Esti Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-01 / 51. szám

• Valószínűleg igaza van Urbán Ernőnek: ugyan­csak furcsa összejövetel lehet manapság egy tanya­si lakodalom. A lelkész úr­tól kezdve a miniszterhe­lyettesig, a tsz-elnöktől a filmrendezőig és termé­szetesen a környék régi és új lakóiig mindenki megfor­dulhat egy ilyen, hajnalig tartó eszem-iszom, dínom­­dánomban. Bizonyára sze­mélyes emlékek is kapcsol­ják ilyen lakodalomhoz, mert a Bessenyei Ferenc alakította írófigurában igencsak a tévéjáték szer­zőjét lehetett sejteni, ön­magában tehát igen érde­kes és továbbgondolkodás­ra való hely a beates, ci­gányzenés mai lagzi. Csak­­hát, mintha sok lenne a jóból. Mintha ez alatt az egy óra húsz perc alatt a szer­ző a mai magyar társada­lom jelenének és huszonöt éves múltjának minden konfliktuslehetőségét fel kívánta volna vonultatni Az ezeregyedik kilométer­ben. Az még csak a legki­sebb é s egyébként na­gyon szellemes, humoros — konfliktusocska, hogy mi lesz szegény népzené­szekkel, ha kiszorítja őket a beat. Az már nagyobb, hogy mit tud tenni egy mai modern tsz-elnök, ha a lagzi éjszakáján értesül arról, hajnalra itt a külföldi part­ner, rakodni kellene a még nem is válogatott almát. Eztán jönnek csak a vasko­sabb konfliktusok. Egy ma­szek szakié, aki valaha diplomatának indult, aztán úgy gondolta, jobb tanu­lás nélkül több pénzt keres­ni, s most mégsem érzi igazán jól magát, mert lám, milyen idegenül mozog eb­ben a konfliktusos, de azért mégiscsak meleget adó kö­zösségben. Aztán itt van ez a rendezőnek készült falu­si fiatalember, akit ki­rúgtak a főiskoláról és most maszek filmes­ forra­dalmat csinál 8 milliméte­res felvevőgépével. Itt a filmrendező, aki ezt a tehet­séget kidobta, s most is ér­zéketlenül megy el a sze­me előtt zajló nagy konf­liktusok mellett. Jelen van a korszerű tez-elnök és a kor­szerűtlen közötti ellent­mondás, megtetézve a ti­zenkilencben kivégzett apa most előkerülő hamvaival. Itt a színésznő dilemmája, aki nyilván az igaz szerel­met hagyta ott a színi pá­lyáért és a maszek szerető karjaiért. És így tovább és így tovább: csak felsorolni lehet a véget nem érő konf­liktusokat, mint ahogy Szőnyi G. Sándor igazán íz­léses rendezése is csak ezt a leltárt tudta nyújtani, mégoly jó színészi alakítá­sok ellenére is, mint Moór Alarianné, Kállai Ferencé, Koltai Jánosé, és az egész, népes szereplőgárdáé. Ez az az eset, amikor kevesebb konfliktus, nagyobb hatá­sú tévéjátékot eredménye­zett volna. —bei— □ SZIRMAI ALBERT— EMŐD TAMÁS Mézeska­lács című daljátékának bemutatója ma lesz, este 7 órakor a győri Kisfalu­dy Színházban. ÁPRILIS 5-6 Prágába utazik a Madách Színház A vendéglátó színigazgató Budapesten Zdenek Mika színigazgató még az ünnepi díszebéden sem tudott részt venni, mert megállapodott a bu­dapesti Madách Színház vezetőivel, hogy Budapest­re jön. Délelőtt vette át az Érdemes művész kitüntető címet, este már Budapes­ten volt, és az Énekes ma­dár előadását nézte végig a Madách Színházban. Zdenek Mika ugyanis a prágai Divadlo na Vinoh­­­radech Színház igazgatója. Társulata az elmúlt évben vendégszerepelt Budapes­ten, és most viszonozza a Madách Színház a vendég­játékot. Megkértük Zde­­nek Mika igazgatót, mond­jon néhány szót a Divadlo na Vinochradechről. Capek is e 1í197-ben készült el ez a színház Prága Vinochrad nevű kerületében, s ez volt a második, cseh nyelven játszó állandó színház. Mint ismeretes, az elsőt, a Nem­zeti Színházat 1871—73- ban építették, addig csak német nyelvű együttesek játszottak Prágában. Az idők folyamán nemcsak ki­egészítője, hanem egy ki­csit az ellenpólusa is lett a Nemzeti Színháznak. Amíg az hamarosan az or­szág reprezentatív színhá­zává lett, s ez bizonyos mértékig meghatározta a programját és játékstílu­sát, addig a Divadlo na Vi­­nochradech inkább a pol­gárság igényeinek próbált megfelelni. Különösen 1920 után polarizálódott a két színház amikor a Nemzeti erősen konzervatívvá lett: ez a színház viszont nyit­va állt az új törekvések, s mindenekelőtt az új cseh szerzők előtt Cayektől kezdve egy sor kitűnő író itt mutatta be elsőként da­rabjait. Nem volt mindig ilyen progresszív a Divadlo na Vinochradech szerepe, hiszen a városi tanács tar­totta fenn, s ez megszabta korlátait is, de figyelem­re méltó, hogy például eb­ben a színházban játszot­tak először szovjet szerzőt, Kornyejcsuk egy darabját még a második világhábo­rú vége előtt. Igaz ugyan, hogy három előadás után betiltották a további ját­szást. Az 1950—60-as évek idő­szaka volt eddig a legje­lentősebb talán a színház életében, amikor a Hadse­reg Központi Színháza volt, és Jan Skoda kiváló mű­vész vezetése alatt kitűnő társulat kovácsolódott ösz­­sze. Ma is azok a művé­szek alkotják a társulat gerincét, akiket Skoda ho­zott a színházhoz. Az 1960- as évek végén válságba ke­rült a színház is, mint a társadalom egésze, de most már konszolidálódtak a vi­szonyok és jó néhány ér­dekes előadással sikerült a színház helyzetét megszi­lárdítani, így például Gor­kij Kispolgárok-jának nagy sikerére hivat­kozhatom, a Pesten is bemutatott Mo­liere Fösvényére, Capek R.U.R. és Rabló című da­rabjának előadására, vagy a magyar Szakonyi Károly Adáshibájára. Sirály­i és Énekes madár — Ön mióta igazgatója a színháznak? — 1970 óta. De azt hi­szem, én vagyok a legöre­gebb színigazgató Cseh­szlovákiában. Éppen hu­szonöt éve, 1948-ban kezd­tem, akkor Gottwaldow­­ban, a Dolgozók Színházát vezettem, majd a brivini színház igazgatója voltam. Tíz éven át voltam egy dél-csehországi körzeti színház igazgatója is, s most három éve vagyok a Divadlo na Vinochradech­­nél. — Eldőlt már a budapes­ti Madách Színház vendég­játékának időpontja és ki­választották-e a darabo­kat? — Igen, már megegyez­tünk. Április 5-én és 6-án vendégszerepelnek ná­lunk a Madách Színház mű­vészei. Mi Csehov Sirályát választottuk, s kértük, hogy a másik darabot magyar barátaink jelöljék ki re­pertoárjukból. Választá­suk Tamási Áron Énekes madarára esett, ön tegnap látta az előadást. Mi a véleménye: ez a szokatlan hangvételű és nyelvezetű darab siker­re számíthat-e Prágában, s egyáltalán: hogyan old­ják meg a tolmácsolást? — A cseh irodalomban, különösen a Habsburg-el­­nyom­ás idején, kialakult a népi mesejátékoknak egy olyan hagyománya, mond­hatnám kultusza, amely egész sorát szülte a Tamá­siéhoz hasonló műveknek. Elég talán a szerzők kö­zött Josef Kaetan Tyáre, Jirasekre vagy Jan Drdára hivatkoznom. Ez a fajta mesejáték tehát egyáltalán nem áll távol a mi közön­ségünktől. Más kérdés, hogy éppen tegnap esti ta­pasztalataim szerint a kö­zönség és a színpad között a mű nyelvezetének hatá­sára is létrejött egy olyan, mondhatni, bizalmas vi­szony, amely mutatta, mennyire érti és érzi ez a közönség ezt a világot és ezt a nyelvezetet. Nehéz dolog lesz — el kell is­mernem — ugyanilyen bi­zalmas viszonyt teremte­nünk egy nyelvileg idegen közegben, bár mindent el­követünk, hogy ez sikerül­jön. Mindkét előadást szinkrontolmácsok for­dítják a nézőknek, de saj­nos, a Tamási-szöveget csak most kaptuk meg, s csak bizakodhatunk, hogy egyetlen hónap alatt sike­rüljön egy, költői lendület­ben legalább megközelítő fordítást készíttetni. — Mit néz még meg Budapesten? — Amilyen gyorsan kel­lett jönnöm, sajnos, oly gyorsan kell visszautaz­nom is. De talán még ma este sikerül megnéznem Borisz Vasziljev: Csende­sek a hajnalok című regé­nyének adaptációját a Mikroszkóp Színpadon. Kí­váncsi vagyok az előadás­ra, annál is inkább, mert a darabot a mi színházunk is játssza. —bei— A NEMZETKÖZI NŐNAPRA IS KEDVESKEDJÉK KÖNYVVEL! Rengeteg szépirodalmi, művészeti, ismeretterjesztő és más hasznos, szép, ajándékozásra alkalmas könyv közül válogathat az Állami könyvterjesztő vállalat budapesti könyvesboltjaiban és a munkahelyi könyvterjesztőknél. Orvostanhallgatók, közgazdászok együttműködése Kulturális együttműkö­dési szerződést köt ma a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem és a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem kultúrosz­­tálya és KISZ-bizottsága. A megegyezés célja az egye­temeken folyó kulturális, művészeti munka harmoni­kusabb összekapcsolása. A szerződés kínálta lehe­tőségek március utolsó hetében bizonyíthatják elő­ször életképességüket és hasznosságukat, amikor az Orvostudományi Egyete­men — a forradalmi ifjú­sági napok keretében — közgazdász művészeti hete­ket rendeznek. Képzőmű­vészeti kiállítás, az ének­karok és a zenekarok kö­zös kamarakoncertje, iro­dalmi színpadi bemutató szerepel a programban és egy olyan előadás, amelyet, a Közgazdasági Egyetem egyik tanára tart az orvos­­tanhallgatóknak a gazda­sági élet aktuális kérdései­ről. Végül a közgazdászok népi táncegyüttese lép fel az Orvosegészségügyi Dol­gozók Szakszervezete szék­házának színháztermében. Még az év második felé­ben az orvostanhallgatók viszonozzák a műsort a Semmelweis művészeti he­tek keretében. A szocialista szerződést ma délután ír­ják alá. Gipszmintáról kőbe­n a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatánál, kőfaragók gondos és értő munkája nyomán kapják meg végleges arcukat a szobrok és dombormű­vek. A direktor tíz szabója SEBESTYÉN MIHÁLY NYOLCVAN ÉVES Hit­es szülész, színigazga­tó volt a bátyja, jeles szín­igazgató a testvéröccse, és ő ma­­ is: Sebestyén Mi­hály. A miskolci Nemzeti Színház és más budapesti és vidéki színház nyuga­lomba vonult igazgatója holnap tölti be nyolcvana­dik életévét. Pályatársai, barátai, felfedezettjei, tár­sulatának volt tagjai közül sokan keresték fel jókíván­ságaikkal. És számos tanít­ványa is, hiszen évekig ta­nított a Színház- és Film­­művészeti Főiskolán. — Az első világháború idején, 1916-ba­n lettem szí­nész. Bátyám, Sebestyén Géza akkor már ismert mű­vész volt, s a temesvári színház igazgatója. Dezső öcsém 1923-ban lépett a pályára, s lett hosszú ideig a Városi Színház gazdasá­gi igazgatója, majd több fővárosi színház vezetője, főleg gazdasági vonalon. Má­ék testvérem is színész lett. Édesapánk villamos­kalauzként működött a BKVT-nál, amely a Buda­pesti Közúti Villamos Tár­saság rövidítése volt. Ezt mesélte a művész­­klubban Sebestyén színi di­rektor, aki mindmáig éppen olyan vidám ember, mint Dezső öccse, és amilyen Géza bátyja volt. Néhány tréfás história mindig van a tarsolyában. Családi mon­dások. — Egy sikeres jubileumi előadás után másnap dél­előtt Géza bátyámmal és Dodi öcsémmel bementünk (a ma méltatlanul zárva tartott) a New York ká­véházba. Az egyik asztal­nál ott ült két színészi kol­­légánk. Géza átölelte őket: „örüljetek a budai siker­nek ti is! Ennek örömére most kocsin elviszlek ben­neteket a legjobb szabó­hoz. Mindketten kaptok tő­lem egy-egy pompás zakót, ingyen!” Összenéztem Dodi öcsém­mel, aki ismerte Géza sza­bóját. „Várjatok egy per­cig” — mondta Dodi, és el­tűnt a kávéház erkélye irá­nyában. Aztán elégedetten visszajött. Kocsiba ültünk mindannyian. Elmentünk a szabócéghez. Zárva volt. „Ez a sors keze, gyerekek! Én akartam, de a sors nem kedvez az új zakatoknak” — szólít Géza, és elbúcsú­zott tőlük. Hárman mende­­géltünk hazafelé. Dodi ké­sőbb megszólalt: „Mégis csak jó, hogy telefonáltam a szabadnak, Géza.” „Mit telefonáltál?” „Hogy zárjon be egy órára!” (Kristóf) Történeti kutatások Nagyszabású gyűjtő- és kutatómunka bontakozott ki a magyar ellenállási és partizáim­ozgalom törté­netének feldolgozására. Számos alig ismert részte­rületet kutattak föl a Had­történeti Intézet, a Ma­gyar Partizánszövetség és a Zrínyi Kiadó munkatár­sai. Nemrég hagyta el a nyomdát a Magyarok a ju­goszláv népfelszabadító háborúban című összefog­laló mű. A magyar anti­fasiszta ellenállók és par­tizánok harcainak kutatá­sában sok még a fehér folt. Segíti a feltárómunkát az a pályázat is, amelyet a Partizán Szövetség kezde­ményezésére tavaly hirde­tett meg a Történelmi Tár­sulat. Már eddig mintegy ivenszázan jeleztek­ részvé­teli szándékukat, közöt­tük pedagógusok, helytör­ténészek és mások. Mindez hozzásegít ahhoz, hogy öt­hat éven belül a történé­szek és a történettudomá­nyi intézetek összefogásá­val megszülessék a ma­gyar antifasiszta ellenállá­si harcok történetének ösz­­szefoglaló monográfiája. □ SÓS LÁSZLÓ ÉS KE­MÉNY ÉVA politikai pla­kátkiállítását rendezik meg a tatabányai Népház ki­állítási termében. A tárla­tot március 3-án, szomba­ton délután dr. Lánc Sán­dor művészettörténész nyitja meg. □ A JAZZ TÖRTÉNE­TE, elmélete és gyakorlata című szabadegyetemi kol­légium keretében holnap este 6 órakor koncertet rendeznek a Kossuth Klub­ban. Közreműködik Gonda János kvartettje. □ TIZENÉVESEK LÁ­ZADÁSA (Op-art és pop-art a viseletben) címmel elő­adást rendeznek március 5-én, hétfőn este 6 órakor a TIT Kossuth Klubjában A krinolintól a miniszok­nyáig-sorozat keretében. Előadó: Dózsa Katalin mű­vészettörténész. □ BOGNÁR ÁRPÁD grafikusművész kiállítá­sát rendezik a ceglédi Kos­suth Múzeumban. A tárla­tot március 4-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Kiírná Károly festőművész nyitja meg. ____ Tanfolyam, díjtalanul A TIT természettudomá­nyi stúdiója ingyenes láto­gatási lehetőséget nyújt tanfolyamaira a fizikai dol­gozók gyermekeinek. A kedvezményt, melyet a TIT most általánossá kí­ván tenni, egy-egy gyár ipa­­ritanuló-intézetének vagy fiatal munkásainak ad­ják. A gyár ajánlata alap­ján így a fizikai dol­gozók gyermekei mentesül­nek a 120 forintos tanfo­lyamdíj alól, és látogat­hatják a természettudo­mányi stúdió előadássoro­zatait, többbek között az or­vosi állattan és biológia, mikrobiológiai és állat­­bonctani gyakorlat, Ma­gyarország földtana. Logi­kai feladatok megoldása elektronikus berendezé­sekkel és Ismerkedés az elektronikus számológép­pel című tanfolyamokat.

Next