teljesítmény * Az RM Szerszámgépgyár fo-♦ gaskerék üzemében Szabó * Ede esztergályos brigádja no-* vember 7 méltó megünneplé- sére megfogadta, hogy selejt-* mentesen munkálják meg a * bronz csigakerekeket. Ezeknél * az alkatrészeknél az ovalitás • miatt 30 százalékos volt a se- lejt. A brigád tagjai készülő-• ket szerkesztettek, ennek se- i gítségével a forradalmi mű- szak első nyolc órájában ki- váló csigakerekeket gyártottak, további eredmény, hogy telje- sítményük 145 százalékra nö- vekedett. } Egyéni panaszok? Sok a panasz, az egyéni „kívánság “. Egy nemr rég megtartott ankéton, amikor a jelenlevők a szerkesztőségekbe érkezett levelek tartalmáról beszéltek, hangzott el ez a kijelentés. A megállapítást heves vita követte, míg végül is a felszólaló kijelentette: nem úgy gondolta ő, ahogy mondta. Bár az ankéton sikerült a hibás nézetet tényekkel megcáfolni, mégis szükséges erről az igen nagyjelentőségű témáról a nyilvánosság előtt beszélni. Szükséges annál is inkább, mert az utóbbi időben mind több helyen, s mind többször lehet hasonló megállapításokat hallani. Egyéni panasz? Lehet-e a mi társadalmunkban egyéni panaszról beszélni, külön lehet-e választani az egyéni gondot a közösség, mindannyiunk ügyétől? Az egyén panaszát vajon nem köti össze ezer meg ezer szál a nagy egész ügyéhez? Persze vannak egyéni ügyek. De ezek kivétel nélkül, így vagy amúgy, mindenképpen kapcsolódnak a közös problémákhoz. Ez azonnal világossá válik, ha a nagy egészet — társadalmunkat — s a közös célt vizsgálják. A munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak, a néphez hű értelmiségnek közös célja: a szocializmus felépítése. Közös a törekvés: jobbat, többet, olcsóbbat termelni, emelni evvel népünk jólétét. Közös erővel dolgozunk az 1055-ös gazdasági év sikeréért, második ötéves tervünk adósság nélküli megkezdéséért, mezőgazdaságunk szocialista átformálásáért — az emberek egyre növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítéséért. Márpedig ahol közös a cél, ott közös az érdek is. A minap költözött új lakásba Dolezsál Lajos budapesti lakos és családja. Nem örültünk-e a hírnek mindannyian? Egy családdal ismét többen laknak egészséges körülmények között. Nem közös munkánk eredménye, s nem mindannyiunk öröme ez? Sok budapesti ház tetőszerkezete rossz, befolyik a lakásokba a víz. Amikor beköszöntött az őszi idő, többen írtak erről. S hogy Pető József, Nagy László, Keszler Rezső, Bogár Gyula és mások lakásbeázásról írott panasza sem egyéni panasz, azt mindennél jobban bizonyítja a Minisztertanács napokban megjelent határozata: tízmillió forintot bocsátanak a tetőkárok helyreállítására. A budapesti emberek erről szóló „egyéni panaszát“ kormányunk közös ügynek, olyan panasznak minősítette, amely mindanynyiunk gondja, baja, s amelyet közös erővel kell orvosolni. De vehetnénk sokezer más példát életünk bármely területéről. Nagy Lajos levelében kifogásolta, hogy a Fény utcai csarnok előtt igen elhanyagolt az úttest, a por beszáll a csarnokba, az árura. Hatalmas építőmunkánk közben az első pillanatra hogy eltörpül a kis panasz, amelyet talán senki más, csak éppen ez az „akadékoskodó“ levelező vett észre. Eltörpül, de csak az első pillanatra. Mert rakjuk csak levele mellé a többi ehhez hasonló levelet is: piszkosak a pesti utcák“, „elhanyagoltak egyes söntesek“, „nem mossák rendesen a poharakat''. Más és más téma, más a levelek írója is, a mondanivaló mégis egy: vigyázzunk az emberek egészségére, előzzük meg a betegségeket. A technika tökéletesítéséért, a magasabb műszaki színvonalért, a termékek olcsóbb előállításáért harcolunk. Egyéni panasznak lehet-e minősíteni Nagy János, a Finommechanikai és Acélárugyár III. telepe dolgozójának újítási ügyében tett panaszát? A vállalat — erről volt szó a levélben — Nagy Jánosnak az újításáért járó összeget „elfelejtette“ kifizetni. Ösztönzi-e az ilyen feledékenység az újítómozgalmat? Íme kiderül, hogy az első pillanatban kicsinek látszó ügyek nem az egyének problémái többé, hogy a mi társadalmunkban nem lehet elválasztani az egyén gondját a közösség gondjától, s hogy az úgynevezettpanaszos-levelek a dolgozó nép öntevékenységének kézzelfogható bizonyítékai, a közös ügy iránti együttérzés kifejezői. Nem kell félni tehát az „egyéni panaszok“-tól. Mondják el minél többen észrevételeiket, bírálják szóban, írásban a fogyatékosságokat — mint ahogy nekünk is bátran meg kell mondanunk, ha valakinek nincs igaza —, hiszen nálunk a kritika nem a Hantikéért, hanem gyengeségeink leküzdéséért, hibáink kipusztításáért van. Erre figyelmeztet Sztálin elvtárs, amikor arra tanít: ... adjatok a munkásosztály milliós tömegeinek lehetőséget arra, hogy beleéljék magukat az ügyekbe és kifejezésre juttassák alkotó kezdeményezésüket, fogyatékosságaink kiküszöbölésére, állami berendezésünk megjavítására.