Esti Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1958-06-01 / 127. szám

Kitüntetések a pedagógusnapon Ma délelőtt az Országház kupolacsarnokában adták át a kormánykitüntetéseket, s a kiváló tanító, kiváló tanár és kiváló óvónő címeket az ország minden részéből érkezett pedagógusoknak. Az ünnepségen megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Münnich Ferenc, a kormány elnöke, Kállai Gyula államminiszter, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Nagy Józsefné, Kisházi Ödön és Dögei Imre miniszterek, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. A kitüntetett pedagógusokat Dobi István üdvözölte. Méltatta a közoktatásban az iskolák államosítása óta elért eredményeket, a pedagógusok jó oktató-nevelő munkáját. Kérte: járuljanak továbbra is szocialista szellemű, magas szakmai színvonalon álló nevelőmunkával a szocialista országépítés sikeréhez. Ezután sor került a kitüntetések átadására. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a pedagógusnap alkalmából a „Szocialista Munkáért” Érdemérem kitüntetést adományozza Arató Ferencnek, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB-osztály vezetőjének; Duba Jánosnak, a vaskúti általános iskola igazgatójának; Fónai Tibornak, a Veszprém megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya tanulmányi felügyelőjének; Hernádi Konrádnak, a Veszprém megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya volt vezetőjének; Kovács Endrének, a budapesti „Bezerédi Amália” Óvónőképző és Gimnázium gyakorló-vezető tanárának; Nagy Aladárnak, a budapesti, XXII. ker., Kossuth Lajos utcai általános iskola rajztanárának; Réther Vilmosnak, a bonyhádi általános iskola igazgatójának; Varga Lászlónak, a kötegyáni általános iskola igazgatójának, Munka Érdemérem kitüntetést: Bolodár Alajosnénak, a debreceni „Bányai Júlia” Általános Iskola igazgatóhelyettesének; Gál Juliannának, a poroszlói általános iskola tanítójának; Pál Aladárnak, a budapesti XIV. ker., Baross Gábor utcai általános iskola matematikakémia szakos tanárának. Ezenkívül a kormány a „Kiváló Tanár” kitüntető címet és 3000 forint pénzjutalmat adományozza negyvenöt pedagógusnak A „Kiváló Tanító” kitüntető címet és 3000 forint pénzjutalmat huszonkét pedagógusnak és A „Kiváló óvónő” kitüntető címet és 3000 forint pénzjutalmat pedig három óvónőnek adtak. A központi városházán ma délelőtt tüntették ki a pedagógusokat. A megjelenteket dr. Gyalmos János, az oktatási osztály vezetője üdvözölte, majd dr. Pesta László, a VB elnökhelyettese nyújtotta át ötvenöt pedagógusnak az „Oktatásügy kiváló dolgozója", tizenkettőnek a „Kiváló dolgozó" kitüntetést. Négy tanár a „Szocialista kultúráért“ kitüntetést, tizenkettő pedig miniszteri dicséretet kapott. A Kohó- és Gépipari Minisztériumban a gépipari technikumok pedagógusait is ünnepélyesen köszöntötték, öt tanárnak nyújtotta át Bakonyi Sebestyén Endre, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese az oktatásügy kiváló dolgozója, négynek pedig a gépipar kiváló dolgozója kitüntetést. Átadták a tanulmányi verseny első három helyezettjének is a kitűzött jutalmakat. ★ Az V/b. virággal köszönti a Dohány utca 32. szám alatti Általános Leányiskolában Szlovák Ferencnét, a szeretett osztályfőnököt a pedagógusnap alkalmából. (Fotó: Sándor.) Olvasom az Esti Hírlapban, hogy szigorítják az édesipar minőségi ellenőrzését és cukrászsüteményhez, fagylalthoz nem szabad műanyagot használni. Az intézkedés nagyon helyes, felmerül azonban a kérdés: mit tekintünk műanyagnak? Tilos a mesterségesaroma, vaj helyett a shargarin, tejfagylalthoz nem szabad vizet, marcipánhoz barackmagot használni, ez rendben. Teljes a tájékozatlanság azonban afelől, hogy amikor a puncstortában patkószöget talál a nyájas olvasó, az hogyan minősül. Szerintem őseredeti, valóságos anyag. Műanyagnak annál kevésbé mondható, mert nem valami más anyag pótlásaként került bele, hanem minden különösebb ok nélkül, spontán, kedvtelésből, szinte azt lehet mondani, hogy öncélúan. Anno dacumát a menzán soha nem tekintettük műanyagnak, ha a sárgaborsóban zsizsiket lelt és a lencsében Duna-kavicsra harapott az egyetemi polgár. Aminthogy nem műanyagról, hanem Wolff Zsiga medikus polikrateszi szerencséjéről beszélt az egész Király utca, amikor Fortuna istenasszony rámosolygott az "Apagyilkosoknál". A Lövölde tér közelében székelt a nevezetes étterem. Amikor a diákotthon pénzügyi egyensúlyát a hó második felében gazdasági válság ingatta meg és a menzát nem fizettük be, következett a jeles magánétkezde. Nem lehetett eldönteni, hogy becenevét a vendégek, vagy a személyzet után kapta-e, az azonban, hogy az evőeszközök az asztalhoz lettek volna láncolva, merő kitalálás. Tény, hogy húsnemű kizárólag fasírozott formában szerepelt az étrenden, ám, hogy íze a mosogatórongyra emlékeztetett volna, csak, feltevés. Az igazság az, hogy az izét soha nem volt érkezésünk kielemezni. Aki ugyanis itt vacsorázott, nem az ínyére vigyázott, hanem a bőrére. Minden idegszálát megfeszítve figyelte a szomszédjait és a kijáratot, hogy ha netán kezdődnék a hosszú kések éjszakája, idejében vigye az irháját. Nos, itt talált a vagdalt libamellben Zsiga egy valóságos arany melltűt. Mint libamellrészlet nem volt műanyagnak nevezhető, mert a szakácsnő valóságos és felette dús kebléről hullt alá. Műanyag mivolta egészen más vonatkozásban derült ki másnap, már a kora reggeli órákban. Az ékszerész ugyanis, akihez Zsiga a tűvel — és teljes erkölcsi támogatásunktól biztatva — beóvakodott, részvétlenül közölte, hogy mint tű valódi, mert szar, de mint arany, kétséges, mivel bádog. Így aztán a szerencse egyéni rekordját továbbra is Eördögh Bandi filozopter tartotta, aki előzőleg a vegyes ízzel ízesített óriás lepény fenékrétegében egész hónapra érvényes villamosbérletet talált. Használata csak annyiban volt némileg zsenánt, mert kezelés közben minden kalauz megszagolta és kérdőleg nézett Bandira, ám ő olyan törvényhatósági pofával nézett vissza, hogy nem merték tudakolni tőle a szokatlan szín és sajátos illat eredetét. Kupié örökítette meg a pesti zsemle velejáróját, a belesütött bogarat, de ezt se műanyagként, hanem állandó lakás gyanánt. Soha műanyagnak nem tekintettük Borbás Gyuri bácsi makrapipáját. Kecskeméti diákkorunkban sűrűn kirándultunk a Tisza mellé és nála rendeltük a halászlét. Amikor azután dél felé Gyuri bácsi keresni kezdte a pipáját, előre tudtuk, hogy mi fogjuk megtalálni, harmadik repeta után, a bogrács mélyén. Hogy az italokban miféle mű- és valódi anyagok fordultak elő valamikor, arra nézve csak a közismert századeleji rigmusra hivatkozom: „Mit talált a sörbe, gróf? Bizony az egy görbe sról!" És miféle zsűri merné felelősséggel eldönteni, hogy műanyagnak tekintendő-e a szöcske, amely önként ugrik a fordított kásába és mint friss tepertő okoz döntő minőségi változást? Miniszteri tanácsossal az élén pesti vendégeket kapott harminckettőben Komócsi Géza debreceni ügyvéd, aki mellesleg neves amatőrszakács volt. Kivitte őket a Hortobágyra, s amiközben a pestiek a délibábot kergették, Géza bácsi a tűz mellé állt, hogy hamisítatlan pusztai fordított kásával traktálja őket. Ahogy szotyogott be zsírjában, látta ám, hogy egy bolond szöcske a bográcsba ugrik. Hinnye, az apád — mordult rá és kikapta hirtelen a fakanállal. Alig dobja el, ugrik a második. Ki vele! De már ott a harmadik, negyedik, ötödik... — Valóságos öngyilkossági járvány tört ki a szöcskék között — mesélte később —■, a csodálatos kásaszagtól megmámorosodva dobták magukat a forró zsírba és ajkukon üdvözült mosollyal sültek és haltak ropogós pirosra. Dobáltam ki őket, dobáltam, de amikor már párosával, hármasával, ötösével ugrottak, feladtam a céltalan ellenállást. — Éhesen, fáradtan kerültek elő a vendégek és diadalordítással üdvözölték a fenséges kásaillatot. Tíz perc nem telt bele, hírmondó se maradt kásából, szöcskéből. Megölelt és úgy gratulált a tanácsos úr: — Drága Gézám — mondotta —, én már sok fordított kását ettem, de ehhez foghatót soha. Mert a kása, az csak kása. De rajta a tepertő ... hát az királydíjat érdemelt! Kissé Műanyag-e a szöcske? Megkezdődött az újságírószövetség kétnapos küldött-közgyűlése Ma reggel az Építők Szakszervezetének Rózsa Ferencszékházában küldött-közgyűlésre gyűlt össze a magyar sajtó 180 választott képviselője és a meghívottak. Az elnökségben a többi között helyet foglalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság agit - prop. osztályának vezetője, Gyáros László, a kormány tájékoztatási hivatalának elnöke, Szakosíts Árpád, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja. A Nemzetközi Újságíró Szervezetet Mihail Petrov főtitkárhelyettes, a baráti államokat a Budapestre akkreditált laptudósítók és sajtóattasék képviselik. közgyűlést Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője nyitotta meg. Az előkészítő bizottság beszámolóját Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének megbízott főtitkára, Máté György, az Érdekes Újság főszerkesztője és Szentkirályi János, a Szabad Föld főszerkesztője ismertette. A beszámoló után megkezdődött a vita. Ma nyílik meg a szovjet ipari kiállítás A szovjet fővárosban ma nyílik meg az 1958. évi ipari kiállítás. A megnyitás előtt Makszarov, a kiállítás főbizottságának elnöke az újságírókkal ismertette a kiállítással kapcsolatos tudnivalókat. Több, mint 60 000 ipari terméket mutatnak be. Az eddigieken kívül három újabb pavilon nyílik meg, köztük a vegyiparé. Benczur-kiállítás lesz A Nemzeti Galériában Benczur-kiállítás nyílik a Nemzeti Galériában augusztusban. A művész képeit most restaurálják. A Szépművészeti Múzeumban rendbehoztak egy XIV. századból megmaradt szobrot, amelyre egy Velence környéki templomban bukkantak. Rövidesen befejezik egy 4000 éves egyiptomi építőkocka restaurálását is. Egy hónap alatt 1 300 000 forint megtakarítás 350 újítást adtak be ebben az esztendőben a munkások az Egyesült Izzóban. Ezek többsége anyag-, energia- és selejtcsökkentésre vonatkozott. Az elfogadottak alapján az elmúlt hónapban 1 300 000 forintot takarított meg az üzem. Pincében a műhely, műhelyben a raktár A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a pinceműhelyek munkavédelmével kapcsolatosan megállapította, hogy például a vegyesipari javítótröszt vállalatainak húsz százaléka pince-, illetve szuterénhelyiségben működik. Ugyanakkor földszinti helyiségekben állami vállalatok raktárakat tartanak fenn, holott e célra inkább megfelelnének a pince- és a szuterénhelyiségek. Általános tapasztalat az is, hogy a tanácsok bizonyos értelemben elzárkóznak a helyiipari vállalatok kérései elé. Az elnökség szükségesnek tartja, hogy a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága mielőbb napirendre tűzze a tanácsi vállalatok mintegy 160 ezer dolgozójának élet- és munkakörülményeit, szociális ellátását. Megtárgyalták a helyi ipar tanulóinak helyzetét is. Elhatározták, hogy az iskolák és üzemek között szorosabbá teszik az együttműködést a KISZ- szervezetekkel. A Fővárosi Villamosvasút vezérigazgatója válaszol az utasok panaszaira Udvariasság — Sürgetés — Kalauz az ajtóban Zsúfoltság — Menetidő — Utasszámlálás Felkerestük Csongrádi Istvánt, a Fővárosi Villamosvasút vezérigazgatóját és szóvá tettük az utazóközönség néhány sűrűn ismétlődő panaszát. Ilyen panasz például az, hogy egyes kalauzok szinte sértő hangon sürgetik gyorsabb felszállásra az utasokat „Igyekezzünk!” — pattog minduntalan. Idős asszonyokra is rászólnak: „Csak fiatalosan, mama!” stb. — Miért hajszolják a közönséget? Megbüntetik talán a kalauzt, ha a kocsi nem tartja be a menetidőt? Parancs helyett „szíveskedjenek" — A villamosok menetrend szerint közlekednek — hangzott a válasz —, s ha nincs közlekedési akadály, a menetidőt be is tartjuk. Ha késés van, a kocsivezető jelenti annak okát és senki nem harapja le a kalauz orrát... A menetidő egyébként olyan, hogy azt be lehet tartani. Az utasok sürgetésére szükség van, mert míg az autóbuszokra gyorsan felszállnak, a villamost lomhább járműnek tekintik, nem sietnek. Legfeljebb fellépnek a már induló kocsira, de a nagyobb kezdősebességgel induló autóbuszra senki sem mer felugrani. Persze az „igyekezzünk" szó nem alkalmas a sürgetésre, parancsoló hangzása van. A kalauzoknak kiadott utasítás példákat sorol fel, miképpen szólítja a kalauz az utast és az „igyekezzünk” szó ezek közt nem szerepel Az utas megszólítása legyen általános, például „szíveskedjenek előbbre fáradni” és: „ne tessék leszállni, még nem vagyunk a megállóhelyen”. Az utasítás az, hogy az utazóközönséggel mindenkor előzékeny magatartást kell tanúsítani. A vezérigazgató egy könyvet mutat, amely 152 pontban foglalva felsorolja a kalauzok kötelességeit. A 91. pont így szól: „Ha a kocsin már utasok vannak és a kalauz ezt követően száll fel a kocsira, akkor a közönséget tisztelgéssel és a napszaknak megfelelő jó reggelt, jó napot vagy jó estét köszöntéssel kell üdvözölnie.” A 92. pont még figyelemreméltóbb: „A kalauz munkája végzése közben mindig legyen tekintettel az utasok kényelmére és érdekeire. Jegykiadás közben ne tolakodjék, ne lökdösődjék. Lehetőleg ne nyújtsa a jegyet, vagy a pénzt Úgy az utasnak, hogy ezzel tíriiuis utasra hajolva annak kényelmetlenséget okozzon.” A női kalauzok — Az utasok részéről több a panasz a női, mint a férfikalauzokra, amiért az előbbiek ingerlékenyebbek. Egyesek a kalauzi állást csak átmeneti elfoglaltságnak tekintik, emiatt kevesebb a felelősségérzetük, az utasokkal nem megfelelően viselkednek, hiszen nem törődnek azzal, ha állásukat elvesztik. Általánosítani persze nem lehet, hiszen vannak nyolc, tíztizenöt éve dolgozó női kalauzaink és kocsivezetőink. Megemlítettük, hogy sok kalauz, mikor a kocsi a megállóhoz közeledik a peron és kocsi belseje közti ajtóban áll, így adja a jegyet, és akadályozza a kocsi belsejéből való kijutást. A következő választ kaptuk: — Kiadhatjuk oktatásunknak utasításban, hogy a kalauz ne álljon meg az ajtóban, hanem lépjen ki a perontérbe, de ha a kalauz ellép, helyét utas foglalja el, s az nehezíti meg a leszállást Ezt alig lehet orvosolni. Kérjük az utasokat, lehetőleg menjenek a peronokról a kocsik belsejébe. Vannak kétrészes csapóajtókkal ellátott kocsik, s nemegyszer fordul elő, hogy csak az egyik ajtót használhatják, mert a másikra utas támaszkodik. Ez helytelen. Mindkét ajtót szabadon kell hagyni. Sűrűn tapasztalhatjuk, hogy a villamosok „konvojában járnak, vagyis egymás mögött közvetlenül több szerelvény. Ilyenkor az első kocsik zsúfoltan, a többiek esetleg üresen robognak el, s hosszú ideig nem jön azután villamos. — Régi és komoly probléma ez — válaszolta a vezérigazgató. — Mi az egyenletes távközök betartására tanítjuk a kocsivezetőket, hiszen az egyenetlen közlekedés okozza egyes kocsik túlzsúfoltságát, s az ilyeneken még a viteldíjat sem lehet behajtani. Sajnos, sok kocsivezető nem tartja be a kocsitávolságot. Azok a kocsivezetők, akik arra törekednek, hogy beérjék az előttük levő kocsit, s azzal lehetőleg egyszerre fussanak be a végállomásra, arra számítanak, hogy ott több időt tölthetnek. Ez nem szolgálja a jobb, gyorsabb közlekedést. Ezt egyébként az sem szolgálja, ha a kettős megállóknál, főleg az első kocsikra igyekszik mindenki fellépni. Emiatt ez túlzsúfolttá válik, a fel- és leszállás lassúbbá, s a mögötte levő szerelvény is lassabban haladhat. Tilos a szennyező ruha A villamosutasok másik panasza: sokszor szennyes, olajos, festékes ruhájú utasok szállnak a kocsikra, s bepiszkítják az ott utazók ruháját. — Szennyező ruhájú utasokat — a szabályok értelmében — nem szabad szállítani a villamosokon. Államunk a fizikai munkásokat fokozott megbecsülésben részesíti, helytelen azonban, ha valaki igényt tart arra, hogy ne szóljanak piszkos ruhája miatt. A kalauzok pedig rendszerint nem mernek szólni és nem merik leszállítani a kocsiról a szennyező ruhájú utast. Holott a tiszta ruhában levő utas is dolgozó aki elvárhatja, hogy ruháját ne szennyezzék be. Végül az utasszámlálásról is beszélt Csongrádi vezérigazgató. Az utasszámlálás alapján minden vonalon újból megállapítják az utazási igényeket Az esti órákban a lehetőség határain belül sűrítik a közlekedést. Pakots György VÁROSKAPUKÉRT (Calvin tér) Minden este HOLÉCZY ÁKOS és szólistái. Műsor: KOVÁCS ERZSI, NÉMETH LEHEL, MAJLÁTH TIBOR Tánc: délután 6 órától.