Esti Hírlap, 1977. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-07 / 55. szám

NAGY A ZAJ - MÁSKÉNT NINCS METRO Kelly, hisz az alakúiban Nyár közepéig befejezik az éjszakai döröm­bölést Budapestnek új Kellyje van. Produkciója a maga nemében páratlan, szenzá­ció, ilyen még nem volt! Két óriás Pedig ez a Kelly csak névrokon — nem bohóc, ha­nem munk­agép —, amely maga alatt szétharapja a földet, leás tíz méter mély­ségig, egyszerre négy méte­ren kiszedi maga alól a pesti altalajt, s nyomban az üregbe préseli a betont; emberi kéz érintése nélkül betonfalat épít az Üllői út és az Ecseri út sarkán. Pá­lyát készít a metrókocsik­nak. Kellyhez hasonló mélyépítő eszköze eddig nem volt a magyar építő­iparnak. Remekül dolgozik, önműködően betonfalat rak, majd a két fal közül ki­emeli a földet, s egyszer­­csak ott a kész folyosó. Jö­hetnek a vasútépítők, a vil­lanyszerelők, a kőfaragók — indulhat a metró. S új Cisz­e is van már a fővárosnak; nem hang, ha­nem sínen járó, hatalmas vaspöröllyel döngető résfa­lazó gép. Kellyt és Ciszt Franciaországból vették, mindkettő számottevően meggyorsítja a metró épí­tését. Valamikor ezt a mun­kát emberi erővel végez­ték, igen fáradságosan, ne­hezen. Ismert a korabeli gép: kőművesek, kubikusok százai dolgoztak az akkori Sugárúton, bordélyok hord­ták az anyagot, vitték a földet. Most az Üllői úton csak ezt a két gépmonstru­mot látni, s körülötte azo­kat a metróépítőket, akik parancsolnak a techniká­nak. Nem vésnek Kelly és Cisz teljesítmé­nye igen nagy — csakúgy, mint a hangja: ha dolgozik a két gép, olyan zajt csap, hogy alig lehet megmarad­ni a környéken. Ráadásul nemcsak reggel és délután, hanem éjszaka is, három műszakban marják a földet, betonozzák az épülő metró­vonal alagútját. Többen panaszkodnak, s fordultak beadvánnyal az illetéke­sekhez. — Elkerülhetetlen volt az új, nagy­ teljesítményű munkagépek bevezetése — mondja Rusa György fő­építésvezető, aki csapa­tával a Nagyvárad tértől a Határ útig építi az észak—déli metróvonal új szakaszát. — Ha Kelly és Cisz három műszak helyett csupán két­szer nyolc órában dolgoz­na, egyharmaddal meghosz­­szabbodna a metróépítés ideje. A Nagyvárad tér és a Határ út között a terv sze­rint 1980-ban megindul a metróforgalom. Ez mind­annyiunk közös ügye, nem kevésbé azoké, akik a mun­kaszakasz melletti lakóhá­zakban élnek. A zajos munkával a nyár közepéig — tehát június végéig — végzünk. Nem mondhatok mást, addig megértést, tü­relmet kérünk. Amennyire lehetséges, csökkentjük a zajt okozó éjszakai munká­kat. Este és éjszaka már nem vésünk betont. Hang­súlyozom: ha nincs Kelly és Cisz, az észak—déli met­róvonal új szakaszát majd csak 1981—82-re­­ adhat­nánk csak át. Ezt a két évet nem szabad megengednünk — nincs más választás. A Népliget nagy kanyar­jában, ahol valamikor mo­torkerékpáros- és autóver­senyzők robogtak, most betonfödém-gerendák so­rakoznak. Végleges helyük a Fradi-pálya sarkánál lesz, felüljáró épül belőlük. Az Üllői úton végig most mindent fölforgattak az építők. Kilométerek hosz­­szúságában sár, homok, agyag és nyers betonfa­. Vascsövek, munkagépek. Fehér sisakos építők, és ott van velük Kelly és Cisz. Rusa György szerint igen nehéz munka következik most a vasúti felüljáró alatt: át kell vezetni a met­rót. De hogyan?! Fenn hat vasúti pályán egy percig sem szünetelhet a forgalom, s a híd alatt járniuk kell a villamosoknak. A két tar­tópillér között ki kell ásni a munkagödröt, a metrópá­lya helyét. Az Üllői út kő­bányai oldaláról a metró­hoz a Pöttyös utcánál és az Ecseri útnál négy méter széles összekötő utasfolyo­sót építenek, a Határ útnál alul- és felüljárót. Sokasodnak a feladatok, velük a gondok. 1977 tava­sza van, de bizonyos: 1980- ban utazhatunk a metró újabb szakaszán é s hol lesz már akkor Kelly és Cisz?! Békés Attila (MTI fotó: Bara felv.) ÉRDEKES TERV: Lebegés — eszi­ményben ULTRAHANGOS, RÖNTGENES ELLENŐRZÉS Változatlanul népszerű a libegő — eddig hárommil­­lióan libegtek a Zugligetet a János-heggyel összekötő drótkötélpályán. A 265 méteres szintkü­lönbséget áthidaló libegő már 11 ezer órán át szál­lította az utasokat, áramkimaradás, villámcsa­pás miatt mindössze har­minchat órát vesztegelt. A titok: a rendszeres karban­tartás, a gondos ellenőrzés. Ultrahanggal, röntgenvizs­gálattal figyelik a drótköte­let és a székek felfüggesztő elemeit, félévenként próba­­terheléssel ellenőrzik a li­begő műszaki állapotát. A sok biztonsági előírás közé tartozik, hogy a személyzet egy-egy tagjának naponta végig kell libegnie a több mint egy kilométeres pá­lyán. Legnehezebb a felada­tuk az utasokat ki- és be­szállító dolgozóknak, akik­nek — különösen csúcsidő­ben — sok száz embernek kell segíteniük a végállo­másokon. A különleges közlekedési eszközt január 1-én át­vette a BKV a XII. ke­rületi Tanácstól és máris bekapcsolta a főváros vérkeringésébe. A hegyi trolibuszoknak és a libegőnek közös végállomá­sa lesz Zugligetben. Terve­zik a kötélpálya kivilágítá­sát: a menetidő meghosz­­szabbításával Budapest esti panorámájában is gyönyör­ködhetnek majd az utasok. Az idén kicserélik a hétéves drótkötelet, az új kötél Ausztriából érkezik. Most a téli menetrend szerint délelőtt 10-től dél­után 5-ig óránként jár a li­begő, a jövő hónapban már teljes üzemben szállítja a kirándulókat a János-h­egy­­re, s vissza. (bence) 1499-BEN ADTAK kI AZ ALDINA T Új kinccsel gazdagodott az ősnyomtatványok tára /I HUMANISTA PÁPA EPISTOLÁJA Újabb ősnyomtatványok­kal gazdagodott­ az Orszá­gos Széchényi Könyvtár. Nem hiába kutatják itthon és külföldön a magyar és az egyetemes irodalom régi nyomtatott emlékeit a könyvtár munkatársai. Szé­chényi Ferenc, a Nemzeti Könyvtár alapítójának cél­jaihoz híven, újabb és újabb doku­­mentumokkal gyarapít­ják Magyarország leggaz­dagabb ősnyomtatvány­­gyűjteményét. Megszerezték a neves olasz tudós, Nicolaus Perot­­tus Cornucopiae Sive hingae Latinae című művét, ame­lyet 1499-ben Velencében, az akkori tudományos könyvkiadás műhelyében, Aldus Manutius nyomdájá­ban adtak ki. Ez az Aldina — ahogy nevezik — 700 lapnyi, folió alakú kötet, a könyvnyomtatás korai idő­szakának egyik értékes ter­méke. Itt őrzik a hétezernél is több példányt számláló hazai ősnyomtatvány ne­gyedét. A ritkaságok között van például Gutenberg 42 soros bib­liájának töredéke és a Magyarországon első könyvként nyomtatott Chronica Hungarorum. Ezt a nemzetközi hírű gyűj­teményt gazdagítja az újabb szerzemény is: 1470 körül jelent meg Kölnben II. Pius pápa epistolája. Az Aeneas Silvius néven ismert humanista pápának ez a műve nem sok kiadást ért meg. Hazánkban fenn­maradt XV. századi kiadás­ról ez ideig nem tudott a szakirodalom. MEGJEGYEZZÜK G • •• I •• I rr vogyüduló orvos nélkül Tavaly nyílt meg Héví­zen a SZOT Louis Saillant­­ról elnevezett üdülője. A tizenhárom emeletes to­­ronyházban 208 praktiku­san berendezett kétágyas szoba van: erkély, fürdő­szoba, előszoba. Társalgói­ban, éttermében a falakat vörös márvány fedi. Az üdülő vezetése, a személy­zet udvariassága, készsége kifogástalan. A 416 beutalthoz azon­ban nincs az üdülőnek sa­ját orvosa. Kéthetenként — amikor az új beutaltak ér­keznek — a szanatóriumból hívnak át orvosokat. Pedig Hévízre nem szórakozás, egyszerű pihenés vágyával érkeznek az emberek, ha­nem főleg a gyógyulás re­ményévé­. A bennfentesek már tudják: kicsomagolás előtt rohanni kell a rende­lőbe, mert kevés az orvos, és sok a beutalt. Órákig kell várni, míg valaki sorra kerül, pedig orvosi előírás nélkül nem tanácsos a gyógyvízben fürödni. Jó, ha a fáradt, szinte már gépie­sen kérdező és határozó or­vos öt percet tölthetett egy emberrel, így tör­tént, hogy a rönt­genfelvételekbe, kórházi leletekbe — naiv módon magammal vittem őket — bele sem pillanthatott... Mindez egyéni panasz is lehetne, ha rém támasz­tana más kétséget: a 416 emberből vajon hányan kaptak olyan kezelést, amely­­ nem megfelelő. A főleg mozgásszervi pa­naszokkal érkező, többnyi­re idősebb beutaltakat a buszvégállomásnál senki sem várja. Maguk cipelik bőröndjeiket az üdülőig. Se taxi, se hordár. Két héten át pihentetik, gyógyítják az embert „Csak semmi ci­­pekedés, kérem!” —­s utá­na egyetlen rossz mozdulat, egy nehéz bőrönd ... Rosz­­szabb állapotba kerülhet a páciens, mint amilyenben beutalása előtt volt. (t. t.) BORSÓHOZ, BABHOZ, BURGONYÁHOZ Érkeznek a gépek Zöldborsócséplésre 55, zöldbab- és fűszer­paprika­­szedésre 60, gyökérfélék ki­szedésére 80 gépet vásárol­hatnak a mezőgazdasági üzemek. Többet, mint egy évvel korábban. A konzervparadicsom be­takarítására már a múlt év végén tíz önjáró kom­bájn érkezett. Ehhez további hatot vár­nak, a korszerű berendezé­seket nagyüzemek használ­ják. Idén kezdik a káposz­­tabetakarító gépek import­ját az NDK-ból. A kormányhatározatnak megfelelően tőkés deviza­­keretből a tavalyinak két­szeresét fordítják zöldség­­termesztési gépek behozata­lára. Egyebek között spe­ciális vetőgépeket és ásó­gépeket importálnak. Hatsoros szovjet önjáró cukorrépa-kiszedő gépből az idén százat importálnak, a hazai típusokból összele háromszázra kötöttek szer­ződést. A burgonyatermelés gépeinek beszerzésénél az Agrotröszt figyelembe vet­te, hogy az idén növekszik a termőterület. Ültetőgé­pekből kétszáztízet adnak a termelőknek, a betakarítógépekből pe­dig 130 darab E—671-es és húsz nagy teljesítmé­nyű E—681-es áll a gaz­daságok rendelkezésére. Tárgyalnak az NDK-beli gépek pótszállítására is. Lengyelországból harminc burgonyabetakarító gép ér­kezik. A kisebb táblákon a termelők forgóvillás kisze­­dőgépeket alkalmazhatnak majd. (MTI) Tavaszi telepítések Megkezdődött­­ a terek, parkok tavaszi felújítása, csinosítása Bács-Kiskun­­ban. A díszítő, légfrisítő zöldövezeteket az idén to­vább bővítik a sík vidék településein. A legtöbb he­lyen társadalmi munkával szépítik környezetüket a lakosok. Ezekben a hetek­ben csaknem kétmillió kis­fát, illetve cserjét ültetnek szét. Kalocsa utcáin, terein, még a rügyfakadás előtt négyezer kisfa kerül kije­lölt helyére. Díszítik Petőfi szülővárosát, Kisköröst is. A vidék legfiatalabb váro­sában 3500 négyzetméteren létesítenek újabb zöldöve­zetet ezen a tavaszon. Par­kosított város lesz Kiskun­halas is. Az itt lakók össze­sen egymillió forint értékű önkéntes munkát ajánlottak fel erre a célra. (MTI)

Next