Esti Hírlap, 1982. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1982-05-13 / 111. szám
Budapest osztozik az ország gondjaiban. Nagyváros, sőt, főváros lévén, helyzete mégis speciális. Társadalmi, gazdasági, politikai életünk legtöbb új jelensége itt mutatkozik meg először. Ezeket fel kell ismernünk, rájuk reagálnunk kell. Érzékenyen, bátran és felelősséggel. A megállapítás a budapesti képviselők tegnap délutáni ülésén hangzott el, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának székházában. A főváros országgyűlési képviselői Bostai Károlyné vezető népfronttitkár elnökletével tapasztalataikról tanácskoztak. Mit tud elintézni Az eszmecsere izgalmas volt. Mégpedig — természetesen — azért, mert mindazok a kis és nagy kérdések szóba kerültek, amelyek ma Budapesten fontosak, s amelyek a közéletet, a demokratizmus állapotát puszta felsorolásukkal is jellemezhetik. Budapest legutóbb — 1980-ban — hatvanhét képviselőt választott a parlamentbe. Mit tud ennek a hatvanhét embernek a munkásságáról a főváros több mint kétmillió lakója? S mit tart felőle? Kellőképpen tükröződnek-e a döntésekben a különféle társadalmi rétegek, csoportok érdekei? Milyen a képviselő kapcsolata a választókkal? Mit tud a képviselő elintézni, s mit intézhet el a megválasztottak összessége: az országgyűlés? Miben foglalhat állást? Hol a helye politikai rendszerünkben, milyen az összefüggés a párt, az állami szervek és a társadalmi intézmények döntési jogkörei között, magyarán: mi kerül a parlament ülései elé és miben döntenek más fórumok? Tudjuk: nem a budapesti képviselők tanácskozása az első, amely ezekre a kérdésekre választ keresett. A társadalomtudományok különféle műhelyei hosszabb ideje munkálkodnak, hogy feleljenek rá: milyen módokon fejleszthető a szocialista demokratizmus és benne az állami élet demokráciája, a választási, a képviseleti rendszer. A maga válaszát mindenkinek meg kell fogalmaznia a kis és a nagy kérdésekben egyaránt, ötnapos munkahét, új lakásgazdálkodási rend, kisvállalkozások, válságok a nemzetközi gazdasági és politikai életben ... A közélet emberének, köztük a képviselőnek — mindezekről naponta kell különféle helyeken véleményt mondania. E változékony korban változatlanul érvényes — szögezték le —, hogy társadalmunk „működőképes társadalom". Ezt határainkon túl állapították meg, s elismerésnek tekinthetjük. Tudnunk kell azonban, hogy nagyon sok a feladat. S ha társadalmunk működőképes, azért lehet az, mert szembe tud nézni gyengeségeivel, gondjaival és megoldja őket. Politikát formálni A parlament — legfőbb államhatalmi és népképviseleti testületünk — politikát formáló erő. Munkájának javítása, mint hangsúlyozták, szintén elengedhetetlen. — Legyenek az országgyűlés ülései kevésbé ünnepélyesek és inkább alkotó jellegűek — állapították meg a képviselők. — A felszólalások kapcsolódjanak jobban a napirendhez — tették hozzá. — Körültekintőbben határozzanak róla: milyen ügyben intézzenek kérdéseket, vagyis interpelláljanak a képviselők a miniszterekhez. — A képviselő nem kijáró ember — ezt a választók tudják —, hanem a jó ügyet felkaroló közéleti munkás. Hivatását az emberek ügyei-bajai iránti szenvedélyes érdeklődés nélkül nem töltheti be. Legyen érzékeny a kis- és a nagy gondok iránt, felelősséggel és szolgálja a közt. A tegnap délutáni ülésen tizenegyen mondtak véleményt. Felszólalt Kovács Károly XXII. kerületi képviselő, a csoport vezetője, Pólyák János XIX., Szurdi István I., Péter János XI., Mezei László III., Dési Zoltánná III., Trautmann Rezső II., Szabó Kálmán XII., Benkei András II., Gajdos Ferenc XIV., s Maróthy László XI. kerületi képviselő. Napirenden a reform Harmincötén írásos elemzést készítettek. A javaslatokat összefoglalják és az általános érvényűeket eljuttatják a központi fórumokhoz. A budapesti képviselők ezzel segítséget kívánnak adni az állami élet demokratizmusának fejlesztéséhez, hiszen — mint az igazságügyi miniszter legutóbbi parlamenti bejelentéséből megtudtuk — a választójogi törvény reformja napirenden van. Kulcsár Anna ! • * Г ,10 UGYET FELKAROLÓ KÖZMUNKÁSOK" Képviselők, tennivalóikról Javaslatok, döntések • Választási demokrácia GYÁRTJA, KÜLDI A TAURUS Olajtömlők a világpiacra új beruházással bővítik a Taurus Gumiipari Vállalatnál az olajkitermelésnél alkalmazott fúró-termelő és szállítótömlők gyártását. Kiegészítik a gépparkot és egyúttal fejlesztik a gyártás technológiáját is. Egyebek között olyan új eljárásokat is bevezetnek, melyek megkönnyítik az olajtömlők összeszerelését. Ez a változtatás várhatóan a fokozódó versenyben is tovább erősíti a Taurus eddig kivívott világpiaci helyzetét. A magyar vállalat ugyanis a 100 atmoszféra feletti nyomásnak is ellenálló és nagy átmérőjű olajtömlőiből olyan speciális típusokat kínál, amelyekkel a világ első gyártói közé emelkedett; évi termelésének több mint 90 százalékát más országokban értékesíti. A Taurus több évtizedes terméke a hagyományos mélyfúrótömlő, amelynek készítését a magyar olajipar igényei alapján kezdték meg az 50-es évek elején. Azóta már olyan speciális típusokat fejlesztettek ki, amelyekkel a vállalat egyik legjövedelmezőbb termékévé tették az olajtömlőket. Ezek a speciális tömlők — mint a kitörésgátló cölöpverő, a tengeri fúrásoknál használatos fajták, valamint a nyersolaj felszínre hozatalánál alkalmazott csövek — a KGST-tagországokon és Nyugat-Európán kívül eljutottak már a világ szinte valamennyi tájára, az amerikai kontinens északi és déli felébe, a Távol-Keletre és Afrikába is. (MTI) 30 MILLIÓ MEG TAKARÍtÁS Gázvezeték tsz-társulásban Olajat helyettesítő földgáz mezőgazdasági hasznosítására és az ehhez szükséges gázvezeték megépítésére társult Szolnok és Pest megye négy, egymással határos nagyüzeme: az újszászi Szabadság, a zagyvarékasi Béke, az abonyi József Attila és a Ságvári Endre Tsz. A földgázt a Hajdúszoboszló és Vecsés között húzódó fővezetékről juttatják el a tsz-ek területén építendő hat fogadóállomáshoz, majd onnan a felhasználás helyére, az állattenyésztő telepekre, terményszárítókhoz, feldolgozókba. A társulás keretében az egyik legnagyobb felhasználó a zagyvarékasi Béke Tsz lesz, ahol földgáztüzelésre állítják át többek között a nagy baromfifeldolgozó üzemet, a tollfeldolgozót, a húslisztüzemet, továbbá a terményszárítókat. Kiszámították, hogy a négy érintett gazdaságban évente 30 millió forint értékű fűtőolajat takarítanak meg, vagyis az energiaköltséget több mint a felével csökkentik. (MTI) DRÁGA, MINT A KAVIÁR Mindig kell libamáj Nincs benne koleszterin ♦ Nagyüzem, nagy export Hol van még Mártonnap, november, amikor a szent madarakról, a Capitólium madarairól, a tours-i püspökről elnevezett ludakról írnak az újságok?! Ez idő tájt tűnnek fel a lapok hasábjain, piaci beszámolókban, a konyharovatokban (ekkortájt érkezik a tavaszinál már korosabb, de még nem öreg, ropogós, piros pecsenye), merthogy ekkor kezdődik a libaszezon. Messzi még Márton-nap, s most mégis a ludak felé fordul a figyelem. Gödöllőn, az egyetem állattenyésztési tanszékének tudományos közlése: több intézettel közös kutatással megállapították: a libazsírban nincs koleszterin. Azt pedig tudjuk — manapság oly sok szó esik róla —, a szív-, az érrendszeri megbetegedések egyik rizikófaktora a koleszterin. ELSŐSÉG Miért Gödöllő foglalkozik ezzel? A libatenyésztés úttörő központja. A tanszék szállt szembe azzal a világszerte uralkodó nézettel, a lúdtenyésztés nem illeszthető be a nagyüzemi gazdálkodásba. Munkájuk világviszonylatban egyedülálló, látványos sikereket hozott. A lúdtenyésztésnek nagy hagyományai vannak nálunk, de ezek külterjes, kisüzemi körülmények között alakultak ki. Most megvalósult a nagyüzemek s a kistermelők, a háztáji gazdaságok együttműködése. Tömegével csak a nagyüzem, a keltetőgép tud naposlibát előállítani (ki keltet manapság kotlóval?), s a kisüzem vállalja a máj-, a hústermelést. Jelentőségét, gazdaságosságát Magyari András professzor világítja meg. Nyolcvanban két és fél milliárd forint értékben, tavaly pedig kereken hárommilliárd forintért exportáltunk libatermékeket, 93 százalékban tőkés piacra. A világon mi termeljük és exportáljuk a legtöbb libamájat. (Nyolcvanban 167 ezer kg-t, nyolcvanegyben 813 ezer kilót.) Mekkora ez a mennyiség? A leghíresebb libamáj-feldolgozó és -fogyasztó ország, Franciaország, össztermelése 673 tonna, s importja tavaly: 1278 tonna, amelyből 795 tonnát mi szállítottunk. A libamáj a kaviárral együtt a világ egyik legdrágább élelmiszere. Olyan — mondja a professzor —, mint az iparban az elektronikus számítógép. Olyan bonyolult e termék előállítása, s ezért is kitüntető rang, hogy e drága élelmiszer termelésében elsők vagyunk. A lúd minden terméke értékes. A toll nagy piaca és jó éra kompenzálja a feldolgozás, bontás (ami a csirkénél nincs) 25—27 százalékos veszteségét. A toll, a zsír, a máj már — hajdan így számolták — nem melléktermék. KUTATÁS Importanyag a termeléséhez nem kell. A csirkénél igen költséges az energiafelhasználás (a fűtés) és az import fehérjetakarmány. A külpiaci árakból mutatóul: a konyhakész csirke kilója 3,25 nyugatnémet márka, a hízott libáé (máj, toll nélkül) 7,80 —8,30. Füstölt libahús, vagyis a feldolgozott ára kilónként 235 forint, a darabolt, vágott libahús: 137. Az egyetem hatvannyolc óta folytat szervezett, komplex kutatást. Nemesítés, takarmánygazdálkodás, állategészségügy, termékfeldolgozás, ökonómiai kérdések, s eközt egy új vizsgálatot is folytattak. A libazsírt úgynevezett mellékterméknek tartották. Eddig csak feltételezték, hogy a zsír és a máj kevés koleszterint tartalmaz. Most a Gerontológiai Intézettel, az egyetem kémiai tanszékével és az állattenyésztési tanszék laboratóriumával megállapították: szabad koleszterint nem, vagy csak nyomokban tartalmaz. A sertészsírban 89 milligramm százalék van, a vajban 220 —240, a napraforgóolajban pedig a koleszterinhez hasonló hatású fitosterin, mégpedig 620 milligrammban található, a margarinban 260 milligramm. De hogy csodákról ne beszéljünk: a koleszterin csak az egyik rizikófaktor, s azt is tudni kell: a szervezet némely esetben önmaga is termel koleszterint. De hát mégsem mellékes, hogy ké-* szén, nagy mennyiségben visszük be szervezetünkbe. Tehát a libazsír igen értékes élelmiszer. ÚJ PIACOK A piac növelése, új piacok szerzése igen fontos. De a hazai fogyasztás növelése is — összefügg a biztonságos exporttermeléssel — e kérdéshez tartozik. Itt pedig — mondja a professzor — igen nagy szerepe van, illetve lenne élelmiszeriparunknak. Mert egy libát, vagy csak egy fertályt, mikor vesz az ember?! A közétkeztetés, a nagyüzem, ha nem megoldott a feldolgozás, nem tudja úgy fogyasztani, mint mondjuk a brojler csirkét. Az standardizált. A súlya ugyanaz, annyi, amennyit a vásárló kér. A libát is — a feldolgozás feladata lenne — standardizálni kellene. Mondjuk, az előre csomagolt, egységes súlynyi, darabolt áruval. Vagy mint a sonkánál, a préseléssel, szeletelni lehessen a libahúst. De ezek csak példák. Az élelmiszeripar előtt a feladat megoldása. Kőbányai György Misn 't. SZÍZDOS SZAPPANGÍR Világjáró alapító, kiváló a folytató gyarországon a Nagy-Alföldön sok helyütt található sziksó és a háztartásokból kikerülő nagy mennyiségű zsiradék a szappanfőzést háziiparrá alakította. A pesti szappanos céh egyike volt a legrégebbieknek. Buda várának a török megszállás alól 1686-ban történt visszafoglalása után a romjaiból újjáéledő városban három céhbeli szappanos is működött. Hutter József fiatal szappanoslegény 1831-ben folyamodott a mester jog megszerzéséért a Pest Városi Tanácshoz. Hutter pesti szappanosmesternél tanult évekig, s céhbeli szokások szerint kiváltva vándorkönyvét, útra kelt, hogy tudását gyarapítsa. Először a magyarországi nagyobb mesterek műhelyeit látogatta végig, majd bejárta Ausztriát, Csehországot, Bajorországot. Hazatérvén — megkapva az engedélyt — látott hozzá műhelye berendezéséhez. Halála után özvegye, majd elsőszülött fia, Hutter Tivadar vette át az üzem vezetését. Tivadar 1862-ben folyamodványt nyújtott be a tanácshoz, melyben szappan és gyertya készítéséhez gyári jogot kért. A fennálló régi üzletet és a műhelyt kibővítette. A mai Thaly Kálmán utca 5. szám alatti telket vette meg, innen terjeszkedett aztán tovább a közvetlen környéken. Ma a gyáralapítás másfél évszázadára s a munkáskollektívák életére, eddigi eredményeire emlékeznek munkásülésen a gyár dolgozói. Jócskán van mire, hiszen időközben a nagyvállalat, része az egykori, sokáig Elida-szappangyár néven ismert Hutterugyár is, évente több mint hárommilliárd forint értéket állít elő. Egyötödét a 150 éves cég. Soktonnányi szappan, millió számra fogkrém, női-, férfi-, gyermektest-ápolási és szépségápolási cikkek, borotvakrémek és -habok, borotválkozás utáni szerek, hintőporok, púderek, hajszeszek, hajolajak, hajrögzítők, hajlakkok, dezodorok, kölnik egész seregét, ontja a Caola, országhatárainkon túli megrendelésre is. (cs. benkő) Ferencváros egyik legrégebbi gyárába szól mára a meghívó: 150 esztendős a Huber József szappanosmester alapította szappangyár — ma a Kiváló Vállalat címmel kitüntetett Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat része. A krónika feljegyzi: szó szerint ősrégi mesterség folytatói a mai utódok. Ma Töltik a Bacteeodort (Koppány felv.) 1983. május 13., csütörtök