Esti Hirlap, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-28 / 149. szám
H. évfolyam, 149. szárt . Üdvözlet üdvözlet az országos pártrtekezletnek: a háromszázötvenezer egységbe forrt, áldoatkész párttag küldötteinek! Azokat képviselik, akik a legnehezebb napokban és azóta kiállták a próbát, helyállnak őrhelyeiken: a munkásosztály legjobbjait, a legelvilágosultabb parasztokat, eghaladóbb értelmiségünket, azt jelenti-e ez, hogy a ma megkezdett tanácskozás csak mnek a néhány százezer embernek az ügye? Dehogy jeenti azt. Éppen az eddig megtett út — amelynek tanulásait a küldöttek felmérik, hogy a továbbjutás még bizosabb és eredményesebb legyen — bizonyítja: a párt ügye — az egész nép ügye! Emlékezzünk csak: volt néhány nap, mielőtt az MSZMP megkezdte munkáját, amikor a ország magára maradt, nem volt biztoskezű vezetője, nem volt erő, amely utat mutatott volna azoknak, akik készen álltak az árulás, az élenforradalom elleni harcra. És mennyire megváltozott a helyzet, mihelyt a párt megint ott állt a jószándékú, a népi hatalmat megtestesítő tömegek élén. S ez egyike a legfontosabb dolgoknak mai életünkben: legyen kölcsönös bizalom a párttagok és a becsületes pártonkívüliek között városon, rabm, gyárban, hivatalban és mindenütt. Mert enélkül nem jutottunk volna idáig, de kiváltképp nem juthatunk tovább. Pedig tovább kell jutnunk, tovább akarunk jutni. A politikai, a gazdasági életben, a kultúra, a művelődés és a népjólét területén egyaránt. Ennek meghatározott feltételei vannak, s nyilvánvaló, hogy az országos küldöttértekezlet elsősorban ezekre irányítja a figyelmét. A párt vezetésével eszmeileg és a gyakorlatban le kell győzni a revizionizmus káros romboló hatását, amely fékezi és szeretné meghiúsítani az ellenforradalom teljes és végleges felszámolását. A revizionizmus, az alkudozás, a behódolás, a meghátrálás hazaárulásba torkolló politikája a múlt ősszel sír szélére sodorta országunkat. Soha nem ismétlődhet meg, hogy pártellenes eszmék szétzilálják, megbontsák a munkáshatalom hadoszlopait. De az MSZMP-ben nem lesz elnézés olyanok iránt sem, akik gőgös elzárkózásukkal, elbizakodottságukkal, érzéketlenségükkel, túlzó bizalmatlansággal, vagy önző érdekből gátolják, nehezítik a párt és a ma még kívülálló százezrek és milliók összefogását, gyengítik az eredmények láttán természetszerűen fokozódó rokonszenv érzését a széles néprétegekben. Most a legsürgősebb teendő a népgazdaság teljes talpraállítása, további szüntelen erősítése. Még sok nehézség áll előttünk. Leküzdésükhöz nagy erőfeszítésekre van szükség, a dolgozók egységére, erős vezető pártra. Amikor az országos pártértekezlet tanácskozik és fontos döntéseket hoz elvi, politikai, szervezeti kérdésekben, nemcsak a párttagok, de nem is csupán a párt mellé szorosan felzárkózók kísérik figyelemmel, s vállalják a határozatok végrehajtását, hanem azok is, akiknek egyben vagy másban jelenleg még eltérőek az elképzeléseik, de akiknek útja végül is ugyanoda vezet, ahová a kommunisták útja: a szocialista Magyarországhoz. Ezek nevében is kívánjuk, hogy a nagy fontosságú tanácskozás jó eredményekkel járjon. Ára 60 fill?* FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Miért indul nehezen a balatoni idény Tájékoztatás a helyi ipari tanulók szerződtetéséről Az Országház kongresszusi termében ma reggel megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos pártértekezlete. Pontban 9 órakor elfoglalta helyét a konferencia elnöksége. Ezután Münnich Ferenc, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja mondott megnyitó beszédet. A megnyitó beszéd elhangzása után megválasztották a mandátumvizsgáló bizottságot, majd elfogadták a konferencia következő napirendjét: 1. A Központi Bizottság beszámolója a politikai helyzetről, a párt feladatairól. Előadó: Kádár János. 2. Javaslat az MSZMP szervezeti szabályzatára. Előadó: Marosán György. 3. Szervezeti kérdések. Előadó: Somogyi Miklós. A napirend elfogadása után Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságának elnöke lépett a szónoki emelvényre, hogy elmondja a Központi Bizottság beszámolóját. Egymillió fáról háromezer vagon barack Meg kell menteni minden szem kecskeméti kajszit — Mi van az export barackpálinkával? — Naponta három vasúti kocsi szamóca — A híres város gondjai a barackért Kecskemét, június 27. Érik a gyümölcs a kecskeméti határban. Ezekben a napokban sűrűn emlegetik az 1936-os, nagy baracktermést. A huszonegy évvel ezelőtti nyáron barackügyben naponta 800 telefont bonyolított le a posta, s huszonnégy óránként 80 vagon kajszi indult útnak a híres városból a világ minden tája felé.:» Rekordtermés Kecskemét az idén ismét rekordtermésre készül. A szakemberek úgy számítják, hogy az idén háromezer vagon aranysárga gyümölcsöt szüretelnek a város határában körülbelül egymillió fáról. Háromezer vagon barack — semmivel sem kevesebb, mint a huszonegy év előtti rekordtermés. A külkereskedelmi szervek derekas munkát végeztek: 600 vagon barackot már eladtak nyugati országokban. Ezenkívül, amint szedni kezdik a gyümölcsöt, vevőként jelentkezik majd Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország is. Minden eddigit messze túlszárnyaló kereskedésre számítanak. Az előzetes adatok szerint ezen a nyáron lesz olyan nap, hogy 150 vagon barackot indítanak majd útnak a városból. A barack kitűnően fizet az idén. Szakértők véleménye szerint legalább 45 százaléka exportképes lesz, kétszer annyi, mint két évvel ezelőtt volt. A tengernyi itthon maradó gyümölcs feldolgozása azonban súlyos gondokat okoz most a városnak. Hosszú évek szűk termései és meggondolatlan gazdaságpolitikájának következményeként, nincs elég szeszfőző-lehetőség a feldolgozáshoz. De ez a kisebbik baj lenne, ha legalább tárolóhelyből lenne elegendő. A földművesszövetkezet 230 ezer forintot kért baracktároló helyeinek javítására, bővítésére. Nem kapta meg, pedig ez a befektetés néhány hónap alatt több mint egymillió forint jövedelmet hozna. Legalább ezer vagon barackot kell a városban feldolgozni az idén, a pálinkafőzéshez használt cefretároló tér viszont legfeljebb a termés felére elegendő. Tóth László VB-elnökhelyettes és más szakértők véleménye szerint ma még gyors beavatkozással lehetne segíteni; az egész termés, a gazdagon jövedelmező barack minden zamatos szeme megmenthető. Barackpálinka A kecskemétiek csak a városra hivatkoznak, csak a gyümölcstermelő gazdákon akarnak segíteni, amikor hathatós intézkedéseket kérnek. De a kajszibarack ügye országos ügy, a gyümölcs csengő valutát ér, akár nyersen, akár konzervnek feldolgozva, akár pálinkának kifőzve. Kecskemét pálinkája valaha nem kevésbé volt nevezetes, mint Tokaj vagy Badacsony bora. Keresték jóformán az egész világon, a város szeszfőzdéi tizenegy országba exportáltak tekintélyes tételeket. Ma Kecskemétről nincs pálinkaexport. A népgazdaság ügye Kecskemét barackja — ezért sürgető a város vezetőinek figyelmeztető szava. 264 féle bor Szőlő, barack, alma — ez volt Kecskemét határának kincse. A szőlő azóta messze elterjedt az egész megyében, az idén ezervagonos exportra számítanak. Izsák község egy- s maga 600—700 vagonnal ad majd. Több éves pangás után most ismét fejlődőben a környéki szőlőművelés. Figyelemre méltó volt a vasárnap lezajlott borverseny. Jófajta homoki italból 264 félét mutattak be a termelők, s ebből 112-t jónak minősítettek a szakértők. Hagyma, dinnye A hagyományos kultúrák mellett az utóbbi években újak honosodnak meg Kecskeméten és Bács megyében. Mélykút környékén nagyarányú uborkatermesztés kezdődött, már az idén többet termelnek itt, mint valaha Nagy-Kecskeméten. A megye déli részén megjelent a makói hagyma is, ugyanolyan minőségű, ugyanaz, mint az „őshazában”. Az utóbbi években Kecskemét környékén dinnyével is próbálkoznak. A vörös bélű gyümölcs megkedvelte a homokot, édesebbre érik, mint Hevesben. S ami a legújabb: főként egyéni gazdák parcelláiról az idén naponta három vagon szamócát szállítottak el Kecskemét környékéről. Egy-egy hold 45—50 ezer forintot jövedelmezett. Szamócát, cseresznyét érés idején jórészt repülőgépen küldtek innen Svédországba, Norvégiába. A paradicsomtermelés rohamléptekkel fejlődik. 1951-ben mindössze egy vagonnal küldtek el innen, tavaly négyszázzal, az idén 800—900 vagonra számítanak. Elősegítette ezt, hogy a gazdák trágyát, palántát, melegágyi üveget, ládát jó előre kaptak. Érik a gyümölcs a híres város határában. Gyors segítséget kérnek most a termelők , s érte aranyat adnak a kecskeméti homokból. Lantos László A moziból kijövő közönségbe rohant a motorkerékpár Négy könnyű, három súlyos sebesült A múlt 24 óra alatt 18 közlekedési baleset történt a fővárosban. A legsúlyosabb baleset tegnap este történt. A Szent István utca 243. szám előtt haladt Kiss Sándor EG 2 051 rendszámú motorkerékpárjával. A megengedettnél gyorsabban hajtott. A közeli Sziget-moziból ebben az időpontban indultak haza az emberek. Kiss nem tudott fékezni és motorkerékpárjával a tömegbe hajtott. A baleset következtében összesen heten megsérültek közülük három súlyosan. 1957. június 28. péntek Ma befejezi féléves tervét a szénbányászat A szénbányászat 1957 első félévi tervét előreláthatóan ma teljesíti. A legutóbbi adatok szerint féléves tervét már tegnap befejezte a középdunántúli, a dorogi és a tatabányai tröszt, valamint az oroszlányi szénbányászati vállalat. A határidő előtti tervteljesítés különösen néhány kiválóan dolgozó szénvidék bányászainak érdeme. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciáját kitűnő eredménnyel köszöntötték a bányászok: június 26-án 79 069 tonna szenetküldtek a felszínre. 1230 millió rubel hosszúlejáratú kölcsön a baráti országoktól Rendkívül kedvezőek a visszafizetési feltételek Hány országtól és együttesen mennyi hosszúlejáratú kölcsönt vett fel a magyar állam? Illetékes tájékoztatás szerint összesen nyolc államtól, a Szovjetuniótól, Kínától, Romániától, Kelet-Németországtól, Csehszlovákiától, Lengyelországtól, Bulgáriától és Jugoszláviától kapott Magyarország hosszúlejáratú áruvagy devizahitelt. A nyolc országtól felvett hosszúlejáratú kölcsönök teljes összege 1230 millió rubel, ebből 340 millió rubelt szabad devizában bocsátottak az ország rendelkezésére. A külföldről felvett kölcsönök háromnegyed része a Szovjetunióból származik. A szovjet kormány 875 millió rubeles hosszúlejáratú hitelt adott a Magyar Népköztársaságnak, ebből 240 millió rubelt szabad devizában. A kölcsön különös értéke, hogy nem devizával, hanem magyar áruval, méghozzá a hagyományos exportcikkekkel fizethető viszsza a tartozás. Sorrendben a Kínai Népköztársaság következik: százmillió rubel értékű szabad devizát bocsátott a magyar kormány rendelkezésére. Itt is igen kedvező fizetési feltételeket állapítottak meg. Az egyezményben nem rögzítették, hogy devizával, vagy áruval egyenlítjük ki a tartozást. A Kínai Népköztársaság kormánya lehetőséget kíván ezzel adni Magyarországnak, hogy amennyiben devizális nehézségek állnának elő a visszafizetési kötelezettség időpontjában, magyar árukkal is kiegyenlíthesse a tartozást. A Román Népköztársaság 40 millió, a Német Demokratikus Köztársaság 60 millió, Csehszlovákia 100 millió, Lengyelország 40 millió, Bulgária 7 millió, Jugoszlávia pedig 8 millió rubel értékű hosszúlejáratú áruhitellel segítette a magyar népgazdaság ellenforradalom utáni talpraállását. A kölcsönök visszafizetését általában 1959—60 körül kell megkezdeni, a jövő esztendőben csak egész elenyésző összegű fizetési kötelezettsége lesz az államnak. Az egész visszatérítés folyamán a legnagyobb összeget, 180 millió rubelt 1961-ben kell megfizetni, 1962-ben 171 milliót, a további években pedig fokozatosan csökkenő összegeket kell a hitel fejében visszatéríteni. A kölcsön kamata a népi demokráciák között szokásos 2 százalék. (Nyugaton álttalában 8—9 százalék kamatot számítanak fel. A kamat csak abban az esetben csökken néhány százalékkal, ha a hitelező fél raktári árukat szállít.) A Magyarország által a nyolc baráti országtól félrevett kölcsönöket azonban nem raktáron heverő árukkal töltik ki, hanem — mint a megállapodások ezt rögzítik — a magyar szakemberek által kiválasztott és a szokásos évi áruforgalom keretébe épített igen fontos áruval. A magyar külkereskedelmi és pénzügyi szakemberek egyik kölcsönt adó országgal sem kötöttek külön hitelszállítása egyezményt, hanem megemelték a rendes évi szerződés keretében behozandó árucikkek mennyiségét (tonnában is és választékban is) s ennek egy részét nem „ellentételezik’'’ magyar áruval. A különbözetet a hitelkeretben jegyzik fel. Ez a mód biztosíték arra, hogy a Magyarországnak legégetőbben szükséges áruit kerüljenek be az országba. Amint a külkereskedelmi szakemberek elmondják, a felvett hitelek keretében nyersanyagok és alapanyagok, valamint kisebb mennyiségben a lakosság ellátásához nélkülözhetetlen közszükségleti és fogyasztási cikkek érkeznek. A Szovjetunióból küldendő áruk 85 százalékát különböző anyagfajták teszik ki. *— Nem jelent-e a magyar népgazdaság számára elviselhetetlen terhet a hitelek viszszafizetése, különösen azokban az esztendőkben, amikor a legnagyobb összeget kell visszafizetni? — Ez a kérdés is foglalkoztatja a lakosságot. Illetékes helyen így válaszoltak: — A hazánk által eddig felvett 1230 millió rubel összegű hitel távolról sem jelenti az ország tragikus eladósodását, hiszen a visszafizetési feltételek rendkívül kedvezőek, nem egyszerre, hanem apránként, több esztendő folyamán is — ami nagyon fontos — magyar ipari termékekkel, hagyományos exportcikkekkel, nem devizával kell a kölcsönt kiegyenlítenünk. Az egyes években esedékes tartozások összage nem olyan magas, hogy a magyar ipar ne tudná megtermelni az ezt fedező árucikkeket. Szathmári Gábor